Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-05-01 / 18. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D«- KŐKÖ8 ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A második nemzeti kölcsön. Mikor váratlanul rászakadt a világra a háború irtózata, megindultak a fantáziák és minden ember iparkodott maga elé képzelni a háború jövö képét, annak terjedelmét, véres részleteit, romboló gazdasági és erkölcsi hatását. Maholnap belépünk a háborúnak tizedik hónapjába, — immár egy darab történetre tekinthetünk vissza s már bizonyos megállapításokat tehetünk arról, hogy vájjon beváltak-e a háború kezdetén mondott jóslataink, megvalósultak-e elképzeléseink. Szomorúan kell megvallanunk, hogy a háború terjedelméről, különösen pedig annak — így kell kifejeznünk — vérességéröl, emberpusztító borzalmairól alkotott fogalmaink messze mögötte maradtak a valóságnak. Senkisem képzelte ily véresnek, ily vadnak a háborút. Sokat bíztunk az emberek emberiességében, kulturált mivoltában s ebben csalódnunk kellett. Képzeletünk határidőket szabott a háború tartamának, eleinte heteket, utóbb már hónapokat tüztünk ki, s hányan voltak, akik lehetetlennek tartották, hogy a háború a télbe is belemehessen s ma már rettegve gondolunk arra, vájjon nem kell-e újból hósapkákat és egyéb téli holmikat készítenünk katonáink számára. Ue rácáfoltak a tények arra is, amit a háború gazdasági hatásáról a kezdet kezdetén képzeltünk, még pedig örvendetes módon. Megbuknak a pénzintézetek, megbukik az állam, odavész a pénzünk, kiabálták a kishitűek és sietve szedték ki és rejtették titkos ládafiókokba megtakarított pénzeiket. Aztán telt, mult az idö, elértük az év végét, s bámulattal látta az ország, söt az egész világ hazánk gazdasági erejének nagy próbáját: a hadi kölcsönnek egy milliárdot meghaladó tüneményes sikerét s a kishitűek bizalma is kezdett visszatérni. Csakhamar azután jöttek a pénzintézetek háborús mérlegei s ezek is kellemes meglepetést hoztak. A rettegve várt „krach"-nak semmi nyoma, s ha voltak is intézetek, amelyek leszállították osztalékukat, többnyire ezek is inkább csak óvatos előrelátásból, mint a szükségtől kényszerítve tették. A ládák mélyére rejtett pénzek kezdtek előbújni, napfényre kerülni s csakhamar visszavándoroltak a takarékpénztárakba, amelyeknek összeomlását oly biztosra vették a balgák. Egy-két hónappal ezelőtt már nagy pénzbőség jelentkezett pénzintézeteinknél. Ily körülmények között köszönt reánk a második hadikölcsön, amely immár természetszerűleg illeszkedik bele a mai közgazdasági helyzetbe, mint az óriási mértékben megtorlódott s tétlenségre kárhoztatott pénzkészletek elhelyezésének önként kinálkozó módja. A pénzintézetek már hetekkel ezelőtt leszállították a takarékbetétek kamatlábát, mert a náluk felhalmozódott pénztömegek befogadására máskép nem vállalkozhattak s így most valósággal kapóra jön a hadikölcsön, mely minden hazafias szempont mellett, a legridegebb számítás szerint is előnyös tökebefektetésnek mutatkozik. íme az új hadikölcsön esélyeinek minden frázistól ment, tisztán gazdasági mérlegelése! De nincs is másra szükség. Az új hadikölcsönnek sikerülni kell, mert ez levezető csatornája annak a pénzbőségnek, mely a vállalkozási kedv mostani szünetelése miatt jobb elhelyezést nem talál és sikerülni kell azért, mert a legutóbbi hónapok gazdasági tanúságai nem a kishitüeknek szolgáltattak igazságot, hanem azoknak, kik a nehéz helyzetben is megőrizték nyugalmukat és higgadtságukat. Az itthonmaradottaknak erre ép oly szükségük van, mint a harcvonalon küzdőknek. Munkában. Mig dicső seregünk részint távol a haza határaitól, részint a hon legszélsőbb határpontján küzd és vérzik miattunk, itthonmaradottakért, fölemelő érzéssel tölt el valamennyiönket a tapasztalat, hogy az itthonmaradottak legnagyobb része is buzgón fárad és lelkesülten dolgozik a maga munkakörében, melynek jelszava : mindenki tegye meg kötelességét ott, ahová őt a sorsa és a tehetsége