Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-05-09 / 19. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: I Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. ~ Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn DKOROS ENDRE. 1 ' Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Évforduló. Keresték a szobrot, nézték a sirt, s a szobor nem állt, a sir dísztelen vala. Keressék a költőt, nézzék műveit és látni fogák, hogy müvei ragyognak s ragyogással töltik ú a sziveket. Csak semmi zokszó, semmi fölöseges kárhoztatás! Az örök élet birodalmába tiz év előtt elköltözött Jókainak közös a sorsa negannyi más lángszellemmel, kikkel szemben hálátlannak mutatkozott koruk. De „halhatlanok birája az idő* s az idő máris szolgáltatja a naga csalhatatlan Ítéletét. Közgazdasági állapotunk. Pénzügyminiszterünk e hét szerIáján tartott parlamenti beszédében a )énzintézeteinkröl szólván, a következőket elenti ki: Nemcsak az a baj, hogy Magyarországon sok a pénzintézet, hanem iz is, hogy Magyarországon sok a betét a közönség nem szokott hozzá, hogy ragyonát értékpapírokba helyezze el és a >énzintézetek nem tudnak a gyűjtött sok >etéttel mit csinálni, keresnek olyan lukatív elhelyezéseket, amelyek nagy hasznot gérnek és nagy rizikóval járnak. Hogy Magyarországon panaszra jogoító módon sok volna a takarékbetét, ez íj dolog. Mi eddig úgy tudtuk és úgy is allottuk a szakavatottak nyilatkozataiból, ogy mi tökeszegény ország vagyunk, [lár pedig az ilyen gazdasági helyzettel irkózó népnek oly nagyon sok betétje nem lehet. Bár volna! Csak egyszer lenne valósággá pénzintézeteink tűrhetetlen betétgazdasága. Azonban nem ezzel a kérdésssel szándékozunk foglalkozni. A kijelentésnek inkább az a része köti le figyelmünket, amely szerint a sok betét miatt közönségünk okosabban cselekednék, ha vagyonát értékpapirokba helyezné el. Talán minden más időben alkalmasabb és hatásosabb is lenne ez a felhívás, mint a mostani közgazdasági viszonyok között. Talán soha annyira nem estek legjobb és legbiztosabbnak ismert értékpapírjaink, mint mostanában, Valósággal rémes álmokat álmodik éjjel és szinte vért izzad nappal félelmében a magyar értékpapír-tulajdonos, mert mindig maga felett látja Damokies-kardjaként lebegni a bizonytalan jövöt: hátha most csap le rá a végleges nagy áresés menyköve. A higany a hőmérőben nagyobb állandóságot mutat, mint értékpapír piacunk árfolyama, nem az emelkedéseket, hanem a hanyatlásokat tekintve. A szerezni tudó magyar embernek meg van az a józan életföl fogása, hogy amit összegyűjtött, azt rizikóra tenni nem szereti. „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" — tartja a közmondással s ennélfogva pénzecskéjét inkább rábízza a kisebb, de biztosabb kamatot fizető takarékpénztárakra, mint a nagyobb, de bizonytalanabb gyümölcsöztetést igérö vállalatokba, — értékpapírokba. Ha már részvényt akar, legszívesebben takarékpénztári részvényt vásárol, erre még kölcsönvett pénzen is vállalkozik, mert ebben az üzletben bizik legjobban, a többiben nem. Mily sok ideig kellett nálunk a takarékpénztárak eszméjének viaskodnia maradi fölfogásunkkal, gyanakodó bizalmatlanságunkkal, amíg végre mégis győzött és lám most már szinte beteges mohósággal csüngünk e közgazdasági tényezőn. Ennek a jelenségnek okát keresse a kormány s belőle okulva teremtsen kedvet a népben más pénzmüveleti ágak missziója iránt is. A népet oktatni, nevelni kell mindenre, amit jónak vélünk. S a mi népünk, ha biztosítottabb sikerű