Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-01-11 / 2. szám

Választó az, aki hat elemi népiskolát elvégzett, és ha ezenfelül bármilyen összegű egyenes állami adóval van megróva, vagy iparengedély, illetve iparigazolvány alapján önállóan ipart üz, vagy kereskedést folytat, vagy pedig olyan alkalmazott, aki ipari üzlet vagy vállalat körében nem napszámosként van alkalmazva, vagy az őstermelés körében elömunkási, felügyelői tennivalók rendszeres végzésére van alkalmazva, vagy köz- vagy magánszolgálatban ugyanannál a munkaadónál bármely foglalkozás körében legalább három év óta van állandóan alkalmazva. Aki irni és olvasni tud

; anélkül, hogy hatosztályu népiskolai képzettsége lenne, an nak csak akkor van választói joga, ha legalább 20 korona állami adót fizet, vagy legalább nyolc katasztrális hold szántóföldje van; ha oly alkalmazott, aki ipari üzlet, vagy vállalat körében ugyanannál a munkadónál legalább két év óta elömunkási, felügyelői tennivalók rendszeres végzésére van alkalmazva, aki őstermelési előmunkás vagy felügyelő, vagy ha az előbbi feltételeknek nem felel meg, legalább öt év óta ugyanannál a munkádénál állandóan alkalmazva van. Aki irni és olvasni nem tud, csak akkor bir választói jogosultsággal, ha legalább 40 korona egyenes állami adót fizet, vagy ha legalább 16 katasztrális hold szántó, vagy szőlő tulajdonosa. Eszerint tehát önálló városi iparos, kereskedő, ki ed dig mint iparigazolvánnyal biró adózó már 21 éves korában választójoggal birt, jövőben csak 30 éves korában jut választójog hoz. Ugyancsak a városi ipari munkás, ha két év óta nincs állandó és folytonos alkalmazásban, elesik választójogától. Ezek súlyos sérelmek, ha meggondoljuk, hogy egyrészt vannak ipari munkák, melyek a két évig egy munkaadónál alkalmazást természetüknél fogva kizárják, másrészt pedig nehezen indokolható, hogy egy önálló kereskedő, iparos, 30 éves kora előtt ne jusson választójoghoz egy olyan országban, hol az emberek átlagos életkora 41 év. Nemcsak városi, de általános nemzeti szempontból is határozottan károsnak mondható az analfabéták választójogának további meghagyása. Aggodalomra adhat okot a törvénytervezet azon rendelkezese, mely szerint úgy az ipar és kereskedelem, mint az őstermelés körében az előmunkás, felügyelő stb. ha nincs is két éve, illetve öt éve alkalmazva, választói jogosultsággal bir. Ez a rendelkezés nem állhat meg. Ilyenformán a nagybirtokos a választói névjegyzék összeálításakor egy-két nap óta nála lévő alkalmazottakat szuverén joggal béresgazdáknak, vagy az ipari munkaadó előmunkásokat nevezhet ki és választójogosultságot osztogathat. Ha még mindezekhez hozzá vesszük, hogy maga a választók összeírása, az iskolai képzettség, a munkaviszony, a munkaidő tartamának, az életkornak igazolása csak igen bonyolult és nehézkes eljárással lehetséges, meg kell állapítanunk, hogy a törvénytervezet jelen legi formájában nem állhat meg és igen alapos és radikális módosításra szorul. Előnye volna a tervezetnek a szavazás részleges titkossága, de érthetetlen, hogy ha már a titkosság nem is általános, az önnáló válásztókcrületekkel biró r. t. városokban miért mellőztetett a titkos szavazás? A városok közötti közjogi különbségnek a választói törvényben is kifejezésre juttatása helytelen, mert vannak kultúrában és fejlettségben olyan előrehaladt városaink r. t. városi szervezetben, mint akárhány törvényhatósági joggal felruházott város. Legalább az önálló választói kerületet képező r. t. városokra feltétlenül kiterjesztendő volna a titkos szavazás. Békedíj — a háborúban. Hire járt, hogy a Nobel-díjat ez idén nem fogják kiosztani és hogy ez is tüntetés akar lenni a háború ellen. Nem így történt. A Nobel-díjat mégis csak kiosztották. Megjutalmazták azokat, akik méltóknak találtattak arra, hogy a kultúra és a békeeszme fejlődése érdekében kifejtett munkának kijáró díjat megkapják. A Nobel-bizottság melyik határozata lett volna okosabb és helyesebb? Első pillantásra úgy látszik, hogy a díjkiosztás elmaradása csakugyan hatásos és stílszerű demonstráció lett volna a háború ellen. De aztán ? Mit használt volna ez a demonstráció ? Egynéhány ember, köztük Hauptmann Gerhardt, akik komolyan és becsületesen fáradoztak a kultúra dolgai körül, nem kapták volna meg, vagy pedig csak egy év múlva kapták volna meg azt a díjat, amelyikre a világ valamennyi irója, fizikusa és kémikusa között legérdemesebbnek mutatkoztak. A Nobel-díj célja az, hogy a kulturális haladás terén érdemeket szerzett embereket jutalmazza, ha a bizottság ebben az évben tüntetőleg visszatart otta volna a díjat, ez olyan lett volna, mintha a díj ez idei jelöltjei Gerhardt Hauptmannt s a kitüntetett kémikusokat és fizikusokat akarták volna megbüntetni azért, hogy ime most kiderült: rosszul csinálták meg a békét, mert még mindig háborúskodnak az emberek. Ez úgy-e bár gyerekes és ostoba dolog lett volna és ezért csak helyeselni lehet, hogy a Nobel-bizottság lemondott egy olyan demonstrációról, mely egyáltalában nem érdekelte volna azokat, akik a háborút csinálják és érzékenyen sújtotta volna azokat, akiknek a békeeszme terjedése körül mégis érdemeik vannak. Bizonyos azonban, hogy nincsen semmi pikantéria és érdekesség nélkül az a békedíj, amelyiket olyan időben osztanak ki, amikor az eg//ik háború még csak éppen hogy pihenőt tart és egy másik sokkal veszedelmesebb háborúnak a réme rajzolódik a láthatárra. Ha nem sikerül a most következő néhány hét alatt megmenteni Európa békéjét, az a legrémesebb s legirtózatosabb világháború kitörését jelenti. Annak a világháborúnak a kitörését, amelyikben minden nemzet valamennyi szomszédja ellen fog harcolni, amelyikben talán egy országa sem lesz Európának olyan, amelyik meg lenne kiméivé a tűztől, vastól és vérözöntől. Az apokalipszis rémségei dajkamesék ahhoz az iszonyú szenvedéshez és nyomorusághoz képest, amelyet egy ilyen világháború Európa számára jelentene. És nem furcsa-e, hogy azokban a napokban, mikor az emberiséget ez a veszedelem fenyegeti, a Nobel-bizottság összeül és a békéről szaval és békedijakat osztogat? Felületes szemlélet előtt bizonyára furcsa és bizonyosan, hogy az eset háiás témája lesz a vicclapoknak a föld kerekén mindenütt. Sajnos olyan világot élünk, az eszmék és az elérhetőségek olyan messze vannak egymáshoz, hogy a béke és a békemozgalom minden egyes megnyilvánulásában meg lehet találni ezt a belső ellentmondást, aminek a legpregnánsabb kifejezője az, hogy a békedij alapitója Nobel, maga is dinamit- és lőporgyártással szerezte azt a vagyonát, amiből kitelt a békebarátoknak tett óriási alapítványa. Ugyanez a belső ellentmondás benn van a békemozgalom minden dolgában, igen könnyen megeshetik a békedíjjal, hogy olyan ember, aki a béke nevében kapott díjat, felsőbb parancsszóra megindul, szuronyt szegez és megy a háborúba ölni. Mert mindnyájan szeretjük a békét és gyűlöljük a háborút, de a mai általános védkötelezettség rendszere mellett bizony mindannyian katonák vagyunk és mindannyiunknak szólhat az a vezényszó, hogy menjünk, és embertársainkat, testvéreinket segítsük minél tömegesebben a másvilágra küldeni. És ennek a felsőbb parancsnak veszedelmes volna nem engedelmeskedni, mert a ségem afelől, hogy az illetők nem ojtott, de született angolok voltak. No iszen, Reinhardt-Vollmoellerék Londonban szépen jártak. Vollmoeller Károllyal ugyanis megint Íratott Reinhardt Miksa egy darabot. Persze megint némajátékot. Címe: Velencei éj. Ezt a darabot Reinhardt Londonban akarta szinrehozni, még pedig saját szinészeivel a saját forgatható színpadán, melyet Berlinből ez esetre magával hozott. Reinhardt már be is állította a darabot. A reklammotor kattogott és amikor már Reinhardték mindennel rendben voltak, amivel egy bizonyos időre terjedöleg telt házat biztosítani lehet, megtartották egy vasárnap délután a főpróbát és kitűzték a premiere napját. Azonban Londonban hej! . . . nem oda Buda! Ott Reinhardt tervez, a lord Chamberlain végez. A premiére napján, alig néhány órával az előadás előtt, Reinhardtékat rövidke, de sokat mondó levélben értesíti a lord Chamberlain, hogy a darab az ottan uralgó iránnyal ellenkezvén, annak előadását nem engedélyezi. A darab amolyan álomképféle és így három nüanszot találunk benne. Valóságot, álmot, felébredést, illetve kiábrándulást. A darab nem minden pikantéria nélkül való, no de minden pikantériája mellett valósággal iskolai ünnepélyeken előadható darab számba jöhet azokkal a darabokkal szemben, melyek nálunk, Budapest, Bécs, Berlin némely színpadán előadásra kerülnek. Nálunk egyikmásik vidéki újság vállalkozik a londoni lord Chamberlain szerepére és megmondja a direktornak a véleményét, ha valamelyes sikamlós talajú darabot hoz színre — az előadás után megjelenő számában. Lássuk a meséjét annak a legújabb Vollmoeller-Reinhardt irodalmi és művészeti csausténak. A darab Velenczében egy előkelő hotelban történik meg az okkupáció idejeben. A hotelt egy házasuló pár foglalta le a maga és vendégei számára, hogy abban lakodalmát ülje. Csak egy fiatal német, aki most érkezett, kapott kivételesen, nagy kérés után abban egy szobát. No de vidám kacagás és jókedvű lárma hallatszik, jő a vőlegény, a menyasszony és az egész lakodalmas nép. Közte egy fiatal osztrák katonatiszt, a menyasszony — szeretője, akinek a számára egy sokat mondó szempillantás kíséretében a menyasszony egy rózsát hajít le. kiváló bór- és Jithiumos gyógyforrás vese- és hólyagüajoknal, köszvenyné;, czukor betegségnél, vörbenynél, e esztésiés lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható dsvdn\}vizfeereskedésstíben és gyógyszertárakban. SCHULTES ÁGOST ^^^ Az idegen ifjú, a mi fiatal németünk hogyan hogyan nem, a sokat mondó szempillantást, a rózsát ís magának tulajdonítván, a rózsát felveszi és elteszi. A násznép asztalhoz ül a hotel hall-jában és azután táncra perdül. A menyasszonynak most egy ellenőrizhetetlen pillanatban sikerül vőlegénye oldala mellől el- és a hall-ból kisurrannia, távozóban az ajtóból a tiszt felé még egy pillantást vetnie és a saját szobájába osonnia. Balga ifjoncunk, mindezt látva, megint csak azt hiszi, hogy a menyasszony kegyének sugárait egyesegyedül feléje lövelte, boldogan a menyasszony után siet és a saját szobájába nyit be, ahol ágyára ülve okarinát vesz elő és ezen fújja el szerelmi búját, szerelmi ömlengéseit. Közben elalszik és mély álomba merül és -— álmodik . , . neszt hall . . . felijed . . . szobája falán egy rést talál . . . azon keresztül a menyasszony szobájába lát . . . a menyaszszony . . . igen a menyasszony . . . épenséggel nem plátói flörtet üz kedvesével . . . enyeleg vele . . . ölelkezik . . . csókolózik ... de jő a vőlegény, nyomában egy koldus, aki a menyasszony kedvesét megöli ... a menyasszonynak csak nehezen sikerül részeg vőlegényét a szobából kitessékelni ... a vőlegény oly botrányos módon leitta magát, hogy magáról mit sem tudott és egy szállodai alkalmazott, hogy botrány ne legyen, egyik szobába, történetesen a mi képzelődő ifjúnk szobájába lökte be, hol az a földön elterült és elaludt . . . közben hallatszik az okarina ... a menyasszony hallgatódzik, benyit az ifjúhoz és magához invitálja ... az ifjú utána megy ... a menyasszony kértére