Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.
1915-09-04 / 36. szám
S hogy már eddig is eljutottunk, azt ulturánknak, iskoláinknak köszönhetjük. Persze az egyedüli fő cél: az állandó íke határpontja még messze van. Iskoláinknak ég kiszámíthatatlan nagy utat kell megtenniök, g oda érnek. Majd ha az igaz megismerésből iadó emberszeretet faji öntudattá lesz s feletk, emberek felett, az egyeduralmat átveszi, osflk akkor remélhetjük az örök békét, a íyországot a földön. Addig iskoláinknak még sokat kell küzdve ídeniök és bizva bizniok. Ámde e fönséges célért csak küzdjenek bízzanak lankadatlanul! Gy. Gy. Apró megjegyzések. A liszt. A kukorica jegyében lefolyt tavalyi oorzalmas léi után, amely ugyancsak „megFeküdte" a gyomrunkat, örömmel köszöntöttük tavaszi napsugárt, amely az új termés, s vele Vélelmezésünk jobbra fordulásának reményét >pta be szivünkbe. Azóta learattuk, csűrbe akartuk a gabonát, s hála a magyarok Istenéíek, megállapíthatjuk, hogy termésünk jó volt, ./jut belőle bőven az ország husz millió lakosának — katonának és civilnek egyaránt —, s a jövő termésig nem kell buza- és rozslisztünket kukoricával élvezhetetlenné rontanunk. Reményeink valóra válása elé azonban most is akadályok tornyosulnak. Úgy látszik, a lisztellátás a jó termés ellenére is, nem fog olyan simán menni, mint azt gondoltuk. A termelők, akik érzéketlenségüknek a háború alatt már annyi dicstelen példáját szolgáltatták, a kormány által reájuk nézve igen kedvezően megállapított maximális áron nem akarják gabonakészletüket forgalomba hozni, mi által úgy a magánosoknak, mint a lisztellátásra vállalkozó üzletembereknek leküzdhetetlen nehézségeket okoznak a lisztszükséglet biztosításánál. E miatt az abszurd állapot miatt egyik derék molnármesterünk, aki háromszáz család részére vállalkozott gabona beszerzésére, illetőleg liszt kiszolgálására, kénytelen volt a megbízást visszaadni feleinek, mert úgymond körlevelében: „a termelők nem hajlandók nékem a kellő menyisegü gabonát a maximális áron eladni". De hát mi következik ebből? A legfontosabb élelmicikkben a közélelmezés csődje, a kiszipolyozott fogyasztó közönség nélkülözése, zaklatott életének még elviselhetetlenebbé tétele. Ennek pedig megtörténni nem szabad. A kormánynak rövidesen reá kell lépni' a kellő szigorral keresztül vitt rekvirálás útjára, mert a spekuláló termelők érdekében nem nézheti nyugodtan a fogyasztó közönség vergődését a lét és nemlét Scillái és Charibdisei között. Értjük a kormány jóindulatú intencióját, amely azt célozza, hogy a termelők önként, a maguk elhatározásából adják el gabonájukat s ne hatógági kényszer utján, de mindinkább meggyőződhetik róla, hogy jószándéka megtörik a termelők mérhetetlen önzésén. Jöjjön tehát mielőbb a rekvirálás. A munkásbiztosító pénztárak. A háború következményei erősen éreztetik hatásukat a munkásbiztosító pénztárakkal. Taglétszámuk, ki véve azokét, amelyek területén hadfelszerelési gyárak működnek, igen megcsappant, bevételük a minimumra szállott alá, s csak nagy üggyelbajjal tudnak megfelelni az elibük tűzött feladatoknak, ami miatt ellenük sok panasz hangzik el. A pápai pénztár is — egyéb okokról most nem szólva — ugyancsak megsínyli a háborút, ami annál sajnálatosabb, mert ez a pénztár ennekelőtte az ország legrendezettebb pénztárai közé tartozott, segélynyújtása ellen jogos kifogásokat úgyszólván soha nem emeltek. A jelen viszonyok között a pénztárak szomorú helyzetén más, mint a kormány segíteni nem is tud. A háborús kiadások terhére nagyobb összeget kellene az Országos Pénztár rendelkezésére bocsátania, melyből az a szükség szerint támogatná az egyes reászorult pénztárakat. Mert ha már a bajt a háború okozta, a háború számlájára kellene a javítás módozatairól is gondoskodni. Országos érdek, hogy a munkásbiztosító pénztárak működésében fennakadások ne álljanak be. * A polgár őrség. Voltaképen már csak papiron van meg, ép ezért beszélnünk kell róla. Mert papiros-őrökkel a közbiztonságot megvédeni nem lehet. Már pedig a polgár-őrök háromnegyed része — tehát a százhúszból kilencven — nem teljesíti kötelességét, nem jár el szolgálatra, s akárhányan vannak az őrség tagjai közül, akik nagy nekibuzdulással „beíratták nevüket a nagy könyvbe", a polgár-őrség lajstromába, de szolgála tot egyetlenegyszer sem teljesítettek. Ezek a papiros-polgár őrök. így aztán mostanában mindgyakrabban megtörténik, hogy a szolgálatra kiirt hat polgár-őr közül esténként — tisztelet a kivételeknek — csak egy-kettő jelenik meg, akik aztán a nemtörődömség miatt kedvüket vesztve, de meg az egész város lelkiismeretes őrzését magukra nem vállalhatván, szépen haza mennek, s éjjeleken át őrizetlenül marad a város. Elérkezett tehát az ideje, hogy felvessük a kérdést: vagy, vagy ! Vagy teljesítse a polgárőrség vállalt feladatát, vagy oszoljon fel, s gondoskodjék a város más módon a közbiztonság szolgálatának ellátásáról. De ne áltassuk magunkat azzal, hogy van polgár-őrség, mert ez a van is, nincs is állapot keservesen megboszulhatja magát. N. P. ÖREG NEPFELKELOK. A sapkájukhoz őszirózsa tűzve, Az ajkukon csendes ütemű nóta : így mentek el a szilaj harcizajba 8 álmomban őket így látom azóta. A vagonokból messze kihajoltak, Mi fehér kendőt lengettünk utánuk 8 körülölelte a lelkemet lágyan Távolba vesző, bús melódiájuk. S azóta mindig elfog halk borongás, Ha felcsendül e nóta bús akkordja, Őszülő hősök drága, szent csapatja Hunyt szemem mögött elmasiroz sorba. A sapkájukhoz őszirózsa tűzve, A nyomukban őszi hangulat támad S a végtelenbe révedező szemmel Az alkonyatba beleszalutálnak. — Óh, mentek erre, száguldtak azóta Daliás, vidám, fiatal legények, Szemükben szilaj harcimámor égett S ajkukról folyt a parázs-szavu ének. De mégis ők az én igaz barátim, Őszülő hősök drága, szent csapatja, Tűnő alakjuk könnyes szemmel nézem, Mig belevész a barna alkonyatba . . . Irmelin. TLÉ FEL E GYERMEKLISZT Próbadobozt és tanulságos orvosi könyvecskét a gyermeknevelésről teljesen díjtalanul küld a Nestlé-féle gyermekliszt társaság, Wien, I., Bieberstrasse 40. e. OTT JÁRTAM . . . Ott jártam újra . . . A jegenyét meglátogattam. Csend volt fölöttem, csend alattam. S akikkel álmokat sirattam : — Tovaszállő vadlúd-sikongás Nincs, nincs sehol. Ott jártam újra . . . Uj házak álltak sorba — végig. Szelid Bakony még oda kéklik, Csak, miként szivem úgy vérzik: — Vadgesztenyék hulló virága Nincs, nincs sehol. Ott jártam újra . . . Vén, szürke ház. Ajtója zárva. Olyan szomorú — csöndes — árva • Aki eqy percre oda állna: — Szomorú, szőke, én virágom Nincs, nincs sehol. Ott jártam újra . . . Csend volt fölöttem, csend alattam. Egy régi vád kopogott halkan S bűnös szivvel — sirva fakadtam. Ábrándos, régi „kis diák"-od Nincs, nincs sehol. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Németh István ref. püspök e hó 3-án Pápára érkezett s néhány hétig körünkben fog tartózkodni. — Dr. Hegedűs Lóránt orsz. képviselő, mult szombaton és vasárnap városunkban tartózkodott. — degyzőkönyvhitelesítő bizottsági ülés. A dunántúli evangélikus egyházkerület legutóbb tartott közgyűlésének jegyzőkönyvét kedden hitelesítették Pápán. A hitelesítő bizottság ülésén résztvettek Gyurátz Ferenc püspök, dr. Berzsenyi Jenő egyházkerületi felügyelő, főrendiházi tag, dr. Ajkay Béla ós Bognár Endre főjegyzők, Madár Mátyás jegyző, Berzsenyi Dezső egyházközségi felügyelő, Bélák Lajos főszolgabíró, Varga Gyula és Takács Elek esperesek. Ülés végeztével a bizottság tagjait ebédre Gyurátz püspök látta vendégeiül. — Igazságügyi kinevezések. Ö felsége a király Keményffy Aladár helybeli kir. járásbirót a VII. fizetési osztályba sorozott járásbiróvá, dr. Szeleczky Béla budapesti központi kir. járásbirósági aljárásbirót pedig járásbiróvá nevezte ki. — Katonai kitüntetés. Kovács Kálmán, pápai honvéd huszár százados, aki a hadjárat eleje óta a harctéren van s akit vitézségeért már signum laudis-szal tüntetett ki a hadvezetőség, újabban, mint értesülünk, az egész háború alatt tanúsított hősies magatartásáért a III. osztályú katonai érdemrendet kapta. — Nyugalomban Sebestyén Dávid, a pápai református főgimnázium kiváló tanára, kinek kezei alól egész generáció került ki, agg korára való tekintettel nyugdíjaztatását kérte. A kérelmet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium teljesítette, s a most beköszöntött tanévtől kezdve Sebestyén tanár megválik eredményes működése színhelyétől, az iskolától. Tanítványainak hálás serege kiván neki ez alkalomból hosszan tartó csendes, békés nyugalmat. — A maximális ár értelme. Az elterjedt félreértés megszüntetése végett tudatjuk a vevőközönséggel, hogy a maximális ár olyan árat jelent, amelynél sem eladónak többet kérni, sem vevőnek többet adnia nem szabad, kevesebbet azonban igen. Ha vevőközönségünkben van egy kis praktikus és okos összetartás, a már elég bő piacainkon kivívhatja tartózkodó alkuvásával, hogy a hatósági árakon alul vásárolhat. Amint ez a soproni piacon meg is történt.