Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-03-27 / 13. szám

XII. évfolyam. 13. szám. Pápa, 1915 március 27. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: I)R- KORÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utea 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kin Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Nagyheti gondolatok. Az írás inondja, a hit tanítja a most nyiló hétről: „Megfeszítteték, meghala és eltemetteték". Ki feszítteték meg s ki temetteték el ? Arra is megfelel az írás: „Aki nekünk út, igazság és élet." Két évezred vallásos sóvárgása eped | az „út, igazság és élet" után és e nagy idő multán is a legnagyobb emberi cél, az örök béke utjának még kezdetén sem vagyunk és az igazságtalanságok elszenvedett keservei között bolyongunk bizonytalan jövőjű életünk labirint ösvényein. Két ezredév előtt formálódott erkölcsi i alaptörvényünkké: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. A nagy Igazság ezért vérzett el a keresztfán. És husz évszázad izzadásos munkája, lelkes tanítása után az embert a réginek találod s felkiáltasz a bölcselővel: „Homo homini lupus, non homo". Az ember embertársára nézve farkas, nem ember. A na^y Igazság még mindig ott szenved, kínlódik Golgotha keresztjén. ; Vére hullása csak nemes eszmék és az emberszeretet elvei számára öntözte meg eddig a földet, de akarásunkból, cselekvő képességünkből még nem birta kiűzni a lupust, a farkast és a véres indulatok harci vágyát nem volt képes végleg kioltani bennünk. > „Meghala és eltemetteték". Boldogságunk, örök békességünk reményére illenek e szavak. Az évezredek hosszú sora csak abban a tülekedésben meríti ki erejét, amelyre a költő így mutat rá: „Ember küzdj és bizva-bizzál!" Örök küzdelem és végtelen bizodalom ! Micsoda körjárása ez az egymástól elütő emberi törekvéseknek! Azért küzdjünk-e szakadatlanul, mert a harc végén bizton vár a legédesebb jutalom : a határok nélküli békesség? Vagy azért bizzunk-e szüntelenül, mert a küzdelem bére nem lehet más, csak az emberfaj egyetlen vágyódásának teljesülése: az örökké harctalan szeretet és megértés nyugalma? Ki tudná megoldani kielégítően e gordiusi csomót? Csak egy pontja világos e csomónak s ez az: küzdelmünk is, bizodalmunk is egyedül az örök békességeért vagyon. Elérjük-e valaha azt, amit eleddig még megközelíteni sem adatott nekünk? LEÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA LEÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA Hisz az írás szavaival élve: „meghala és eltemetteték". Ámde az Ige itt nem szakad meg. Hallgasd tovább is az égi szót: „Harmadnapon halottaiból feltámada". Imé, a fénysugár! Küzdelmünk, bizodalmunk hevitöje, éltetője s a nagy Igazság erejének bizonyítéka! Az az isteni szikra, amely kezdettől fogva égi melegséggel tölti el porból való tagjainkat, nem aludhatik ki bennünk soha. És az általa s belőle eredő szent eszmék és elvek még mindig függhetnek a keresztfán, még mindig sirba tétethetnek, — ámde bizva-bizunk benne és küzdve küzdünk érte, hogy halottaikból föltámadjanak. Gy. (*y. Hazafias kötelesség. Immár nyolc hónap óta tart nemzetünk becsületéért a háború nemcsak a csatatereken, hanem gazdasági téren is. Gálád ellenségeink nem válogatósak az eszközökben, melyektől tönkretételünket remélik. Lelkiismeretben furaatást ép úgy nem okoz nekik, hogy frontjuk elé állítsanak védtelen asszonyokat, aggokat, gyerekeket, mint hogy az ország népét