Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-12-23 / 52. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐKÖS IC NDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. A harmadik háborús harácsonyunk. Még mindig harci zaj mindenfelől. Még mindig áradatokban ömlik a harcmezőkre azok vére, akiket az Isten saját képére teremtett s akiknek bensejében az égi szikra az egymás iránti szeretet lángját van hivatva felgyújtani és nem az ádáz düh féktelen szenvedelmét ébrentartani. Mi hajt, mi üz oly kíméletlen kegyetlenséggel minket, embereket, egymás kölcsönös szeretetére alkotott lényeket arra, hogy rendeltetésünk ellenére oly sok időn át nem szününk meg a saját vérünkben gázolni és nem borzadunk meg kedveseink jajkiáltásain és nem teszszük vissza hüvelyébe kivont kardunkat? Már a harmadik karácsonyt éljük át úgy, hogy az ünnep magasztos célját, a békesség és az emberszeretet isteni parancsszavát nyiltan megszegve, véres lábak millióival letaposva, öldöklő ágyuk nyikorgó kerekeivel agyonhengerelve látjuk. Mintha ez a fenséges ünnep csak egy elv, egy eszme sovány jelévé keskenyült volna, hogy megmutassa: merre kell haladnunk, de egyszersmind láttassa is velünk, hogy micsoda messzire vagyunk még az évezredek óta epedett céltól: az igaz emberszereteten épülő örök békességtől. Mindannyian érezzük e kegyetlen helyzet súlyát és fájlaljuk véres viszásságát. A békére, a megértésre hajlanánk is. Hisz nem mi idéztük föl mélységeikből az öldöklés rémeit, hanem ellenségeink, akik évtizedek óta agyarkodtak ránk és már előre osztozkodtak szent hazánk több mint ezer éves testén. A mi harcunk az önvédelem, a megtámadottak jogos önvédelmi harca. Ez a tudat ad legyőzhetetlen erőt karjainkba, ez ad megtörhetetlen acélt karjainknak, ez hajt lelkesítve a harcterek minden iszonyatossága közé és ez biztosítja számunkra a feltétlen győzelmet. Nem a vérszomj lüktet küzdő ereinkben, hanem a honszeretet, ennek a drága földnek, a mi édes hazánknak a féltése, amely nélkül inkább meghalni akarunk, de élni nem. Már harmadik karácsonyja ömlik hullámokban a nemesebbre hivatott embervér. Már harmadszor tagadja meg tetteiben az emberiség a Megváltó születéséhez fűződött szent fogadalmát. Nem a mi leikünkhöz tapad e vád foltja, hanem azokékoz, akik ránk kényszerítették e szörnyű tusát s akiket mi, mintegy az erkölcsi igazságszolgáltatás isteni megbízottai, már eddig földre tiportunk. Mi nem kerestük a háborút. Életelvünk, erkölcsi, szellemi világunk tengelye : a béke. S most is, midőn a diadalmak boszuló angyala hadaink oldalára áll, az irgal matlan leszámolás lángpallosa helyett a béke szelid olajágát nyujtjuk levert ellenségeinknek. Noha győztünk, mégis akkép kívánunk velők érintkezni, mintha nem volnának legyőzöttek. A győző lemond győzelme büszke tudatáról azért, hogy ne bántsa megvert ellenfele fájó érzéseit és ezzel a békesség, a megértés aranyhidát akarja megteremteni a szemközt álló két fél között. Ez a szándék már a szent karácsony szellemének gyümölcse. A béke, az emberszeretet mennyei törvényének dicsőséges győzelme, amelyet a karácsonyi égi szó aratott a földi győztesen s amelyet előbbutóbb aratni fog a fördi legyőzőiteken is. A mi hitünk, a mi édes reményünk az, hogy a harmadik háborús karácsonyunkj ban már megvillant a békesség várva-várt első hajnalsugara, amely jövő évi karácsonyukra már a csend