Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-12-04 / 49. szám

PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévra 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D

R* KÓKÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13., szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Rokkant katonák háza. (drhs.) A világot behálózó harcvonalakon még dörögnek az ágyuk, gyilkos fegyverek milliói még szakadatlanul ontják a halált s itthon már minden nemesen érző sziv összedobban egy minden ember elméjét egyaránt foglalkoztató gondban, gondolatban: zárjuk szivünkbe, öleljük keblünkre a háború rokkanttá lett hőseit. Lehet-e ennél szebb, nemesebb feladata az iíthonlevöknek?. Immár megindult a művészek vetélLkedése a háborúban elhaltak emlékének Émegörökítésében; százával készítik már fa szobrok és emlékmüvek mintáit, melyek J a világ legborzasztóbb háborújában elesett hősök örök emlékét akarják késő nemzedék számára fenntartani. De mennyivel nemesebb, mennyivel okosabb feladat: gondoskodni az élőkről: a rokkantakról. A háború szenvedéseitől és terheitől nem voltak megkímélve az itthonmaradottak sem, de ezeknek igazi szerepe majd csak ezután kezdődik és abban fog állani, hogy a háború eme szerencsétlen áldozataival feledtessék vagy legalább enyhítsék a reájuk egész életükön át nehezedő csapás súlyát. Ez az egyetlen mód, amivel némileg leróhatjuk hálánkat azok iránt, akik életüket, vérüket, ifjuságukat, munkaerejüket áldozták érettünk s ha könnyelműségig pazarok, tékozlók leszünk is e célra szánt adományainkban, még mindig nem hoztunk elég áldozatot azokhoz képest, akik vérüknek egyetlen cseppjét, munkaerejük egyetlen izmát adták oda a harctéren. Végtelenül megható, hogy városunkban ezt a mozgalmat épen olyan ember indította meg, aki már meghozta a maga nagy áldozatát a haza oltárára. Szivetlelket megragadó az a példa, amit egy szerény, egyszerű polgár mutatott, mikor hősi halált halt fiának osztályrészét odaadja, hogy abból a háborúnak egy-két rokkantjának hajlékot szerezzen. Ha nem adatott meg nekem, hogy a hősök halálával megdicsőült fiam sirját könnyeimmel öntözhessem, hadd szárítsam fel a könnyeit azoknak a hősöknek, akiknek megdicsőülés helyett az a szánandó sors jutott, hogy testileg elnyomorodva tengessék a hazának felajánlott életüket. A gyönyiirü elhatározásnak igazán bölcs kiegészítése az a terv, mely a rokkantak házába munkatermeket is akar építeni, hiszen az élet nyomorúságait semmi sem tudja annyira feledtetni, mint épen a munka s most városunk lakosságán a sor, hogy ez a szép terv mielőbb megvalósuljon. * November 29-én, hétfőn délután értekezlet volt a városházán Baldauf Gusztáv, dr. Balla Róbert, Blau Henrik, Böhm Ignác, Böhm Samu, Gyurátz Ferenc, dr. Hoffner Sándor, Jílek Ferenc, Kristóffy Gyula, Mészáros Károly, Rapoch Vilmos, dr. Rosenthal József, Tar Gyula és dr. Teli Anasztáz részvételével. Dr. Rosenthal József, a Hungária műtrágyagyár igazgatója lendületes, szép szavakkal nyitotta meg az értekezletet s a Böhm Ignác kezdeményezéséből megindult mozgalom célját imigyen ismertette : A most folyó háborúnak —- bár reméljük, hogy győztesen fogjuk befejezni — feltétlen vesztesei is* vannak: azok a szerencsétlenek, kik roncsolt testtel hagyták el a harcmezőt s azok, akik a harcban kenyérkeresőjüket vesztették el. Mindezekről gondoskodni az államnak volna kötelessége; ámde a szerencsétlenek nagy száma s a háboru-okozta óriási terhek lehetetlenné teszik, hogy az állam oly mértékben gondoskodhassék róluk, mint az kötelessége volna. A társadalom kötelessége lesz tehát pótolni az állam segélyét, együttműködni arra, hogy a rokkantak a lehetőség szerint újra beolvadjanak a társadalom hasznos tagjai sorába, az árvák pedig nevelésben és oktatásban részesüljenek. A társadalom e feladatát vállalja is. Szerte az országban, itt is, ott is előadások, vitatások, pénzgyüjtés stb. mutatja ez akció megindulását. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy városunk lakói is kiveszik belőle részüket. Böhm Ignác polgártársunk nemes szivének sugallatát követte, midőn polgármesterünknek megtette már ismertetett ajánlatát, hogy boldogult fia emlékére alapítványt tesz egy rokkantak elhelyezésére szolgáló menhely céljaira. Köszönet és hála neki! Az ő nemeslelkü alapítványa indítja meg azt a lavinát, mely nem rombolni, hanem alkotni fog. Az első lépést továbbiak fogják követni s lelki szemeim előtt áll egy alkotás, melynek keletkezéséhez a város lakosságának minden rétege hozzájárul. Ez panteonja lesz Pápa hőseinek. Díszterme a holtak emlékének kegyeletét szolgálja, munkatermei pedig a rokkantaknak kenyeret adnak, egyéb lakosztályai az árvák otthonául szolgálnak. így legyen! A mély hatást keltő beszéd után Böhm Ignác kért szót s nem egyszer zokogástól elfojtott szavakban ajánlkozott ama nemes cél szolgálatára, mely hajlékot, tisztes megélhetést kiván biztosítani a pápai hadi rokkantak és árvák számára. Megemlékezett arról, hogy hősi halált halt fiának utolsó kívánsága az volt, hogy szülőit értesítsék elestéről, hogy azok holttestét hazahozathassák. A harc forgataga lehetetlenné tette fiának külön sirba temetését s mivel így fiának utolsó óhaját nem válthatta valóra, legalább jelképesen akarja azt akképen teljesíteni, hogy emléket állít fiának egy kis ház alakjában, melyben a háborúnak egy-két rokkantját akarná elhelyezni. Gyurátz Ferenc püspök könnyekig megindító, ékes szavakban mondott köszönetet Böhm Ignácnak nemes szándékáért s szívvel, lélekkel csatlakozik ama tervhez, mely a rokkantak házában foglalkoztató műhelyeket kiván felállítani. Végül dr. Rosenthal József elnök javasolja, hogy a szervezési munkálatok elvégzésére egy szükebbkörü bizottság küldessék ki azzal a megbízatással, hogy részletes prograoramot dolgozzon k i s az alapszabályokat is készítse el, melynek alspján a mozgalom megindítható. A szükebbk örü bizottság tagjaiul megválasztották dr. Rosenthal József elnöklete alatt Baldauf Gusztávot, Blau Henriket, Böhm Ignácot, Jílek Ferencet, Kristóffy Gyulát, dr. Teli Anasztázt és Wüest Ferencet. Jótékony egyesületeink közös akciója. A vöröskeresz t-egyesület kebelében született meg az az üdvös eszme, hogy a teljes erővel beköszöntött, rendkívül keménynek Ígérkező tél Ínségét, nyomorúságát a szegény nép körében a városunkban levő összes jótékony intézmények közös munkával igyekezzenek enyhíteni. Ez ügyben az első lépés november hó 29-én történt meg, amikor a pápai összes, általános ós felekezeti jellegű humanisztikus intézmények vezetői összejöttek, hogy a közös munka ügyét megbeszéljék. Galamb Józsefné elnöklete alatt jelen voltak az értekezleten Kis Józsefné, Karlovitz Adolfné, dr. Molnár Imréné, dr. Weltner Sándorné, Galamb Ilona; Mészáros Károly, Kis József (esperes), Kriszt Jenő, Langraf Zsiga és Baldauf Gusztáv ; ez utóbbi vezette a jegyzőkönyvet is. A jótékonyság munkáját új alapokra 'fektetni hivatott értekezlet lefolyásáról a következőkben számolunk be : Galamb Józsefné, a vöröskereszt-egyesület elnöke, a megjelentek üdvözlése után a tanácskozást megnyitotta, s felkérte Baldauf Gusztáv vöröskereszt-egyesületi titkárt az összejövetel céljának ismertetésére. Baldauf Gusztáv utalván a vöröskeresztegyesület választmányának legutóbb tartott ülésében elhangzott azon indítványra, melyben kívánatosnak jeleztetett, hogy a különböző jellegű jótékonycélu egyesületek ós intézmények a szegények segél yezésénél lehetőleg egyöntetű eljárást kövessenek, ami által eléje vétetnénk annak az anomál iának, hogy mig egyes segélyre szorulók semmi segélyben sem részesülnek, mások több forrás ból is nyernek támogatást: indítványozta, hogy állíttassák össze névsoros kimutatás az összes segélyzett városi szegényekről, ezek viszonyairól. Tartsanak a jótékonyságot gyakorló egyesületek, intézmények időszakonként közös értek ezleteket, melyeken megállapítandó a segélyezés módja, aránya. Ajánlja végül, hogy ez értekezletek vezetésére ad hoc elnökül kéressék fel Galamb Józsefné, a vöröskereszt elnöknője. — Az értekezlet az indítványt