Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-03-29 / 13. szám
A detektív nem lehet helyettesítője a rendörbiztosnak népgyűléseken, ahol a rendőrhatóságot képviseli. Viszont nem lehet helyettesítője a rendörörmester sem, ö legkevésbbé nem, mert hiszen egy népgyűlésen, ahol a szónokok beszédeit kell ellenőriznie, a rendöraltisztek számára előírtnál nagyobb műveltséggel kell birnia a kiküldött rendörközegnek, hogy ellenőrzői tisztét teljesíteni tudja. Másrészt a leendő detektivnek nem az a kötelessége, hogy a rendőrlegénység fölött őrködjék, azokat oktassa, iskoláztassa, hanem nyomozások teljesítése, gyanús alakok szemmel tartása, megfigyelése stb., amelyek csak akkor járnak kedvező eredménnyel, ha a titkos rendőrt ettől, a hivatásától el nem vonják. De menjünk tovább. Nézzük, vizsgáljuk meg egy kissé ezt a dolgot egy másik, kényesebb oldaláról. Ugy tudjuk, hogy a kormány, mielőtt a rendőrség fejlesztésére felvett egy millió koronát a városok között felosztotta volna, a vidéki városok rendőrségének fejlettségéről, létszámáról meggyőződést szerzett magának és csak a beérkezett adatok tanulmányozása után adott az illető városoknak annyit, amennyit a fejlesztés szempontjából szükségesnek látott. Bizonyára a mi rendőrségünkről szerkesztett kimutatásunk is ott fekszik a kormány asztalán, az államsegély iránti kérvényünkkel együtt, amelyben elsírjuk, hogy rendőrségünket nem birjuk a modern haladás nívójára emelni, fejleszteni, mert nincs hozzá anyagi erőnk. Bizonyára eldicsekszünk azzal is, hogy szerveztünk egy alkapitányi állást, föl szeretnénk állítani a bejelentő hivatalt is, de nincs hozzá pénzünk és könyörgünk a nagy jótevőhöz, legyen segítőnk a fejlődésben. És a kormány, az állam, a nagy, a jószivü azt mondja: Te város! Látom, — Ruháskosarat? — kérdé az álmélkodó Almássyné. — Éppen jókor ajánlja, Pataki kisasszony, már régen készülök venni. Van-e közöttük tartós, tudja olyat szeretnék, amelyiknek falécek vannak az alján. Kata egy bizalmat keltő alkotmányt nyújtott le, azután ügyesen leugrott a kocsiról és élénk beszélgetésbe kezdett a vásárlóval. — Talán üzletet nyitott Pataki kisasszony ? — kérdezte á kíváncsiságtól remegő Almássyné . — Nem én; ez csak kísérlet. Meg akarnék győződni róla, jó elárusítónő válna-e belőlem — mondta jókedvűen Kata. — Tetszik a kosár ? Volna egy gyönyörű hintaszékem, megvehetné a nagymamának. A babus részére volna itt egy édes kis bölcsőm. Vannak aztán elsőrangú bevásárló-kosaraim ! — Bájos kézmozdulattal a kocsi felé mutatott. — Higyje el, én megvásárolnék mindent, amit olyan ügyesen felajánl, de bőségesen el vagyok látva mindenfélével. Csakis egy ruháskosárra van szükségem. Azt rögtön ki is fizetem. Mert hitelre, úgy-e nem adhat ? — kérdezte tréfásan. — Dehogy nem, enyim az áru, szívesen hitelezek! — Mondta komolyan Kata, miközben ötven fillért vett ki a nagy pénzestárcájából. tebenned van ambició, de nincs hozzá pénzed, te szeretnél egy modern rendőrséget, ha tudnál neki fizetést adni. No hát én adok neked egyelőre 6000 koronát, de mivel a rendőrséged még igen kezdetleges, tartozol egyelőre 2 titkos rendőrt is alkalmazni, i Már most tisztelettel kérdezünk mindenkit, akiket illet: Pápa városa, mint erkölcsi testület, nem tartja-e méltóságán alulinak, és önmagával egyezőnek találja-e azt az eljárást, hogy az államot, a kormányt, akihez alázatosan segítségért könyörgölt, félrevezesse vagy becsapja? Mert abban, hogy egy szervezet fejlesztésére segítséget kérünk és amikor megkaptuk, ugyanakkor azt a szervezetet apasztjuk, vissza fejlesztjük, az állam félrevezetését látjuk. A város az utóbbi államsegélyt kizárólag és félremagyarázhatatlanul a rendőrség fejlesztésére kapta, nem pedig arra, hogy a már meglevő és különben is kicsiny rendőri létszámot apassza. Éppen ezért csodálkozással kell fogadnunk a tanácsnak a rendörbiztosi állás megszüntetése tárgyában hozott határorozatát és mi hisszük, hogy fenti álláspontunknak — még mielőtt az ügy a képviselőtestület elé kerülne — a szakbizottságokban is számos szószólója lesz, mert nem merjük föltenni, hogy néhány száz koronáért — mert hiszen csak ennyiről van szó —- a kormány kijátszásának és félrevezetésének a gyanúját a város magára vegye, de meg az sem lehetetlen, hogy ha ez