kiéheztessék. Előbbi szándékukról véleményét majd megmondja az elfogulatlan történelem, utóbbi céljuk pedig csütörtököt fog mondani, ha a lakosság minden rétegét áthatja az a tudat, hogy az itthon levők a győzelem érdekében nem kevésbbé fontos szolgálatot tehetnek, mint hős katonáink, akik vérük hullásával áldoznak azért, hogy ezeréves szép hazánk tovább is a magyart vallja urának. Sajnos, népünk még mindig nem tudott teljes egészéhen felemelkedni arra az erkölcsi magaslatra, melyet ezekben a nehéz időkben a haza méltán elvárhat töle. Sokan még mindig rabjai a rút önzésnek, amely nemcsak abban nyilvánul, hogy a háború révén akarnak maguknak a hadviselés érdekeinek megrövidítésével vagyont harácsolni, hogy elrejtegetik liszt- és gabonakészleteiket, hanem honfitársaik megélhetése ellen is törnek, amikor az élelmiszereket mesterségesen megdrágítják, amikor fittyet hányva az élelmiszerkérdésben kiadott hatósági intézkedéseknek, életmódjukat a jelenben is a békés viszonyok között megszokott kényelem és jólét elvei szerint rendezik be. Nekik most is tiszta búzalisztből kell fehér kenyeret sütni, mert ök csak nem esznek kevert barna lisztből készült hadi kenyeret, — nekik most is úgy kell dúslakodni, mint a bőség idején, amikor nem volt szó arról, hogy amink van, abból az ország 20 millió lakosságának az új termésig közösen meg kell élnie. Pedig tízparancsolatként kellene a szivébe vésnie mindenkinek, hogy most a hatósági intézkedések betartása az élelmezésnél, a takarékosság a háztartásban egyenesen hazafias kötelesség, amely kötelességnek hűséges teljesítésével nagyban hozzájárulhatunk a háború győzelmes megvívásához. Németország követendő példakép áll ebben a tekintetben is előttünk. Ott gazdagot és szegényt, urat és szolgát egy eszme, egy cél hat át: mindenképen elősegíteni — az igények redukálásával is — a birodalom ellenálló képességét, az egész világ bámulatát kihivó hősi hadsereg győzelmét. S mégis szükségesnek tartotta Scheidemann szociáldemokrata képviselő a birodalmi gyűlés mult heti, költségvetést tárgyaló ülésén a többek közt elmondani a kővetkezőket: „ Most valamennyien egymásra vagyunk utalva. Amennyivel az egyesek többet vesznek el, annyi hiányzik az összeségnek. Aki szembe száll az élelmezés biztosítására irányuló intézkedésekkel, vagy azokat kijátszani igyekszik, úgy cselekszik, mintha az ellenség szolgálatában állna. Aki mértéktelen nyereség elérésére mesterségesen megdrágítja a nép élelmiszereit, vagy más szükségleti cikkeit, aki annyira haszonvággyal telt, hogy nem veszi tekintetbe az általánosság szükségleteit, épp úgy cselekszik, mintha az ellenségnek tenne kémszolgálatot és hagseregeink mögött lerombolná a hidakat." Valóban, így is van. A sokat hangoztatott hazafiságnak, felebáráti szeretetnek most kell igazán megnyilatkoznia e haza földén élők szivében. Ne vezessenek most bennünket egyéni szempontok, ne toljuk előtérbe énünket, hanem mint egy nagy családnak: a magyar nemzetnek tagjai, osszuk meg, viseljük testvéri szívvel, a közérdeket átfogó tisztult érzelemmel a reánk kényszerített háború következményeit. Egy mindért, mindnyájan egyért! — akkor a pokol kapui sem vehetnek rajtunk diadalmat. Nánik Pál. Ne feledkezzünk el a pápai hadi kórház sebesültjeiről. KÉZIMUNKA LEÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA LEÁNYKA RUHA Előírás szerinti APOLttKOI KOPEM fejvédövel es vöröskereszt jelvénnyel együtt o korona SZŐLŐ SY E. CÉGNÉL (MATUS-HÁZ)