Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-08-05 / 32. szám

1\ Felicián hangversenye. Nagy, szinte ünnepi eseménye volt Pápa városának P. Felicián mult vasárnapi hangversenye. A hangversenyre a rendezőség már hetekkel előbb széles körben felhívta a nagyközönség figyelmét, s valóban, mindenkinek ott kellett volna lennie, hogy az énekművészet remek produktumaiban gyönyörködjék. A hangverseny, mint már mult számunkban jeleztük, két részből állott: egyházi- és világi hangversenyből. Az egyházi hangverseny délután 5 órakor — báró Hornig Károly bíboros püspök engedelméből — a plébánia-templomban folyt le, melynek padsorait, valamint a szentélyben felállított széksorokat nagy és diszes közönség foglalta le, kik között sürün láttunk vidékieket is. A hely szentségéhez illő csöndben, feszült érdeklődéssel várta a közönség a hangverseny megkezdését. Alighogy elütötte a nagytemplom toronyórája az ötöt, Szentgyörgyi Sándor karnagy hatalmas orgona-preludiuma után felcsendültek a kórusban az énekkar ajakán az „0 salutaris hostia" felséges dallamai selymesen, lágyan, a legtökéletesebb, a legremekebb összhangban. S ugyanígy a műsor többi énekszámainál. A 10—18 éves fiukból álló 25-tagu vegyeskar oly szabatosan énekelt, oly biztosan intonált, amilyent még felnőttekből álló dalegyleteknél, vagy mondjuk így: hivatásos énekkaroknál is ritkán hallhatunk. A hangszínezés egyenesen bámulatos volt, olykor lehelletszerü pianissimók — mintha mérhetetlen távolságból jönnének a hangok — hullámzottak végig a tágas templom gyönyörű boltivei alatt és a hangok harmonikus egybeolvadásánál sokszor úgy tünt fel, mintha halk zene kisérte volna az éneket. Minden egyes szám után a csodálkozás kifejezése ült az arcokra s a közönséget szinte elbűvölte az énekek művészi szépsége. Pedig P. Felicián csak a szeretetettel fegyelmezi az énekkarát, a leggyengédebb, a legjobb indulatu atyai szeretettel az ifjú énekesek iránt, akik viszont rajonganak kiváló mesterükért. S talán éppen ez a titka az utolérhetetlen nagy sikernek! — Az énekszámok közt hallottunk brilliáns zeneszámokat is és pedig hegedű- és hárfa-duót (Reckl L. és Milota G.-től), hegedű-, hárfa- és orgona-triót (az előbbiektől és Szentgyörgyi S.-tól), majd cselló is járult az előbbi hangszerekhez (Holler K.), egy szám pedig orgona- és cselló-duett volt. Végül az énekkar lejött a kórusról és két énekszámot az oltár előtt énekelt el, s ezzel a templomi hangversenynek vége volt. A világi hangversenyt este 9 óra után a Griff nagytermében tartották. Az énekkar számai, a fojtó atmoszféra ellenére, itt is pompásan érvényesültek. Leginkább népdalok és tréfás dalok szerepeltek a műsoron, miket nagy tetszéssel fogadott a közönség, s mivel itt tetszésének szabadon kifejezést adhatott, minden egyes szám után valóságos tapsorkán zúgott fel, P. Feliciánnak pedig, aki egy számmal mint zeneszerző is bemutatkozott, többször — különösen a terembe lépésekor — tüntető óvációt rendeztek. A műsor változatossága kedvéért, de meg, hogy az énekeseknek legyen egy kis alkalmuk a pihenésre, Reckl L., Milota G. és Kiss József helybeli zongoraművészünk néhány zeneszámot adtak elő az énekkaréhoz hasonló nagy sikerrel és tetszés mellett. A hangverseny 11 óra tájban ért véget, s a megjelent szépszámú közönség a legszebb emlékekkel búcsúzott el P. Felicián nagyszerű énekkarától — a viszontlátásra. Hogy referádánk teljes legyen, ide iktatjuk azt is, hogy az énekkar tagjai a ref. főgimnáziumnak az ókollégiumban levő internátusában voltak elszállásolva, s a ref. főgimnázium konviktusában étkeztek, ahol a dicséretes ellátásról özv. Nagy Sándorné, a köztartás felügyelőnője gondoskodott, P. Felicián pedig a bencés rendháznak volt szívesen látott vendége. Az énekkar, melynek tagjait a hangversenyt rendező jótékony egyesületek közös bizottsága és a nagyközönség szeretetének jeleivel halmozta el, hétfőn délután az 1 órai vonattal távozott el városunkból. Czelldömölkre, onnan tovább Szombathelyre mentek, gyűjtve maguknak a babért, az elismerést. A helybeli rendezőség lelke Holler Konrád bencés tanár volt, akinek igen nagy része van a hangverseny külső sikerében s abban, hogy a jövedelemből a csecsemővédelem nemes céljaira olyan szép összeg jutott. N. P. A hangversenyeken felülfizettek : özv. gróf Wallis Gyuláné 20 K; dr. Antal Géza, dr. Steiner József, Csaplár Antal, Rupprecht Andor, Horváth István 10—10 K; Mészáros Imre 6 K; Okolicsányi József, Kálovits Rezső, Reményi Ferenc ezredes, N. N. 5—5 K; Lengyel Testvérek (Dáka) 4 K; Juhász Imréné 3 K; Kalmár Károly, Deutsch Gyula (Czelldömölk), Zsilavy Sándorné, Kiss Istvánné, N. N. 2—2 K; Hannig János, N. N. 1 — 1 K. Összesen 115 K. — A tiszta jövedelem 1017 84 K. A szives felülfizetőknek köszönetét nyilvánítja a rendezőség. HETI ÚJDONSÁGOK. "Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete a julius hó 31-én Lamperth Lajos h. polgármester elnöklete alatt tartott ülésében letárgyalta a 10 pontból álló tárgysorozatot, különösebb vita nélkül, a bizottsági javaslatok elfogadásával. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1917. évi névjegyzékének kiigazítására kiküldettek dr. Kluge Endre, Saáry Lajos, Steinberger Lipót, Hajnóczky Béla és Csoknyay Károly főjegyző. Kirchmayer Győző pápai lakosnak az Anna-tér 1. számú házban bírt lakásra vonatkozó bérleti szerződése az eddigi 716 korona haszonbér mellett 3 évre meghosszabbíttatott. A tüzoltó-egyesület javaslata folytán elrendelte a képviselőtestület a tűzoltói őrtorony jókarba helyezését; a beérkezett ajánlat szerint fizetendő 1436 K 43 f építési költség a tüzoltóegyesület részére megszavazott f. évi segélyből fedezendő. Kemberg Mária óvónő kérelmére az alsóvárosi magánovoda fenntartási költségéhez eddig fizetett évi 600 koronát jövő évtől fogva 700 koronára emelte fel a képviselőtestület. A városi alkalmazottak részéről drágasági pótlék iránt beadott kérelmekre a képviselőtestület Preiner Pál, Bartalos János és Ábrahám Ferenc kocsisok, Koch György iskolaszolga, Szabó István és Németh József kövezőmesterek részére évi 200—200 kor., Koch Istvánné és Pilzl Mátyásné ovodai dajkák részére évi 100—100 kor. háborús segélyt állapított meg. Pauer István becsüs nyugdíját pedig háborús segély cimén 30 fillérrel emelte. A kisegítő napidíjas rendőrök részére a képviselőtestület segélyt nem utalt, mert 3 kor. 20 fill. napidíjuk mellett magasabb javadalmazásban részesülnek, mint a kezdő fizetéssel biró rendőrök. Az újabb városi nyugdíjszabályrendeletet a képviselőtestület a szervezeti szabályrendelet szerint rendszeresített napidíjasokra és rendőrlegénységre is kiterjesztette. A katonai beszállásolási költségek fedezésére a képviselőtestület 20.000 kor. póthitelt engedélyezett, mely összeg a helybeli pénzintézetektől veendő fel 5V

2% folyószámlára. Lutor József tapolczafői lakostól kavicsaknázás céljából 8422 D-öl földterület megvételét a képviselőtestület elhatározta; a 8422 kor. vételár folyószámlára lesz felveendő. A m. kir. belügyminiszter leirata folytán a napidíjasok részére a képviselőtestület fejenként 300 kor., összesen 3300 kor. háborús segélyt állapított meg, mely összeg az állampénztárból lesz utalványozandó. — Polgármesterünk hivatalos úton. Mészáros Károly városunk polgármestere, e héten a fővárosban járt, hogy a kereskedelmi minisztériumban a városi sertéshizlalásra a megfelelő szükséges árpát a jövő évre biztosítsa. A kérelem eredményét, mivel az ügy a földmivelés- és a belügyminisztérium elé is tartozik, később tudjuk meg. — Folyó hó 1-én pedig polgármesterünk a vármegye alispánja által öszszehivott tiszti értekezleten vett részt Veszprémben. — Elismerés. A julius hó 24-én megjelent pozsonyi honvédkerületi parancsnoksági parancs szerint dr. Csoknyay János, a veszprémi 31. honvéd pótzászlóaljhoz beosztott főhadnagy, városunk tiszti főügyésze, a háború alatt hosszú időn át végzett kitűnő szolgálatáért dicsérő elismerési okmányban részesült. — Közélelmezési bizottsági gyűlés. A mult hó 29-én megkezdett közélelmezési bizottság gyűlés 30-án folytatódott. Ekkor kellett végleg dönteni a