Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-03-22 / 12. szám
0—5 szolgálati évig 700 korona 5—10 , , 800 „ 10—15 „ , 900 15-nél több szolgálati év után 1000 kor. A rendőraltisztek fizetése: 0—5 szolgálati évig 1100 korona 5—10 „ , 1200 10—15 „ „ 1300 15-nél több szolgálati óv után 1400 kor. Lakbérük úgy az altiszteknek, mint a közrendőröknek egyforma, csak a lakbérosztályok szerint változik a következőképpen: II. 360, III. 320, IV. 280, V. 240, VI. 200 VII. 160 K. Amely városban a most kiutalt államsegély az illetmények kiegészítésére nem elégséges, ott az illetmények aránylagos leszállításának van helye. A kiegészítés folyó évi január hó 1-től visszamenőleg történik, de ezen illetménykiegészítésre csak a rendőri teendőket végző legénység és altisztek tarthatnak igényt, tehát ebből az összegből a kézbesítéssel foglalkozó négy rendörtizedes, sem a hivatalszolga fizetése ki nem egészíthető. A fizetésrendezéssel kapcsolatban gondoskodott a belügyminiszter a rendőrség szakszerű kiképzéséről is és az egymillió koronából erre az alapra 20.000 koronát már vissza is tartott, a városokban pedig oktatási célra a lakosság száma szerint a következő összegek fordítandók: 5000 lakosig 300 korona, 5—10.000 lakosig 500 kor., 10.000-en felüli városokban 800 kor. A belügyminisztérium külön a rendőrtisztek és külön az altisztek számára oktatásra való kiképzés céljából évenként folyó évi május 1-től Budapesten tanfolyamokat szándékozik rendezni, melyeken a vidéki rendőrtisztek és altisztek 30-as csoportokban vennének részt. Amely városokból azonban a tanfolyamon nem vehetnének részt, oda vándor oktatókat küld a miniszter. A tanfolyamokon a rendőrség legjelesebb szakerői adnák elő a szükséges anyagot, nagy súlyt helyezve a gyakorlati követelményekre, melyek nélkül a rendőrség kiképzése nem volna teljesnek mondható. Kimondja még a rendelet, hogy a rendőrkapitányoknak rendelkezési alap céljaira a városok a lakosság számaránya szerint a következő összegeket tartoznak rendelkezésére bocsájtani : 5000, vagy ennél kevesebb lakosú városokban 200 kor., 5—10 ezerig 300 kor., 10—15 ezerig 400 kor., 15—20 ezerig 500 kor., 30 ezerig 600 kor., 30—50 ezerig 800 kor. és 50 ezeren felüli városokban 1000 koronát. Ezen kivül a városok minden 10.000 lakos után egy detektívet tartoznak alkalmazni. A kisebb városok ily detektív szolgálatra az egyik rendőrtisztet is alkalmazhatják, de ennek akkora fizetést tartozik adni, mint amekkora egy külön alkalmazott detektívet megilletett volna. A detektív legkisebb illetményének egyenlőnek kell lenni legalább is a rendőraítiszt maximális fizetésével, vagyis legalább 1400 korona fizetést és a XI. fizetési osztálynak megfelelő lakbért kell kapnia. Amint látjuk, az állam odaadta a városoknak az ötödik milliót, de ezzel szemben a rendőrségek szakszerű szervezését és kiképzését követeli, amit mi csak helyeselni tudunk, mert nagyon sok vidéki város rendőrsége még a kezdetlegességnek is jóval a háta mögött van. Steckenpferd liliomtejszappan utolérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk Gyógytárakban, drogériákban, illatszer- és fodrászüzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera" liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. Március 15. Középületeken, némely magánházon is nemzeti lobogó, az