Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-05-16 / 20. szám

és rendelkezéseivel, de a vitákról a sajtó ismét csak néhány soros kommünikékben számolt be. íme, a büntetőjognak korszakot alkotó átalakulása a kulisszák mögött, szinte észrevétlenül folyik le s a nagyközönség nem is sejti, milyen hatalmas lépést igyekszik tenni jogrendünk az ő védelme, biztonsága érdekében. A magyar sajtónak kétségtelenül nagy hibája, hogy a jogi reformok iránt nem eléggé kelti fel és tartja ébren a közönség érdeklődését. Kivételes esetekben, mint az esküdtszék és a sajtóreformnál, a pártpolitika szenvedélyébe mártott tollal ki-zinezve ismerteti és teli torokkal ócsárolja a jogszolgáltatás tévedéseit s az előforduló juszticmordokat is a szenzáció görögtüzével megvilágítva tálalja fel. Ezáltal a közönségben a jog, jogrend és jogszolgáltatás iránt téves, inert egyoldalú Ítéletet támaszt. A nagyközönség a jogrend áldásait észrevétlenül élvezi. Öntudatlanul, amint a levegőt is öntudatlanul szívja. Csak a fonákságait veszi észre, mert csak arra figyelmezteti a közvéleményt gyártó papiros: az újság. Ezért aztán az egész intézményt ferdének, fonáknak látja. Megismétlődik ez az ügyvéddel szemben is. Az újság csak a sikkasztó ügyvédről ir. Erről is hangsúlyozottan mint ügyvédről. A közönség ennélfogva minden ügyvédet sikkasztónak tekint — kivéve a magáét (mert az — kivételesen — rendesen igen derék ember). Egy Vázsonyi ékesszólásának kell azután a parlament nyilt szine előtt kinyilatkoztatni, hogy az ügyvédek a jogrend leghatalmasabb pillérei. A jogalkotás és jogfejlesztés legkiválóbb munkásai . . . Pedig ha valaha, úgy most érdemli meg a magyar jogalkotás, hogy a nagyközönség figyelme feléje irányuljon. A magyar jogalkotás vizein a Balogh-féle tervezetek fodrai alatt nagy reformok erős és frissítő áramlatai sodródnak keresztül. A Plósz-féle perjogi kódexszel H magyar porjog az európai jogok között első helyre küzdötte fel magát. Magánjogi törvénykönyvünk tervezete hatalmas és modern alkotás. Büntetőjogunk — a tervezetekből következtetve — hivatva van a vezető szerepet vinni a modern kontinentális jogok között. A modern büntetőjogok lassankint kezdik elveszteni büntető jellegüket. A XIX. század büntető kódexé és ezek nyomán a közfelfogás is, kétféle embert ismer. Bűnöst és nem bűnöst. Bűnös az, aki a törvényben bűncselekménynek minősített cselekményt szándékkal, vagy gondatlanul végrehajt. Ezt aztán büntetni kell. Kant jogbölcseletének egyik alaptétele, hogy az emberben parancsoló ösztön követeli, hogy a bűnös elvegye büntetését. A régi büntetőjog csak arra tekintett, hogy valamely tettet elkövettek-e, vagy sem. A tettes egyéniségére nem volt figyelemmel. Az elkövetés körülményeit is csak mint enyhítő, vagy súlyosító körülményeket korlátozott mértékben vehette figyelembe a biró. A modern büntetőjogi felfogás ezzel a merev nézettel szakít s azt igazságtalannak, célra nem vezetőnek tekinti. Igazságtalanok vagyunk — ez az alapvető gondolata —, ha a tettes egyéniségét figyelmen kivül hagyjuk. Az emberek nem egyformák és egyenlőtlenekkel egyformán bánni a legnagyobb igazságtalanság. Erre az alaptételre főként az által jutott a modern büntetőjogi elmélet, hogy szoros vizsgálat alá vette azt a kérdést: mi is tulajdonképpen a bűncselekmény oka. A régi elmélet ezzel a kérdéssel egyáltalában nem foglalkozoLt, vagy pedig megelégedett olyanfajta, vallásos színezetű magyarázatokkal, hogy a bűncselekmény az eredendő bűnnek a megnyilatkozasa. Ezzel a meddő nézettel szemben egy — később tévedésnek bizonyult — elmélet indította meg a tudományos vizsgálódást. Lornbroso Cézár turiní tanár 1876 ban Uomo delinquente ( A bűnös) cimü munkájában azt a tételt állítja fel, hogy a bűnös az emberiség egy sajatos típusa, melyet — felismerhető — testi elváltozásai determinálnak a bűnre. EÍ a született bűntettes elmélete. Ezt az elméletet a későbbi vizsgálatok megdöntötték ugyan, de ennek a nagyszerű tévedésnek az a messzeható következménye volt, hogy felkeltette a ügyeimet a bűntettes egyéniségenek es a bűncselekmények okainak vizsgalata iránt. A vizsgálódások egy új tudomány — a kriminológia — kialakulásahoz vezettek. A kriminológia a bűncselekmények okait két nagy csoportba osztja. Olyanokra, melyek az egyénben s olyanokra, melyek a külső, társadalmi és gazdasagi körülményekben rejlenek. A bűncselekmények okai részben a bűntettesben rejlenek. A bűntettesek nagy része nem bűnös, hanem beteg. A régi büntetőjogi elmélet csak beszámítható és beszámíthatatlan embert ismert. Az orvostudomány vizsgálódásai megállapították, hogy a két veglet között igen gazdag skálája, van a csökkent szellemi értéküeknek, vagy korlátozott beszámíthatóságuaknak s hogy ezeknek egyes osztályai igen hajlamosak a bünözesre. A moralstatiáztika egyéb személyi tulajdonságoknak — gyermekkor, aggkor, menstruáció, stb. — a befolyását is megállapította a bünözesre. A bűncselekmény okainak másik — és nagyobb — csoportja a társadalmi körülmények es külöszabályzat néhány pontjának megváltoztatását akarja. A fehértemplomi polgármester ügyében történt közigazgatási bírósági döntés, melyet a tanács a maga álláspontjának igazolására akar felhasználni, ép ellenkezőleg azt bizonyítja, hogy fizetést (amire segélyt kapunk) igenis kötelességünk állami mértékben adni, de a nyugdíjra — ahol már van régi nyugdijszabályzat — ez a mérvadó. A város összeroppanásával járna az állami nyugdij teljes átvétele s mivel a városi lisztviselők országos nyugdíjintézetének megvalósulása sok reménynyel kecsegtet, a leghelyesebb álláspont e téren ennek bevárása. A polgármester kijelenti, hogy véleménye szerint az országos nyugdíj 10 év előtt nem lesz meg, addig a tisztviselők nem várhatnak s azért a hozandó határozatot megfellebbezték. A közgyűlés egyhangúlag dr. Hoffner Sándor felszólalása értelmében határozott. Miután még két darab öntözökocsi beszerzését határozták el, következett az építészeti szabályzatról szóló jegyzőkönyvnek hiielesítése, amit azonban már csak a tanácstagok 3 a rendületlen dr. Lőwy László — úgyis mint az építészeti bizottság elnöke — hallgatott végig. A gyűlés végét is csak ő tudná megmondani. Steckenpferd I liliomtejszappan | Bergmann & Co. cégtől Tetschen a/Elbe I egyre nagyobb kedveltségnek és elterjedtségnek 1 j örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva j I s a bőr- és szépség gondozásában való fölül] mulhatatlanságáért. Ezernyi elismerőlevél! Sok | legnagyobb kitüntetés ! Bevásárlásnál óvatosság! | Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védöjegyre I és a cég helyes nevére ! Darabja 80 fillérért kap- 1 ! ható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszer- I üzletekben stb. I Hasonlóképen kitűnő Bergmann Manera liliom krémje | I (70 fillér egy tubus). Kitűnő szer női kezek gondozására. 1 Uj büntetőjog. Mikor a készülő büntetőtörvényköny áltaínos rendelkezéseit a jogászközönségnek beíutatták, a napi sajtó csekély kivétellel, C3ak éhány sorban emlékezett meg erről az esetényről. A Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület agyar csoportja több előadás keretében foglkozott ugyan a tervezetek alapvető elveivel k mosolyogni, pedig nagyon igaz az, hogy szép p élet, csak szem, lélek kell hozzá, hogy azt egláthassuk; Reichard Piroska bármennyire rdeti is kötetét jellemezni akaró első verséen, hogy már csak a lemondások jégmezőin L mégis csak szépnek találja az életet s azt is [egvallja mi teszi azzá Arckép az asztalon, lajd Séta a holdfényben c. szép versében. Az impresszionizmus továbbfejlődő korsza|t már önmardosó, elkeseredett pesszimizmus is llemzi, majd erőt vesz rajta mindenben, még llegreálisabb érzésben, való hitetlenség; e korpk jellemző irója Ady Endre, aki maga is, I még inkább kortársai, beteg, terhelt, zilált lyéniségek. Az impresszionizmusnak sülyedési pa a neoimpresszionizmus, e