és az emberszeretet nappali fényáradatát fogja rábocsátani. Gy. Gy. BÚCSÚZÓ NÓTA* Ma napsugaras út, 3N"e engedj, ne engedj holnap meg' fagyos, rózsám elepedni. Józan lesz holnapra : Hogy tudjak: boldogan aki ma kapatos. a csatába menni. Ma rózsám ölelem, Ki tudja, jövök-e holnap Halál ölel. csókodért majd vissza ? Az első csókhoz, az Hátha piros vérem utolsó, oly közel. hideg föld beissza. Bimbó alig fakad, Mellettem galambom megütheti a dér ! csak még ma maradhatsz; Ne hagyj elepednem Ha ma nem adsz csókot, bimbós ajakadért! holnap m,ár nem adhatsz. Holnapra jég ülhet Ha ma nem adsz csókot, ajkamra, ajkadra. holnap majd sajnálod — Ne kerülj csók nélkül ha, akit ma látsz még, fehér ravatalra. többé tán nem látod . . . Vértesy Gyula. * Az Új Időkből. pápa-tapolczafői villamos vasút. Lapunk egyik előző számában hirt adtunk arról, hogy László György, budapesti vállalkozó, a kereskedelmi minisztertől előmunkálati engedélyt kért a Pápától Tapolczafőig vezető villamos vasútra. A miniszter a kérvényt véleményezés végett leküldötte Pápa városához, amely alaposan megindokolva, a legmelegebben pártolja a városunk jövőjére nagy kihatással levő, praktikus tervet. Városunknak a kereskedelmi miniszterhez e tárgyban felterjesztett véleményét egész terjedelmében a következőkben ismertetjük meg t. olvasóinkkal: 13347/1916. iktsz. Pápa r. t. város polgármesterétől. Nagyméltóságú m. kir. Kereskedelemügyi Miniszter Urnák Budapesten. László György budapesti lakosnak Pápa— Tapolczafő között létesítendő elektromos helyiérdekű vasút építésére vonatkozó kérelmére a 80384/1916. számú rendelete folytán az iratok visszaterjesztésével a következőkben vagyok bátor nyilatkozni: Pápa városának már régi óhaja, hogy a szomszédos községekkel minél jobb forgalmi eszközökkel legyen összekötve. Különösen közélelmezésére, közegészségére és forgalmára volna ez rendkivül kedvező hatással. De maguknak a községeknek is fontos közgazdasági érdeke fűződik ahhoz, mert a város gyáriparában megtalálhatnák lakosaik könnyebb megélhetésüket. A termelők könnyen és gyorsan hozhatnák piacra áruikat, a városi tömeglakások megszűnnének, mert a községekben egészséges lakásokhoz juthatnának, a gyors és könnyű közlekedés pedig a város ipari és kereskedelmi forgalmát emelné. Minthogy azonban egyszerre a város valamennyi szomszédos községével össze nem köthető, első sorban azon község közt volna megépítendő a helyiérdekű vasút, mely a városra nézve a legelőnyösebb és legjobb kilátást nyújtja a város forgalmának, a nép jólétének emelésére. Ez pedig a pápa—tapolczafői törvényhatósági útvonal, a pápai vasútállomásból kiágazva. Ugyanis Tapolczafőn fakad aTapolczapatak, amely Pápáig a törvényhatósági ut mentén 11 mümalmot hajt 8—16—32 lóerővel, alig egymástól 500—600 méter távolságban. Ezenkívül a város végén a vasúti állomástól mintegy 3 kilométerre fekszik az állami tanítóképzőintézet és a in. kir. földmives-iskola, tehát ezen intézetekbe és intézetekből a tanárok és tanulóknak a közlekedése nagymértékben meg volna könnyítve. Az említett törvényhatósági út mentén van a műmalmokon kivül még egy téglagyár, továbbá Tapolczafő községben van egy kőbánya, egy mészégető kemence és végül egy kavicsbánya. Ezen telepek ipartermékei könnyű szerrel volnának a városba szállíthatók, Osra® „,.,, iiiii'®' 75%-os éramzricótakariíás Ro&yogtí, fehér fénnyel cé