Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.
1914-06-20 / 25. szám
pedig önmagát mintegy csodadoktor gyanánt tünteti fel, aki ily nagy dolog kivitelére egyedül képes. Leghelytelenebbül pedig akkor cselekedett dr. Háhn, mikor a scabies kezelésére vonatkozó megállapításait a pápai Pénztárhoz utalta át; még pedig azért, mert Halász Mihály e megállapításokat mint orvosi Ítéletet tekintette s ezzel remélte bebizonyítani, hogy az Irgalmas-rend kórházában nem szabályszerűen gyógyítják a betegeket. Hogy ez így van, mutatja az a körülmény, hogy Halász e leiratot a polgármesterrel is láttamoztatva úgy az Irgalmasrend kórházának, mint dr. Domonkos Gézának megküldötte. Csak természetes, hogy dr. Domonkos Géza már orvosi reputációja érdekében is sértőnek találta dr. Háhn leiratát s meg is interpellálta őt ezen ügyben, aki tudományos megállapításait dr. Domonkoshoz intézett levelében oda módosított a, hogy ő, a 23.760/14. számú ügyben nem Ítélkezett, csak orvosi véleményt adott a Munkásbiztosító kérdésére. Az ellenmondás azonban dr. Háhn ezen szavai s a pápai Pénztárhoz intézett megállapításai között nyilvánvaló. Csak egy bizonyítékot erre nézve. Dr. Domonkoshoz küldött levelében azt mondja dr. Háhn : „arra a kérdésre, hogy a scabies kórházi gyógyítása rendszerint eltart-e 15 napig, azt feleltük, hogy kivételesen addig is eltarthat", — pedig a Munkáspénztárhoz intézett leiratában erről a 15 napról szó sincs. Ott csupán 4—5 napot állapít meg. 4 S ha már itt tartunk, ki kell jelentenünk azt is, hogy sem a már jelzett 18, sem a 21 átlagos ápolási napon nem ütközik meg az az orvos, aki tudja, hogy az Irgalmas-rend kórházában többnyire idült, elhanyagolt scabies esetek gyógykezeltetnek; hozzá meg, mikor a scabies múlófélben van, más bajt is jelent ugyanazon beteg. Elvégre hallottuk mi más orvosoknak —• így több tekintélyes pápai orvosnak — a véleményét is, amely vélemény szerint a scabies 4—5 hétig is eltarthat, 4—5 napon belül csak egészen kezdetleges scabies múlik el. Azért akinek panasza van a pápai kórház scabies eseteinek kezelése ellen, annak dr. Háhn szavaival azt kell mondanunk, hogy „a tény megállapítása előtt erre nézve is vizsgálatot kell folytatni s megállapíttatni, hogy a dolgok csakugyan így állnak-e". Hát csak jöjjön dr. Háhn; győződjék meg mindenről személyesen, mert ha látatlanban mond Ítéletet, kompromittálja az orvosi tudományt. Egy okos tanácsot mégis adott dr. Háhn Halász Mihálynak, azt, hogy konkrét panaszainak megszüntetését a kórház vezetőségénél kérelmezze. Ha ezt teszi Halász kezdettől fogva, úgy minden konfliktus elmaradt volna a Munkáspénztár és az Irgalmas-rend között. Ha pedig nem bizott a kórház vezetőségében, miért nem fordult dr. Domonkoshoz ? Dr. Domonkos a Pénztárnak is orvosa, aki, mint ilyen, a Pénztárnak érdekeit a szivén hordja. De Halász Mihálynak nem keli a békés kiegyenlítés utja. Ö vádol tovább is; vádolja felterjesztésében a kórházat, hogy abban „a beteg fürdőt csak nagyon ritkán, tiszta ruhát és fűtést pedig sohasem kap"; vádol olyan vádakkal, amelyek felett egyszer a bíróság s egyszer a közigazgatási bizottság már Ítéletet mondott. Mindebből láthatja a nagyközönség, hogy Halász Mihály munkája aknamunka, amelynek nem lehet más célja, minthogy az Irgalmasrend kórháza a nyilvánosság előtt befeketíttessék s működése lehetőleg megbéníttassék. A Munkásbiztosító Pénztár, mint mindenütt, Pápán is rossz kezekre van bizva, azért nagyon megérett a reformra. Egyet mindenesetre sajnálni lehet: azt, hogy dr. Háhn 23760/14. számú leiratát, mikor a közigazgatási bizottság határozata már egy hét óta a kezében volt, a polgármester is aláirta. Pápa, 1914 junius hó 16-án. Az Irgalmas-rend kórháza Pápa. NESTLÉ" 1 6 H GYERMEKIM! Próbadobozokat, valamint orvosi röpiratot a gyermeknevelésről díjtalanul küld a HENRI NESTLÉ cég, WIEN, I., Biberstrasse 138 P. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó hó 25-én délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében részleges tisztújító közgyűlést tart, amelynek egyetlen tárgya az üresedésben levő végrehajtói állás betöltése. § Kataszteri felmérés. Sávoly pusztának a parcellázás folytán új kataszteri felmérése vált szükségessé, amelyek foganatosítása már folyamatba is tétetett. Ezek a felmérések és az időközi változások kitüntetése, valamint a területek bemérése előreláthatólag mintegy 1500 koronába fognak kerülni, s ezt a költséget a város tartozik előlegezni, de a birtoktestek tulajdonosait terheli, akik a rájuk eső összeget a városnak megtéríteni tartoznak. Halász Mihály nem nyugodott meg. A Munkásbiztosító útján már a jelen év "olyamán kétrendbeli feljelentést vett jegyzőkönyvbe az Irgalmas-rend kórházában állítólag étező közegészségellenes állapotok miatt. E egyzőkönyvi feljelentés Halász ügybuzgóságából kifolyólag sok helyen fordult meg — még az rgalmas-rend tartományi főnökénél is. Utolsó órum a Veszprém vármegye közigazgatási bi;ottsága volt, amelynek rendelete alapján a negyei tiszti főorvos közbenjöttével a pápai jolgármesteri hivatalban f. évi március 3-án 'izsgálat tartatott. A vizsgálat folyamán megint ritünt, hogy a jegyzőkönyvileg felvett panaszos eljelentések alaptalanok, amiért a közigazgatási lizottság május hó 11-én tartott üléséből kiolyólag ez ügyben a további eljárást beszünette. A közigazgatási bizottság ezen határozata ninden érdekelt félnek, ennélfogva a pápai lolgármesternek is megküldetett. Halász most sem nyugodott meg. Mikor elátta, hogy törekvése Pápán is, Veszprémben 5 sikertelen, Budapesten az Országos Pénztárál próbált szerencsét. A számlákat, melyeket z Irgalmas-rend kórháza az 1914. év első egyedében ápolt betegekről a Munkáspénztároz benyújtott, a maga külön megjegyzései iséretében terjesztette fel a budapesti Orszáos Pénztárhoz. Felterjesztésére az igazgató legbizásából dr. Háhn, az Országos Pénztár ^orvosa válaszolt. Dr. Háhn ezen válaszában csatolt kórházi számlákból azt állapította meg, Dgy 1914. év első negyedében 10 rüh-eset serepelt, összesen 209, egyenkint átlag 21 appal, — holott az Irgalmas-rend számláin ) eset található, Összesen 274, egyenként idig 18 átlagos ápolási nappal. Érdekes volna idni, vájjon Halász terjesztett-e fel az Orsz. ánztárhoz 10 rüh beteget 15 helyett, vagy Háhn hallgatott el a pápai Pénztár érdesben 5 beteget. De ez még a kisebbik hiba. ílyosabb beszámítás alá esik ennél dr. Háhnik az a kijelentése, hogy a scabies (rüh) ízelésére mindenütt a Wilkinson-kenőccsel való irát használják, mely tudvalevőleg 3 napon való bekenés után 4-ik napon vett fürdővel véget. „Ezek alapján a 4, legföljebb 5 napi •olás teljesen elegendő." Dr. Háhn e kijelen>e egyenesen megtévesztő. Nem áll az ugyan hogy mindenütt Wilkenson-kenőccsel való rát használják. Minden orvos azon gyógyszert kalmazza, amelyet a maga tapasztalata szerint gjobbnak ismer; már pedig a scabies sok