korszak költői lm a tárgyaknak közvetlenül rájuk gyakorolt fását, azoktól keltett hangulatot fejezik ki, Inem azt a hangulatot, amely bennök egyéni Imészetöknek megfelelőleg, talán csak visszallékezés alapján, akaratuk szerint módosult; I pl. Kemény Simon, jellemző példa erre It órára az első háztól cimü müve. KÉT ÓRÁRA AZ ELSŐ HÁZTÓL. Mezítelen nő fekszik holtan A leégett, kiszáradt tarlón; Finom haját a szél cibálja. Selyemkékjétől megraboltan És szívtelen közönnyel gyarlón A piszkos égbolt néz le rája. • Fehér a teste még a holtnak, De már havát, hamvát veszejti | S keblén a bimbók feketéinek. tj:. • Az ajkak duzzadtak, mint voltak, i; A holt arc a napot megejti, ii S a lila szemben él a lélek. A két halom már roskadóba, Ráhág csizmával az enyészet; De a körmök üdék s ragyognak. Nemes, ellankadt sárga rózsa — lllattalan, már rég letépett — A jobb kezében hervadozgat. Nagyon távol innen a város, A holtat ma meg nem találják; Két óra út az első házig. A vidék zivatarra várós, — A felhők az estét beszállják — A holt nő az éjjel megázik. E felolvasott vers nem egyéb, mint riporteri jelentés tört, de nem ritmikus sorokban, mi az eszme, mi a gondolat benne, nem tudjuk, de még csak hangulatot sem kelt, nem is azt a hangulatot fejezi ki, amely a látóban a látáskor keletkezett, hanem egyszerűen a visszaemlékezés alapján keletkezett gondolatot, hátha megázik a meggyilkolt, mert messze van a ház. Az ujabb lírának egyik sajátsága a nehezen megérthetőség; ennek oka a nyelvnek cikornyássága, teljes elhanyagolása a nyelvtannak, már érezhető müveikben, a futurizmus minden bűne tartalomban, alakban; eszerint a minta, tekintély: öngyilkosság. Szét kell törni a régi stabilis világforma jegeceit, nemcsak a költői formákat, hanem a grammatika, a szintakszis kötelékeit is, az igealakok korlátoltsága helyett használjuk az infinitivust, mely az akciót a maga tovasiklásában adja, ne korlátozzon a grammatika, egymás mellé dobott ragozatban főnevek adják vissza vízióimat. Nincs pontozás, nincs mondat! Nem értenek meg? Annál jobb, mert ez azt mutatja, hogy sikerült magamban egy mintátlan, teljes új életet megvalósítanom! Pedig akire oly szívesen hivatkoznak, Rodin ezt irja: Csak az a jó stílus, amely észrevétlen marad, hogy az olvasó minden figyelmét az ábrázolt tárgyra, a lélek hullámzására irányíthassa. A stílus szépsége nem külön valami, amelyet a tartalomhoz kell szabni, az a műben rejlő igazságnak, eszmének, érzelemnek csak visszfénye ; hisz a költői nyelv nem egyéb, mint az őszintén érzett érzelmek, indulatok természetes, eleven, szemléletes nyelve, éppen az jellemzi a nagy művészt, hogy nyelve természetes, megérthető. Ady Endre művének nehezen érthetőségét a Nyugat legjelesebb kritikusa Schöplin Aladár így mentegeti: Minden költő és vers csak arra hathat a maga teljességében, akiben meg vannak legalább csirák alakjában azok a lelki elemek, amelyeknek a költő, a vers a kifejeződése s egy kicsit Ady Endrévé kell válni annak, aki Ady Endrét teljesen érteni akarja. Beöthy Zsolt Kazinczy költészetéről ezt irja: Egyáltalában gyakran megboszulja magát rajta az az alaptévedése, hogy a költészetet csak kevés választotta s nem a sereg számára valónak tartotta. íme, amit Beöthy hibának tart, bár Beöthyről nagyon kicsinylőleg nyilatkoznak, mily szívesen magyarázzák saját feleik érdeméül, vagyis a modernisták egyik kiválósága, hogy nem mindenki érti meg őket, sőt a művésznek — mint Kollányi irja — éppen az a hibája, ha mindenki megérti. Halljuk hogyan ír: Tavasszal nyilnak a virágok, ezt mindenki megérti, az utolsó parasztlegény is. De már megengedjenek, kettőnk között mégis csak van egy kis különbség, mondjuk mégis csak más Ízlésem van nekem s annak a bizonyos parasztlegénynek, hát hogy fogadhatnánk el értékmérőül a közérthetőséget. Minden nagy eszmének, vagy művészeti jelenségnek nagyon el kell laposodnia, ha köztetszésre akar számítani! Tehát Murillo,