Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-10-09 / 41. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak; Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D«- KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Mikor lesz vége az élelmiszeruzsorának? „Küzd a gazdag, de nem a hazáért, Védi az a maga gazdaságát, Csak a szegény szereti hazáját." így kiált fel Petőfi „A vén zászlótartó" c. költeményében. Ámde a mai élethalál harcunkra e sorok nem illenek reá. Azokban a lövészárkokban és ós azokon és csatamezőkön egyaránt hullatják véröket szegények és gazdagok, alsóbb rendűek és magas származásúak, nincsetlen Jánosok és Esterházy Pálok. Ha élne e nagy költőnk és látna mindent, látná a csatamezőkön a gyönyörű egyenlőséget ós testvériséget és itthon, a háborúk zajától ment tömegek helyzetét, valószínűleg így travesztálná a fenti sorait: .Küzd a termelő és spekuláns, de csak a hasznáért Növeli az a maga gazdagságát, Csak a többi nép szereti hazáját." Mi hajlandók vagyunk a termelők becsületesebb részét is kivenni az általános megbélyegzésből. Mert vannak még ilyenek, noha a hirtelen meggazdagodás vágya és az arra kínálkozó körülmények mindinkább ritkítják soraikat. Idealistának szomorú, realistának megdöbbentő a kép, amely az itthonmaradottak sorsáról rajzolódik elénk. Fiaink, testvéreink, férjek és apák mindmind ott szenvednek s ott kockáztatják életöket a messze harci sikon értünk, a hazáért, valamennyiünkért és itthon, a csendes munkával, a család nevelésével, a katonai szükségletek előállításával foglalkozó millióknak a megélhetés legelemibb feltételeiért kell aggódniok. A nyomor, az inség nyújtogatja fojtólag aszott kezét felénk. Nem mintha az ég áldása hagyot volna el bennünket. Oh, nem! Elmondhatjuk Tompával: „Adott az Isten, van elég . .. Megáldva volt völgy és halom." Hanem akiknek adatott oly bőven, azok feledkeztek meg arról, mivel tartoznak emberés honfitársaiknak és mivel tartoznak a hazának. Ők nem hallják az ágyuk dörejét, amely oly sok testvérünk halotti orgonája; ők nem akarják észrevenni az itthonievők esengő arcait, amint mindennapi falat kenyérért és tüzelőfácskáért könyörögnek. Ők csak a lelketlen alkuszok ós közvetítők vigyorgó, alázatos orcáikban gyönyörködnek, mert ez busás hasznot mosolyog számukra, ötszöröset, tízszereset az éhezők, a didergők bőrére. Áldatlan helyzetünkben kegyetlenül fölburjánzott a szemérmetlenül vakmerő spekuláció. Keresztül gázol az mindenen, ami eddig szent volt előttünk: honszerelmen, emberiességen, törvényen, miniszteri rendeleteken, hatósági tekintélyen. És spekulál majdnem mindenki, akinek van valamije. A termelő kezdi, a közvetítő folytatja ós a tehetősebb ipari s kereskedelmi körzet befejezi. így ez nem mehet tovább, ha csak nem akarjuk, hogy az, amit dicsőn harcoló katonáink hős tetteikkel kivívnak számunkra, az itthoni durva vásári tülekedés folytán megsemmisüljön. Kölcsey Paraenesise egyik helyén így szól: „Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyülölsógünk elnémításával; azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, melyeket a hazának kívánni joga van". Most, midőn a haza a nemzet egy részétől szenvedést, vért és életet kiván, a másik részétől megkövetelheti, hogy akinek amije van, ossza meg honfitársaival ós ne hagyjon éhezni, nyomorogni és fázni egyetlen egyet sem közülök. Hisz a messze harcoló apának és fiúnak az a nyugodt tudat edzi meg erejét a szenvedések ellen ós hevíti bátorságát, hogy otthon családtagjaik és szeretteik nem küzdenek az ínséggel. A kormány bölcsen és jóakaratulag intézkedett tisztviselőiről és tehetségéhez mérten a hadbavonultak családjairól is. Ámde mit ér minden humánus szándéka, ha a törvényt nem tisztelő termelők és közvetítők pár nap alatt megfosztják a sególyzetteket attól az összegtől, amelynek egy hónapra kellene elégnek lennie. Ebből a katasztrofálisnak indult helyzetből egyedül a magas kormány menthet meg. Csakis neki van meg az ereje hozzá és a tekintélye. A társadalomtól és hatóságainktól semmit sem várhatunk. Amannak egyik fele a legnagyobb benső ellenségünk, az élelmiszeruzsorások táborát képezi, a másik felében a kapkodás és a kétségbeesés minden tetterőt felemésztett. Emezek t. i. hatóságaink sem nem elég bátrak, sem nem elég találékonyak hozzá, hogy a kormány eddigi plátói rendelkezéseit a lakosság javára végre tudnák hajtani. A kormány gyors és energikus intézkedését a kiuzsorázott milliók hálás tapsa fogja üdvözölni ós a társadalom igaz hazafias tagjai ajánlják föl segítő munkájokat az óhajtott cél érdekében. E bibliai mondással fordulunk tehát a kormányhoz: „Segíts uram, mert elveszünk!" Gy. Gy. A tojás. Igen sokféle élelmiszerünk van, de tápértékük nagyon különböző. Legértékesebbek azok, melyek egymagukban képesek úgy a z életet, egészséget ós a munkaerőt fenntartani. Ilyenek elsősorban a sajt, a hus, a gabona neműek lisztje, a hüvelyes vetemények és a tojás és gyermekeknél az első években még ide sorolandó a tej. A tojásnak igen szerencsés összetétele van, mert tartalmaz nagy mennyiségben fehórnyét és zsirt; ezenkívül lecytint, foszfort és más ásványnemeket kis mennyiségben, de ezen alkatrészek nagyon szükségesek az egészség fenntartásához és a rendes emésztéshez. A tojás mindennemű elkészítésében nagyon tápláló és egészséges eledel, de használjuk a tojást mindennemű sütemény és tésztanemhez annyira, hogy ezeket tojás hozzákeverése nélkül meg sem tudnánk enni. Kell még a tojás különféle főzelékekhez és még a hus mellett is. Látható ebből, hogy a tojás egyik legjobb és legnélkülözhetetlenebb eledelünk. A nagy drágaság folytán és ennek dacára alig van élelmicikk, mely annyira keresett volna, mint a tojás. A tojás a gyermekek nevelésével fontos szerepet játszik; a gyenge ós a satnya gyermekek felneveléséhez főkép sok tojás szüksége*, de vannak betegségek, hol a tojás valódi gyógyszer és többet ér valamennyi orvosságnál. Ezelőtt több évtizeddel a városokban egy év alatt nem fogyott el annyi tojás, mint most egy héten. Mart újabb időben felismerték a jó és bő táplálkozás hasznát a gyermekek testi nevelésénél és ezeknél nem fukarkodunk a tojással. Még ezelőtt 6 hónappal piacunkon lehetett kapni 20 tojást 2 koronáért. Mivel a falusi lakosságnak gyakran van a városban dolga, ez alkalommal hoztak be tojást is eladóra. De mivel az egész országot elárasztó ezer meg ezer tyukásznak ez a váro3ba vitt tojás hiányzott, minumendó licitációhoz folyamodtak ós szedték a tojást 18 ával. Most már nem igen hoztak a falusiak tojást a piacra annyival kevésbbé, mert Pápán a tojás maximális árát 10 f-ben állapították meg. A tojásnak a piacon való hiánya miatt a lakosság nagyrésze is a falukba rándult ós ott vásárolta össze a tojást 18-at 2 koronáért. De nem szabad elfelednünk azt, hogy Bécs városának nagy gyomra van. A bécsi tojáskereskedők folyton unszolták vásárlóikat, hogy sokkal több tojást hozzanak, ha drágábban fizetik is. Ennek következménye, hogy a tyukászok már 16-ával veszik a tojást ós nekünk ugyanazt keli tennünk. Könnyen előrelátható, hogy nemsokára 14-ével, 12-ével, sőt iO-óvel fogják vásárolni a tyukászok a tojást és nekünk is ily roppant árt kell majd adni, ha tojást akarunk enni. Országszerte van elterjedve a tojásnak ez a nagy drágasága ; mert a fogyasztás borzasztó nagy. Nemrég lehetett az újságban olvasni, hogy Bécs városának naponta % millió drb. tojásra van szüksége. S ez a nagy mennyiség főkép Magyarországból kerül Bécsbe. A háború előtt Galícia épp annyi tojást szállított Bécsbe, mint Magyarország; de mivel Galíciában a baromfi csaknem mind elpusztult, onnan tojáskivitel nincs. Ezelőtt 5 hónappal volt az újságban, hogy Pilsen csehországi város nagy erőszakot követett el a vasúton. Ugyanis Pilsenen ment keresztül egy millió tojás, mely Németországba volt eladva. Midőn a polgármester megtudta, hogy ezen egy millió tojás az állomáson van, egyszerűen lefoglalta, bevitette a városba, hirdette, hogy van tojás és 1 koronáért 6 darabot adott s egy nap alatt elfogyott az egy millió tojás. Bizony rossz jövőnek nézünk elébe, az élelmicikkek árában. Valószínű, hogy a drágaság még nagyobb lesz, különösen nem lesz tojásunk elégséges mennyiségben. Hiába, Béccsel nem tudunk versenyezni, csak a tojáskiviteii tilalom segíthetne rajtunk. Dr. Lővy László. A zsirkészletek összeírása. A közélelmezési bizottság — mint a bizottság üléséről szóló referádánkban is olvasható — a lakosságnak zsírral való elláthatása céljából a zsír összeírását rendelte el, minek foganatosítása céljából a rendőrkapitányi hivatalt megkereste. A bizottság egyidejűleg felhívja a lakosságot, hogy mindazokat, kikről tudják, hogy nagyobb zsirkészlettel birnak, a rendőrségnél jelentsék be.