Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-12-02 / 49. szám

B MINDEN SZOM ATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetéti árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS BNDRf Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, KoJm Mór fiai, GigJer Béla urak üzletében is. A város fellebbezése. Lapunk mult számában említettük, hogy a kir. Pénzügyigazgatóság a boritaladó és husfogyasztási adó beszedéséért a várost az 1917. évre oly magas átalányösszeggel rótta meg, amelyet az saját anyagi romlása nélkül viselni képtelen volna, s ez okból a tanács kimondotta, hogy a sérelmes határozatot a Közigazgatási Bizottsághoz megfellebbezi. A jogi érvekben gazdag s a város szociális helyzetét hűen feltüntető fellebbezést dr. Hoffner Sándor tiszti ügyész már elkészítette, s módunkban van azt alább egész terjedelmében közölni, előre is ama véleményünknek adván kifejezést, hogy a Közigazgatási Bizottság kénytelen lesz meghajolni a fellebbezésben előadottak előtt, s vagy felmenti a várost a boritaladó és husfogyasztási adó beszedése alól, vagy pedig megelégszik azzal az összeggel, melyet megváltásuk fejtben a város — számolva a saját helyzetével — felajánlott. A fellebbezés a következőleg hangzik: Tekintetes kir. Pénzügyigazgatóság 1 A 26716/v. 1916. sz. határozattal a boritaladó és husfogyasztási adónak az 1917. évben való beszedését Pápa város területén a községre méltóztatott utalni s a község által a kincstár számára fizetendő átalányt 52983 K 97 f-ben méltóztatott megállapítani. — E határozat ellen Pápa város közönsége nevében fellebbezéssel élek s ennek indokait a következőkben terjesztem elő. Törvényeink egész sorában már sokszor kifejezésre jutott törvényhozásunknak az az intenciója, hogy a városok a hatáskörükbe utalt állami teendők elvégzéseért kártalaníttassanak s valahányszor e kérdés megoldása illetékes helyen szőnyegre került, mindenkor a boritaladó és husfogyasztási adó bevételeket tekintették a városok segítésének kutforrásául, illetve fedezetéül. Horvát-Szlavonországok területén már az 1868. XXX. t.-c. 18. §-a megengedte azt, hogy jövedelmek a községi kiadások fedezésére fordíttassanak. Bár a magyarországi városok tekintetében eddig még nem valósult meg a segítésnek eme gondolata, de az 1899. VII. t.-c. 4. §-a is határozottan kifejezi azt az intenciót, hogy a városok a hus- és borfogyasztási adóból jövedelemre tegyenek szert s kimondotta azt, hogy mindaddig, mig a községek és városok pénzügyei törvényhozási úton gyökeresen rendeztetni nem fognak, addig is az olyan városok, melyeknek a fogyasztási adó beszedéséből vagy bérletéből származó jövedelme a korábbi évekkel szemben apadt, az államkincstárból méltányos segélyezésben részesítendök. A tekintetes kir. Pénzügyigazgatóság — úgy látszik — teljesen szem elől tévesztette törvényhozásunknak ezt az alapgondolatát, midőn Pápa városára oly átalány-összeg fizetési kötelezettségével utalta rá a fogyasztási adók beszedését, amely nemcsak hogy jövedelmet nem biztosít a vái;os részére, hanem ellenkezőleg annak súlyos megterhelését jelenti. Hogy a húsfogyasztás nemcsak Pápa városában, de általában ország-, sőt világszerte a minimumra redukálódott, azt mindenki tudja s csak a tekintetes kir. Pénzügyigazgatóság akar ez elől a tény elől mereven elzárkózni. Azt sem kell bizonyítanom, hogy mikor a frissen leszüretelt mustért a termelők 3—4 koronás árakat követelnek s a korcsmákban 4—5 koronári alul egy liter bort nem lehet kapni, akkor a borfogyasztási adóból lehetetlen olyan bevételt elérni, mint a korábbi években. A tekintetes kir. Pénzügyigazgatóság mégis al eddigi 32500 K helyett 35721 K 36 f-t követel a várostól, tehát 3221 K-val többet, mint amit eddig fizettünk, holott a folyó 1916. év első három negyedében, vagyis október végéig a város 9400 K 73 fillért fizetett rá a fogyasztási adók bérletére s ez a deficit óriási mértékben fog növekedni ezután, amikor már az idei szüret alkalmával magasra felszökött borárak is fogják éreztetni hatásukat. Az is köztudomásu dolog s nem szorul bizonyításra, hogy a sokszor ismétlődő sorozások a lakosságnak épen azt a részét vonják el a városi fogyasztástól, amelyik