Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-12-06 / 49. szám
Á közbiztonság és a rendőrség! Az utóbbi években rendőrségünk fejlesztésére tetemes áldozatot hozott a város közönsége. Az anyagi honoráláson kivül a rendőrség létszámát majdnem kétszeresére emelte, amiből önként következik, hogy a közbiztonsági viszonyoknak is megfelelő mértékben javulniok kellett volna. Ezt azonban, bármily jóindulattal legyünk is a rendőrség iránt, állítani nem lehet. Közbiztonsági viszonyaink bizony még mindig igen sok kívánni valót hagynak fenn. Ott, ahol szükség volna rá, a legtöbb esetben nincs rendőr, pedig az idején való közbelépéssel akárhányszor nagyobb bajnak volna eleje vehető. Nem kell messze kalandoznunk példáért, csak a múlt vasárnap éjjel megtörtént esetet mondjuk el. A tényeknek egyszerű regisztrálása kiáltó bizonyíték amellett, hogy a rendőrség szolgálati rendtartását sürgősen reformálni kell. De halljuk az esetet. A Kossuth Lajos utcán, az Otthon-kávéház előtt, tehát Pápa város legforgalmasabb helyén, éjjel fél 11 óra tájban duhaj paraszt suhancok ós kocsis legények hatalmas verekedést vittek véghez. Éktelen káromkodás, pokoli kiabálás közben csattogtak a pofonok, zuhogott a bot, s hogy a színezet annál harciasabb legyen, durrogott a revolver. Akárcsak Arizonában. A harcnak egy sebesültje lett, akit a revorvergolyók homlokán és oldalán sebesítettek meg. A vér láttára mint valami fenevadak annál veszettebbül rontottak egymásra az ellenfelek. Az estélyekről hazatérő közönség — közöttük nők is — riadtan húzódtak a kapusarkokba, vagy menekültek más utcákon keresztül. A tumultus vagy fél óráig tartott. A rendőrséget az esetnél csupán két boltör — az egyik hajlottkoru öreg ember — képviselte, akik éppen abban az időben arra cirkáltak. Ezek megtettek minden tőlük telhetőt a rend fenntartására, csitították a verekedőket, fújták szakadatlanul a rendőrséget figyelmeztető vész-sípot, azonban rendőrnek sem ott, sem a környékbeli utcákban — a közönség nagy megbotránkozására — hire-hamva sem volt. Jó szerencse, hogy a szomszédos kávéházból, sörödéből a zajra kisiető fiatalság bátrabb része le tudta fegyverezni az őrülten lövöldöző neki vadult legényt s verekedő társait, máskülönben az éjjeli harcnak könnyen emberélet eshetett volna áldozatul. Az eset annál megbotránkoztatóbb, mert a verekedés nem is csak úgy hamarjában, rögtönözve keletkezett, hanem a boltőrök állítása szerint a duhaj legények előző készülődéseiből következtetni lehetett, hogy közöttük valami történni fog. Már az esti órákban csoportosan gyülekeztek a kávéház tájékán; a sörödében, kávéházban kémlelődtek, hogy nincs-e jelen akin, vagy akiken bosszút akarnak állani, s amint az illetőt sikerült kézrekeríteniök, rögtön hajbakaptak. Nem menti a rendőrség távollétét, hogy a verekedés lecsillapulta után néhányan közülök megjelentek a helyszínén s összefogdosták a nagyobb bűnösöket, mert ekkor már az eső utáni köpönyeg szerepe jutott nekik. Nem is a rendőrök, mint egyének hibásak a mulasztásban, hanem a rendőri szolgálati rendtartás, amely nem gondoskodik arról, hogy a veszélyeztettebb helyeken, mint az más, modern városokban szokás, állandó nappali és éjjeli őrszem legyen. Számtalan esetben felhívtuk már ilyen irányban a rendőrség ügyelmét, de úgy látszik szavunknak mindaddig nem lesz foganatja, míg valami véres esemény nem kényszeríti reá. Úgy értesültünk, a fentebb elmondott esetben is az volt az oka a rendőrség távollétének, azért fújták hiába fél óra hosszáig a vész-sípot, mert a rendőri készültség a korcsmai zárórát volt oda ellenőrizni. Köszönjük szépen az ilyen intézkedést. Addig, míg Pápa város valamennyi korcsmáját végig revidiálja a készültség, a Belváros kellő közepén halomra-gyilkolhatják egymást az emberek, nem is szólva a külvárosokról, amelyek úgyszólván szabad prédái a gonosztevőknek. , Ha a korcsmai zárórát betartatni akarják, aminthogy be is kell tartatni, akkor erre a szolgálatra ne azokat a rendőröket küldjék ki, akiknek a közbiztonság megvédése volna a feladatuk, hanem végeztessék el azokkal, akik abban az időben nincsenek utcai szolgálatra kirendelve. A korcsmák ellenőrzéséhez nem is kell 4—5 emberből álló készültség, mert annak konstatálására, hogy valamelyik korcsmáros becsuk-e a kitűzött időben, untig elég — mondjuk — két ember. Egyébként, hogy a rendőri szolgálat mikép osztassék be, nem a mi feladatunk. Mi csak a vasárnapi botrányos eset kapcsán reá akartunk mutatni arra, hogy úgy, amint most van, sehogy sincs jól. A közbiztonság érdeke megközelítőleg sincs kielégítve, viszont a rendőrlegénység tele van panasszal, hogy a kidölésig túl van halmozva szolgálattal, nemcsak szorosan vett rendőrivel, hanem a hivatalszolgai és kézbesítői teendőkkel is, amelyeket érthetetlen okokból és kimagyarázhatatlan logikával nálunk szintén a rendőrség hatáskörébe soroztak. Pápa város közönsége, amely súlyos, 70%-° s pótadó terhet visel, megérdemli, sőt meg is követelheti, hogy tűrhető közbiztonsági viszonyok között legyen. Ha a rendőrség éber figyelmet fordít arra, hogy nyár szakán az ablakaink alatti járda kövei között kibúvó néhány idétlen fűszálacskát menten kigyomláljuk, ha tud boszantani azzal, hogy a házaink előtti kocsiutat tisztogassuk, amelynek tisztogatása pedig igazság szerint a város kötelessége volna, akkor legyen gondja arra is, hogy az utcán menet védve legyünk bitang duhaj fráterek inzultusai, esetleg revolver-golyói ellen. A hosszú tél elején, amikor a nyomorúság esetleg könnyen bűnre csábíthatja az embereket, elengedhetetlen kötelességnek tartjuk, hogy a város főbb útvonalain, forgalmasabb terein úgy a Belvárosban, mint a külvárosokban, nappal és éjjel állandó rendőr-őrsz emek állíttassanak fel, kikhez a veszélyeztetett közön ség védelemért bizton fordulhasson, i Ha ez- megtörténik, akkor a vasárnapi véres utcai skandalum nem fog többé ismétlődni. Egy városi polgár. Bergmann & Co. (Tetschen a. E.) Steckenpferd liliomtejszappana utolérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytárakban, drogériákban, illatszer- és fodrászüzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera" liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. A PÁPAI HIRLAP TÁRCÁJA ^E^ps 1 ssa— — lllll ll Ka Dalok. I. Csak egy rózsát adtál . . . s reám borítottad Rügyező pompával az egész tavaszt. Ez az egy szál rózsa, félig hervadóba A lelkembe' ezer másikat fakaszt. Csak egy rózsát adtál . . . holtra-váló ősznek Talán legutolsó, sápadó virágát, 8 aranyosra irtad egy zokogó szívnek Hajnalért esengő, fekete világát. II Te odadod a lelked ragyogását. Szived felhőtlen, nyájas, kék egét. Én odadom a nótám zokogását, Te: tiszta üdvöt, én: siró zenét. Te életemnek pusztuló kertjébe Átülteted a kikelet hevét, Én ifjúságod pompázó teljébe Belopom az őse gyilkoló derét. Bakó Béla. Tutaj osok. Irta : Krúdy Gyula. Az öreg Lipócz, felsővissói lakos egy éjjel, amint tutajával úszott a Tisza közepóri, valahol Tokaj körül, egyszerre csak azt hallja, hogy valaki a nevén szólítja. A tutaj végén valaki a vizből a tutajra kapaszkodott. Olyan könnyen ugrott a gerendákra, mint egy vidra. Aztán totyogós, vizes lépésekkel közeledett a tutaj közepe felé. Földre szegezett fejű, kalap nélküli ember volt. A csizmáját is elhagyta valahol. Nem volt rajta más, csak ing, meg nadrág. Az öreg Lipócz azt mondja a fiának, aki a tutaj elején állott: — Ne lássam a holnapi napot, ha ez nem Verekedő Anti a falunkból. — Öreg Lipócz György, — kezde fáradt hangon az éjjeli látogató, — sohasem bántottalak, sohasem bántottál te se engem, úgy-e nem akarod, hogy a túlsó partig ússzak? Mert hisz nem vagyok hal, sem kígyó. Ezen a környéken pedig nincs hid . . . Az öreg Lipócz bólintott: — Szent igaz, hogy nincs hid . . . Hát azért leülök egy kicsit — folytatta Verekedő Anti és végigheveredett a tutaj gerendáin. A tenyerével a vizet törülgette arcáról és pislogva nézett az ég felé. A két tutajos szótlanul bámult a vendégre. A fiu szólalt meg előbb: — Hol a csizmád, Anti? Anti fektéből a sötét partra mutatott. — Ott maradt. Csizmásan nem lehet úszni . . . Megismertem a tutajt a füzes bokrai közül. Az öreg Lipócz György még mindig úgy építi a tutajt, ahogy senki se Mármarosban . . . — Jó szemed van Anti — krákogott az öreg tutajos. Pedig az apád félig vakon került haza onnan, ahonnan most jösz . . . — A börtönből — vágott közbe Anti. — Az apám szabóságot tanult. A szabók előbb megvakulnak. Lám, ón a kertben voltam mindig. Ott kapálgattam, ástam, gereblyéztem . . . Olyan répák teremnek ott, amilyent nem látott egész Mármaros vármegye. — Ügy ám — mormogta az öreg, kinek nem igen tetszett ez a kérkedés. Verekedő Anti nagyot hallgatott, fázósan kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hóiyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnéi, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. ^PHÍII TP*s ATfKT Szinvelipóczi Salvatorforrás-vállal?' OtHULlCO AVjU^I Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.
