Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-02-08 / 6. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Német meghívó. Ennek a Szemlének lehetne az is a címe: „Folytatás, amelynek vége sohase lesz", mert mint a múlt hetinek, meg az azelőttinek is egy újabb sajtó-stikli a tárgya. Ám hogy azok is, akik lapunkat nem látják mindig, mindjárt megérthessék, azért neveztük nevén a gyereket. Tehát: Német meghívó. Az a német meghivó, amit a pápai huszárezred altisztjei voltak kénytelenek szétküldeni, így tudja ezt, vagy helyesebben így költötte ezt ki egyik nagyon elterjedt fővárosi lap. De kiköltött ő még egyebet is. A hazugságokat mindjárt koszorúba fűzve rakja jóhiszemű olvasói közé. Lássunk egyet-kettőt ez ékes bogáncs-virágokból. Hazugság Nr. I.: Ezredes úr Lubienski horvát, aki már Varasdon tüntetett horvát érzelmeivel. Igazság: Ezredes úr Lubienski nem horvát, hanem lengyel származású, nem Varasáról, hanem Érsekújvárról jött Pápára s tüntetni semmivel sem szokott, de magyar hazafias érzése közismert és kritikán felül álló. Hazugság Nr. II.: A meghivó német legyen, mert ő (az ezredes) különben nem lesz védnök. Igazság : Az ezredes semmiféle feltételhez nem kötötte a maga védnökségét s a meghivók dolgába egyáltalán bele sem avatkozott. Hazugság Nr. III.: Az ihászi m. kir. állami méntelep. Igazság: Ihásziban cs. és kir. kincstári csikótelep van. Hazugság Nr. IV.: A következő német meghivót küldték szét a pápai magyaroknak. Igazság: A pápai magyarok magyar szövegű meghivót kaptak. Hazugság Nr. V. (egyszersmind nagyszerű ellenmondás a Nr. III. után): Az altisztek szet sem merték küldeni a német irást. Igazság: Az altisztek szétküldték a magyar irást. Hazugság Nr. VI.: Az ezred tisztjei feljelentették az ezredest a honvédség főparancsnokánál. Igazság: No de ily badarságra reflektálni sem érdemes s csak úgy mellesleg jegyezzük meg, hogy a pápai huszárezred tisztjei és parancsnokuk között a képzelhető legkordiálisabb viszony van. Hazugság ... de igazán nem érdemes folytatni. Egy tervszerűen kigondolt hazugsággarmadával állunk itt szemben, melynek egyedüli való alapja az, hogy a Pápán rendezett altiszti bálról tényleg kiadtak német meghivót is. Kiadtak idén épúgy, mint kiadtak máskor is, nemcsak Lubienski, de Tallián, Szabó, Ötvös ezredesiébe idejében is, mindenkor, mikor ezt a mulatságot a cs. és kir. csikótelep altisztjeivel közösen rendezték. A meghivók zömét mindenkor magyar nyelven nyomatták (idén pl. 600 magyar, 25 német meghivót bocsátottak ki), Magyarországba mást, mint magyar nyelvűt széjjel sem küldtek, de Wienbe, ahol a csikótelep felsőbbsége, a közös hadügyminiszter székel, az ügyosztály elöljáró tisztjeihez s más, a csikóteleppel összefüggésben álló hatóságokhoz mentek most is, mint az előző időkben is mindig, németre fordított meghivók. Régi úzus ez, melyet ezredes úr Lubienski már készen talált, melyen — s ezt mi, akik ultra soviniszták vagyunk, mondjuk — nem is volt semmi oka változtatni. A Pesti Hírlapban megjelent gyalázkodó cikket az ezredes nem cáfolta meg, nekünk sem adott senki megbízást a cáfolatra, egyedül lelkiismeretünk szavának engedelmeskedtünk, mikor erről a legújabb sajtó-merényletről lerántottuk a leplet. Ha így halad a magyar sajtó, akkor sikerül a közönségből azt a csekély bizalmat is kiirtania, ami a sajtó-közlemények szavahihetősége iránt lelkében még megmaradt. A faészi eset. A faészi eset, melyről lapunk ujdonságrovatában beszámolunk, bizonyára kínosan fogja érinteni a magyarság minden igaz barátját. Hogyan? — fogják kérdezni — hát ebben a mi vármegyénkben, melynek lakossága háromnegyed részében tiszta magyarokból áll, még ebben a mi vármegyénkben is lehet komoly nemzetiségi mozgalommal találkozni ? Mert ne higyje senki, hogy a faésziek az iskolába azért nem küldik gyermekeiket, mert az iskola. Nem küldik azért, mert az iskola magyar iskola. Egy lappangó áramlat feltörésével állunk itt szemben, melynek jelenségeire mi már nem egyszer rámutattunk s amellyel előbb vagy utóbb, de leszámolnunk kell. Még élénk emlékezetében lehet e megye közönségének az a pangermán állatorvos, akinek üzelmeiről pár év előtt éppen e lap rántotta le a leplet. Nyomatékos hangsúllyal figyelmeztettük akkor az arra hivatott tényezőket: legyenek résen, nehogy a bujtogatás magvait ártó kezek szétszórhassák s megakadályozzák azt a természetes processzust, melynek a mi németjeink s kevés számú tótjaink teljes nyelvi beolvadásával természetszerűleg bekövetkeznie kellene. Nem a mi hivatásunk annak kiderítése, vájjon a faésziek saját iniciativájukA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA, ~V ersek. I. Hajnal-vizekre itt az út! — Hajónk nevetve tova-fut, Csodáinak csobogva vág: Van egy sziget — az mind virág! Állj meg csak! Szállj meg csak! Dicsőség? — mind-mind ott ragyog, Szállnak nehéz, nagy sóhajok, Pacsirta-ének csengve száll, Zöld ligetén a hüs homály — Ali] meg csak! Szállj meg csak! Hajunkon ott virág pereg — Csodáljatok meg emberek! — Piros ajkunk szeretni üz, Evőé, — dal, szerelmi tüz í Allj meg csak! Szállj meg csak! Vagy nincs sziget ? . . . Csak álmodom ? Kacagjunk hát az álmokon! Ragyogó nap tengerbe hullt, Kacagó hang könnyekbe fúlt . . . Állj meg csak! Szállj meg csak! Sötét vizekre itt az ut! — Hajónk zokogva tova-fut; Valami vész majd partra vág . . . Az a sziget ott mind virág! — Allj meg csak ! Szállj meg csak! II. Harang, mely kondul s vége már, Csilingelés, mely tova-száll, „Miért?" — mely itt zúg untalan, „Miért?" — mely néma, szótalan! . . Pihenj ! Kék, fodros ég, pacsirta-szó, Napfény, mezőkön bujdosó És zord vihar, mely — Istenem! — A boldogságon elpihen ... — Pihenj! Vagy zúg tovább ?. .. Ah, — semmi az ! .. . Csak haldokol a szép tavasz! Valaki — tudom — eljön ám — Az a vihar elpihen ám! . . . Pihenj! III. Nagy az Ur, nagy az Ur, nagy Url Napfény tova-száll, ^ Épség tova már, Érckereke Nagy időnek Zúgva tova-jár. — Piros vérünk kihullása, Két, nagy szemünk kihúnyása Vár — vár, egyre vár . . . Csak az Ur, az Ur, az Ur ! (Davos.) Kiss Géza. Topsy. Irta : Wladimir Pclcseff. Fagausztine Dávid, vezérügynök, zálogháztulajdonos stb., fel-alá járkált kimberley-i irodájában. Élénken gesztikulált. Komoly ráncok voltak az arcán, intenzív gondolatmunkát végzett. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít | 1 f W • WW akadémiát végzett szabómester, vago uczsO/^sn. pá P a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. 7T \ ' * kiváló minőség és csinos kí iVlUnKaim több orsz. kiállításon érmek állításukért érmekkel kitüntetve.