felett, hogy a lisztiroda a maga mostani szervezetével és személyzetével előbbi formájában maradjon-e, vagy annak vezetését a fogyasztási hivatalra bizzuk-e. Hosszas vita után egy szavazat kivételével a határozat a fogyasztási hivatal javára dőlt el. Ezen fontos és hoszszas tárgyalást kiváltó ügyön kivül a bizottság elhatározta, hogy évi 600 K-ért bérbeveszi a Koritschoner József házában levő bolthelyiséget lisztirodának és ugyanott levő raktárát lisztraktárnak. Bogár István főisk. tanárnak azon ajánlatát, mely szerint a városi nyultenyészde vezetését és ellenőrzését díjtalanul elvállalja, köszönettel elfogadták. A Friedrich—Haas cég gyümölcskonzerváló gép beszerzésére ajánlatot tesz. A bizottság csakis a főzelékfélék konzerválására kér ajánlatot. Egy győri kereskedő a város által megvásárolt 4 waggon burgonyára szóló letéti összegének kétszeresét kéri, mert nem ő az oka, hogy a vásárolt burgonyát a város nem vette át. A kérvényt kiadják a v. ügyésznek az ügy ismertetése és javaslattétel végett. — Szavazatbontás. A pápai ref. egyházmegyében Barthalos István elhunytával megüresedett egyházmegyei gondnoki állás betöltése tárgyában leadott szavazatokat vasárnap délután bontotta fel Pápán az e célból kiküldött bizottság. A szép tisztségre egyhangúlag Kulin Sándor kir. kúriai birót választották meg, kiben egyházát szerető, buzgó világi vezért nyert az egyházmegye. Beiktatása az e hó 24-én tartandó egyházmegyei közgyűlésen lesz. — Ugyanekkor Jakab János győrszemerei lelkészt, boldogult Seregély Béla helyébe tanácsbiróvá választották. — Uj gazdasági tanácselnök. A dunántúli ref. egyházkerületi és főiskolai gazdasági tanácsban fontos személyi változás állott be, amennyiben dr. Thury Etele, az eddigi tanácselnök lemondása folytán, ideiglenesen dr. Horváth József theol. tanárt bizta meg a kerületi elnökség a tanács vezetésével. Az állás végleges betöltése a legközelebbi őszi kerületi közgyűlésen történik. — Köszönetnyilvánítás. Klein József úr, szalmavári birtokos 25 koronát adott a Vörös Kereszt Egylet részére, miért a nevezettnek köszönetet mond az elnökség. — Egyházmegyei közgyűlés. A veszprémi ág. h. ev. egyházmegye ez évi rendes közgyűlését f. hó 2-án tartotta Veszprémben. A közgyűlés lefolyásának két kiemelkedő jelensége volt: az egyik az az örvendetes bejelentés, amit dr. Mohácsy Lajos marczalgergelyi lelkész tett, hogy az egyházmegyei elnökségés az egyházm. törvényszék ellen emelt panaszlevelét visszavonta, minek folytán az egyházmegye három évvel ezelőtt megzavart békéje ismét helyreállott, — a másik esemény pedig, ami a közgyűlés lefolyását ünnepélyessé tette: dr. Kluge Endre pápai ügyvédnek, az egyházmegye újonnan választott felügyelőjének beiktatása. Az adott viszonyok között külső lefolyásában a beiktatás nagyon szerény volt, de maradandó hatásúvá tette azt a felügyelőnek ritka szép, krisztusi szellemtől és a keresztyén békesség vágyától áthatott székfoglaló beszéde, mely mindenkit magával ragadott és könnyekig meghatott. A közgyűlés elhatározta, hogy a tartalmas székfoglaló beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatja. Gyűlést megelőzőleg Tatay Lajos bakonytamási lelkész szép emlékbeszédben az egyházmegye kegyeletkoszoruját rakta le a megboldogult egyházmegyei felügyelő, Bélák István sírjára. A gyűlés egyéb tárgyai szinte minden vita nélkül intéztettek el, mi annak tudható be, hogy úgy az esperes, mint az egyes bizottságok minden tárgyat kellőképen elkészítve hoztak a gyűlés elé. Az időközben megüresedett tisztségek, bizottsági tagsági helyek egyhangú választással töltettek be: főjegyzővé választatott dr. Mohácsy Lajos, egyházmegyei főügyésszé dr. Lányi Sándor, alügyésszé dr. Götze Jenő, egyházmegyei törvényszéki bírákká: Purgly Pál és Kristóffy Gyula pápai államvasuti főmérnök, számvevőszéki tagokká: Bátsi József és Schmidt Károly. A Zsedényi-díjra Nagy Pál pápai tanító ajánltatott. — Városunkból jelen voltak a gyűlésen a már felemlítetteken kivül Baldauf Gusztáv püspöki titkár és Szutter Dániel elemi iskolai igazgató.