Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-01-31 / 5. szám

durva sértegetéssel illetettek, az igazgatóság kisebb részével tovább együtt működjünk. Ezért kértük az ügyre vonatkozólag az Állami Hivatal vizsgálatát, amely tudvalevőleg az autonómia felfüggesztésével végződött, de amely egyszersmind a többséget alkotó igazgatóságot s az elnökséget teljesen igazolta, amint azt a Pápai Hirlap mult száma már ismertette. Ezek után két tényt állapítok meg. 1. Nem mi, hanem az Állami Hivatal tette lehetetlenné, hogy Sch. a pápai pénztár tisztviselője lehessen, azzal, hogy az álláshoz — szerinte — megkívántató kellékek hiányában választását megsemmisítette, s ezzel megfosztotta őt attól a jogtól, hogy a második választásban egyáltalán részt is vehessen. Ezt bizonyítja az Állami Hivatal nevében a vizsgálatot teljesítő dr. Buckberger József miniszteri titkár megállapítása is, aki oda konkludált, hogy Sch.-t a második választásnál jelölni sem kellett volna. 2. Az állás idő előtti elfoglalásából származó anyagi károsodásnak egyedül Sch. az oka, amiért nem élt az igazgatóság által előzékenyen felajánlott alkalommal, hogy állását csak akkor foglalja el, amikor az Állami Hivatal a választása ellen beadott fellebbezések ügyében végleg döntött. Ezekből nyilvánvaló, hogy mindazok a minden művelt embert megbotránkoztató s a szervezett munkások szégyenére váló vad üldözések, gyalázatos rágalmak, amelyek ellenünk, főkép ellenem a szociáldemokrata párt inspirálására a munkásság körében felmerültek, méltatlanul és igazságtalanul értek bennünket. Az ostoba rágalmakra méltóságomon alulinak tartom egyenként kitérni, de mégis két váddal foglalkoznom kell. Vádoltak azzal, hogy szándékosan akkorra hivtam össze a választó igazgatósági ülést, amikor az ülésen egyik igazg. tag elutazása miatt nem vehetett részt. Erre vonatkozólag egyik munkaadó ig. tag a sértett felek értekezletén dr. Buchberger min. titkár előtt kijelentette, amit én is sejtettem, hogy az illető a szavazás elől szándékosan utazott el, amennyiben a választás előtt egy alkalommal említett ig. tag és a társaságában levők előtt kijelentette, hogy a választás napján okvetlen elutazik, s ha mégis itthon lenne, akkor sem szavazna Sch.-re. Vádoltak azzal, hogy Kárász érdekében akciót fejtettem ki. Igaz ugyan, hogy Halász* Mihály igazgató Kárász Albertet — mint szerinte az állásra legalkalmasabbat — a pénztár jól felfogott érdekében több igazgatósági tag figyelmébe ajánlotta, azonban én egyetlen egy igazgatósági taggal sem beszéltem, hogy erre va^y amarra szavazzon. Az alkalmilag Kará széknál tett, 10 percig tartó vizit-visszaadasomból felmerült pletykákra vonatkozólag egyébként Kárász Géza urad. intéző hozzám intézett levelében azt irta, hogy egyszerű udvariassági látogatásomnak aki „más színezetet ad, az rongy ember*. Én sem kvalifikálhatom az illetőt, vagy illetőket másképen. Most már azonban iparkodom kissé tán hosszura nyúlt ismertetesemet befejezni. Néhány szavam még csak lelketlenül felrevezetett mun kástársaimhoz lenne. A szociáldemokrata párt, mert Sch. elbukott, megtett „árulónak". Tizennégy éve vagyok Papán, azóta száz és száz hírlapi közleményem jetent meg, amelyeknek minden szava, minden sora a ti érdekeiteket szolgálta. Nem kenyerem a dicsekvés, de emlékezetetekbe idézem, hogy tavaly mikor panaszkodtatok, hogy a Hungária műtrágyagyárnál ki zártak a helybeli építőmunkásokat, én, az „áruló" voltam az, aki egy hírlapi cikkben felkeltettem ügyetek iránt a közönség, a gyárvezetőség, a városi képviselőtestület figyelmet, deputációban jártam a polgármesternél, s ti a másik héten örömmel jelentettetek, hogy az akciónak meg lett a sikere, vidéki munkásokat elbocsátottak, helybelieket felvetlek, s közületek az, aki most Bngem a Kossuth Lajo3 utcán durván megsértett, nevetekben köszönetet ment mondani a szerkesztőségnek a Hirlap, vagyis az én támogatásomért. S most az építőmunkásoknak azt a dicső szerepet szánták, hogy engemet inzultálanak. Nem szégyeniettélek a megbízatási ? A Munkás-Otthon pár év előtt olyan súlyos tnyagi helyzetbe jutott, hogy tulajdonosa már >nvat-lakásokká akarta átalakíttatni. Ekkor íerbolt barátommal kezünkbe vettük az ügyet, negjelöltük az utai-módot, melyen haladni, a Munkás-Otthon jövödelmeit fokozni kell, s az „áruló" eszméjének megvalósításával a nagy tőke- és kamat-adósságból rövid két év alatt vagy 3000 koronát törlesztettünk. Ezeket most mind egyszerre elfelejtették, mert Sch. leküzdhetetlen akadályok miatt, a mi hibánkon kivül, a pénztárból kibukott? M&s embert nem ért még ilyen, emberi szempontból sajnálatos baj ? Hát ti közületek számtalanok nem lettek már a nyár derekán munkanélkülivé szintén leküzdhetetlen akadály, a gazdasági válság miatt ? Ugyanolyan joggal, mint Sch., ti is okozhatnátok ezért engemet. * A választás történetének s hozzá fűzött megjegyzéseimnek végére jutottam. Hozzá tartozik még annak megemlítese is, hogy a nyomdászok az esetből őket ért támadások miatt a Munkás Otthonból kivonultak, én pedig a helybeli szociáldemokrata párttal, amely az egész szégyenletes manővert rendezte, minden összeköttetést megszakítottam. De ennek ellenére hive maradok a szocializmusnak, amelynek fenséges eszméit hiszem, hogy képviselőinek ilyen szomorú eltévelyedése sem tudja elhomályosítani, s amelyről vallom, hogy méhéből fog megszületni az elnyomott, nyomorgó népmilliók megváltása. Nánik Pál a pápai Munkásbizt. Pénztár volt elnöke. * A pénztár autonóm iájának felfüggesztése ügyében az Áll ami Munkásbiztosítási Hivatal a héten a következő leiratot intézte a pénztárhoz. M. kir. áüami munkásbiztogítási hivatal. 1459/914. sziim. A kerületi munkásbiztosító pénztárnak Pápa. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal tudomásul veszi kiküldöttének azt az intézkedését, amely szerint a pápai kerületi pénztár igazgatósága működésének megszűnése folytán, a kerületi pénztárnak a hivatal megbízásából való vezetését, az 1907. XIX. t.-c. 173. § a alapján, 1914. évi jani-rar hó-24 étől kezdődőleg ideiglenesen Mészáros Károly kir. tanácsos urnák, Pápa r. t. város polgármesterének adta át. Egyben a hivatal a papai kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatóságát és felügyelőbizottságát az idézett törvényszakasz alapján feloszlatja és elrendeli, hogy a kerületi pénztár igazgatóságának újból való megalakulásáig, a pénztár a hivatal megbízásából Mészáros Karoly kir. tanácsos polgármester úr által vezettessék. Elkerülhetetlen volt ez az intézkedés, mert a pénztár igazgatóságának tagjai között fölmerült ellentétek a szemben álló pártokkal a hivatal kiküldöttének közbenjöttével tartott előzetes beható tárgyalások során kiegyenlíthetők nem voltak, minek következtében a kerületi pénztár f. évi január 23 án tartott igazgatós ági ülésében mindkét párt egyértelműen oda nyilatkozott, hogy egymással tovább működni nem tud s nem is akar. Miután ezen kijelentések folytán az önkormányzat működése egyelőre kizartnak s az igazgatóság működésé tulajdonképen megszűntnek volt tekintendő, indokolttá valt a fenti intézkedés. Egyébként a hivatal bizton reméli, hogy a hivatal megbízottjának pártatlan vezetése mellett a korábban felmerült ellentétek a pénztari érdekeltség körében el fognak simulni, mely esetben