Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.
1915-11-13 / 46. szám
PÁPA MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizet éti árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KÓEÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A fa és a hal. Nem akarjuk sem Ovidius metamorphozisát, sem Horatius egyik ódáját utánozni, midőn a fenti cimben a két össze nem tartozó dolgot egymás mellé állítjuk. Az említett hires latin költök a vizözön művészi leírásával kapcsolatban társították a halat a fával, illetve tették a halat a fa tetejére. Mi sokkal egyszerűbb okból, közönséges prózai fölfogással csak arról akarunk pár szóval megemlékezni — s ezért is választottuk a fenti cimet —, hogy a fa is, de meg a hal is igendrága lett nálunk. A fa melegítő szer, a hal táplálék. Ez bővebb magyarázatra nem szorul. Azonban azt, hogy egyik elsőrendű és nélkülözhetetlen tüzelő szerszámunk, ugyancsak egyik igen fontos élelmiszerünk miképpen és mért lett oly rohamosan drága, kutatnunk szabad is, kötelességünk is. Kezdjük a hallal! A fordított sorrend úgy sem változtat a helyzeten. A hal aligha lesz olcsóbb, talán még drágább. Csak nem is régen, hat hónapnak előtte a mi hatóságunk a város lakossága részére a devecseri uradalomtól 1 kor. 30 fillérjével vette a bizott potykák kilóját. A nagy drágaságban valóságos mannahullás volt ez s csak természetes, ha a megrendelt halmennyiséget szinte szétkapkodták, mert jutányos ára volt, a vevők. Ez így ment 7—8 héten át s közönségünk alig várta a csütörtöki napot, hogy ismét olcsó husnemühöz juthasson. Egyszer csak megszakadt, elmaradt a hal. Eleinte nem tudtuk, hogy miért? Most végre előbújt a tulajdonképpeni ok: nem akarják a régi áron eladni. Aki venni akar tőlük, az fizessen kilójáért 3 korona 20 fillért. Ki hitte volna, hogy ily hirtelenül egyszerre ily horribilis ugrást tesz a devecseri potykák értéke. Mi vitte rá az intézöséget, biztosan nem tudhatjuk, csak sejtjük. A vízhiány nem kényszeríthette rá, mert esőnk van elég, talán sohasem hullt ennyi az égből. Ha pedig a spekuláció sugalmazta neki a nem éppen emberséges cselekedetet, akkor valószínűleg rosszul spekulált, mert aligha akad olyan elszánt vevő, aki 3 kor. 20 fillért adna a potykák kilójáért. Ha már ez is olyan drága, gondolja a legtöbb vásárló, inkább igazi hust, marha-, birka- vagy sertéshúst eszem. Azonban ennek a megállapítása igazság ugyan, de még sem lakhatunk jól vele. Nekünk megfizethető áru élelmicikkekre van szükségünk. S éppen ezért is igen sajnáljuk az egész közönségünk nevében, hogy ettől a haltól az el nem fogadható ára miatt elestünk. Kérjük hatóságunkat, hogy ebben az ügyben tegyen ott lépéseket, ahol jónak látja. Csak van sziv és hazafiság azokban az emberekben is és nem bánnak honfitársaikkal e próbaidőkben valóságos Schylok módjára. így állunk a tüzelőfával is. Az egész Bakonyt erdők borítják. Minden télen rengeteg mennyiségű fát vágnak ki s raknak ölekbe. Tavaly is rendes, normális volt a fatermelésünk. És még sincs fánk. Az egyes uradalmak azzal hozakodnak elö: ök adnak fát amennyi kell, csak legyen elég elszállító fuvaros, de az nincs. Az tagadhatatlan, hogy fuvarosunk kevés van és ami van, az is kegyetlenül drága. De mégis van. Azonban ott a baj gyökere, hogy az erdőn is rendkívüli magas a fa ára. És hozzá ezt a több mint dupla áremelést egyáltalán megokolni — kivéve a spekulációs hasznot — nem bírják. Szerintünk ez a spekuláció vitte rá több uradalmunkat itt a környéken arra, hogy a vármegye városaitól és körzetétől távolesö forgalmú kereskedéseknek adta el