Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-12-30 / 53. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. I , . , , Laptulajdono* főszerkesztő: Előfizetéti árak; Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. T^AT^/^C! TP TVT T-I O TP Egyes szám ára 24 fillér. 1 ° KOKO

S ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Koronázó ünnep. 1916 dec. 30. Kilencszáz esztendős múltja folyamán soha nem került a magyar szent korona a maihoz hasonló világot rengető válságok idején magyar király felkent homlokára. Ámde kilencszáz esztendő folyamán nem is köszöntött soha nagyobb bizalom uralkodót, mint aminő nemcsak az ország minden zugából, de északról, keletről és délről mindenünnen, ahol magyar vitézek küzdenek, ma koronázandó új királyunk felé áramlik. Bizalmunknak, melynek lelkes kitöréseit visszhangozzák a székesfőváros falai, bizalmunknak, mely reménykedő öröm alakjában csendesen rügyezik távol kunyhólakók szive mélyén, bizalmunknak, melyet hitté magasztosít forró imádságunk, sziklaszilárd alapja az a nagy tanulság, amelyet a háború megpróbáltatásai szereztek meg új királyunk számára. Aki, mint ő, ott járt a harcsorok élén, aki, mint ő, közvetlen közelből látta a magyar hűségnek, a magyar becsületnek, a magyar vitézségnek nagyszerű megnyilatkozásait, annak meg kellett értenie, az megértette, hogy ilyen nemzet királyának neveztetni egy egész emberi életet hálás munkára elkötelező büszkeség és öröm. Az ifjú király, mint ifjú hadvezér, szemtanúja volt annak, hogy készültek összecsapni a tiszteletreméltó agg előd felett az oktalan gyűlölet felkeltette vad áradat hullámai. Szemtanúja volt annak, hogy sokan megtántorodtak régi hűségükben, csak egy nem ingadozott soha egy percre sem, csak egy tartott ki végig híven és becsületesen: a magyar. Ez, népei közül legfőképen ez az egy, mondhatta valóban, amit Petőfi mondott Bemnek: Sokan elhagytanak, te Rendíthetetlen agg, De úgy-e téged, úgy-e Én el nem hagytalak? . . . Ez a tapasztalat s az az érzés, ami e tapasztalat nyomán fakad, legszebb tanulsága ifjú királyunk életének, ez a legszebb ajándék, melyet a nemzet trónja zsámolyához lerakhat. Aki tudja, hogy mi a magyar, az meg is érti a magyart, annak uralkodásából áldás és üdv árad az ősi magyar haza annyi honfi vérrel megszentelt földjére . . . A magasságos égből, napjának ragyogó világából Isten leküldi tiszta sugarát a magyar szent koronára, hogy örökös fény ragyogja körül IV. Károly király fenkölt homlokát. A magyarok Istene megsegíti őt abban, hogy aki a háborúban vitéz volt, mint szent László, az a békében bölcs lesz, mint Szent István, igazságos, mint Mátyás, jóságos, atyai és szerető, mint I. Ferencz József. Nagy volt a harcban, nagyobb lessz a békében ! Ügy legyen ! 1916. Háróm közül, melynek letűntét Pirosra festé szörnyű harc, Három közül, melyhez hasonlót Előbb nem látott földi arc, Három közül az évek éve Ez volt, mely most végére jár, Hogy ne maradjon meg közöttünk, Csupán örök emléke már. Mint a háborgó óceánon Hullámsirok, hullámhegyek — Kápráztató vad rendületben Egymás hátára ömlenek, Úgy torlódtak egymás hegyébe Dicsőség és gyász napjai, De meg nem szűnt egy pillanatra Az öldöklő ár zajlani . . . Már szinte ködbe elmosódva, Mint álomkép, igézetes, Fölötte a szép Adriának Zászlónk a Lovcsenen repes, S partján a halban dús Zetának, Nézd, örvendőn tolong a nép S az albán — bölcs példán okulván A csernagorc nyomába lép. Emlékeztek még ? Hogy megindult S zúdult alá a büszke had, Akár egy új isten-itélet, Mely büntető útján halad, Nincs rá erő, mely visszatartsa, Már messziről mosolyg a Pó ! . . De északról bús vészmadár száll S a hír, mit hoz, irtóztató ! • Komor képek gyászos világa ! Poklot felülmúló tusa ! Csak egy sugárzik a veszélyben: A magyar névnek nimbusa 1 Kik hívek voltak mindhalálig, Feledni őket nem lehet, Mig a nagy Isten állni hagyja A szent kárpáti bérceket. Jézusnak egy volt csak Judása, Neked, hazám, kettő akadt! Olasz hűség, oláh barátság Már fojtogatja torkodat, Már százezrek békés lakását Dúlják istentelen kezek, — Midőn megindul rá a Bosszú, Hogy sújtsa, aki vétkezett. Ki orvul tört a hű barátra, Elérte gyorsan végzete, Oláh remények hajnalára Éjjel szakadt le, fekete S szerencsétől el nem vakultan, Az összes harcterek ura, Győzelmes, hős jobbját kinyújtja Békés, vitézi alkura , . . Hanyatló év, te évek éve, Ez volt a legnagyobb csodád; Ez volt, amért késő utód is Hálásan gondolhat reád. Ki tudja, mit hoz a jövő év, — Szelid lesz vájjon vagy kemény ? Elég, hogy zaklatott szivünket Által kiséri a remény. A hadikölcsön. Az ötödik hadikölcsön jegyzési határnapját január 8-ig tolta ki a pénzügyminiszter. Ezt az elhatározást nem lehet eléggé helyeselni. Az aláírásokról szóló jelentések után, melyek a legkedvezőbb eredményre nyújtottak kilátást, erre az intézkedésre nem lett volna kényszerű szükség, a mai viszonyok között azonban a hadikölcsön minél impozánsabb sikerének olyan jelentősége van, hogy annak fölfokozására minden kínálkozó eszközt és utat fel kell használnunk. Most pattant ki például, hogy a küszöbön álló üzletévre a pénzintézetek, a fővárosban úgy, mint a vidéken, a betéti kamatot félszázalékkal leszállítják. A terv jogosultsága szinte kézzel fogható. A háborús idők kereseti viszonyai úgy földuzzasztották a pénzbőséget, hogy ez a jelzálog- és váltókölcsönök visszafizetése után már alig talál biztosabb gyümölcsöztetést a takarékpénztárak páncélszekrényeinél. A nagy özönlés azonban ezeket is zavarba hozza, amiből nincsen számukra más kiút, minthogy le kell szállítaniok a betéti kamatot. Ennek a körülménynek óriási kihatása Ígérkezik a hadikölcsönre. Miután az aláirás a meghosszabbítás folytán még lehetővé van téve, akinek pénze van, sokkal szivesebben fekteti hadikölcsönbe, minthogy fél annyi jövedelmezőséggel takarékpénztárban hevertesse. Abból a szempontból is örvendetes a meghosszabbítás, hogy alkalmat ad már is bizonyossággal megállapítható mulasztások pótlására. Épen a legjobb módú osztályokból ismét sokan kivonták magukat a hazafias kötelesség teljesítése alól, vagy csak lanyhán feleltek meg