új munka-irányt lát, nagy vállalkozási kedvvel tanulja meg. Sőt még ekkor a rizikótól sem riad vissza. Ámde most mit tapasztal ? Az értékpapírjaink végzetes ingadozásait, nagyfokú hanyatlásait és a szerencsétlen értékpapii^tulajdono&ok jajgatását. Ez vonzó rá nézve nem lehet! Legelébb is, ha ezt az üzleti kedvet megteremteni és állandósítani akarjuk népünkben, annak előfeltételét kell megvalósítanunk közgazdasági viszonylatainkban. Ipart és kereskedelmet ennek az országnak! Ha erős alapokon nyugvó i PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Az élet s az irodalom. Irta: dr. Kapossy Lucián. Az élet a legnagyobb jó, hisz minden oldogságunk ezen alapszik; a jó Isten nem zt akarja, hogy a föld lakói csak kintól vonaoljanak; munkára s ennek nyomán keit örömre, oldogságra teremtette az embert, azért teremtte a bájos tavaszt, az érlelő nyarat, a gyümölsös őszt s a karácsonyfás telet, amikor a übájos fenyőt a jövő reménysége tapsikolja 3rüL Igen, az Isten paradicsomot teremtett yermekei számára, még pedig itt e földön is itt ebből igazi paradicsomot csinálhatna a jeretet, a gyűlölködés változtatta azt pokollá ime az élet tele van visszásságokkal, züravarral, jajkiáltásokkal, társadalmi betegségekkel, egyéni lelki vergődésekkel s ennek a nem igazi emberi életnek salakja, szennye annyira a felszínen úszik, hogy befröccsenti a valódi fehér emberi lelket s csak erkölcsi sülyedettségében, eldurvulásában, állatiasságában, léhaságában s nemtelen törtetésében láttatja. Mindezek közvetítő, elvezető csatornái a hírlapok. Az erkölcsi sülyedésnek mindmegannyi tanúi voltak azok a rimtelen strófák, amelyek hozsannát zengettek Koburg Lujzának azért, mert Magyarországba akart betelepedni. Jól választott, hisz midőn Chimay hercegnő Pákozdra érkezett Jancsijával, egész megye ünnepelte. Szép izlés. Minő émelyítő, undorító a napilapok, képeslapoknak az az eljárása, hogy Mágnás Elzát napokon át hasábos cikkelyekben tárgyalták, képekben illusztrálták a jó izlés, a tapintat rovására! De hát miért is kellett ezen nevezettek minden lépéséről értesülnie a világnak? Mi az, ami ezekben a nőkben csábító, érdekes ? Sajnos, úgy látszik az, mert rendszertelen családi állapotúak, mert családon kivüli családot éltek. A hírlapirodalomnak ezt a léhaságát, erkölcstelen felfogását megérezte az irodalom is, az eleven irodalom idegszálain a kor fájdalmai, örömei, vajúdásai rezdülnek végig, de mikor irodalomról beszélünk, akkor szivekről beszélünk s emberekről, akiken át leszürődik egy nemzedék minden ideálja, minden ambíciója, minden lelki emóciója; forrong az élet, új kor, új élet, új eszmék között élünk, ezeknek hangot adni a művészek kötelessége, de csak úgy, mint Gottschall írja: Az idő kerekei forognak, az emberiség új pályákat ér el, új érdekek harca zajlik elő. A költő természetesen az embert tekintvén e forrongás középpontjának, mint művészete fő tárgyát itt is fel fogja őt keresni; a tarka világban új s gazdagabb anyagot fog találni, de ebbe saját nagy lelkét nézi bele. Az új kulturás korszak külsőségei nem vakítják meg őt, mint az apró szellemeket s látszatköltőket, akik az idő muló érdekének s céljáuj villamos fényforrás Osraui-l 600-tól 3000 gyertyafényig, belső és külső világításra. Pótolja az ívlámpát 1 Széncsere nincs! Egyszerű és olcsó szerelés! tó- - • • • ' - .-- •>: Magyarországi képviselő: Finger és Fia, Budapest, Vf., Hajós-utca 41. szám. A valódi Ősrim dróHámpák kaphatók Japán, ifi. Sisl«r Jííór üvegker«skedéséb«n.