Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-10-10 / 41. szám

I A VÁROSHÁZÁRÓL Városunk és a vármegye. A régi panasz, melynek már oly sokszor hangot adtunk, hogy a vármegyén nem sok jóindulattal intézik a városunkat érdeklő ügyeket, ismét egy újabb eset kapcsán újul meg. A régebben megszűnt pápai tébolydának alapja a vármegye kezelésében van és ehhez lett csatolva a Mátits-alapítványnak mintegy 10.000 K-át kitevő tőkéje is. Mikor az elmúlt évben a városi tanács mozgalmat indított a városi közkórház létesítése iránt és mikor e mozgalomnak gróf Esterházy Pál nagyúri bőkezűsége egy gyönyörű telek adományozásával az alapját megvetette, akkor a város tanácsa felirt a vármegyéhez, hogy a pápai tébolydaalap és a Matits-alapítványnak ott kezelt pénzeit engedjék át a létesítendő kórház keretében épülő elmebeteg osztály céljaira. E kérelemmel már többizben kopogtattunk a vármegyénél, de mindenkor hiába és fellebbezés folytán csak annyit tudott a tanács elérni, hogy a belügyminisztérium kimondotta, hogy ezen alapítványok, bár a vármegye kezelésében vannak, csakis a Pápán létesítendő közegészségügyi intézmény céljaira fordíthatók. Ennek ellenére a vármegye még mindig makacskodik és ismét elutasította a város kérelmét. A mai súlyos viszonyok nem alkalmasak arra, hogy apró cseprő kanapé-perekkel foglalkozzunk, de viszont éppen a legutóbbi hetek eseményei fokozottabb mértékben érlelik meg városunk egész közönségében azt a meggyőződést, hogy modern kórház nélkül nem sorozhatjuk magunkat a kultúrvárosok sorába. Ha a vármegye teljesen jogos kérelmünk elutasításával nehézséget gördít ama törekvésünk elé, hogy közkór-házat létesítsünk s közegészségügyünk e szégyenletes hiányán segítsünk, bízvást reméljük, hogy a belügyminisztérium a városi tanács fellebbezése alapján orvosolni fogj8 sérelmünket s a vármegye szűkkeblű eljárásával szemben érvényt szerez jogos követelésünknek. § A jövedéki bizottság f. hó 7-én tartott ülésén a pénztárosi állásra Gráf Samu pápai lakost egyhangúlag megválasztotta. A háború költészete. Szent viharok ! Kavargó szél zúgja-búgja: Itt a vihar, itt van újra, Észak és dél szele szárnyal, Tusára kel fény az árnnyal. Halljátok-e vad zúgását, Nyugat réme, hideg átok Jeges tőre mered rátok! Körülöttünk bőszült népek, Mint valami bomlott gépek, Oalambüzö, fékevesztett, Miket gazság eleresztett: Titkon, lopva megindultak Zsákmányolni jövőt, multat. Magyar lelket, magyar álmot Délibábban rengő rónát, Dicsőséget, szabadságot. Ébredjetek, alvó lelkek! Nincs még késő — gyertek! gyertek! Közönyötök éjjelébe Világít a multak fénye, Multak fénye, csodás jövő — Új időknek új lelke jő, A régi is ha visszajár: Fészket lel a Turul madár. „Most vagy soha

a elérkezett, Minden magyar fogjon kezet, S egész világ csodájára Tomboljon a vihar árja. Ez a harc ha édes teher: Ezer évre jön új ezer És fölvirrad valahára A magyarra, a hazára! Tuba Károly. Irigység. Nem voltam én soha irigy, kapzsi, Hős vitézek, magyar katonák! Minden babért nektek hagyok most is, Amit csak a nagy természet ád. Aratásom nekem is volt bőven: Dalból fontam gazdag koszorút, Nótám hangzott hegyen, rónaságon Könnyet sajtolt s oszlatott borút. Nem csábított kacki nyalkaságod, Nem csábított tüzes paripád, De most, mikor karod tűzben edzed, Irigykedve most tekintek rád ! Harci kedved mindig is csodáltam, Nem múlott el nélküle napom, Irigy voltom mégis melléd kerget, Harcmezőkön küzdő magyarom! Irigységem nem a dicsőséged; Nem irigylem vitézségedet, — Irigylem a csonka karod, lábad, Irigylem a — szenvedésedet. Zágráb, 1914 okt. 5. Molnár Kálmán. HETI ÚJDONSÁGOK. — Október 4. Dicsőségesen uralkodó agg királyunk e hó 4-én ülte 85-ödször nevenapját. Mindig mélységes tisztelet ós hódolat nyilvánult meg e napon a magyar szívben, fölkent királyunk iránt. A mai rendkívüli viszonyok között ezek az érzelmek a leghőbb fokig emelkednek bennünk, mert látjuk, hogy az az uralkodó, aki élete javarészében, egy félszázadon át az áldást és a fölvirágzást termő békének volt törhetetlen munkása és első oszlopa, nem habozik öreg kora ellenére a kardhoz nyúlni, hogy megvédje a hosszú béke gyümölcseit, fönntartsa sértetlenül a nemzet határait ós mocsoktalanul hagyja maga után országa becsületét. Hadat visel a még hosszabb békéért. Áldás és siker koronázza királyi szándékát s számos éven keresztül élvezze teljes erőben és egészségben azt az óhajtott békességet, amelyért most kardot rántott. — Október 6. A honszerelem ragyogó napja ez nekünk. Lángforrás, amelynek tüzénél oly jól esett mindig keblünknek hevítő lángra gyújtani a hazáért élni s halni tudó érzelmeinket. Nagy Golgotánknak 13 sirja eddig is érthetően beszélt nekünk s érezhetően hatott miránk. A mai időkben, országunk e megpróbáltatásában, hangjuk csatára hivó harsona nyelvén zúg fülünkbe, lángjuk magával ragad oda, ahol a benne porladók is 66 esztendőnek előtte vérök ontásával szentelték meg a haza földjét s áldoztak a mindent érő hazaszeretet oltárának. Nagy nap, Golgotánk napja, érezted gyújtó lángodat valamennyiünk szivével! — Személyi hir. Németh István ref. püspök, okt. 10-i beiktatási ünnepélyére városunkból Komáromba utaztak: dr. Antal Géza orsz. képviselő, egyházkerületi főjegyző, dr. Thury Etele gazdasági tanácselnök, Csizmadia Lajos főisk. igazgató, Pongrácz József theol. tanár. — Vármegyénk közönsége az Augusztaalapra. Auguszta Főhercegasszony Ő császári és királyi Fenségének magas megbízása folytán az „Aranyat vasért!" jelszó alatt a hadba vonultak gyámol nélkül maradt családjainak segélyezését és a háboru-okozta egyéb szükségletek társadalmi úton való fedezését szolgáló „Auguszta Gyorssegély-alap" javára Veszprémvármegye területén vezetésem alatt megindított adománygyűjtés befejezést nyervén, ez úton hozom a t. közönség tudomására, hogy annak eredménye 1311 drb. arany- ós 348 drb. ezüst értéktárgy 12 kgr. súlyban, ezeken felül pedig 5241 korona 86 fillér pénzben folyván be hozzám, huszonötezer koronát meghaladó értéket küldöttem be a nevezett alapba. Midőn ez irányú működésemről a nyilvánosság előtt ekként beszámolok, úgy a magam, mint az „Auguszta főhercegnő gyorssegély-alap bizottsága" nevében is hálás köszönetemet fejezem ki a nemes mozgalom érdekében fáradhatlanul buzgólkodot lelkes hölgyeknek és mindazoknak, akik a haza fias nagy célra önzetlenül áldozni szívesei voltak. Veszprém, 1914 október 6. Hunká Dénesné főispánné. — A magunk részéről i örömmel látjuk e szép mozgalomnak vármegyénl közönsége részéről való felkarolását, mely Í fenkölt lelkű elnöknő, Hunkár Dénesné neme: buzgólkodásának ós odaadó fáradozásának való ban gyönyörű eredménye. — Polgárőrtégünk ügye mondhatni, hog] lassan, nagyon lassan halad előre. A már 3 hé óta megindult toborzás eddig még csak 7£ jelentkezést gyűjtött egybe. Hazafias fájdalomma kell látnunk, hogy míg más városokban kellc számú jelentkezés folytán már részint meg alakult, részint e napokban meg fog alakulni í polgárőrség, nálunk, a Dunántúl oly emlegetet Athénjében még mindig a dolog kezdeténé tartunk. Ha e rendkívüli időkben is annyin lagymatagon és közömbösen gondolkodunk il; hazafias kötelességekről, s nem akarunk a váró; közvetlen szolgálatára hetenkint legfeljebb pá órát szentelni, és helyette különböző kifogásokká és néha léha gúnyolódásokkal is óhajtunk elől kitérni, akkor hol maradtál el honfiúi lelkesedé seddel ezekben a napokban, oh dunántú Athén? — E héten a következők jelentkeztek i polgárőrség teljesítésére: Szóllás Pál, Peth< Endre, Karlovitz Adolf, Berger Antal, Várhely Izsó, Halász Jenő, dr. Fehér Dezső, dr. Böhr Zoltán, Wittman Ignác, Kluge Ferenc, Gedí József, Kális Mór, Kugler Emil, Goldner Ignác Stern Ede, Barcsi József. — Lelkészbeiktatás. A felsőgörzsöny református egyház új lelkészét, Bolla Józsefe Kis József esperes megbízásából vasárnap ik tatta be ünnepélyesen hivatalába Győry Jáno nyárádi lelkész. A lélekemelő ünnepély alkal mából a hivek zsúfolásig megtöltötték a tem plomot, s lekötött figyelemmel hallgatták i lelkészük szónoki hévvel előadott szép bekö szöntő beszédét. Népszerű új lelkésze működés elé méltán szép reményekkel tekint az érdeme görzsönyi gyülekezet. — dárványorvosi kirendelés. -Dr. Fehé Marcell pápai fogorvost a m. kir. belügyminiszte táviratilag járványorvossá rendelte ki a kolei által veszélyeztetett Bihar vármegye egyik jár; sának területére. A kirendelés azért történ mert dr. Fehér városunkban történt letelepedés előtt már két izben töltött be hasonló állás ugyancsak belügyminiszteri intézkedés folytár Dr. Fehér ennek folytán rendeléseit egyelőr beszüntette s Budapestre utazott, ahonnét belügyminisztérium közegészségügyi osztályátó átvett utasítás értelmében kirendeltetóséne állomáshelyére ment. — Szép áldozatkészség. A pápai re főgimnázium tanuló-ifjusága a hadbavonu katonák számára 15 kilogr. valódi teát adomí nyozott s 13 kilogr. szederlevelet gyűjtött, an mindenesetre igen szép megnyilatkozása a ifjúság hazaszeretetének és áldozatkészségénei — Bakteriológiai vizsgálat. A Belsc majorban elszállásolt honvéd huszárok közö több tífuszos- és vérhas-megbetegedés fordu elő, miből a hatóság azt következtette, hogy majorban levő kutak fertőzöttek. A felküldÖ vízmintákból a budapesti állami bakteriológw intézet megállapította, hogy a viz semmifé bacilussal fertőzve nincsen. — Felhívás a vármegye tanítóságáho A vallás- ós közoktatásügyi miniszter a Nój tanítók Lapja folyó évi 39. számának hivatala részében közzététette a m. kir. földmivelósügj minisztérium által kiadott .Sürgős védekezés mezei pockok (egerek) ellen" cimü füzete Figyelemmel arra, hogy a földmivelésügyi m niszter értesítése szerint a mezei pockok (egerek az egész ország területén olyan tömegbe szaporodtak el, hogy immár mezőgazdaságún jövő évi termését is aggasztóan fenyegetik szükségesnek tartom, hogy erre az általánc gazdasági veszedelemre minden tanító azz; hivassék fel, hogy amennyiben a sikeres irtá szempontjából a „Sürgős védekezés a mez< pockok (egerek) ellen" cimü füzetre, bárn idevágó felvilágosításra a tanítóságnak szükség volna, ez iránt levelezőlapon közvetlenül a in kir. állami rovartani állomáshoz (Budapest, 1 kerület) forduljanak. Veszprém, 1914 szepten ber hó 25-ón. Göndör Ferenc kir. s. tanfelügyelő