mi akadálya sem lesz annak, hogy az önkormányzati működés helyreállíttassék. Mészáros Károly kir. tanácsos polgármester úr tiszteletdíját az 1907. XIX. t. c. 173. § a alapján a kerületi pénztár terhére havonkint és utólag fizetendő havi 150 (Egyszázötven) K-ban állapítja meg a hivatal, utasítván a kerületi pénztárt, hogy annak f. évi február 1- étől kezdődőleg való folyósítása iránt megfelelő módon intézkedjek. Budapest, 1914 január hó 27-én. A másodelnök helyett: Dr. Andor Endre min. oszlálytanácsos-biró. Öcsön Gábor asztalos, Laki-utca 16. jlaab Srnő vendéglője, Jlákóczi-utca 12. A Kathreiner-féle Kneipp malátakávé, ez az egyedüli tökéletes kávépótszer, helyes elkészítés mellett ép oly ikitünöen ízlik, mint a babkávé. Csak ló tejjel és kevés cukorral a valódi Kathreiner mintaszerű ital. Aki részletesen kíván tájékozódni, az írjon a Kathreiner-féle Kneipp malátakávé gyárak részvénytársaságnak, Wien, I., Annagasse 8. » • » • - • wmttmnvtflv A Jókai-kör nagy estélye. 1914 január 24. Az idei hangverseny-szezónnak művészi szempontból leggazdagabb, erkölcsileg és anyagilag legsikerültebb estélye kétségkívül a Jókaikörnek mult szombaton megtartott hangversenye volt. A művészestély programmját látva, önkénytelenül is a Jókai-körnek az előző években tartott nagy estélyei elevenedtek fel emlékezetemben, amikor a két estére szóló műsor az egész város intelligens közönségét a színházba vonzotta, s mi tagadás, némi kedvetlenséget éreztem az egy estére szóló műsor láttára, mert az embert ha egyszer valamihez hozzászoktatják, szinte követelődzővé lesz, annyit kíván, amennyihez hozzászoktatták s ha kevesebbet kap, valami elégedetlenség félét érez. S mennyire csalódtak mindazok, akik esetleg ugyanolyan előérzetnek voltdk a rabjai, mint én! Nem ismerek jobb érzést, mint mikor valamiben kellemesen csalódunk. Az én kellemes csalódásomat pedig a Jókai kör nagy estélye egyenesen elragadtatássá fokozta. Ha valamely lángelme egy olyan találmánnyal áldotta volna meg az emberiséget, amellyel az érzelmeket is meg lehetne örökíteni és képekben bemutatni, akkor én most irás helyett a közönség lelki érzésének a fotográfiáit közölném, mely a Jókaikör müvészestélyének sikerét a legfényesebben igazolhatná. Ezért a sikerért természetesen a Jókai kör vezetőségét illeti a legnagyobb elismerés és dicséret, amely lehetővé tette, hogy városunk ilyen magas nivóju' hangversenyhez jusson. Ez esten ismét kellemesen győződtünk meg arról, hogy nem a reklám, hanem mtga a művészet teszi a művészetet, amely mindig maga köré tudja gyűjteni a maga intelligens közönségét, azt a közönséget, amely a Griff szálloda hangversenytermét ma is zsúfolásig megtöltötte. Kevéssel fél kilenc előtt hangzott fel a zongorán megnyitóul Chopin : Phantasie impromptu cimü versenydarabja, majd Székely: Magyar rapszódiája kristályos, meleg tónusu előadásban és dicséretre méltó egyéni felfogásban. Aki játszotta, Szmoligovics Erzsit most hallottuk először, de játékának gazdag szinpompája már ezen első alkalommal is arról győzött meg bennünket, hogy Szmoligovics Erzsi a zongorának, ennek a sok húrú nehéz hangszernek nemcsak bizonyára kitünó tanítója lehet, hanem . mai szereplése után Ítélve igazi művésze is, akinek művészete nem csupán az ujjain ak könnyed billentyűveréseben rejlik, hanem a zene lelkének megérzésében és megértetésében is rejlik. A Szmoligovics Erzsi játéka után felhangzott tapsvihar lecsillapultával Oerqelyi Erzsi operaénekesnő lépett a közönség elé. Nemesen egyszerű és lekötelezően szerény jelenség, aki magával ezzel a szerény egyszerüségevel is meleg szisjipátiát tud kelteni. Ahogy pedig