ís gyógyszerrel kúrálható sikeresen s talán ;eresebben is, mint a Wilkinson-kenőccsel. kor dr. Háhn kimondja, hogy 4, legföljebb napi ápolás teljesen elegendő, egyrészt pálcát • azon orvos kollégái fölöttt, kik scabiest nyi idő alatt kikúrálni nem tudnak, másrészt ;lalva, egész lelkét jóleső meleg töltötte be: 3zte, hogy itthon van . . . Gyorsan elkészült a színpadra sietett. Még korán volt, de a fgönynyiláson át láthatta, hogy a nézőtér már ifolásig megtelt... Ezt a közönséget ismerte, zen közöttük nőtt fel, ismerte apró érdekeiket, jmüket és bánatukat . . . Iskolatársnői csaknem teljes számban jetek meg. Némelyik alaposan elhízott. Najbbrészt férjükkel jöttek, de voltak, akik már íleány sorba kerültek. Egy földszinti zsöllyén iglátta az áhitatosságáról híres Orosznét, aki g sohasem volt színházban. Fekete ruhájáí tüzelő arccal ült a helyén, nem nézett sem bra, sem balra, izgatottan várta az elődás :detét. Az egyik páholyban dr. Nemes Géza iás alakja volt látható, ő volt az előadás ,ni nagy vacsora rendezője . . . Még a karon is csak ismerős arcokat látott Márton zsi. Ott volt a pék, a fűszeres, a mészáros Víg cipész, aki bizonyára karjain vitte fel i béna kis feleségét. Az öreg Lina kisasszony eljött. Kis kézimunkaüzletének ajtaján szivetőn jajgatott a kis csengettyű, ha valaki be- i tott az üzletbe, Lina kisaszony pápaszemén | keresztül szigorúan szemügyre vette a jövevényt, j Amikor a fekete harisnya kezdődött, kitartó energiával vonakodott fekete pamutot hozatni. Egyszer a kis Rózsira is — aki fekete pamutot jött vásárolni — mérg esen rászólt: Mondd meg a mamádnak, hogy nem tartok fekete pamutot, hordjatok fehér harisnyát, az sokkal tisztább viselet. — A művésznő elmosolyodott, milyen kár, hogy szabadsága csak órákra terjed, úgy szerette volna meghúzni a kis kesergő csengettyűt, — vájjon „tart"-e már fekete pamutot az öreg Lina?! . . . Ruhájának uszálya kisiklott kezéből és kezei akaratlanul egymásba kulcsolódtak. Kimondhatatlan meghatottságott érzett. Átölelni szerette volna ezt a sok embert. Erős kötelék fűzi hozzájuk, akik ugyanazon föld szülöttjei, mint ő maga. Ők még ma is a nagy fehér Mária-templom toronyórája után rendezik az életüket. Á mutatói hányszor megkergették őt is, amikor iskolába sietett . . . Este tíz órakor a harang tiszta kongása jelezte neki a lefekvés idejét . . . Ami itt a kis függönynyiláson keresztül a lelkébe hatolt, nem csupán az emlékezésnek egy hatalmas hulláma volt, sokkal több: a közösség, az otthon, a gyermekkor édes illata áradt feléje . . . — Megengedi, művésznő, hogy megkezdjük az előadást? — szólalt meg háta mögött szerényen, de rekedten a rendező. Óh, igaz, hiszen ma este énekelnie kell. A gondolatai hosszú utat tettek meg, amíg visszatalálták a valóságba. Különös hangulat fogta el. A szive oly erősen dobogott, mint amikor először lépett a színpadra, de nem lámpaláz az, amit érzett, csak meghatottság, de egyben büszkeség is . . . — Eljöttek mindnyájan és én nem akarom, hogy csalódjanak bennem. — Jól tudta, hogy ennek a közönségnek nagy része nem is ismeri a művészet mibenlétét, hogy meg gondolás nélkül tapsolnak neki, már csak azért is, mert a városuk szülöttje. De ő ezt nem akarta. Kiérdemelni, ami jót ma neki szántak, érezzék meg benne mindnyájan a művésznőt, aki művészetének legjavát nekik tartogatta és nekik hozta haza! ... A karnagy intett — és a zenekarban megkezdődött a hegedűk halk zenéje . . .
