Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.
1915-02-13 / 7. szám
PAPAI HIRL MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulaidonos főszerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Spekuláció a gabonával. Szociális téren mindig megkésve érkező kormányunk a tizenkettedik órában, amikor már a gabona ára csimborásszói magaslatra emelkedett, reászánta magát a gabonanemüek maximális árának megállapítására. Noha ez a megállapítás a fogyasztó közönség érdekeit tekintve messze mögötte maradt a németországi hatósági ármegállapításnak, mégis bizonyos megnyugvással fogadtuk, mert azt gondoltuk, hogy ez a legilletékesebb helyről jött intézkedés egyszersmindenkorra gátat állít a nyomasztó helyzetben levő közönség lelketlen kiuzsorázása elé, s a fogyasztók — az uzsora szerencsétlen áldozatai — nem lesznek továbbra kitéve a bizonytalanságnak, hogy mindennapi kenyerüket egyáltalán beszerezhetik-e. Azonban nem így történt. Aminthogy nálunk eddig is sok mindent kijátszottak, agyafúrt módon kijátsszák a gabonanemüek hatósági ármegállapítását is, ami rövidesen oda vezet, hogy gabona nem kerül a piacra s a litsztkészletek kifogyásával éhen pusztulhatunk mindnyájan. Ezt a rettenetes állapotot pedig kétféle tényező idézi elö. A termelő és az ügynök. A termelő — elég lelketlenül — úgy gondolkodik, hogy ha már a buza métermázsája hatósági megállapodás szerint is 40 korona, lesz az még magasabb is, s készlete eladásánál a „jóakaratú" várakozás álláspontjára helyezkedik. Egyszerűen nem visz gabonát piacra. Az „élelmes" ügynökök tehát, akik üzletet minden áron akarnak csinálni, felkeresik a gazdát lakóhelyén, s ha a piacon a buza hivatalos ára 40 korona, megveszik töle a lakásán 45 koronáért, a 22 koronás kukoricát 30 koronáért, a 32 koronás rozsot 38 koronáért, stb., úgy hogy ma ezeken az árakon alul a mi vidékünkön senki ember fia nem juthat gabonanemühöz. Nem juthatnak a molnárok sem, így rövid idö alatt — mint azt már a mult héten a polgármester elnöklete alatt tartott értekezleten be is jelentették — nem lesz mit örölniök, nekünk meg nem lesz mit ennünk. A molnárok a hatósági megállapításnál magasabb áron nem igen vásárolhatnak gabonát, mert ezekhez az árakhoz van szabva a liszt ára, s ha mégis magasabb áron volnának kénytelenek vásárolni, kérniök kellene a lisztárak magasabb megállapítását, amit meg már a közönség nem tudna megfizetni. A hatósági gabonaáraknak kijátszása valósággal a megélhetésünket teszi lehetetlenné. De hol marad a hatóság, amely a visszaélést türi ? Hiszen a hatósági ármegállapítást elsősorban is a hatóságnak kellene szigorúan ellenőrizni. Hatóság pedig minden faluban van — ennek tekintendő a községi elöljáróság is —, miért nem akadályozza meg tehát az ügynökök helyszíni vásárlását, s ezzel a termelök emberietlen, hazafiatlan kapzsiságának növelését? Miért? Mert nálunk mindenben és mindenkor az agrár-érdekek dominálnak. A községi elöljáróság is kisebb vagy nagyobb agráriusokból áll, ezek bizony nem bánnák, ha 100 korona lenne is a buza ára. Szivük is, lelkük is volna hozzá, hogy ennyiért adják. Mit bánják ök, ha a fogyasztó közönség a háború alatt úgy tönkre megy, hogy évtizedekig nem állhat lábra, a fö dolog, hogy az ö zsebük teljék a mások nyomorúsága árán is. A kormány —- nem panaszkép mondjuk — minden módon kezükre jár a gazdáknak a termelés biztosításánál, — bár az iparosok, kereskedők sorsával törődnék, csak felényit is! — munkaerőről, vetőmagról