Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-10-07 / 41. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS B NDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, G-igler Béla urak üzletében is. Grümőkór és lakás. — Részlet dr. Kovácsics Sándor pápai ezredorvosnak a Természettudományi Közlöny f. évi szeptember 15-iki számában megjelent tanulmányából. — Egészségügyi szempontból az volt az esz­ményi állapot, midőn „az édes anyaföld" volt az ember derékalja s a kék égbolt a takaró párnája. A természetnek bölcs kiegyenlítő be­rendezései: a növényzet, az eső, a szél, az elektromos kisülések stb. bőven gondoskodnak arról, hogy minden embernek jó, tiszta levegője legyen, ne rontsa, szennyezze egyik ember a másik ember levegőjét s ne gátolja meg azon szervek ép, teljes működését, melyek a levegő oxigénjének fölvételét közvetítik az egész szer­vezet részére. A szervezet védekező tehetségét az idő­járás viszontagságai ellen, lakások építésével támogatták; de a kölcsönösségre súlyt nem fektettek s a szabad természet nyújtotta egész­ségügyi tényezők — napsugár, tiszta levegő — kellő érvényesülését elhanyagolták; a mérleg ennek következtében mindinkább mélyebbre sülyedt azon az oldalon, amelyiken a megbete­gedést és halálozást okozó tényezők tömörültek. Pedig már Plinius is a tűlevelű fák légköré­ben kereste a gümőkór gyógyszerét. E régi megfigyelés helyességét a mai tapasztalatok is igazolják. A szabad természet nyújtotta gyógyító tényezők: tiszta levegő, közvetlen napfény, vilá­gosság stb. ma is a legszámottevőbb tényezők gyógyító eljárásunkban, csak nem eléggé be­csüli meg a lakosság azon rétege, melynek köréből a gümőkór mint lakásbetegség szedi áldozatait. Népünk lakásviszonyainak tarthatatlansága már felületes vizsgálatra is kiderül. A közegész­ségtan megállapításai csak lassan tudnak eljutni oda, ahol embermentő hivatás vár reájuk, hogy lenyomják a halálozás arányszámát, meghosz­szabbítsák az ember életkorát, emeljék a ter­mékenység fokát, a születések számát, eredmé­nyesebbé tegyék az ember életét. Képet akarok rajzolni a falusi lakásvi­szonyokról, amelyek el vannak hanyagolva és amelyek rendkívül káros hatással vannak a köz­egészségre. Az ország lakosságának legnagyobb része falun él; innét kerül ki a krónikus megbetegedéseknek, a gümőkórnak legnagyobb száma. Napjainkban mindinkább több betegség­megelőző berendezésre van szükség, hogy a szervezet ellenállóképességének csökkenését meg­gátoljuk. Abban a korban, azoknál az emberek­nél, kik nem hódoltak túlságos mértékben az élvezeteknek (alkohol, nikotin stb.), kik nem ismerték a szervezetet kizsaroló, idegölő mun­kát, kik éjjel-nappal a szabad levegőn tartóz­kodtak: mennyivel nagyobb volt a szervezet ellenálló ereje s men nyivel kisebb a gümőbacil­lus hatalma, mint ma, mikor az évnek egyhar­madrészét a nép is szobájában tölti, ahol a nyirkos, dohos, napsugárnélküli szobai levegő oly nagy mértékben kedvez a betegségokozó csirák szaporodásának, fokozza virulenciájukat. Télen, tavasz felé, egyre jobban szapo­rodnak azok a megbetegedések, melyek a levegő oxigénjének a szervezetben való fontos szere­pével vannak összefüggésben s amelyek több­nyire azt igazolják, hogy a szervezetnek oxi­génnél való ellátása hiányos. A felnőttek és csecsemők halálozási görbéje ebben az időben meredek emelkedést mutat. Keresve e súlyos jelenségek okát, a lakásviszo­nyokat vettem vizsgálat alá. Különösen sürgetett e vizs'gálatra a sok gyakori és nagyfokú tüdő­vészes megbetegedés és az a tapasztalat, hogy az ilyen betegek szomorúan egyforma íípusu lakásokban élnek. E közös építkezési típus for­rása nemcsak a szegénység, a tudatlanság és a szokás hatalma, hanem a vármegyei építkezési szabályrendelet is. Lakásügyünket közegészségügyi tekintet­ben az 1876. évi XIV. t.