Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.
1914-11-28 / 48. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D«- KŐEÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Autonómiánk elkobzása. Párját ritkító, söt Pápa város közigazgatásában soha elö nem fordult dolog merült fel a mult heti közgyűlésen. A polgármester bejelentette, hogy Veszprém vármegye törvényhatósága a városi tanácsnak nyugdijszabályrendelet-tervezetét, melyet a mi közgyűlésünk elvetett, szabályrendelet erejére emelte és azt 1914. évi január 1-töl kezdődő joghatállyal életbeléptette. A bejelentés után ugyan dr. Hirsch Vilmos városi képviselő nyomban tiltakozott a vármegye törvénytelen határozata ellen s a közgyűlés a tiszti ügyészt a fellebbezés beadására utasította, de hogy nagyobb felzúdulás a vármegye sokszor tapasztalt rosszindulatának ezen újabb megnyilvánulása ellen nem történt, annak oka csakis az volt, hogy a napirend előtti bejelentések felett vitának helye nincsen. A város autonómiájának ily súlyos megsértése felett nem térhetünk napirendre mi sem, akik városunk minden érdekének — tehát városunk önkormányzati jogának is — mindenkor résen álló, éber őre voltunk. A mai súlyos viszonyok sem tarthatnak vissza minket attól, hogy ezt az ügyet szőnyegre hozzuk. Ha időszerűtlenek is ma az alkotmányjogi viták, ha elismerjük is azt, hogy a veszélyben forgó haza nagy érdekei mellett el kell némulni minden más panasznak, az a kötelességünk változatlanul fennáll, hogy a békének hőn óhajtott idejére megőrizzük és fenntartsuk mindazon jogainkat, melyek a béke idején való haladásnak alapfeltételei. A közigazgatás a háború alatt sem szünetel, s így most is meg kell őriznünk városunk igazgatásának és jövő fejlődésének fundamentomait. Pedig a vármegye sérelmes határorozata alapjában támadja meg képviselőtestületünk szabad rendelkezési jogát és autonómiánk elkobzása annál sérelmesebb városunkra, mert a megye által reánk oktrojált nyugdíjszabályzat óriási terheket ró városunk közönségére. A községi törvény 2. §-a szerint: „a község a törvény korlátai között önállóan intézi saját belügyeit 1', a 26. §. pedig úgy rendelkezik, hogy: „a törvényhatóság csak akkor avatkozhatik a község belügyeibe, ha közbenjárását, vagy segélyét maga a község képviselete kéri ki és veszi igénybe, vagy azt a közigazgatás vagy közbiztonság érdekei követelik 1 1. 1914. évi március 9-én foglalkozott először a vármegyei törvényhatóság a nyugdijszabályzattal s tisztviselőink fellebbezésével s akkor azt mondotta a vármegye, hogy: „a törvényhatóságnak joga ugyan az 1886. XXII. t.-c. 27. §-a értelmében a szabályrendeletet felülbirálni s jóváhagyásával el, vagy el nem látni, de a város belügyeibe a 26. §-ban felsorolt eseteken kivül beavatkozása nem lévén, miután a szabályrendelet alkotása a hivatkozott 21. §. a) pontja szerint a város szorosan vett belügyét képezi, egy a város tanácsa által a képviselőtestület elé terjesztett szabályrendelet elfogadására nem kényszerítheti." Ámde öt hónap nagy idő, ez alatt nagyot fordult a világ kereke s majdnem ugyan ekkorát, vagy talán még nagyobbat a vármegye gondolkodása. A márciusi közgyűlésen még Pápa város belügyének tekintette a nyugdíjügyet, melybe a vármegye kényszerítő módon, t. i. a szabályrendelet életbeléptetésével bele nem szólhat. A szeptemberi közgyűlésre már úgy találta a törvényhatóságaiiogy ez a kérdés nem a város belügye, s ennek miként való rendezése nem a város autonómiájába tartozik s a közigazgatás érdekei követelik, hogy megcsinálja azt, amit a tavasszal lehetetlennek tartott: az oktrojt. Ha a község rablógazdálkodást folytat, ha hűtlenül kezeli a gondjaira bizott vagyont, ha a képviselőtestület vagy az elöljáróság méltatlan vagy képtelen a reá bizott feladatok teljesítésére, arra az esetre adta a törvény a vármegyének azt a fegyvert, hogy a községre ráoktrojálhassa a maga akaratát. Ezt a kemény büntetést mérte városunkra a vármegye, ámde képviselőtestületünk jogos önérzettel utasíthatja vissza a meg nem érdemelt leckét. A kivételes rendszabály indokául a vármegye csak annyit mond, hogy a közigazgatás érdeke, holott mi ebben csak a tisztviselők érdekét látjuk. Lapunk a városi tisztviselők minden jogos érdekének szószólója volt mindenkor s meg kell állapítanunk, hogy a város eléggé felkarolta tisztviselői érdekét, midőn azok fizetését az utóbbi időben épen kétszeresre emelte. Ha szem előtt tartjuk azt, hogy a tisztviselők vannak az adózó közönségért és nem megfordítva, akkor a képviselőtestület első sorban köteles megvédeni az adózó közönség érdekét. Ezt tette a városi közgyűlés a nyugdijkérdésben hozott ismert határozatával s ezért tartjuk a megye határozatát nemcsak törvénytelennek, de igazságtalannak is. Mégegyszer a melegedő-szobák. Már én csak „melegedő°-szobának irom, noha dr. Lővy László úr „melegítő"-szobát irt, mert aki fázik, az szerintem melegedni megy a szobába, nem pedig magát melegíteni. Ne gondolja azonban a t. doktor úr, hogy ezzel a kis nyelvtani bevezetéssel gáncsoskodni akarnék, sőt legnagyobb elismeréssel vagyok a doktor úr iránt, amiért magas kora ellenére még mindig fiatalos hévvel vesz részt a közügyekben, s termel eszméket, melyekkel a város javát, a nép szociális érdekeit szolgálni akarja. Ilyen üdvös eszmének tartom én a melegedő-szobák kérdését is, s csak sajnálni tudom, hogy a város atyái nem méltányolták kellőleg az indítvány célját, s előterjesztésekor a doktor úr a közgyűlésen magára maradt. Azt szokták ugyan mondani, hogy „eső után hiába a köpönyeg", én azonban ennek ellenére, az indítvány elvetése után, megpróbálom az eszmének védelmére kelni, hátha gyenge szavammal hozzájárulok ahhoz, hogy jövőben — mert még lészen erről a dologról szó — a melegedőszobák kérdése a városi közgyűlésen más eleibánásban részesüljön. Téli időben a melegedő-szobák felállításának szükségessége nagyobb városokban, amilyenek közé városunkat is számítjuk, szerintem minden vitán felül áll. Az éppen olyan szükséges, mint például, a népkonyha, vagy nyáron a felügyelet nélkül hagyott gyermekek napközi otthona. Szükséges pedig a dr. Lővy László úr által elmondottakon kivül főként morális okokból. Meg fogom magyarázni, miért. A mi napszámos népünk a munka-alkalmakat az utcasarkokon szokta bevárni. Nyáron ezt az egészség veszélyeztetése nélkül megtehetik, sőt ilyenkor kellemesebb a szabadban tartózkodni, mint zárt helyiségben, de a kemény téli időben, amikor csonttá fagy lábunk alatt a föld, amikor a metsző hideg szél a havat csapkodja az arcunkba, hosszabb ideig — pláne hiányos öltözókü embereknek — a szabadban tartózkodni lehetetlen. A kérlelhetetlen hideg fedél alá kergeti az embereket, s mivel ez így van, napszámos népünk ilyenkor kénytelen a pálinkás-butikokban keresni menhelyet. És én éppen ebben látom a morális veszedelmet. Mert az a munkás, aki a pálinkás-butikokban kénytelen melegedni, az azért a melegért igen nagy áldozatot hoz a testet-lelket ölő alkohol fogyasztásában. Itt a belépő-dij a pálinka-ivás. Aki nem iszik, nem melegedhetik. így aztán a jobb érzésű munkás is, akarva nem akarva — a szokás hatalmánál fogva — az alkohol rabjává lesz, s akárhány munkást ez a kényszerhelyzet vitt bele az erkölcsi és anyagi züllésbe, már csak azért is, mert a pálinkamérések Bstammgast"-jai környezetükre mindenképen csak káros hatással lehetnek. Ennek a helytelen és káros állapotnak a megszüntetésére volna szükség Pápán, a belvárosterületén legalább egy melegedő-szobára. Itt összejöhetnének napszámos-munkásaink anélkül, hogy magukat mérgezniök kellene alkohollal, sőt én a melegedő-szobát el sem is tudom képzelni másképen, minthogy oda alkoholt bevinni egyáltalán ne lehessen. A melegedő-szobát, hogy a benne összejöttek hasznos szórakozással tölthessék el az LEÁNYKA RUHA Eloirás szerinti ÁPOlíÓaíOI KÖPESY KÉZIMUNKA KÉZIMUNKA fejvédővel és vöröskereszt jelvénnyel együtt 5 korona LEÁNYKA RUHA LEÁNYKA RUHA or z/C T /xá^C^T , . KÉZIMUNKA KÉZIMUNKA öZifJ-LilJö X Hu CÉGNÉL (MATUS-HAZ) LEÁNYKA RUHA
