Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-06-19 / 24. szám

II. Itt is ragyognak a fényes csillagok, mégis olyan nagy sötétségbe' vagyok; nem ismerek egy csillagot se itten, se fiastyuk, se göncölszekér nincsen. Ez a muszka égbolt nekem nem ragyog, nem az enyémek ezek a csillagok. Nem kellenek, reájuk nem is nézek, útnak indítom a lelkem felétek: Oda szállok, ahol a Tisza kanyarog, ahol magyar csillagos égbolt ragyog, ahol fehér ház muskátlis ablakán sírva néz ki az égre egy barna lány . .. III. Egészségben küldöm, egészségben kapjad ezt a levelemet édes rózsaszálam. Én a földön irom, hideg, kemény földön, de te olvasd puha, meleg nyoszolyában. Ha tudom, hogy neked semmi bajod sincsen, nem érzek hideget, se esőt, se szelet; akkor meg éppen, hogy nyár lesz itt télen is, ha kapok tetőled édes, feleletet. Az ágyuk morognak, a golyók süvítnek, se szeri, se száma halottnak, betegnek. — Arat a vén Halál. Suhintása nyomán csatatarlón emberkeresztek hevernek. De tőlem messze jár a kegyetlen kaszás. Talán a jó Isten könnyes szemed látja s kiadja ordréba öreg cselédjének, hogy akit te siratsz : azt le ne kaszálja . . . IV. S mégis lekaszálta. Ott fekszik a legény. Másvilági fény ül szép fekete szemén. Mellette pajtása. Meghatottan nézi. Aztán hozzáhajol, hátha még megérti. „Pajtás, jó pajtásom", irj neki nevembe Turi Kis Katának Tiszadengelegre. Azt írd csak, hogy nekem jó dolgom van itten — Sokat gondolok rá, — áldja meg az Isten — csak az fáj, hogy nincs itt — egyéb bajom nincsen... HETI ÚJDONSÁGOK. — Megyegyülés. Még aligha történt meg velünk, pápaiakkal, hogy a megyegyülésről elmaradtunk volna valamennyien. Most ez is megesett rajtunk. Ennek pedig az egyedüli oka a vis major, a vasúti csatlakozás elmaradása volt. A buzgó megyebizottsági tagok most is hűségesen kimentek a vonathoz, ámde hiába, a veszprémi útról le kellelt mondaniok. Tudtunkkal sem a pápaiak, sem a pápai járásbeli megyebizottsági tagok emiatt nem vettek részt a hétfői megyegyűlésen. Egyébként a gyűlésen, amelyen igen kevesen jelentek meg, fontosabb esemény nem történt. Említésre méltónak tartjuk a vármegye azon határozatát, amellyel az olasz hitszegést a főispán ajánlatára élesen elitélte, továbbá azt, hogy a megye az alispán által jegyzett százezer korona hadi kölcsön jegyzést elfogadta. A 80 nál több pontból állott tárgysorozatot már az első nap déli órájáig elvégezték. — Érdekes előléptetés. A junius 12-iki katonai rendeleti közlönyben olvassuk, hogy dr. Sugár Jenő orvos, kinek a messze Szibériából, orosz fogságból írott érdekes levelét csak legutóbb közöltük, főorvossá lépett elő. Lerikey Lajos főiskolai tanárt, aki mint tüzér a hadjárat elejétől fogva az oroszok ellen küzd, a hadvezetőség kiváló érdemei elismeréséül hadnaggyá léptette elő. — Kinevezés. Dr. Kovács Jenő, a 19. gyalogezred helyettes tartalékos segédorvosa, ki az északi harctéren teljesít katonai szolgálatot, segédorvossá lett kinevezve. — Jótékonycélu estély. Szép és élvezetes, erkölcsi és anyagi sikerben gazdag estélyt rendezett a háborúban megvakult katonák javára városunk társadalmának néhány lelkes ós tevékeny tagja. Csendben, minden feltűnés nélkül dolgoztak pár hétig s a mult szombaton egy fényes és gazdag műsorral gyönyörködtették a városi színházat egészen megtöltő hazafias, áldozatrakész publikumot. Elsőnek az áll. tanítóképző int. ifjúsági zenekara játszotta Erkel Hunyadi-indulóját Nagy Sándor kép. tanár ügyes vezetése mellett teljes precizitással. Az ünnepi beszédet dr. Antal Géza orsz. képviselő mondotta. Beszéde aktuális volt. Mély nyomokon járt; mély nyomokat hagyott a tapsot szüntetni nem akaró közönség lelkében. (Az előadó szívességéből módunkban lesz a beszédet olvasóközönségünkkel is megismertetni.) Utána az áll. tanítóképző énekkara adta elő Révfy Riadóját nagy hatássnl. Majd dr. Vértesy Gyula tanfelügyelő, a Petőfi társaság ismert nevü,. kedves