iskolákban szünet, egyebütt munka: március 15. Tavaszi napfény tüz a járókelőkre, enyhe szellő fuvalma lendül, az ifjúság a szabadságszoborhoz tódul : március 15. Szavalat, szónoklat, ének: március 15. És az igazi márciushoz azért csak nem jutunk semmivel közelebb. * A főiskolai ifjúsági képzötársulat ünnepe d. e. kezdődött, amikor selyem lobogó alatt vonult fel az ifjúság a honvédszoborhoz. Itt nemzeti imánk eléneklése után Besse Zoltán hévvel szavalta el Szabó Imrének ,Névtelen hősök" c. lendületes ódáját, melynek befejező strófáját itt közöljük : Nem ! A múlt időket nem sóhajtjuk vissza! . . . Csak az a „nagy eszme", mi a tüzet szítja : — Fajunk nagy rejtelme — új erőre kelve, Csontokba, velőkbe életet lehellve: — Zsendültén magyarnak — Teremtő Nagy Isten ! — Munkára, erőre, termőre segítsen. Megnyílt e jövendő — karunkban az ára: Légy hát a jelennek küzdve győző bátra! . .. Új munka hatalmán zsendülnek és nőnek Névtelen munkási a magyar jövőnek. Serkenjünk e munkán nagy időknek multán ; Névtelen hősökre — boruljon borostyán 1 Az ünnepi beszédet Szabó Imre, képzőtársulati elnök tartotta. Tartalmas szónoklatát nagy tetszéssel fogadták. Végül Tapsonyi Sándor szavalta ifjúi tűzzel a Talpra magyart s aztán az ünnep a Szózat eléneklésével véget ért. Az esti ünnepélyre szorongásig megtelt színházunk. Az ünnepély zeneszámmal kezdődött, melyet az ifjúság zenekara adott elő. Ezután Szabó Imre saját ódáját szavalta. Nagyon szép, igazán műélvezetet nyújtott a főiskolai énekkar éneke. Huber Fohászát zengték el gyönyörűen. A szólórészt Kurucz Gyula pompásan énekelte. A karok (zene és énekkar) kiváló vezetéséért a dirigens Tóth Lajos zenetanárt teljes elismerés illeti. Tóth Kálmánnak régi hires darabját „A király házasodik ö-ot játszották ezután az ifjúság műkedvelői. A darabban sok kedves humor van s amellett néhol drámai erő s hazafias hév nélkül sem szűkölködik s így hatásra ma is számíthat. Főkép, ha oly gondos előadásban látjuk, mint ezúttal. Nem udvariasságból, hansm az érdem elismeréséül említjük először a hölgyeket: Csizmadia Irén az anyakirálynét korát meghazudtoló méltósággal személyesítette meg s játéka mindvégig teljes biztonságú s kiváló volt. A bosnyák bán leányának szerepét Bélák Rózsi annyi édes bájjal, ártatlan poézissel ruházta fel, hogy az elért siker jórésze az ő elismert rutinjának volt köszönhető. Nagyon helyes volt és játéka őszinteségével lepett meg a harmadik hölgy Kálmán Irén a velencei hercegnő szerepében. Ám a hölgyek mellett, kiknél még kiemelendőnek tartom izlésis és díszes toalettjeiket, a fiuk is becsülettel meg állták a helyüket. Nagy Lajos szerepét Szabó Imre játszotta kifejező drámai akcentusokkal. A humor terén T. Kiss Sándor vezetett, akinek Kopjaija szeretetreméltó, pompás bonvivant alak volt. Besse Zol'án az intrikus Doctissimus szerepében igen jó komikus alak volt s méltó társa a másik páter szerepében jól forgolódó Fülöp László. Alakításuk s persze még a T. Kissé igen kellemes derült percet szerzett a közönségnek. A komoly szerepek közül nagyobb volt még a Tapsonyi Sándoré és Rózsás Józsefé. Előbbi a bosnyák bán szerepében a gyöngéd apai szeretet, utóbbi, mint Kont a magyar büszkeség hangját eltalálta. Kisebb szerepekben ügyeskedtek: Kis Károly, Szutter Bő la, Tóth Sándor s még többen. Az előadás ele jé— Értem én ezt mind, fiatal barátom, — felelt az orvos — de azért a lámpást mégsem állíthatom fel. Gyerekeim idejárnak, azután a hölgyek . . . — Doktor úr, ha ön is úgy akar gondolkozni, mint a tömeg, akkor természetesen ily szinben látja ajándékunk becsét. De kérem, doktor úr, próbálja meg más szemmel nézni, annál inkább, mert visszautasításával édesanyámat és engem mélyen megbántana ... Ön megmentette az életemet és mi örömmel odaadjuk önnek, ami nekünk a legértékesebb és legdrágább. És csak szivből sajnáljuk, hogy a párját is nem adhatjuk hozzá ... — Köszönöm, kedves barátom és adja át üdvözletemet tisztelt édesanyjának, de . . . az ajándékot nem fogadhatom el . . . azaz, csak hagyja itt, — szólt végül Kosolkov doktor, mikor betege elkomorodott arcába pillantott. Sasa elbúcsúzott megmentöjétől és újra sajnálkozott, hogy nincs meg a másik lámpás is. Mikor aztán elment, Kosolkov doktor sokáig nézte a kandelábert és gondolatokba merült. — Tényleg művészi értékű, ehhez kétség sem fér. Eldobni nagyon is kár volna, — összeszegezte eszméit — de a szalónban felállítani kész lehetetlenség. Kinek is adhatnám oda? Némi töprengés után eszébe jutott, hogy barátjával, Uchov ügyvéddel szemben lekötelezettnek érzi magát, mert Iszivességből elvállalta és sikerre vitte egy perét. — Szerencsés ötlet! gondolta — nem illenék, ,hogy mint jóbarátot, pénzzel kínáljam, leghelyesebb tehát, ha ily módon méltányolom munkáját. Uchov agglegény és minden álszeméremtől mentes . . . Kosolkov doktor nem akarta hosszura nyújtani az ügyet s ezért a kandeláberrel azonnal a barátjához ment. — Kedves barátom, — mondta, — eljöttem, hogy fáradságodat, megköszönjem . . . Mivel védelmedért nem akarsz pénz elfogadni, kérlek, legalább ezt az apróságot, hálám bizonyságát ne utasítsd vissza . . . Igazán nagyon szép dolog. Mikor az ügyvéd az ajándékot meglátta, határtalan volt elragadtatása. — Hisz ez nagyszerű ! Csodás ! Honnan tudtad ezt előkeríteni ? Amint azonban elragadtatása lecsiífapult, az ajtó felé pislantva mondta : — Tudod, Kosolkov, azért csak vidd megint magaddal . . . nem fogadhatom el . . . — De miért nem ? — kérdezte ijedten a doktor. — Nos, ha tudni akarod, a dolog kissé kellemetlen : idejön az anyám, rokonok, cselédek . . . — Csak nem adsz nékem kosarat? Az ördögbe is, ostobaságot akarsz tenni ? Biztosítlak, hogy műkincs. ^Nézd csak, milyen elevenek, kifejezők az alakjai! Nem, barátom, félre az ellenvetéssel. El kell fogadnod . . . És boldogan, hogy az ajándéktól megszabadult, gyorsan távozott barátjától. Amint Kosolkov elment, az ügyvéd minden oldalról megnézte a lámpást és épúgy azon törte fejét, mit kezdjen vele, mint előbb a doktor. — Szép darab — birálta. —Eldobni kár volna, de mégsem tarthatom meg . . . Legjobb volna odaajándékozni valakinek. De kinek ? Ah, most jut eszembe, hogy Saskin barátomnak, a komikusnak, ma van a jutalomestólye; az szereti az ilyen csecsebecséket, — neki fogom adni. Ugy történt. Estére Saskin megkapta a A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít 1 | * * |f% WW akadémiát végzett szabómester, vago öezso^gy^, Pá P a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra Vidéken is megjelenek. w 7j" \ T* kiváló minőség és csinos kiállításukért iVilínKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.
