Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-25 / 30. szám

3e a Szedres közepe táján. E célból a rimóti-uti árkot és a szőlőkertek közötti kot is szabályozzuk. Mindezen intézkedések azonban csak kor lesznek megkoronázva és minden rendő vízkár csakis akkor lesz elkerültő, ha 1. a Tapolca és Bakonyér patakok rtjai sürgősen ki lesznek javítva és 2. ha a Bakonyér-patak medre legalább >0 méterrel le lesz szállítva. Ez pedig borsosgyöri betorkolástól legalább is Hódoskáig, esetleg a Törzsökhegyig •észtül viendő. Ez azonban már a hatóság dolga, •g pedig szerintem égetően sürgős felita még a nyár folyamán, hogy az :i esőzések és a tavaszi hóolvadás többé okat ne okozhassanak. Ez már igazán :érdek! A városi tanács el is készíttette zabályozási terveket, a földmivelésügyi mány értesítette is a várost, hogy hozzáíl, de e tervek csak nem akarnak a kesfeh érvári kultúrmérnöki hivataltól gérkezni. A hatóság feladata, hogy minden lített intézkedést megtegyen és a tervesürgősen beszerezze, hogy a legikálisabb védekezés : a Bakonyér-patak élyítése végre-valahára végrehajtható ren. Révész Arnold v. főmérnök. Iskolai értesítők. IV. Református nőnevelő intézet. A dunántúli református egyházkerület zatkész szeretettel gondozott intézménye, a >lgári leányiskolát és tanítónőképzőt magáfoglaló nőnevelő intézet a héten bocsátotta dr. Körös Endre igazgató szerkesztésémegjelent Értesítőjét az 1913/14. iskolai I. Az Értesítő néhai dr. Antal Gábor püspök zkeretbe foglalt, megszólalásig hű arcképét a s bevezető közleményét is a nagy püspök kének szenteli, lenyomatván Kis József ;te. Én ? Az én életem csupa üresség, csupa Jő vágyódás, semmi öröm. Semmi ! Maga íal, miután élt. Én azelőtt halok meg. Sovány, remegő karját a férfi karjába — Lássa, nincs már mit várnunk az életisz míg egészséges voltam, magára gondolmindig, mindig. És még csak az utamba került. Csak most, amikor mindennek vége. in ezért is hálás vagyok a sorsnak. Itt, a szép tájon, a maga. közelében úgy fo11 a halált, mint az ég kegyes ajándékát. Az asszonynak könny perdült a szeméből, osolygott és rajongva nézett Sámsonira. A csodálkozott, meghatódott. — Szeretett, mindig szeretett, — gonmagában. — Sohse hittem volna, nem is i. Jól esett neki az asszony beszéde és jség támadt a szive körül. Hallgatva, lassan mentek a tengerparton. Dály a tetőpontját érte, a hullámok mélyen ;ódtak s egész sziklaerdő borította a viz 1 maradt medret. — Gyerünk beljebb, — mondotta az asz. — Üljünk le egy sziklára. Oly szép inlézni a vizet. Sámsoni gondolat nélkül követte, mignem vette észre magát., hogy nem bírják a — Fáradt vagyok, nem győzöm a sok — Én is úgy vagyok. Üljünk le. Leültek egy szikla tövére. Ilona kezébe vette Sámsoni kezét. — Most nem fáj semmi. Mintha nem £ beteg. így szerettem volna élni. Pedig esperesnek az 1914 január 18-iki iskolai ünnepen mondott szép imáját, s dr. Kőrös Endre igazgatónak ugyanakkor tartott emlékbeszédét. A beszéd a szív hangján élet- és jellemrajzát nyújtja az egész magyar református egyházban vezérszerepet vitt lángeszű és -buzgalma püspöknek, különösen kiemelvén azt a kapcsot, mely közte és a nőnevelő intézet között fennállott és levonván a növendékek számára a megboldogult nagy férfiú életének tanúságait. Az emlékbeszédet a megboldogult püspök egy igaz tisztelője sem fogja megindultság nélkül olvasni. A második közlemény tartalmas egyháztörténeti tanulmány. Heltai Gáspárról, a hires magyar reformátorrol szól; szerzője Luxné Závory Teréz, aki igen jellemzően rajzolta meg a szelid lelkű, nagytudományu, fáradhatatlan munkásságu reformátor alakját, aki a hitjavítás ügyét nemcsak szóval, de jelentős irodalmi működésével is előmozdította. Kiemeli a szerző Heltai erős szociális érzését, mellyel .egyfelől a népet pártfogolja, másrészt ostorozza a jobbágy elnyomóit, kizsarolóit". Hogy tanitó, oktató műveit a népnek minél könnyebben hozzáférhetővé tegye, Heltai Kolozsvárott nyomdát állít fel, melyben maga kultiválja Gutenberg szép mesterségét, sőt könyveit is maga árusítja. A kultura ezen nagy bajnokának emléke valóban méltó volt a felelevenítésre, s Luxnét érette csak elismerés illeti meg. Az iskolai év története cimü szakasz elparentálván Antal Gábort, tisztelettel és bizakodó reménységgel üdvözli a püspöki székben méltó utódját Németh István theol. tanárt, aki már ott állott a nőnevelő intézet bölcsőjénél s kezdettől fogva sokat fáradozott fejlesztése érdekében. A tanári karban többféle változás történt. A nyugdíjazott Vikár Kornélia polg. isk. tanítónő helyébe Tuba Erzsébet helyeztetett át, ennek helyébe kézimunka tanítónőnek Lauer Gizella, az eltávozott Nyárády Margit helyébe pedig a mennyiségtan- természettudományi szakra Szántó Ilona választatott meg, ki azonban még okt. elején megvált az intézettől s helyébe Szűcs Margit nyert kinevezést. Az egy évig szabadságon volt Vozáry Erzsébet a tanévvel ismét megkezdette működését; új tanerőként működött az intézetnél Illés Lajos gazd. szaktanár. Az év foiyamány törtónt bei ratkozásokkal — a magántanulókat is hozzászámítva — a polgári iskolások száma 169-re, a képzősöké 139-re, összesen 308-ra emelkedett; a tavalyihoz képest az emelkedés 22, mely szám egészen a tanítónőképzőre esik. A fegyelmi állapot jó volt. A magaviseletből osztályozott 272 tanuló közül 227 (83'4%) nyert példás (1), 41 (14-6%) mi voltam én a maga életében ? Egy pont, egy kaland. És maga mindenem volt. Milyen bolond az élet. No, most már mindegy. — Nem mindegy, — riadt fel Sámsoni. — Ha meggyógyulunk, még jóvá tehetünk mindent. Az ég felé tárta karjait. — Oh, ha meggyógyulok . . . Ilona asszonyszelíden rázta a fejét. — Miért remél, miért kinozza magát ? Én érzem, hogy hiába. Mi már túl vagyunk mindenen. Csak a sir van még előttünk. Sámsoni megsemmisült. Lehajtotta a fejét. A sir. Milyen utálatos. — Ne mondja, — szólt hévvel az aszony. — Tiz éve gondolkozom róla. Tiz év óta, amióta beteg vagyok, mint árnyék kisér a halál és nem hagy el soha. Nem olyan szörnyű. Az élet sokszor rosszabb, mint a halál. Én úgy meg szoktam, mint a magamról való emlékezést. Mind a kettő megnyugtatott. — Nekem borzasztó a halál gondolata. Soha eszembe se jutott és nem akarok rágondolni most sem. Nem akarok! Ne beszéljen nekem a halálról. Beszéljen arról, hogy szeretett. Fejét a nő vállára hajtotta s az ajkához dicséretes (2) és csak 4 (1'5%) jó (3) osztályzatot. Az iskolát hivatalos minőségben meglátogatták Czike Lajos főisk. e. gondnok, Németh István egyházker. főjegyző, Szabó György ehm. gondnok, dr. Vértessy Gyula tanfelügyelő, Mihalik Sándor szakfelügyelő. Magán-látogatást tettek az intézetnél: dr. Darányi Gyula min. tan., Petri Elek ref. lelkész, Lévay Lajos ref. esperes, Bilkei Pap István, Csiky Lajos theol. akad. tanárok, Bernáth János tornafelügyelő, Konkoly Thege Béla egyházi főgondnok, Tuba János takpztári vezérigazgató, Micse Lajos tanfelügyelő, Szépe Pálné, a komáromi prot. nőegylet elnöke. Iskolai ünnepeket tartottak okt. 12-én, okt. 31 én, márc. 15-én és jun. 21-én (évzáró ünnep). Tanulmányi kirándulást tettek a növendékek Győrbe, a Magas Tátrába, melyről Patay Ildikó IV. é. kép. növ. tollából igen kedves hangú útleírást olvashatunk. Előadást tartottak az intézetben Kemény József, a győri Good templar rend tagja, az alkohol pusztító hatásáról; Erdély Ernő győri tűzoltó-főparancsnok a tűzrendészetről. A egészségügy nem volt valami kedvező. Egy izben 6 kanyaró-, két izben pedig 4—4. vörhenybetege volt az intézetnek, azonban a gondos ápolás mindig elhárította a veszedelmet a betegek fölül. Az évzáró vizsgálatokon Czike Lajos e. gondnok és Szűcs Dezső esperes elnököltek. Az intézet a különböző alapítványokból és adományokból tekintélyes iskolai jótéteményben részesítette növendékeit, a segítő egyesület pedig 134 drb. könyv kölcsönzésével segítette elő a szegénysorsu növendékek tanulását. Szabó György ügyvéd, egyházker. ügyész a mult tanévben 5000 koronás ösztöndij-alapítványt tett. Az alapítványo k összege 270.337*94 K-t tesz ki. A tanári kar 22 tagból állott, melyből 3 másvallásu hitoktató volt. A tanuló k vallás szer int így oszlottak meg: a) a polgáriban : ref. volt 123, ág. h. ev. 21, r. kath. 6, izr. 19; b) a tanítónöképzőben: ref. 88, ág. h. ev. 20, unit. 1, r. kath. 10, izr. 20. Illetőség szerint. a) a polgáriban: helybeli volt 53, veszprémmegyei 38, más megyebeli összesen 83 ; b) a tanítónőképzőben: helybeli 44, veszprémmegyei 10, más megyebeli 85. Előmenetel szerint: a) a polgáriban: kitűnő 37 (22-2%), jeles 40 (24-0%), jó 57 (34'3%), elégséges 30 (.18-0%), t

öbb tárgyból elégtelen 2 (1"2%); b) a tanítónöképzőben: kitűnő volt 15 (11*7%)' jeles 36 (27-9%), jó 52 (40-3%), elégséges 18 (13"9%)» e8Y y

aSY több tárgyból elégtelen 8 (6'1%). A gyakorló elemi iskola hat osztályában 33 tanuló volt. Ref. 27, ág. h. ev. 4, r. kath. emelte a kezét. így ültek itt sokáig, álmodozva és nem is vették észre, hogy beesteledett. A nap alámerült a kék tengerben s a hold ezüst fénye esi llogva futott végig a habokon. A tá volból tompa dübörgés hallatszott. A férfi felriadt. Fehér, tömör hullámok robogtak feléjük vad sietséggel. — Dagály ! — kiáltotta kétségbeesve. — Dagály ! suttogta a nő. — Oh milyen szép! — Meneküljünk! Itt veszünk ! — Maradj, mondotta az asszony s átölelte a férfit. Maradj velem itt. így, így álmodtam meg a véget. Veled. — Eressz, nem akarok! — kiáltotta Sámsoni. Vad erővel szakította ki magát az ölelő karokból s elrohant. — Gyere utánam ! — kiáltotta vissza. De már késő volt. Megakadt, elbukott s az első hullám végig hömpölygött rajta. Ilona felemelte s felültette a sziklára. Miért csaltál ide, miért ölsz meg ? Szerettelek, megszabadítlak, — búgta az asszony. — Légy átkozott! — Légy áldott! Megölelte, megcsókolta Sámsonit. Aztán jött a második, a nagy hullám és elsöpörte mindkettőjüket. kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Ropható dsvdn\;vizkereskedésekben crWIII TFQ ÁTO^T Szinyelipóczi Satvatorforrás-váilalu' és gsóg^szertdrakban. O^nULlLO rtVjUOl Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.