hangú poétája olvasott fel négy háborús verset. Versének friss eredetisége, kifejezéseinek gazdagsága és előadásának közvetlensége egyaránt tetszett és sok tapsot váltott ki. (A versekből olvasóink gyönyörködtetésére jelen számunkban egyet közlünk.) Utána Quartett volt, melyet Tóth Lajos főisk. tanár, Hidvéghy Sándor önkéntes, Beidl Lajos tan. növ. és Plentzner Aladár sebesült adtak elő sok élvezetet nyújtva, a muzsikát rég nélkülöző hálás közönségnek. Hasonló művészi élvezetet nyújtott Frauendienst Mariska tiszta éneke is, melyhez a zongorakiséretet Nagy Pál tanító szolgáltatta. Gyenge József tanító növendék Gyóni Géza katona-költőnek egy hatalmas kőkeményet szavalta nagy megértéssel, mely után ismét az áll. tanítóképző énekkara szerepelt. A tőle megszokott tudással és ügyességgel adta elő Vegler Gsatadalát. Ezután színdarab következett. A rongyos katona című hatásos — bár fájó sebeket szaggató — két felvonásos színművet adták elő sebesült katonák és a Munkásnő Otthon tagjai. A darab pompásan tokban is megnyilatkozott, kár volna parlagon hevertetni. A főúri mecenás ajánlata azonban már megkésett; Váli Mária akkor már jegyben járt Peti Józseffel és vőlegényéhez való ragaszkodása sokkal erősebb volt minden művészi becsvágynál, így az a sokat ígérő próbálkozás, melynek néhány jólsikerült arcképben a pápai főiskola díszterme is őrzi emlékét, nem fejlesztetett tovább. Peti József, akinek 1859 szeptember havában esküdött hűséget Váli Mária, kiváló tehetségű tanár volt, ki a magyar bölcsészeti irodalom terén kétségen kivül mélyebb nyomokat hagyott volna, ha a korán föllépett és elhatalmaskodó tüdővész véget nem vet fiatal életének. Nem is teljesen 3 évi együttlét után 1862 augusztusában özvegyen maradt Váli Mária, kinek fájdalmát tetézte még az is, hogy kisded gyermekét az apa halála előtt vesztette el s így férj és gyermek elvesztése után, magányosan tért vissza abba a házba, melyből alig 3 évvel azelőtt boldog remények közt távozott. Hogy mily kegyelettel őrizte rövid házasságuk boldog emlékeit, mutatja elhatározása, hogy férje halála után gyászruháját le nem vetette s 54 évi özvegység után oda vitette porait, ahol férje hamvai nyugosznak, a pápai temetőbe. Aki azt az életet, amelyet Váli Mária ettől az időtől fogva szülei, majd ezek elhunyta után szeretett unokahuga, Ihász Lajosné szül. Jókai Etelka körében eltöltött, közvetlen közelről látta, megérti, hogy miért nevezhette őt Jókai Mór a gyermeki, a hitvesi, a rokoni szeretet mintaképének. Életének úgyszólván minden óráját arra szentelte, hogy előbb szüleinek legyen hanyatló korukban vigasztalásuk és enyhülésük, majd kedves unokahugának és ennek férjének, Ihász Lajosnak rokoni barátnője s végül nevelt s fogadott gyermeküknek, Jókai Ihász Miklósnak igazi nevelő anyja. Viseletében puritán, gondolkodásában egyenes, szivjóságában páratlan, — igy élte le életének utolsó évtizedeit, áldást hintve arra a környezetre, amelyben élt s általában mindazokra, akiknek vele érintkezniök alkalmuk volt. Ha ezek a vonások életéből magukban megadják a jogcímet arra, hogy most elhunyta után szélesebb körben tegyük ismertté nevét, kötelességünké teszi ezt az a már előbb említett körülmény, hogy Váli Mária élete utolsó évtizedeiben megírta emlékiratait, mely a Jókai családra és annak legkimagaslóbb tagjára, koszorús költőnkre rendkívül becses adatokat foglal magában, melyeknek egyrészét, az első kötetben foglaltakat Mikszáth Kálmán is felhasználta Jókai Mórról írott életrajzában. Alig fejezhette volna be az elhunyt úrinő életét méltóbban, mint ezeknek az emlékiratoknak megirásával. Az utolsó negyedszázad, melyet unokahugánál, Ihász Lajosnénál töltött el, előbb azok hathalmi, majd lőrintei birtokán, a csöndes, már a szenvedésektől is megtisztított lélek vissza emlékezésének ideje volt. A nagy Bakony nyugoti lejtőjén elterülő szép birtok s a földesúri lakás csöndes nyugalma — s a kedves környezet, melyben élt, ihlették meg lelkét és ment. A szereplők mind kitettek magukért a siker érdekében. Különösen kivált azonban közülök a rongyos katonának és feleségének személyesítője. Programmon kivül egy sebesült katona énekelt katona-kuplékat sok derültséget keltve. A műsort a Wacht ara Rbein eljátszásával az áll. képző zenekara zárta be. — Az estély összehozásában és rendezésében Markhót Angéla és Kraft József áll. kép. tanár fáradozott. A legfőbb érdem, dicséret ós elismerés illeti őket sikeres munkásságukért. — Változások a szent-Benedekrendnél. Az 1914—15. tanév befejeztével több személyi változás történt a szent-Benedekrend helybeli főgimnáziumánál. Hevesi Bernát tanárt Bakonybélbe, Agatsin Gyula tanárt Tihanyba helyezték kormányzónak, dr. Lovas Elemér tanárt a pannonhalmi főiskolához rendelték be, dr. Niszler Teodóz tanárt pedig az esztergomi főgimnáziumhoz helyezték át. Üresen maradt helyeiket még nem töltötték be. — Az ev. egyház köréből. Gyurátz Ferenc ev. püspök ifj. Kovács Mihály pápai segédlelkészt Pusztaszentlászlóra helyezte adminisztrátornak; helyébe Horváth Lajos szombathelyi segédlelkészt rendelte Pápára. — Az élelmezési bizottság ülése. Az élelmezési bizottság e héten, szerdán d. u. ülést tartott, amelyen két kérdéssel foglalkoztak s ezek közül a második idézett elő hosszabb vitát. A helybeli keresztény fogyasztási szövetkezet ugyanis azt az ajánlatot terjesztette a bizottság elé, hogy a város két vaggon rizsének elárusítását és kezelését bízzák rá, ő a megszavazott kimérési dijat (kg.-monként 4 fillér) és a 100 korona fekvőbért, összesen 900 K-át átengedi az anyagi válsággal küzdő népkonyhának. Hosszas eszmecsere indult meg az ajánlat körül, amelyben dr. Kende Ádám, Hajnóczky Béla, dr. Fehér Dezső, Győri Gyula, Krausz József, Steinbergor Lipót és mások vettek részt és végül 2 szavazat ellenében 8 szavazattal helyben hagyták a szűkebb körű bizottság azon eljárását, amely szerint a rizs elárusítását egyedül Koritschoner Fülöpre bizzák ós ez minden kg.-mért 4 fillér kimérési dijat kap. — Elhunyt tanító. Cseh Gyula nyug. református tanító, aki évtizedekig a megyénkbeli Egeralja községben szolgálta nagy buzgalommal ós szép eredménnyel a népnevelés ügyét, e hó-16-án 62 éves korában elhunyt Pápán, ahol nyugalomba vonulása óta tartózkodott. Temetése, melyen tanítótársai közül is sokan vettek részt, pénteken délután ment végbe tisztelői őszinte részvéte mellett. Halálát neje, szül. Gonstantino vits Izidora gyászolja. A gyásszertartást Kis József esperes-lelkész végezte az elhunyt érdemeit méltató szép gyászbeszéddel. töltötték el azzal a vággyal, hogy az aggkor visszaemlékezéseit ezeknek följegyzésére használja föl. így irta meg emlékiratait, melyek két kötetben emlékirat-irodalmunknak kétségkívül egyik legértékesebb művét fogják képezni. Tekintetei arra, hogy az emlékiratok főleg Jókai Mórnak személyével foglalkoznak és az elhunyt költő második házasságával kapcsolatban sok olyan mozzanat merült fel, melynek a közönség elé tárása ma még egyeseknél fájó érzéseket kelthetne, a finom lelkű irónő úgy intézkedett, hogy a kéziratok a nemzeti muzeumban tétessenek le és csak 30 év múlva a nagy költő halála után, tehát 1934-ben legyenek publikálhatók, ha közzétételüket szeretett unokaöccse, Jókai Ihász Miklós alkalmasnak fogja találni. Ezt az intézkedést, mint a nagylelkű nő egyik végső rendelkezését, bármennyire kívánatos volna is egy teljes Jókai monografia szempontjából megváltoztatni, tiszteletben kell tartanunk. Az idő a maga gyors futamával úgyis hamar elhozza azt a napot, amikor az emlékiratok kiadhatók lesznek és meg vagyok győződve, hogy akkor, amikor Jókai teljes képének megrajzolásához ezek is átszolgáltatják a maguk becses anyagát, a halhatatlan költő neve mellett élni fog szerető és szeretett unokahugának Peti Józsefné szül. Váli Máriának a neve is. Dr. Antal Géza. <