fáját. Azok t. i. többet Ígértek érte. Holott az azelőtti években, amikor nem szakadtak ránk e keserves napok, elöször a megye városainak faigényét kiszolgáló kereskedők részesültek a fa megvételében. Most a helyzet a kővetkező : Az erdőkben, az erdei depókban a fa ára 60—70 K közt váltakozik. A fuvar 26—40—50 K aszerint, hogy honnan szállítandó a fa: közelebbről-e, messzebbröl-e. Világos tehát, hogy egy öl fát 90—100 K-án alul alig remélhetünk. Ez az állapot csak ebből a szempontból is már tűrhetetlen. Hátha még hozzávesszük azt is; hogy ez árak megfizetése mellett is üres fapiacunk — mert nincs fuvaros — és hogy emiatt lakosságunk egy nagy része fainségnek néz elébe —, akkor bizony nincs más hátra, mint a hatóságunknak a legszorgosabban és legerélyesebben talpra keli állnia, hogy segítsen e fenyegető bajon. Zörgessen ott, ahol joga van zörgetni és ha másképpen nem lehet, a kormány energikus támogatását is nyerje el. Mert mindenünk van elég, van fa is bőven, csak sziv és emberséges érzés és igazi honszeretet nincs ott, ahol pedig most kellene ez érzelmeknek legjobban lángolniok. r. í. A gabona és hüvelyesek rekvirálása. A kormány 1915 október hó 29-én kelt 3925/1915. M. E. számú rendeletével — mint már jeleztük — elrendelte az országban levő összes buza-, rozs-, kétszeres-, árpa- és zabkészletek, az ezekből a gabananemüekböl őrölt lisztnek, valamint a bab-, borsó és lencsekészletek összeírását és közcélokra való igénybevételét, magyarán : a rekvirálást. A készleteket a tulajdonosok november 25-én tartoznak ugyan csak bejelenteni, de már 1915 november 1-töl kezdödöleg az emiitett árucikeket csak a Hadi termény rt.-nak és bizományosainak szabad vásárolni. A rekvirálás maga tulajdonképpen december 26-án kezdődik ós ettől a naptól fogva a H. T. mindenért a jelenleg érvényben levő maximális áraknál mótermázsánként 4 K-val kevesebbet fizet ós amellett jogában áll a terményt akármeddig a tulajdonosnál hagyni, aki január 1-től számítandó, métermázsánként havi 20 fillérért tartozik azt raktáron tartani ós megfelelően kezelni. Az esetleg még ki nem csépelt gabonát a tulajdonos gazda köteies mielőbb kicsépelni, amely rendelkezés előreláthatólag sok súrlódásra fog okot szolgáltatni, mert a rendelet nem állapítja meg, hogy a gazda a H. T. fölszólítására milyen záros határidő alatt tartozik a cséplést elvégezni, a rendeletben használt .mielőbb 0 kifejezés nagyon is határozatlan megjelölés. A gazdáknak, akik eddig termésüket indokolatlanul visszatartották, tehát közel két hónapi időt ad a rendelet arra, hogy a mostani igen magas maximális árakon órtékesíthessók gabonájukat és hüvelyes veteményeiket, mert hiszen csak december 26-án lépnek majd az alacsonyabb árak hatályba, de azért bizonyos, hogy a gazdák nem lesznek ezzel sem megelégedve. A kereskedők és fogyasztók azonban okkal lehetnek elégedetlenek a rendelet túlságosan enyhe intézkedéseivel, mert nagy a valószínűsége annak, hogy elkapatott gazdáink nem sietnek majd termésük értékesítésével ós így a lisztellátás körül tapasztalható bajok hamarosan való enyhülésére alig van kilátás. Csalódást fog bizonyára az is okozni, hogy a burgonya rekvirálását a rendelet nem mondja ki, holott tudvalevőleg a burgonyával a maximális ár megállapítása óta a gazdák csak úgy visszaélnek, mint a többi terményekkel, amelyekre maximális árak vannak érvényben. Sőt alaposnak látszik a szakköröknek az az aggodalma, hogy különösen a kisgazdák közül sokan inkább a földben hagyják elrothadni vagy takarmánynak használják föl a burgonyát, semhogy a maximális áron eladják. M. P.
