Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-06-27 / 26. szám

elméleti ismereteket ad s a gyakorlati oktatást eléggé nem méltányolja. Tanterveik annyi elméletet hordanak össze a tudományok sok ágából, hogy azt mind eredményesen és gyakorlatilag zsúfolt osztályokban becsületesen megtanítani teljes lehetetlenség. Sokak véleménye szerint ez a helyzet abból az elérhetetlen feladatból ered, amelyet még a régibb iskoláztatástól örököltünk, de most már elévült, melynél fogva a mai világban akarunk létesíteni olyan középiskolai fajt, hogy az általános műveltséget adjon. Minden tudományágnak óriási továbbágazása ennek a célnak kivitelét lehetetlenné teszi. S ha mégis egyik-másik iskola-faj erőlködik ez irányban, első sorban didaktikai kárát vallja, mert mindenből a főbbeket ismertetni szándékozván, tömni kénytelen és még így is keveset töm, másrészt az élettel eleven kapcsolatba nem jöhet soha, ami pedig ugyancsak öreg hiba. A tantervnek bürokratikus egységesítésre törekvése is elősegíti a tanítás eredményének gyöngeségét. Ha ez a tanterv és a hozzájuk csatolt utasítás hosszú idők didaktikai és paedagógiai vajúdásainak bölcs leszürődését jelentené, ám akkor kevesebb kárt okozna. Azonban e tanügyi tízparancsolatok egy része efemeréletü röpke eszmék, vagy szerencsésebb helyzetű paedagógusok fixa ideáinak gyurmaléka. Talán innen van az a nem ritka jelenség, hogy a tantervi megállapodásokat rövid időnként ujabb és ismét ujabb miniszteri útmutatásokkal, toldásokkal, változtatásokkal kell felcserélni, ami valóban nem egészséges állapot. Ne röstelkedjünk hát visszatérni egyben-másban a jó régi tanítási eljárásokhoz, amely az oktató egyéniségét nem kötötte gúzsba, amely az iskolából nem csinált paragrafusok szerint mozgó hivatalos szobát, amely az igazgatói tevékenységet és rátermettségetnem az adminisztratív, tollnokoknak való tehetségekben, hanem a valódi paedagógiai és didaktikai képességekben kereste. Kevesebbet elől-hátul fogták: Vincellér sógor, heptikás ám ez a lány vagy valami más, meglássa! ... És csakugyan. Más ilyen anyányi leányt, mint ez is volt, munkára kapat az ember, szolgálni küldi, hogy tudja, miért él tulajdonképpen a világon, — ezt nem. Ez nyáron az eresz alatt borzongott, télen a kemence mellett didergett és szörpölte örökké a herbateát, hogy a jó Isten is elunta volna. Olykor rászisszent az asszonyra : Te, mi lesz ? — s a vincellérné, mialatt rézgarasait számolgatta a szoknyája zsebében, hurítani próbálta az istentelent ... és ijedten rebbentek szét, mikor felhangzott mögöttük a lány kongó, száraz köhögése. És most télutón, mikor halkult a munka, a vincellér titkos mesterkedésbe fogott, valamelyik elhagyott szőlő-gádor alján. Furt, faragott, kovácsolt egész nap s egy ködös éjszakán pirosra mázolt, otromba gyomrú koporsót lopott haza a hátán. Felvitte a padlásra. Reggel magával intette az asszonyt és megmutatta neki. — A Tercsié — morogta megelégedetten az ember. A vincellérné elfakulva, meredten nézte Gharon szörnyű csolnakát. — Istenem, Istenem! . . . — Mi az? Nincs igen Ínyedre tán? — De! — verte rá fejével ijedten az asszony — de! Aranyozni kék a kend körmét. — A deszkát kaptam, a festék „ügy" került — enyhült fel a vincellér — s ez is megteszi majd. Hanem aztán rá ne jöjjön ám tanított az igaz, mint a mostani iskola, de jobban s gyakorlatiasabban. Az élettel is össze volt kapcsolva. A társadalom is szerette. S ami a fő, nem dolgozott kirakat-módszerrel: nagy dobbal, harsogó trombitával, s nevelt is, mert volt fegyelmező ereje és bátorsága. Fegyelmezés! Hisz a mai iskolázásból ez végleg eltűnt már. A régi disciplinának túlzásait kellett volna lenyesegetni csupán s a többit meghagyni és végrehajtani. Ámde a túlzásokkal együtt sutba dobtuk az egészet. Mintha fegyelmezés nélkül lenne az iskolában fegyelem, az életben pedig erkölcsileg irányítható akaraterő. Pedig ha ezt nem adja meg teljes sikerrel az iskola, akkor mit ad? Ennek az állapotnak azonban már egyedül a léha és felületes társadalmi felfogás az oka, amely erőszakossága révén s inkább terrorizmusával, tért tudott hódítani az iskoláztatást vezető közvéleményben is. Nemcsak a most lefolyt iskolai esztendő bezárása késztet a fenti reflexiókra, hiszen már jó ideje ezen a kerékvágáson döcögnek a mi iskoláink. Azonban reméljük, hogy nem tarthat soká ez a kaotikus helyzet, jönni fog egy jobb kor, mely után — hogy a költővel szóljak: „Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán." Gy. Gy. Steckenpferd liliomtejszappan Bergmann &. Oo. cégtől Tetschen a/Elbe egyre nagyobb kedveltségnek és elterjedtségnek örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva s a bőr- és szépség gondozásában való föliilmulhatatlanságáért. Ezernyi elismerőlevél! Sok legnagyobb kitüntetés 1 Bevásárlásnál óvatosság! Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védöjegyre és a cég helyes nevére! Darabja 80 fillérért kapható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszerüzletekben stb. Hasonlóképen kltiíaő Bergmann Manera Hliomkrémje (70 fillér egy tubus). Kitűnő szer női kezek gondozására. Hirdessen a „Pápai Hirlap"-ban. a lány vagy más, mert kiverem a két látószemedet ! . . . Mire az est, ez a mennyei kelmefestő, sötétbevesző lilaszin szöveteit az ég alján kiteregette, ravatalon feküdt a vincellér leánya. A szobából kihordták volt a bútort s a csupasz falak mentén hajlott gerincű lócák sorakoztak. Két asztalt összetoltak, leborították patyolatlepedővel s a koporsóban fekvő halottat elhelyezték rajta. A fali tükröt fekete keszkenővel takarták be: ne legyen a háznak immár semmi fényessége. A virrasztók egymásnak adogatták a kilincset. Asszonyok jöttek feketében, istenfával és vehér zsebbevalóval a kezükben. Férfiak ünneplő ruhában. Felhajtották a szemfödelet és bólogattak nagy egyformaságban. — Akárcsak aludnék a lelkem ! . . . Lassankint megtelt a mestergerendás szoba. Az asszonyok összedugták a fejüket s érdekes dolgokat suttogtak egymásnak. A férfiak a kemence körül nyulángóztak s titkon a pipáikat szorongatták. A vincellérné a koporsó lábánál ült egy zsámolyon s aprókat szipogott. Csőt ünnepe. Jegyzögyülés. — Tüzoltóverseny. — 1914 jun. 21. — Csót községnek, vármegyénk ezen egyi legszebb, legrendezettebb falujának nagy napj volt e hó 21-én, vasárnap. Két olyan esemén történt falai között, amelyek mindegyike széle körben keltett érdeklődést, s különösen a tü; oltó-ünnep a messze környékből is oda voi zotta a kíváncsiak sokaságát. T. i. az évenkéi rendezni szokott járási tiszti értekezletet, ill« tőleg jegyzőgyülést, valamint a 12 község b vonásával tartott tüzoltóversenyt idén Gsótí hivta össze a vezetőség, s a két összejövet szinte harmonikusan simult egymáshoz. Tárgyú egy forrásból fakadt: a közigazgatás mim tökéletesebbé tételével munkálni a falu népén< javát, s a tüzoltóintézmény fejlesztésével he hatósabban védelmezni a nép vagyonát. 1 összejövetelekről kronológikus rendben a köv( kezőkben számolunk be: Jegyző-gyülés. A pápai járási jegyző-egylet közgyűlési mint fentebb is említettük, idén Gsótra hivt; össze. A gyűlés délelőtt 10 órakor vette ke detét a községháza tágas tanácstermében, járáshoz tartozó 19 jegyzőség 16 jegyzője VÍ képviselve a gyűlésen. Hivatalból jelen v< továbbá Lányi Sándor veszprémi kir. ügyés s végül, szíve sugallatát követve, Jákói Gé orsz. képviselő, a jegyzői egylet disztagja, ö zetlen jóakarója, akit a járás jegyzői őszin meleg szeretettel vettek körül. A gyűlést Bel Lajos főszolgabíró nyitotta meg és vezette tőle megszokott tapintattal. Üdvözölte a me jelenteket, köztük főkép a két előkelő vendég< Napirend előtt Jákói Géza kért szót, ho az utolsó gyűlésről távolmaradását kimentse, a személye iránt ott megnyilatkozó bizalo nyilvánítást hálásan megköszönje. Biztosíto a jegyzői kart, hogy ügyei iránt ezután érdeklődéssel viseltetik, s mindenkor készség áll szolgálatukra. Ezután, a napirend első pontjaként Fo Gusztáv elnök olvasta fel gondosan megsz kesztett jelentését, melyben a többek közt krit tárgyává tette a közigazgatás állomosítása t gyában a képviselőház asztalára a napoki letett három törvényjavaslatot. A javaslato a jegyzői kar általában örömmel üdvözli, nem hallgathatja el megjegyzéseit a törvé javaslatok egyes részeivel szemben, melyek jegyzőkre sérelmesek. így pl. ,a III. törve Az ura az ajtófélfát támogatta a válláva haragos-bánatosnak látszott . .. Most az ajtó sarkáig kitárult. Ve Menyus jött meg, a funerátor. Ünnepi ábráz volt az öreg tímárnak s a „Csinált éne könyvét" szorongatta sárgakörmü, bütykös u közt. Elébb a halott felé bókolt némán és gyászoló gyülekezetnek, aztán a gazdához dult: — Vigasztalást a megszomorodott veknek. A vincellér külön széket tett a rav fejéhez s az előénekes funerátor elterpes2 dett rajta. Ócska, piszkos papírtokot kotorás; elő a zsebéből s madzaggal összeaggatott pá szemet vett ki belőle az orra hegyére. AJ az énekes könyvben kezdett lapozgatni s nézvén az okuláré alatt, megszólalt. — Énekelni fogunk. És soronkint diktálta a verset: „Mi, mindnyájan, Mind elenyészünk, Porrá lészünk, Végbucsut vészünk. Háf® kiváló bór- és V lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST Ropható úsvdnyvizkereskedésekben ós gyógyszertárakban. Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállala' Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.