az ügy fellebbezés folytán a kormány elé kerül, esetleg az államsegély megvonásával, vagy annak redukálásával fog befejezést nyerni. Ezek szem előtt tartásával leghelyesebnek véljük, ha a tanács ezt a hozzánk nem méltó határozatot hatályon kivül helyezné és a rendörbiztosi állást a közigazgatási tanácsosi állással egyidejűleg meghirdetné. — Rendben vagyunk Almássyné asszony, köszönöm, Isten vele. Egy pillanat alatt felszökött a kocsi bakjára és Almássyné csodálkozva kisérte szemmel a távozó járművet, miközben értelmetlenül hebegte : — Ki hitte volna ?! . . . — Micsodát? Mi történt? — kérdezte mögötte egy hang. Endre Lajos volt, az aszszony unokaöccse, aki látogatóba jött a nagynénjéhez. — Hogy mi történt?! Pataki Kata volt itt e pillanatban, nagy tárkocsin fonott árukat árul és ő maga hajtja a lovakat is. — Lehetetlen! — szörnyűködött a fiatal ember. — Lehetetlen? — ismétli sértődötten a néni. Ezt a ruháskosarat is tőle vettem. De én már kezdek tisztán látni az ügyben, Kata letette a tanítónői vizsgát és nem kap állást. Az apja biztosan valami nagyobbszabású spekuláción elvesztette a vagyonát és az a nagyműveltségű elkényeztetett leány kenyérkeresetre szorult. Talán még neki kell támogatni az apját is. Istenem, mennyire lesülyedt ez a család ! Csak azt csodálom, hogy a Kata erélyessége ilyen szokatlan módon nyilvánul! Hirtelenül elhallgatott és megütközve nétartóssága, ruganyossága, eleganciája utolérhetetlen I Még egyszer a muakásházakról. Mivel ezen ügy helyes megoldása egyaránt érdeke a városnak és a város gazdaközönségének, nem árt ha még pár szót szentelünk neki, mielőtt testet öltene az ige. Tulajdonképpen a földmivelésügyi minisztérium hivta fel erősebben figyelmünket e munkásházak létesítésére. Már azelőtt is ugyan gazdáink között szó volt ily telep megvalósíthatásáról, de határozott irányba és mederbe akkor zökkent a dolog, mikor a földmivelésügyi minisztérium e szakra hivatott egyik főtisztviselője Pápán megjelent és a városházán az összehívott érdeklődők előtt előadta, hogy miképpen oldható meg a kérdés a minisztérium támogatása mellett. Ez előterjesztések alapján a városi képviselőtestület napirendjére került ezen ügy, amely végre is a telep létesítése mellett döntött és bizottságot küldött egyrészt a szükséges telek célszerű kiválasztására, másrészt a telep felállításával és fenntartásával járó kellékek és feltételek megállapítására. Az ügy történetéből röviden ennyi elég. zett körül — egyedül volt, Endre Lajos már messze járt. A réteken keresztül gázolva iramodott el. — Ezt meg mi lelte? — mondta fejcsóválva Almássyné; a vásárolt kosarat ott hagyta, besietett a lakásba, napernyőt vett elő és a hátulsó kertajtón a közvetlen és legintimebb szomszédnőjéhez ment. Hadarva mondotta el neki a történteket. Mártonné végighallgatta és kárörömtől sugárzó arccal mondotta: — Csöppet sem sajnálom őket. Az öreg Pataki mindig dölyfös volt és fennhordta az orrát, de meg nem is közülünk való, — a leányát pedig nem szíveltem soha. — Annál jobban szereti a fiát! — Szó sincs róla. Nem vehet az el ilyen agyonművelt szegény leányt. Nem engedjük elpazarolni a mi szorgalmas munkával gyűjtött pénzünket. Károlynak jó gazdasszony kell, vagyonos leány, nem pedig ilyen regényes hajlamú koldus kisasszony — tette hozzá halkabban, mert e percben ért a ház elé Pataki Kata szekere. Még mielőtt a leány felajánlotta volna neki az áruit, Mártonné édes hangon beszélt a nyitott ablakon ! — Ne is fárassza magát kérem Pataki kisasszony, nincsen szükségünk semmire. Kata nyugodt fejhajtással indította útnak a lovát. Egy mellékutcába fordulva, Endre Lajosék emeletes háza elé ért, amelynek vasrácsos kapujánál Endre Lajos várta és mélyen meghajolva, levett kalappal üdvözölte Katát. — Jó napot, Endre ur. Kérem, kérdezze meg a nővérét, nem volna-e szüksége valami fonott árura? — szólt üzletszerű hangon. r- TTTT :— S * ü\ H? ÜDW? J^v kiváló bor- es J&m 1 M^W/ m\ H M)SSW lithiumos ^^^LJj^g/ ^ gyógyforrás vese- és hólyagöajoknal, köszvenynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható dsvdnyvízfcereskedésskben Qfl-ÍIII TP9 ÁPO^T Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállala* és gyógyszertárakban. XHULICO nVjWOl Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.