gondoskodik részükre, ök azonban nem tudnak, vagy nem akarnak a hazafias kötelességek magaslatára emelkedni, nem tudják átérezni, hogy a Haza sorsával függ az most össze, hogy a Szentírás intése szerint is „egymás terhét hordozzuk". Ám ha nem tudják, tanítsa rá meg őket még radikálisabb intézkedéssel a kormány: rekvirálja sürgősen a gabonakészleteket s gondoskodjék ő maga a köz élelmezésről. Egy édes Hazának vagyunk a gyermekei, ne legyenek hát közöttünk mostoha testvérek, hanem osszuk meg a bajt, a nyomorúságot testvéri szívvel. Eljön majd az ideje — adja Isten, hogy mielőbb eljöjjön —, amikor a saját személye és portékája fölött ismét mindenki saját tetszése szerint rendelkezhetik; ám addig vessük alá mindenben magunkat hazafias megértéssel, felebaráti jóindulattal embertársaink közös érdekeinek. Nánik Pál. Dráma hat sorban ... Öreg anyóka néz egy füzetet: Ez is elesett, az is ott veszett.... A szemüvegje könnyet harmatoz, Alig-alig lát, de tovább lapoz. Egyszer felsikolt .. . Vére is megáll, Akit keresett : megtalálta már! Bodnár István. ^Erdélg^Zoltá^ Mély megdöbbenéssel vettünk hirt Erdélyi Zoltánnak, a jeles költőnek haláláról. Nemcsak azoknál a kötelékeknél fogva, melyek őt városunkhoz és lapunkhoz fűzték, de a magyar irodalom igazi vesztesége miatt is mély bánat tölti el szivünket Erdéiyi Zoltán korai halálán. Egy szépen indult költői pálya ért váratlanul véget, amely pályának egyes állomásai az új, magyar költészetnek is jelentős mozzanatai voltak. Uj magyar költészet alatt azonban nem szabad a legmodernebb költészetet érteni, mert az ő megkapó egyszerűségű verseit a Nyugatosok dekadens irányától mérhetetlen távolság választja el. Témáit nem az idegélet köréből vette, miként legmodernebb költőink s igénytelen, kedves dalai az ő bensőségteljes érzéseivel mégis megkapták az olvasó szivét. . . . Kollégáim nagyzolása Magával engem nem ragad, — Bár jól tudom, a sors ezért mi: Nevem Mendés s Muupassant Guy Után szörnyű hátul marad. Versei gyengédséget lehelnek, nyelvezete keresetlenül egyszerű és borongós hangulatu költeményei között gyakran találkozunk a kedves humor hangjaival is. Költői munkásságának jelentékeny részét elbeszélő költeményei alkotják. A Vesztett boldogság hozta meg számára az első nagy sikert: az akadémiának 100 aranyas Nádasdy-diját, melyet 10 évvel később 1907 ben még egyszer elnyert Bazsilikum cimü verses regényével. Epikus művei egyrészt alakjainak és az egész milieunek pompás jellemrajzával, mélyen járó gondolataikkal, ötletes előadásával és szép nyelvezetükkel tűntek ki. Müveit legelőkelőbb szépirodalmi lapjaink közölték s a könyvpiacnak is kedvelt olvasmányai voltak. Erdélyi Zoltán Kecskeméten született 1872-ben. Jogi tanulmányai elvégzése után ujságiró lett, néhány éven át a Veszprémvármegyét is szerkesztette. Verses kötetei Május, Epizódok, Laura-dalok és Margitsziget címmel jelentek meg. Lapunknak megindítása óta munkatársa volt. Emlékét szeretettel őrizzük s megőrzik ama szép versek, melyeknek tiszta lírája mindenkor kedves visszhangra lel az olvasók szivében. Halálát özvegye, szül. Galamb Rózsi, Galamb József helybeli előkelő ügyvéd leánya gyászolja. A mélyen sújtott család iránt általános a részvét városunkban. LEÁNYKA RUHA Előirás szerinti ÁPOIiÓKOl KÖPEKI KÉZIMUNKA KÉZIMUNKA fejvédővel es vöröskereszt jelvénnyel együtt 5 korona LEANYKA RUHA LEÁNYKA RUHA or 3 /C T t-I . KÉZIMUNKA KÉZIMUNKA SZOLUSY hi. CÉGNÉL (MATUS-HAZ) LEÁNYKA RUHA