-c. első részének II. fejezete irányítja. E törvény alapján alkották meg az egyes vármegyék szabályrendeleteiket. Ebben a keretben — a közegészségügy nagy kárára — az orvosi tudomány nem mindig ér­vényesül. Tapasztalatait agyongyomják a jogászi ténykedések. E szabályrendeletek legnagyobb része elavult. Az utmutatásuk szerint épített házakat nem vizsgálja meg előzetesen az orvos és a házak éppen olyan egészségtelen helyen, egészségtelen anyagból épülnek és éppen olyan nyirkos, félig megvilágított, rossz levegővel telí­tett lakásokat szolgáltatnak, akárcsak a régi mohalepte, kövirozsás, dűlt falu viskók. A Győr vármegyében (no meg Veszprém vármegyében is — Szerk.) érvényben lévő épí­tési szabályrendelet például csak azt köti ki, hogy az utcai szabályozási vonalon kivül nem szabad építeni; de már arról nem szól, hogyha szük, poros az utca, a lakás pormentesítése végett a homlokzatot beljebb kell vinni. Mint­hogy az építtető elvesztettnek tartja telkéből azt a részt, mely tulajdonából ennek következ­tében a homlokzat elé esne, természetesen az utcai vonalra viteti ki a ház alapját. A barmok­tól, kocsiktól fölvert utcai port ennek következ­tében első kézből kapja ; sok helyen meg, hogy a por be ne lepje a szobát, egyszerűen lemon­danak a szellőztetésről. Az előzetes helyszíni szemlét az elöljáróság végzi. Nincs elrendelve sehol, hogy erre a szemlére meg kell hivni a községi, vagy körorvost is. Nem is vesz részt; pedig ő volna hivatva a betegség megelőzésére alkalmas közegészségi szabályokat érvényre jut­tatni. A járási tisztiorvos szintén nem látja a talajt, a vizet, a környezetet: csak aktákat birál el egészségügyi követelményeket ki nem elégítő építési szabályrendelet alapján. Az utólagos vé­leményezési javaslattevési jog nem sokat ér, mert akkor már az épületen nem lehet változ­tatni újabb költség okozása nélkül. S ha a magángyakorlatot is folytató hatósági orvos meg is látja a közegészségi szabályokkal ellenkező állapotot, megállapodott és bevégzett helyzetet nem bolygat. A mostani építési szabályrende­letek szerint szabad vályogból, vert földből há­zat építeni. A szigetelő réteg azonban sehol sincsen említve. Az ablakok térfogata aránylag kicsiny, 80X65 cm. A szobafenék lehet földes is. A szobákban többnyire „takaréktűzhely" van s így vagy a szoba egyúttal konyha is, vagy a konyhát használják szobának is. Az egyszobás lakásoknál a megkívánt legkisebb űrtartalom 70 m 3. Ekkora mértékű szoba azon­ban ritkaságszámba megy. Ezekből a kiragadott megjegyzésekből is láthatjuk, hogy hatósági segédkezéssel, a ható­ság látszólag szakszerű bírálata alapján építenek nálunk lakóházakat, melyeknek falai nincsenek elszigetelve a talajnedvességtől, melyekben a talaj-gáz megrontja a levegőt, ahova nemcsak beszáll az utcai por, de amelyeket nem lehet ettől megóvni, mert közvetetlenül az utcavonalig terjednek, melyek csak félig vannak a 0'48 m 2-nyi ablakfelülettől megvilágítva, melyekben vannak oly zugok, ahová napsugár sohasem jut, amelyeket oxigént emésztő, széndioxidot kibocsátó takaréktüzhellyel melegítenek, melye­ket egész télen nem szellőztetnek, részben taka­rékosságból, részben azért, hogy a csecsemő hurutot ne kapjon meg ne hűljön, s amelyeket végre hatósági orvos csak akkor lát, amikor már tető alá jutott. Nem kell bővebben bizonyítgatnom, hogy az alsóbb néprétegnél kell a lakásügy egész­ségügyi rendezésével a kellő rendszabályokat foganatosítanunk, mert csak így óvhatjuk meg a nagy tömeget a fertőző betegségektől. S ha alapos munkát akarunk a gümőkór elleni vé­dekezés terén kifejteni, meggyőződésem szerint ezt a lakások egészségügyi javításával, fejlesz­tésével kell kezdenünk. Az erdő meghalt csendesen.* Zöld-lombu erdők rejtekén Dnyeszter szép partján jártam én. Virág nyitotta szirmait. Dalolt az ágon száz madár. Rügyet bontott ezer sugár S az új tavaszt csókolta mind. Szemem örömtöl könnyezett. A lelkem mámor szállta meg. Ujjongtam a zöld fák alatt. Feledtem a csaták zaját. Szivem szerelmem járta át S dúdoltam édes nászi dalt. De megjött a vad förgeteg, Amelytől minden fél, remeg . .. Száz ágyú bömbölt rémesen. Őrjöngve hult srapnell, gránát. Letörte, -zúzta mind a fát S az erdő — meghalt csendesen. Most szótlanul bolyongok ott, Hol még a fűszál is halott S a Dnyeszter búsan néz reám. Kegyetlen bánat jár velem. Megölt erdőnket könnyezem S a gyász dalát zokogja szám. Trajtler Géza. *Az Esterházy Hadikórház egyik sebesültjének dalaiból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom