Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-03-07 / 10. szám

íme! vármegyénkben is van már nemzetiségi kérdés. Isten óvjon bennünket, de rajta leszünk magunk is, hogy ez a veszedelmes nemzetiségi mozgalom meg ne erősödjék és el ne harapódzék a tőle még eddig érintetlen svábjaink közé is. * Hogy vármegyénk lakosságának egy része nyelvében még mennyire nem magyar és ha érti is a magyar nyelvet, mennyire makacsul ragaszkodik a német nyelvhez, némely helyeken pedig a tót nyelvhez, arra szolgáljanak bizonyítékul a következő adatok. Német istenitisztelet van még e következő helyeken : Ácsteszér, ahol a kanonika vizitáció ellenére tartják mindig németül, Ajka, ahol csak a kettős ünnepek második napján magyar, Urkut, Szilasbalhás (a zsidóknál), Fáész, Városlőd, Csehbánya, Herend, Márkó, Bánd, Jákó, Németbánya, Farkasgyepü, Német-barnag, Nagyganna. Magyar-német, esetleg tót istenitisztelet van a következő helyeken: Nagyvázsony, Bakonynána, ahol egy kis jóakarattal magyarrá tehetnék, Lajoskomárorn, ahol ragaszkodnak a német nyelvhez, Várpalota (a zsidóknál), Magyarpolány, Bakonycsernye, ahol csak minden 3-ik vasárnap magyar, különben tót, Súr, ahol tótul is énekelnek, Magyarszombathely, Bakonyszombathely, Olaszfalu, ahol minden 2-ik istenitisztelet német, holott a kanonika vizitáció szerint az ünnepeken magyarul kellene tartani kizárólag, Lókut, Nagyesztergár, Porva, ahol csak minden 3-ik vasárnap magyar, Tósokberénd, Kolontár, Zircz, Nagyhidegkut, Kishidegkut, csak a főbb ünnepeken és szent István napján magyar, Tótvázsony, ahol a kanonika vizitáció szerint feles volna, de a valóságban csak minden 3-ik vasárnap magyar, Bakonykoppány, Béb, Szűcs, ahol csak a 3-ik vasárnap magyar, Fenyőfő, csak minden 3-ik vasárnap magyar, Pápanyőgér, Vöröstó, ahol csak néha magyar, Öskü, ahol az evangélikusok csak a 4-ik vasárnap tartják magyarul, különben tót, Bakonyoszlop, minden 3-ik vasárnap magyar, Döbrönte, Bakonygyirót, csak miuden 4-ik vasárnap magyar, Ajkarendek, Kislőd, ahol évenkint csak 3-szor magyar, Bakonynána. Az iskolai nyelv idegen a következő helyeken : Farkasgyepü, ahol a Schultz ABG-t és Krause-féle Lesebuch-ot tanították, Szilasbalhás, ahol a zsidók tanítanak németül, Nagyesztergár, Lajoskomárom. íme ! Veszprém vármegye nyelvi világításban. Senki sem mondhatja ezek után, hogy nyelvi tekintetben valami rózsás állapotok uralkodnak vármegyénkben. Az a nagy adathalmaz, mely rendelkezésünkre áll, tiszta világot vet vármegyénkre nyelvi tekintetben. Ezt tétlenül néznünk nem lehet. A Veszprémvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület meg fogja tenni a kötelességszerű lépéseket abban az irányban, hogy az illetékes felsőbb hatóságok segítségével megszüntesse, vagy legalább is egyelőre enyhítsen ezeken a magyarság szempontjából tűrhetetlen állapotokon. Ez alkalommal is felkérünk mindenkit, úgy Egyesületünk tagjait, mint mindenkit, akiben a nemzeti ügy iránt egy kis érdeklődés lakozik, hogy ebben a nemes és minden tekintetben hazafias munkában bennünket támogatni el ne mulassza. J. A kinek a bábkáve nem' válik egészségére, annak a Kathreiner-féle Kneipp mafákakávé alániható. A Kathreiner az egészségre teljesen ártalmatlan és emellett a babkávé izével bir. Bevásárlásnál ügyeljünk a higiénikus sári csomagolásra, melyen Kneipp pli. bános arcképe látható. A Kathreiner nyíltan kimérve sohase

m kerUl eladásra. A Per utz-szövögyár hangversenye. — 1914 február 28. — Farsang multán -Karnevál őfensége az ő zajos, bohókás nm ével elvonult, s a bálok, hangversenyek termeit csönd, nyugalom szállotta meg. Ahol pár héttel előbb vidám társaságok zsibongtak, a zene búgott, ritmikus ütemet vert a táncosok lába, ott ma ásít az unalom, szenderegnek a vigalom múzsái. Az öreg Griff nagyterme, amelyet kénytelen-kelletlen idén is annyiszor léptettünk elő ölimpussá, ahol a művészetek múzsái találkát adtak egymásnak, most a diszkrét félhomályban mély álomba merült, álmodik szépeket, tündérieset az új Griffről, amely a mesebeli Főnixként hamvaiból új életre éledt. Szegény Griff, de szomoi lesz az ébredésed . . . De mielőtt beleélhettük volna magunk a böjt hangulatába, a hangversenyek idejét kis; lekésve helyet kért az estélyek krónikájában szövőgyár hangversenye, vagy tán helyesebbe mondva : vig estélye is. Mert bátran állíthatju hogy szezónunknak nem volt estélye, mely közönségnek vidám szórakozás tekintetébe annyit nyújtott volna, mint a szövőgyár moi megénekelendő estélye. Két órán át — parii menti stílusban fejezve ki magunkat — „zajc derültségétől volt hangos a terem, zúgott taps, s az előadók nem győztek — noha Gyö is volt köztük — eleget ráadni. Hogy a kabar számok közt volt néhány sikamlós is, a: hisszük, nem jutott senkinek eszébe kritil tárgyává tenni, mert mikor az embert szivb megkacagtatják, a kacagtató dolgok felett ne igen szokott moralizálni. Utóvégre az előadá bál követte, s ezt megelőzőleg nem lehet ros néven venni a pajzán múzsák felvonulását. Az estélynek három főelőadója vol Győző Lajos, Lenkefy Ica, a Vigszinház müv szei, és Molnár Mihály fővárosi hegedüművés Kezdjük a sort Győző Lajossal. Anélki hogy a másik két vendégművész érdeméből legcsekélyebbet is elvonni akarnók, azt moni hatjuk, ő volt az est hőse. Rendkívül szimpal kus megjelenés, pompás orgánum, rutinirozej előadó-képesség jellemzik. Nemcsak szellemest konferált, de önálló számaival is nagy sikti aratott. Ahogy a költők stílusát, a hires szin szek sajátos modorát utánozta, az igazán er deti volt s kitűnő megfigyelő-képességről tq tanúságot. Az apróságok, miket előadott, ötlet sek, mulattatók, jól összeválogatottak volta Tömör bassz-baritonján énekelt kupiéit is élv zettel hallgattuk, s elgondoltuk, bárcsak szi társulatunknak lenne ilyen buffója. Ám a hum ros-számok mellett néhány komoly számmal szerepelt. Ezek között szinte a könnyezés meghatotta a közönséget „A kenyér" cin szociális költemény, melynek szerzője — maj az előadó volt. Az elismerés frenetikus taps itt már aztán a szerzőnek is szóltak. Lenkefy Ica, a Vigszinház bájos naivá már a megjelenésével is meghódította a köze séget. Csupa kellem, csupa sikk minden mc dulata. Nem keresi mesterségesen a hatást, hamiskás mosolya, kedves naivitása kifejező elragadóvá teszi előadását. Hogy naiva léte csinosan énekel, csak emeli művészi értékét nagyra hivatott fiatal művésznőnek. Tréi apróságokat adott elő versben és prózáb. mindig zajos siker mellett. A hálás közöm szinte nem akarta leengedni a pódiumról. A komoly művészetet Molnár Mih hegedűművész képviselte. Molnár még eg itt hiszem, hogy élelmezésünk rendesebb leend, Ígérvén, hogy valamint eddig is legfőbb kötelességemnek ismertem seregem felől atyailag gondoskodni, úgy a jövőben is az leend föladataim legfőbbike, hogy seregem, melyet testvéreimnek nézek, hiányt ne szenvedjen. Ezen levelem kérem a netalán aggódók megnyugtatásául használni, maradván hű polgártársuk: gróf Esterházy Károly őrnagy." Majd egy másik levele, amelyben a sereg egészségi viszonyairól tájékoztatja a város hatóságát. Ezt a levelet 1848 augusztus hó 11-én Kaposvárról irja, amelyben elmondja, hogy: „A szokatlan hosszú gyalogolás és szörnyű hőség sok embert kidöntött a sorból, úgy, hogy a seregnek 70 betege van s ezek közül vala táborjárásunk első szerencsétlen áldozata Varga János pápai nemzetőr, akit estefelé a guta ütött meg. Eltemettetése, minek költségeit a magamébői fedeztem, magyar nemzetőrhöz illő módon ment végbe, mert a Marcalin szállásoló lovasezred s az ott levő nemzetőrök az elhunyt utolsó tiszteletére mind kiállottak." Ugyanebben a levélben irja Bezerédy' őrnagyról a következőket: „Útközben esett tudomásomra, hogy Bezerédy őrnagy ur a Dráva melletti őrvonalat, a felváltást meg sem várva, ott hagyta, s hazafelé megindult, s ma 11-én már Kadarkutra jön. Gondolhatja, — már t. i. a polgármester, akihez a levelet irta, — mily zavart okozand Bezerédy eme tette által nekem, ki azt vélte, hogy tőle Séllyén vagy Siklóson a fegyvereket, lőszereket, zenekart, stb. annak rendében átveendem. Küldöttem ugyan Kadarkutra felhatalmazott tiszteket, de sokat alig végeznek, mivel Bezerédynek zászlóalja, mint hallom, három részre szakadozva itt-ott kóborog." Ebből a levélből és Arkauer József századosnak egy Apátiban kelt leveléből — mely szintén birtokomban van — az is megállapítható, hogy a fenti levél Írásakor Esterházy Károly gróf másodízben vette át a pápai nemzetőrség parancsnokságát, amelyet 1848 julius hó 10-én felsőbb parancsra elhagyni volt kénytelen. Gróf Esterházy Károly ugyanis ezt az imént ismertetett levelet 1848 augusztus 11-én Kaposvárról irta, amikor a nemzetőrsereg parancsnokságát ismételten átvette, mig Arkauer levele 1848 julius hó 10-én kelt, amelyben az Esterházytól való elválás kinos órájáról is megemlékezés történik. Ennek a levélnek a parancsnokló Esterházy Károlyra és a nemzetőrségnek Pápáról történt elindulására vonatkozó része nemhogy csak érdekes, hanem határozottan megható is. Ez a levél, mely a „Szeretett Polgártársak!" megszólítást viseli, így hangzik: „Junius 7-ike volt a nap, melyet Pápa történeteiben századok múlva is szent buzgalommal emlegetnek a késő unokák. Az ébredő Nap sugarai a város könnyeiben fürödtek, — a város kövezetén harmatcsöppök helyett az utánnunk sirók könnyei ragyogtak. A leány kedvesét, a nő szeretett férjét, a gyermek apját, az anya egyetlen fiát zokogta. És mi könnyektől ázottan, jó szerencse kívánásaitok közt elhagytuk városunkat, hogy hazánkra rohanó elleneink ellen vagy áttörhetetlen falat kép zünk, vagy legalább hozzátok utjokat ne zítsük. Buzgó lelkesedéssel vesszük vállain nehéz, öldöklő fegyvereinket, hogy a m született magyar szabadságot, — ha a szük úgy kivánja — egy vérkeresztséggel szabat suk meg a kárhozattól Junius 7-én szerencsésen eljutottunk Í állomásunkra : Sümegre, ahol páratlan szi\ séggel fogadtak. Említésre méltó főleg a vá birája, Ramasetter ur, aki a pápai nemzetőr tisztjeit és legénységét szeretett főparancs kunkkal, a méltóságos Gróffal együtt gazda] megvendégelte. Utunk iránya megváltozván, másnap re£ a kelő Nap sugarai már Szent Grót felé vivő u találának bennünket, még pedig az Isten a lábainkon, az országút fojtó pora és a fo nyasztó nyári hőség nehézségei közt. De a; terhe alatt csüggedő inaknak erőt adott a lelkesedés, mellyel a haza ügye iránt népi viseltetik, de különösen erőt adott lelkes parancsnokunk, gróf Esterházy Károly őr tósága lélekemelő példája, ki hazánk iré mo ndhatnám vakbuzgó szeretetében fáradtsí soha nem ismerő és nem mutató szorgalom mindvégig századunk legelső sorai előtt gye golt. Mint a napkeletbölcsei az Isten számukra kimutatott csillag vezérlése alatt té dés nélkül eljutottak az isten-fiu szülét helyére: oly szerencsésen érkeztünk meg is említett főparancsnokunk utmutatása és kesítése alatt Szent Grótra. Itt is jól fogadtatti