állította. Pápa városa is, mint erkölcsi testület e feladat terhét szívesen vállalta magára és ereje teljével iparkodik ezt hordozni a jobb s békésebb időkig. A háború alatt városunk nem egy igen fontos és áldozatot követelő kötelességet vett magára. Egyik e körbe tartozó nagy jelentőségű elhatározása a lakosságnak a főbb élelmi cikkekkel való ellátása. Nemcsak a lisztnemüek, hanem a burgonya, rizs, sőt újabban a sertéshús biztosítása is gondjai közé vonatott. Nagyon bölcs szándékok ezek és lakosságunk is csak hálával tartozhatik értök. Sőt, ha rá kell fizetnünk is valamit, azt gáncsolnunk ezekben a rettenetes napokban nem szabad. Azt azonban mégis valamennyiönknek jó lenne megszívlelnünk, hogy ott, ahol valamit megspórolhatunk, ne legyünk bőkezűek. Vagyis bizonyos egységes gazdálkodási terv köré csoportosítsuk eljárásainkat, ne széttagolva, ötletszerűen határozzunk akár élelmezési dolgokban is, hanem mindig szem előtt tartva azt is, hogy egyik üzletet mikép kapcsolhatjuk össze a másikkal és egyik spekulációnk mely oldalról jő segítségére a másiknak. Nem idegenkedem annak a javaslatomnak kijelentésétől sem, hogy ebben a még mindinkább terhesebbnek Ígérkező időkben, egy ember kezébe kellene letenni valamennyi gazdasági intézményünk vezetését, oly ember kezébe, akiről tudjuk, hogy eme nagy munkakör és felelősségteljes feladat minden gazdasági viszonylatait érti és erélyesen s becsületesen vezetni is képes. Ugy, ahogy most intéződnek ezek az ügyek, nemes érzésből fakadnak ugyan és tiszteletreméltó módon haladnak, azonban az egységes vezetés hiánya miatt ok nélküli nagy kiadásokkal fenyegetőznek. Egy rátermett elme energikus irányítása mellett tízezreket takaríthatnánk meg magunknak s amellett lakosságunk mindenben az óhajtott állapotokat is élvezné. Egyelőre erről ennyit általánosságban. A másik, szintén kiváló fontosságú munkakör az, amelyet Lampérth Lajos h. polgármester vezetése alatt a földmunkáló bizottság végez. Csak elismeréssel szólhatunk arról a buzgalomról, amellyel ezeket az ügyeket vöz-erikr— Hatása már most is látható határunkban, ahol alig van műveletlen föld és ha a kormány teljesíti ígéreteit, amit kétségbe vonni nincs okunk, akkor nálunk a föld- és kertmunkák kívánni valót nem hagynak fenn. Legföllebb a bizottság nem tenne haszontalan munkát, ha végignézné egy-két tagja az egész határt, hogy nincs-e használatlan föld s ha volna, annak tulajdonosát felszólítaná, sőt kényszeríthetné is a művelésre. A hatóság a város egészségügyét a nehéz helyzethez mérten eléggé gondozza. Azonban a piacra hozott élelmiszerek minőségét szorgosadban kellene ellenőrizni. De hogy ez végrehajtható legyen, a hadi kórházakban annyira elfoglalt főorvosunk mellé egy kisegítő alkalmazottra volna szükségünk, mert derék főorvosunk odaadó buzgalma csak így oldhatná meg a közönség kívánsága szerint ezt a nyáron nagyon is fontos kérdést. A város a Spitz-féle magtárt, mióta a gabonája ós a kukoricája ott van, éjjel őrizteti. Nincs kifogásunk ellene. Hanem gondolhatna ugyanaz a hatóság az egész város lakosságának élet- ós vagyonbiztonsági őrzésére is. Egy-két szem rendőr és egy pár lelkes polgárőrre van bizva éjjel 21 ezer embert számláló városunk. És ha nem lenne polgárőrség, talán hatósági vigyázat nélkül aludnánk át mindannyian éjjeleinket. Nem ártana, ha hatóságunk erről gondoskodnék mielőbb és ha másképpen nem menne, hát legalább jó példával mozdítsa elő a polgárőrség munkáját és szaporítsa számát. A háborús idők sok ismeretlen ós terhes gonddal köszöntöttek ránk és mi iparkodunk is megtenni kötelességünket, de még mindig vannak hiányok, amelyeket meg kell szüntetnünk. Jelenleg ezek közül néhányra mutattunk most rá! X. LEÁNYKA RUHA Előirás szerinti APOLOAŐI KÖPEKT KÉZIMUNKA KÉZIMUNKA fejvédővel és vöröskereszt jelvénnyel együtt 5 korona LEÁNYKA RUHA LEÁNYKA RUHA ^^/C

T -j-^ , r KÉZIMUNKA SZOLUöY hj. CÉGNÉL (MATUS-HAZ) LEÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA