Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-12-11 / 50. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D*- KÓKÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Gyakori tejvizsgálatot kérünk! A háború nehéz napjaival reánk szabadult az élelmiszer-uzsorások siserahada. Nincs az az élelmiszer,' mire a háborúnak ezek a piócái hálójukat ki nem vetették volna, s nincs az a raffinéria, melyet a közönség megzsarolására alkalmazásba ne vettek volna. Gabona, hús, zsir, krumpli, bab stb. mind keresztül ment üzéri spekulációjukon és — közélelmezési szervezetünk nagyobb dicsőségére — sikerült elérniök, hogy az élelmicikkek ára magasság tekintetében ma már a Csimbo> rasszóval versenyezhet. Az uzsora-ciklusban most a betegek és kisdedek legfőbb tápláléka: a tej van soron. Árát immár 36—40 fillérre verték fel, s ha tovább is ilyen tempóban haladunk, karácsonyi ajándékul olyan árakkal fognak a derék tejesek kedveskedni, hogy sirva nézünk utána. Ám a tejről szólván, most nem annyira annak drágasága, noha ez is legnagyobb megbotránkozásunkat váltja ki, mint inkább minősége ellen vannak alapos kifogásaink. Ha már arra vagyunk kárhoztatva, hogy minden falat, amit a szánkba veszünk, minden korty, amit lenyelünk, horribilis hasznot hajtson másoknak, legalább nyugtathatna meg bennünket az a tudat, hogy az a méregdrága élelmiszer — jó, tiszta, hamisítatlan. Ezt azonban mindenről inkább elmondhatjuk, csak a tejről nem. Annyi gaz manipulációnak egyetlen-egy élelmiszer sincs kitéve, mint ez a közkedvelt táplálék, s egészségünkben — különösen a csecsemők körében — semmi nem tesz annyi kárt, mint az elpancsolt tej. Sok kis sírt a temetőben a tej pancsolók miatt ástak meg. A mai idők különösen kedveznek a tej-üzéreknek. A hallatlanul magas ár, az óriási kereslet, az ellenőrzés lanyhasága szinte neki buzdítják a tágabb lelkiismeretű tej-árusokat, hogy nyereségük növelése céljából bűnös úton szaporítsák meg a tejet, mit eladásra szántak. Megszaporítják tehát — az egyéb pótlékoktól eltekintve — vizzel, lehetőleg sok-sok vizzel, s mostanában nem ritkaság az a tejnek csúfolt valami, ami 25%-ában vizböl áll. A közönség köréből egyre többen fordulnak hozzánk panasszal a tej rosszasága miatt. Tény, hogy a tejet még talán soha nem pancsolták olyan mértékben, mint jelenleg, s ha a tej minőségét most helyesen meghatározni akarnók, sok esetben nem azt kellene mondanunk, hogy vizes tej, hanem hogy tejes viz. Ez a tarthatatlan állapot, a közönségnek ez a lelketlen megcsalása indítottak bennünket arra, hogy a tej-kérdéssel lapunk vezető helyén foglalkozzunk, s innét intézzük a hatósághoz a figyelmeztetést, hogy tartasson minél többször szigorú tejvizsgálatokat úgy a tej behozatalakor a vámnál, mint a városon belül az árusítóknál. És ha visszaéléseket találnak, alkalmazzák a kufárokkal szemben a törvény teljes szigorát, mert minden büntetést megérdemelnek azok, akik az uzsora-árak mellett a még nagyobb haszon elérhetése szempontjából az élelmiszerek meghamisításával merényleteket követnek el egészségünk ellen. N. P. Még mindig a tüzelőfáról. A gróíi út szegélyének vége. Azok a hatalmas és szinte égbe nyúló nyárfák és termetes akácfák, amelyek a Tapolczától oly messzire kisérték az út mindkét oldalán az utast nyáron hűs lombjaikkal, egymás után dőlnek ki a hegyetlen fejszecsapások alatt és felvagdalva mint hasábfák kerülnek az alsó- és felsővárosi gazdák udvarára. Nem tagadom, nagyon sajnálom a grófi-út e megkopaszítását, hisz ez a két sor fa nem utolsó szép részletét képezte a városnak. Ámde meg kell hajlanunk a végzet előtt, amely ránk hozta a fa-inséget s arra kényszerítette hatóságunkat, hogy az uradalommal egyetértve az allé kivágásával csökkentsék, ha némileg is, a tüzelő hiányát. Ismételjük, hogy birálat alá nem vesszük a kérdés ilyen radikális megoldását, erre is hajlandók vagyunk alkalmazni a közmondást : szükség törvényt ront. Ámde, mi már több mint négy hónapja sürgetjük a tűzifa dolgát, szinte állandóan napirenden tartottuk a fontossága miatt; nem lehetett volna jóval előbb másképpen, és nem ennek az útnak csuffátételével, dűlőre vinni az ügyet ? Beismerjük, hogy hatóságunknak a munkája megszaporodott a mostani viszonyok között, sok gondja van több olyan terén a közérdeknek, ami azelőtt egyáltalában nem tartozott hatáskörébe. Csakhogy a télre való előre gondolás valamennyi között az első rangú helyen kell, hogy álljon. Már augusztus hónapban intézhettük volna a tüzelőfa ügyét, hitünk szerint, elég kedvezően és akkor nem kellett volna leberetválni díszétől egyik legkellemesebb utunkat. Újra ismételjük, hogy a mai helyzetben a kénytelenség felmenti a hatóságot e dologban a felelősség alól. Az uradalomnak pedig t azért, mert az út másik oldalán lévő fasor saját költségén kivágatja, feldolgoztatja és ölbe rakatja és a szegény népnek ingyen átadja, a legnagyobb hálával és köszönettel tartozunk. Hasonló hálás köszönettel emlékezünk az uradalom ama jótéteményéről is, amellyel egyik, vasútállomáshoz közel eső erdei depójából 107 öl fát engedett át ingyen a városnak, amelynek csak el kell onnan azt hozatnia. Reméljük, hogy hatóságunk mielébb szerez fuvart, amely ezt a nagymennyiségű ajándékfát rendeltetési helyére juttassa. A most említett famennyiség elég szép. Ámde közelről sem elegendő arra, hogy a legsürgősebb szükségletet némileg is fedezné. Szegényeinkről ezzel mindesetre gondoskodhatik már. Azonban a közönségről is kell gondoskodnunk, mert ez érzi most legjobban a fa hiányát. Örömmel értesülünk, hogy hatóságunk kereskedőknél és uradalmaknál is keresett fát és előreláthatólag szerez is kielégítő mennyiséget. Bárcsak lenne sikere e fáradozásnak! Há lesz tűzifa, majd csak kapunk valahonnan, ha utánna járunk, fuvart is. Mert annak is kell lennie! És ha hatóságunk ebben az ügyben mielébb eredményt ér el, éppen olyan megnyugvást szerez a lakosságnak, mint a liszttel való ellátásunkban. Gy. Gy. A Vöröskereszt-egylet hangversenye. Városi kulturéletünk régi, sokszor felpanaszolt hiánya az, hogy igazi zenei élet sohasem fejlődhetett ki nálunk. Minden valamirevaló kis városban, sőt nagyon sok faluban is kitűnő dalárdák emelik a társas élet nivóját, nálunk sok évnek agitációja sem tudott dalárdát teremteni. A Jókai-Kör kebelében egyidőben szervezett zenekar is csak alig egy-két évig állott fenn s azután beszüntette működését. Azóta igazi zenei műélvezetben csak nagy ritkán, egy-egy országos nevü művész fellépése révén volt részünk, kulturegyesületeink rendes havi estélyeinek programján csak az egészen könnyű zenei műfajok szerepelnek. Általános figyelem fordult tehát a vöröskereszt estélye felé, mely a klasszikus zene súlyos számait igérte kizárólag helyi erők közreműködésével. Előkelő s a Griff nagytermét színültig megtöltő közönség gyűlt össze a mult szombati hangversenyre, melyet dr. Teli Anasztáz főgimnáziumi igazgató szép beszéde nyitott meg. Gyönyörű szavakkal ismertette az emberszeretet ama csudás munkáját, mely a vöröskereszt jelvénye alatt a harctereken és a front mögött a háború által okozott sebek és szenvedések enyhítését tűzte ki céljául. A költői szárnyalású előadás mély benyomást keltett az egész közönségben. Alszeghy Erzsébet polgári iskolai tanárnő hatásos szavalatának közbeékelésével a műsor többi öt pontját zeneszámok töltötték be. Először Mendelssohn E-moll koncertjét adta elő hegedűn Kemény Béla Kis József