a borfogyasztás terén a legnagyobb mértékben esett latba s így valóságos képtelenség 1917-re nagyobb mevételt várni a boritaladóból, mint az előző években volt. Végül azt sem szabad számításon kívül hagyni, hogy a fogyasztási adók kezelése a jövő esztendőben sokkal több pénzébe fog kerülni a városnak, mint eddig. A jövedéki kezelőség hivatalnokai ugyanis eddig javadalmuknak kisebb részét kapták fix fizetés gyanánt s javadalmuk nagyobb részét olyként kapták, hogy a tiszta jövedelemből kaptak jutalékot. Ámde már az elmúlt évben tiszta jövedelem hiányában részükre semmi jutalék nem jutott s minthogy a város a mai óriási drágaság mellett nem engedhette, hogy hivatalnokai ez évben még feleannyi javadalmazást se kapjanak, kénytelen őket elmaradt jutalékukért kárpótolni, sőt — hogy legalább a legsúlyosabb nélkülözéseknek kitéve ne legyenek, kénytelen volt nekik drágasági pótlékot is adni. Nem akarom városunk ez idő szerinti nehéz helyzetét részletesen feltárni, hiszen hazánknak majdnem összes városai egyaránt érzik a mai válságos időknek a városi lakosságra fokozott súllyal nehezedő terheit, de súlyos méltánytalanságot és igazságtalanságot látok abban, hogy a tek. kir. Pénzügyigazgatóság épen ma akarja a városnak amúgy is súlyos terheit növelni, amikor összes bevételeink fokozatosan apadnak s a teljes fizetésüket élvező hadbavonult városi alkalmazottak helyettesítésével, továbbá a katonabeszállásolási költségek óriási összegével terheink napról-napra elviselhetetlenebbül emelkednek. A fogyasztási adók kezelésében terheinket enyhítő jövedelemforrást kellene városunk számára nyitni s e helyett a sérelmes határozat oly átalány megfizetésére akarja kötelezni a várost, amelyet a mai lecsökkentett fogyasztás mellett a lakosságtól beszedni lehetetlen. Mély tisztelettel kérjük tehát a tekintetes Közigazgatási Bizottságot, hogy a sérelmes határozat megváltoztatásával a várost a fogyasztási adók kezelése alól felmenteni, vagy pedig az átalányösszeget a város által amúgy is túlmagas összegben felajánlott 30.000 K-ban megállapítani méltóztassék. Tisztelettel Pápa város közönsége nevében : Mészáros Károly polgármester. Volt egyszer egy király ... Messzetünt időknek bús avarját járom ... Egyszer volt, régen volt egy bűbájos álom: Daliás időknek mikor támadt fénye, Felújult a múltnak minden szép emléke... De hiába minden !... Fényre jött az árnyék. Köröskörül-messze gyászt öltött a tájék ... S földre sújtott nemzet kesergő hanginál, Vér-gyász között lépett trónjára egy király! Nem ismerte népét, nem tudta a vágyát. Rámaradt hagyomány rávetette árnyát S mig követett sokszor meghiusult álmot, Szivén a nemzetnek új sebeket vágott. .. ... Múltja dicsőségét siratta a nemzet Zokogva-zokogó tárogató mellett. S várta ébredését, napja fölkelését, Várta tűrve, hittel: királlyal a békét.. . .. . Forgandó kerekén idők járásának Egymásután gyorsan az esztendők szálltak. S elcsittúlt a viszály, elült a harc heve, Összeforrtak lassan : király és nemzete .. . . . . Békesség napjának fényteli sugára Ragyogva-ragyogott az édes hazára. És ott a hazában ima szállt az égre, Ösz király fejére ezer áldást kérve S mint valami tiszta, bűvös-bájos dallam, Ott zengett a neve, ott csengett a dalban! ... És virúlt az ország. Messzeterjedt fénye ; Fényéből glória a király fejére. . . . S boldog volt a király . . . boldog volt a népe. De egyszer csak . .. felhők borultak az égre S szárnya kelt viharnak dübörgő hanginál, Igazságos ügyért harcba szállt a király! . . . Nem kell tünt napoknak bús avarját járnom. Újraéledt köztünk a bűbájos álom, Daliás időknek újra támadt fénye: Felújult a múltnak minden szép emléke ... ... De hjába a fény ma!. .. Széles e hazába' Gyászba borult minden, mélységes, nagy^gyászba. Sír, zokog az erdő, sirat minden halom, Kesereg a róna, gyászol a fuvalom, Zokogó sirással sirnak a harangok, Zokogó sirással sirnak a magyarok ! Aki hozzánk forrott, Akit úgy szerettünk, Aki a miénk volt... egy Királyt temetünk. Csizmadia Aladár. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyező Hivatal átvételi különítménye Budapest, IV., Váczi-utca 38. 75%-os érammc^takarítás Ragyogd, íehéráennyeléé