Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-04-18 / 16. szám

abban a rendelkezésben, amelyet az 1913. évi VII. t.-cikk illesztett bele sajtó­törvényünkbe, hogy a fiatalkornak által elkövetett büntetendő cselekményekben megtartott tárgyalásokról szóló tudósítás­ban a fiatalkorút semmi módon meg­nevezni nem szabad, nehogy az a nyil­vános pelengérre állítás a tömeg előtt bélyegezze meg azt az ember-palántát, akinek a társadalom számára való meg­mentésén munkálnak azok a modern javító intézkedések, amiket a törvény­hozás az utolsó években olyan lelkes ideálizmussal létesített. Rendkívül fontos és megnyugvást keltő a zsurnalizmus, mint kenyérkereső pálya érdekében a hírlapírónak a kiadó­val szemben való szerződési jogának és kötelezettségének és a felmondási időnek törvény utján való szabályozása. A leg­jelentősebbek azonban azok a büntető rendelkezések, amelyekkel a zsarolás tényálladékát ugyan ki nem merítő, de az úgynevezett revolverezés határán álló hírlapírói visszaéléseket sújtja büntetéssel. Ugyanis a sajtótörvény 24. §. 6-ik pontja azt, aki fenyegető, tolakodó magatartással pénzt, vagy más előnyt kér, vagy ki­eszközöl azért, hogy valamit a sajtóban elhallgat, helyreigazít, vagy az ellenérték­kel arányban nem álló díjért, egyébként valamit közzétesz, 1 évig terjedhető fog­házzal és 200 koronától 2000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntet, ha pedig a hirlapiró ilyen revolverező eljárással üzletszerűen foglalkozik, ily cselekménye bűntett és 3 évig terjedhető börtönnel és 1000 koronától 8000 koronáig terjedő 1 pénzbüntetéssel büntetendő. Ezek a nagy, sajtót tisztító és selej­tes elemektől megmenteni törekvő rendel­kezések a tárgyilagosan gondolkozó em­bert megbékíthetik az új sajtótörvénnyel, amelynek egyes reakciós intézkedéseit remélhetőleg a közeli revízió enyhíteni éS kiküszöbölni fogja. Halmi Bódog. Steckenpferd liliomtejszappan Bergmann & Co. cégtől Tetschen a/Elbe egyre nagyobb kedveltségnek és elterjedtségnek örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva s a bőr- és szépség gondozásában való fölül­mulhatatlanságáért. Ezernyi elismerőlevél! Sok legnagyobb kitüntetés! Bevásárlásnál óvatosság! Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védöjegyre és a cég helyes nevére! Darabja 80 fillérért kap­ható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszer­üzletekben stb. Hasonlóképen kitűnő Bergmann Manera liliom krémje (70 fillér egy tubus). Kitűnő szer női kezek gondozására. Szavazókörök. Legutóbbi számunk egyik közleményében jeleztük már, hogy az új választói törvény végrehajtása tárgyában kiadott belügyminiszter utasítás szerint városunk ezentúl két szavazó körre lesz osztva. A két szavazókörre vak beosztásnak értelme az, hogy képviselőválasztás kor a szavazás két helyen fog történni. Mire mult heti közlésünk e tárgyban meg jelent, a vármegye alispáni hivatala már me is küldötte a belügyminisztérium által készíte részletes kimutatást, mely a választók száma utcák szerint is feltünteti. Ez a kimutatás nem pontos ugyan, mei hiszen az 1910. évi népszámlálás adatai alapjá készült, azóta pedig új utcák is keletkeztek, mir pl. a Liget-utca, amelyben a kimutatás elkész: tése alkalmával csak 6 szavazó volt, mo: pedig 40—50-re tehető, másrészt nincs felvév a kimutatásba 21 lakott hely (új utca, puszt* malom, szőllőhegy stb.), amelyek így összevév szintén 40—50 szavazót adnak, mégis Páp városában 2392 szavazó mutatkozik. Ez a szá: azonban a jelenlegi állapot szerint 2500-1 biztosan ki fog egészülni. j A kimutatott 2392 szavazó közül 84 egyén tartozik a munkásosztályhoz, mely £ összes szavazatoknak 30%'ÁT teszi. Az ÖSSZÍ szavazók közül 2352 magyar, 29 német, 7 tó 3 horvát és 1 egyéb nemzetiségű. A városnak 118 utcája, tere, illetve lakó helye két szavazókörre osztatván, tájékozás a szavazókörökhöz tartozó utcákat és az azo ban levő szavazók számát kerületenként i alábbiakban közöljük: rágalmazó tény valódiságának bizonyí­tása kérdésében kodifikált rendelkezései­ben olyan rideg tételeket, amelyekből bizonyos sajtóellenes hangulatokra lehet következtetni. Ezzel szemben azonban az új sajtótörvény igen sok terrénumon óriási szolgálatot tesz a magán és közéleti becsü­let védelemnek, ennek a legfontosabb hon­polgári értéknek, amelyet a nem mindig tiszta motívumok diktálta némely újság­cikk durván megcibált, sőt egyes esetek­ben foszlányokra tépett. Az új törvény kodifikálta ugyanis a helyreigazítási kényszert, amely a téves, hazug és rágalmazó tényállásnak ugyan­azon lapban, ugyanazon helyen és ugyan­azon betütechnika szerint a hazugság beismerésére kényszeríti a szer?öt, illetve a felelős szerkesztőt, vagy ezek ki nem nyomozhatása esetén a kiadót. Nem eldugott helyen, petit sorokkal, pár sornyi semmit­mondó és a tömegek által észre nem vehető formában történik ezentúl a sajtó utján való rehabilitáció, hanem ugyan­abban a terjedelemben és helyen, ahol az alaptalan támadás, a becsület ellen való merénylet megjelent, és emellett rendel­kezésre áll a sértettnek nemcsak a bün­tetőbíróság megtorló intézkedése, hanem az anyagi kárpótlás, a pénzbeli elégtétel is a valótlan, becsületet érintő merényletért. Mert az ember talán annak a sokat rágalmazott materiálisztikus világnézletnek a hatása alatt belátására jutott annak is, hogy a személyi erkölcs ellen intézett merénylet, cselekvései önzetlenségének, tisztaságának és korrektségének sérelme gazdasági károsodást is jelent számára és hazug prüdéria lenne, ha a jogtalanul sérelmezőtől, aki ezt a károsodást elő­idézte, a bíróság mérlegelése szerint deklarált pénzbeli ellenértéket ne igényelne és így a valótlan és emberbe gázoló sajtó­közleményt erősen megtorolhatja a meg­támadott. Gyönyörű humanizmus foglaltatik Különösen egy arcra emlékezett élénken, a Sóthy Erzsike arcára. Szép, ovális arc volt, hamisan csillogó kék szemekkel. Ott laktak a Kőrös parton, a nagy kert közepén emelkedő régi kastélyban. Ez a nagy kert igazi neveze­tessége volt a városnak. Ölnél magasabb tégla­fal vette körül s aki egyszer bent volt a kert­ben, az évekig eldicsekedett vele, Ö, a szegény rézműves fia, egyetlen egyszer sem jutott be, noha mindennap sóvár szemekkel nézte a dísz­fák terebélyes koronáját s a gyümölcsfák dúsan megrakott ágait. Volt egy nyárfa a Kőrös par­ton, oda gyakran felmászott, hogy láthassa a kert kavicsos sétautjait, a kényelmes zsöllyéket, az apró, szines sátrakat . . . Ezek a dolgok izgatták egykor gyermek-fantáziáját s most is, ötvenkét éves korában, megindultsággal gondolt rájuk vissza. A szállóban lakott. Akik vele együtt ét­keztek, azok közül egyetlen egyet sem ismert. A fiatalabb generáció volt, mely azalatt ser­dült, mialatt ő a laboratóriumokban örök villany­fény mellett a tudományt szolgálta és világhírt szerzett. Az öreg urakról, kiknek gyermekkorában olyan tiszteletteljesen köszönt, már nem mert kérdezősködni. Csaknem valamennyire azt mond­ták, hogy meghalt. Eleinte csodálkozott rajta, de a matematika hamar felvilágosította. Azok az urak akkor már jó hatvanasak lehettek, azóta több mint huszonöt év telt el. E két összeg együtt meghaladja az átlagos emberi korhatárt. Azt is furcsállotta eleinte, hogy iskola­társai csupa kopasz, félig megrokkant, szürke, öreg urak. Igaz, hogy az ő haja is erősen deresedett, de ez sohse szerzett neki gon­dot. Alighogy észrevette. Egy este az öreg Szekér Antallal talál­kozott a vendéglőben. Ez az öreg úr egyike volt azoknak, kiket gyermekkorából ismert. Talán kilencven évesnél is több volt már, de keményen küzdött az elaggottsággal. Megtöpö­rödött ugyan, de fürgén járt, mozgott és élén­ken, megszakítás nélkül beszélt: — Hát emlékszel rám, Pista? — kér­dezte. — Bizony én az apádnál is időseb vol­tam. Hallottam, milyen híres ember lettél. Jó az ? Szép, hogy hazádra is gondoltál. Itt bizony nem jók az állapotok. Az emberek szegényed­nek. Ott van a Sóthy-familia. Holnap árvere­zik a nagy kertet a Kőrös parton. Tudod, azt a nagy kertet, köröskörül jegenyékkel . . . Milyen büszkék voltak a Sóthyak a kertre. A püspök, ha erre járt, mindig odaszállt. Még a dédapjuk ültette a kertet. Szép is, azt meg kell adni. De már hat év óta nincs kertész benne. — Miért? — kérdezte a tudós, kit a dolog nagyon érdekelni kezdett. — Mert nagy a szegénység . . . Csak a Sóthy Erzsébet él már közülök. Az is özvegy. Ha nem lenne az a kis nyugdija, a templom felé mehetne koldulni. Mert a férje mindent eltékozolt. Országos képviselő volt legutóbb. Haszontalan fráter, ki szegény Sóthyékat tel­jesen kifosztotta. Különben de mortuis nil, nisi bene. — És hol lakik most az a . . . Sót] Erzsike? — Abban a kis házban, mely a birto hoz tartozott, ott a nagykert mellett a h felé. — Tudom. — Azt is elárverezik holnap. — És akkor hová megy lakni? — Kicsoda ? — kérdezte az aggastyá — Sóthy Erzsike? — Azt a jó Isten tudja — válaszo Szekér —, bizony szomorú dolog az . . . U tudom, háromszáz forint a nyugdija. Az ap valamikor tízszer annyi adót fizetett. Tudo mert városi pénztáros voltam . . . Másnap délelőtt Zsigmondi István me vette az árverésen a Sóthyék kastélyát és ke] jét. A tanyát már évekkel azelőtt adták Aztán felkereste az öreg Székért és így sz< hozzá: — Nem hiszem, hogy sokáig maradj itthon, bár megvettem a Sóthy-házat. Inti kedtem, hogy rendbe hozzák és újra lakh tóvá tegyék. Legyen szives egy kis postát < vinni ahhoz a szegény asszonyhoz, a Sót Erzsikéhez. — Szívesen vállalom — bólintott az öre — Csak annyit tessék neki mondani, ho kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknal, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható dsvdn\jvizkereskedésekben Qr'HílI TF's ArTKT Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállals' és gyógyszertárakban. OV^n LILIDÉ AVjrUOl Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom