Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-12-13 / 50. szám

Láttuk és hallottuk mi Sándor Erzsit az Opera szinpadján is énekelni, de ez előtt a lelkes közönség előtt mégis mintha egészen más lett volna a nagy művésznő. A pathetikus deklamá­lást, a karmesteri pálcára való figyelést, a pá­thoszt és minden előírásos mozdulatot mintha ott hagyott volna az Opera színpadán s nekünk csak az ő kedvességét, hangjának mesés szin­vegyülékét hozta el, hogy halljuk, megértsük, gyönyörködjünk és emlékünkbe véssük. Sándor Erzsi vasárnap este férje, Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos kíséretében érkezett Pápára, mig Dienzl Oszkár, aki a zongorakisé­retet látta el, hétfőn, a hangverseny napján érkezett meg egyenesen Aradról, hol szintén hangversenyen volt. Zúgó taps fogadta Sándor Erzsit, mikor fél kilenckor a zsúfolt közönség elé lépett. Első­nek Verdi: Rigolettójának nagy áriáját adta elő elragadó hangjának minden csillogásával. Hama­rosan nem is tudtuk, hogy mit csodáljunk Sándor Erzsi művészetében ? A hatalmas hanganyagot-e, a játszó könnyedséget-e, vagy a lehelletszerü finomságot, mely énekében egyformán érezhető volt, Trilláinak kristályos tisztasága mint egy tökéletesen hangolt csengetyü kacagó hangja úszott a levegőben, mellyel a hallgatóságot való­sággal elragadta, lebilincselte. A percekig tartó tapsra ismét megjelent az emelvényen s ráadá­sul egy szép Petőfi-dalt énekelt. A másik főszám Donizetti: Linda-áriája volt, amelyet a közön­ség percekig tartó tapsára a Grand-kafféban cimü hires magyar dallal toldott meg. De mivel a közönség még ezután is percekig tapsolt, zárószámként az Álarcos-bálból énekelt egy gyönyörű részletet, amellyel a közönségnek szintén felejthetetlen perceket szerzett. A hálás publikum ez alkalommal egy diszes virágcsokor­ral is kedveskedett a nagy művésznőnek, aki sokáig fog a pápaiak emlékében élni. A művésznő énekét Dienzl Oszkár zongora­művész kisérte megértő, diszkrét művészettel. Dienzl ezen kívül önálló számként Rahmaninov S.: Prélude és Dvorak A.: Humoresque cimü kompozícióját adta elő és több sajátszerezményü zongora-darabját is bemutatta, melyek közül különösen a Szökőkutnál cimü tetszett a közön­ségnek, amely Dienzl Oszkárt is őszinte és meg­megujuló tapssal jutalmazta. A hangversenyt Hajnóczky, Árpád könyv­kereskedő rendezte s érte őszinte elismerés illeti. Képeslapok Kis Tivadarnál í Jó ötlet ifj. Eisler Mórtól, hogy megkezdte a legszebb étkező-, kávés-, teás-, boros-, sörös- és vizes-készletek, villany- és petróleumlámpák, valamint az összes porcellán és üvegáruk karácsonyi árakon való eladását. Osram fémszálas égők darabja 2 K, más égők darabja 1 K 50 f. EGYESÜLETI ÉLET. — A Jókai kör kéthetenkénti háziestélyeit mind jobban fokozódó érdeklődés mellett tartja. Múlt vasárnap annyian jöttek össze, hogy a terem — mint már annyiszor — szűknek bizo­nyult a közönség befogadására s méltán sóhaj­tozott mindenki — a kulturház után. A műsor méltó volt az érdeklődésre. Az első szám egy művészi színvonalú Haydn-trió volt, melynek nehézségeit a kitűnő triász: Gáty Zoltán, Gáty Lenke és Szentgyörgyi Sándor játszva győzték le. Élvezetes játékukat melegen megtapsolták. Alaposan képzett eszthetikusként mutatkozott be Roth Jenő, főgimn. tanár a világfájdalomról szóló nagyszabású értekezésével. A világiroda­lom legnagyobb alakjait, kik a világfájdalmat hódító költői iránnyá tették, választékos stílus- ^ ban, alapos lélek-amalizissel igen szépen jelle­mezte. Az igazán értékes felolvasás után Véssey Piroska gyönyörködtette a közönséget tisztán csengő szoprán hangján előadott énekszámaival. Minden dalát igen szépen adta elő, de főkép megkapta a lelket a Pierreréről szóló románc finom művészies előadása. Zúgó taps jutal­mazta. Zongorakiséretben kitűnő Kiss Józsefünk excellált. Rendkívüli sikere volt a műsor utolsó számának: A nőkérdés c. kis bohózatnak. A házasság ellen alakult egylet: a karakterisztikus női „elnök" : Horváth Irén, a pajkos kis „házi­szolga" : Kiss Margit, a férfi gyűlöletben egy­máson tultevő bohókás „tagok" : Véssey Piroska, Schönfeld Edit, Kovács Juci egymással vetél­kedő gyöngyöző humoru előadást produkáltak és sok szívből jövő kacajt keltettek. A két férfi szereplő: Szabó Imre és Besse Zoltán szintén nagyon jól illeszkedtek bele az ensemblebe. A darab befejeztével vége hossza nem volt a taps­nek s ez szólt nemcsak a derék műkedvelő gárdának, hanem a darab betanítójának s az egész est rendezőjének: Kutassy Máriának is. = A leányegyesület 1913 december 14-én előadó gyűlést tart a következő műsorral: 1. Rarcarolla a Hofímann meséi cimü operából. Zongorázza Fleischer Juliska. 2. Felolvasás. Tartja Molnár Kálmán. 3. Szavalat. Előadja Neumann Margit. 4. Godard: Mazurka B-dur. Zongorán előadja Beck Ilonka. Kezdete 5 órakor. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Alispáni észrevételek. A november hó 6 és 7-én történt hivatalvizsgálatról kiadott hiány­jegyzékben érdekes rendeleteket ad a városnak a vármegye főispánja. Az első és minden esetre megszívlelendő észrevételt a városházi hivatalos helyiségekre teszi a főispán, melyekre azt mondja, hogy: „az összes hivatali helyiségek nem meg­felelőek, igen csekély kivétellel szűkek, sötétek, egy részük, így a rendőrkapitányi hivatal s külö­nösen annak börtönei egészségtelenek is. Miután úgy a hivatalok tekintélyének rovására, vala­mint a hivatali személyzet egészségének ártal­mára is szolgáló állapot megszüntetése a város­nak feltétlen és erkölcsi kötelessége, haladéktala­nul megteendők a lépések az iránt, hogy vagy egy uj megfelelö városháza építtessék, vagy ameny­nyiben a város anyagi helyzete azt jelenleg meg nem engedi, legalább egyes hivatalok, így pl. a rendőrkapitányi hivatal ezen célnak megfelelő bérházba helyeztessék el. Szóvá teszi, hogy a z alkapitányi állás még máig sincs betöltve, holott az már 1912 november 18 óta szervezve van. Erre nézve utasítja a várost, hogy miután a rendőrkapitányi hivatal jelenlegi személyzete a kimutatott ügyforgalomra elégtelen, ezen állás a legrövidebb időn belül betöltendő. Végül el­rendeli még, hogy az összes városi szegények összeirassanak s ezekről jövőre pontos jegyzék vezettessék. A városi tanács a rendőrkapitányi hivatal helyiségeinek megoldása tárgyában meg­bízta a polgármestert, bogy ennek megoldására tegyen a tanácsnak javaslatot. Az alkapitányi állás betöltésére vonatkozoan azonban nem ha­tározhatott, mivel az ügyjmég fellebbezés alatt áll. Arany János a négy fal között bocsátotta szárnyra lelkének ihletét, a tömegzaj, a tri­kolóros harsonák csak távoli morajként hatol­tak be hozzá, ő nem szabadság-himnuszok tirádájával szolgálta a hazát, hanem vezér esz­méje a „nyelvében él a nemzet" volt és minden lelki energiáját a magyar stílus tartalmasabbá, gördülékenyebbé, gazdagabbá és színesebbé ala­kítására fordította. Az embert nem járta át olyan mérték­ben a művészete, mint a többi nagy szelle­meket ; ha lírája a legfelségesebb magaslatokon szárnyalt is, a nagy „hajdú" megmaradt sze­rény, elhúzódó, kissé komor puritánnak, aki az élet műveit nem a néptömegektől nyüzsgő tereken, hanem kiadóknál helyezte el, szerződést kötött, biztosította maga és utódai számára a gazdasági érvényesülés alapjait; belátta és meg­értette, hogy a „lege artis" minden tökéletessé­gével megkomponált alkotásainak nemcsak ide­ális, hanem anyagi értéke is van. Szerette a" pénzt, mint azok az emberek, akik nem képesek a pózokra, akiket a szenvedések megfosztottak az illúziók javarészétől. Sokat szenvedett Arany János, és az ő tömör, széles vonalú józan magyar egyéniségének nem estek jól a „Sturm und Drang Periode" nélkülözései, nem volt ő bohém, a cigányélet pillanatért és pillanat­nak élő könnyelműsége visszapattant az ő lényéről, őt gyötörte, bántotta és elkeserítette az éhség, és alkotási energiájával szinte pár­huzamosan fejlődött ki a pénz-szerzési vágy, hogy a bizonytalanságban eltengődött napjai helyébe becsületes polgári exisztenciát sze­rezhessen magának. Arany János burzsoá volt, kissé nehézkes, kissé darabos magyar volt, mint az Alföld birtokosai, azok a földszagú, bizalmatlan, rideg, de épszemü, elméjű és lelkű emberek, akik nem válnak ki a polgári rend kereteiből, de nem is öltik magukra a megalázkodás és hízel­gés clown sipkáját. Járnak döngő, nehéz lép­tekkel ez úton — törhetetlen szilárdsággal. — Nagyon komolyan vett mindent, a vándor esz­tendők kinjai kiölték belőle azt a játszi könnyel­műséget, ami a poéták javarészét jellemzi és bár ő irta a Jóka ördögét és Pázmán lovagot, az azokban megnyilatkozó jókedv és kedély nem Arany Jánosból az emberből, hanem egy rikító színű művészeti látásból ered, amely groteszket figyelt és rögzített meg. Bár Toldiban a magyar humor gyöngyei találhatók, a gondosan figyelő szem mégis észreveszi, hogy itt nem található meg az írónak és a művészi tárgynak olyan teljes szolidáris összeölelkezése, mint például Csokonai Vitéz Mihály, Jókai vagy Mikszáthnál, akiknek egész emberi mivoltuk a humor színezetétől duzzad. Arany János mosoly­gott, de mosolya őszi verőfény volt, rezignált, csendes, megtépázott lelkeknek az élet fonák össze-visszaságai felett ajkakra kívánkozó bágyadt mosolygása. — Nem volt rabja az ötleteknek és a pointeknek, mint a mai humoristák. Törekvései nem merültek ki egy helyzet, vagy hangulat ügyes kihasználásában, hanem minden képességét nagy művek vázlataihoz illesztette, neki az élet az ő felvillanásaival, drámáival, szenvedéseivel és csalódásával csak egy alkalmas dokumentum volt, amelyet okos, fürkésző szemével meglátott, elméjével átértett és aztán feljegyzett és ment tovább. Nem adta át lelkét a környezet afférjainak és ezért sokan vádolták azzal, hogy nem volt korával egyéni­leg szolidáris. Pedig szebben senki sem sírt a magyar tragédia miatt. A „Rab gólya", a „Valesi bárd", a „Dalnok búja" meg a sok felséges sirató ének ékesszólóan bizonyítják, hogy a „legyőzöt­tek" szenvedését nem érezte át nagyobb drá­mai melegséggel senki, mint a hideg külsőt mutató hatalmas hajdú, azonban nem merült bele teljesen a keserűségbe, mert művész volt, alkotásra szomjas, akinek élete összeforrott teljesen a széppel, és a l'art pour l'art eszmé­jét, amelyre még az ő korában nem volt szálló Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­Baji, gzékszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill. Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb füszeriizletben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom