Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-10-18 / 42. szám

alappal biró városoknál is 1% pótadó emelkedést jelent, az ennél kisebb adóalapú városoknál pedig 2, söt 3—4% pótadó emelkedés járna minden bármily célra kiadott 1000 korona nyomán. Ha a fenti adatokat tekintetbe veszszük, egyáltalán nem csudálhatjuk, hogy a városok túlnyomó része még nem készítette el a törvény által követel nyugdijszabályzatot, illetve meglevő nyugdijszabályzatát nem módosította a törvény követelményeinek megfelelően, mert ez a községi háztartásra oly megterheltetést jelenthet, mely annak egyensúlyát teljesen felbillenti. . Nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt a körülményt sem, hogy már a tisztviselői fizetések rendezése is egyes csekély adó-alappal biró és éppen ezért nagy pótadókkal dolgozó városokban oly törekvéseknek adott tápot, melyek a városok visszafejlesztésére irányuló akciót szültek és ha ez nem vezetett is eredményre, kétségtelen, hogy a városoknak a nyugdíjjal és pedig az állami mértékben megállapított

: nyugdíjjal megterheltetése ezeknek a törekvéseknek csak újabb tápot szolgáltatna. Űgy ezek a törekvések, mint a tisztviselők és a városi polgárság békés együttműködésének szempontja feltétlenül kívánatossá teszik a nyugdíj kérdésének olyan megoldását, hogy a tisztviselők nyugdijaztalása a város házipénztárának esetröl-esetre túlságosan való megterheltetése nélkül legyen eszközölhető. Míg a nagy tisztviselői létszámmal és milliós budgettel rendelkező városoknál a tisztviselők nyugdíjazása a városi háztartás mérlegét nem befolyásolja szembetünöleg hátrányosan, addig a kisebb tisztviselői létszámmal és kisebb költségvetéssel dolgozó városok éppen a tisztviselői létszám csekélysége folytán könnyen jöhetnek abba a helyzetbe, hogy egyszerre tisztviselőik nagyobb részét kénytelenek nyugdíjaztatni, ami a nyugdijalap elégtelensége folytán a városi háztartás terhét képezvén, ezt rendkívül hátrányosan befolyásolja, különösen a fentebb említett azon oknál fogva, hogy ezen városok adó-alapja is oly csekély, hogy minden újabb megterheltetés a községi adópótlékot rohamosan felszökteti. A községi adópótléknak, különösen a tisztviselői fizetések, de még inkább a tisztviselői nyugdíjazásokkal kapcsolatban emelkedése nagymérvű súrlódások előidézője lehet, amint azt tényleg a városi törvény végrehajtása alkalmával több városnál tapasztalni voltunk kénytelenek. Már pedig a tisztviselők és a közönség harmónikus együttműködése a városok fejlesztése szempontjából nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen feltétel. Éppen ezért lehetőleg el kell távolítani minden olyan kérdést, mely ennek a harmónikus együttműködésnek megzavarására alkalmas volna, csökkenteni kell a súrlódási felületet, hogy a városi lakosság ne érezze lépten-nyomon a városi kormányzat költséges voltát és ne érezze különösen a kormányzatban már aktiv részt nem vevő tisztviselőinek nyugdíjaztatása révén rá háruló terheket. A közvetlen nyugdíjaztatás és az ennek terhétől való félelem számos esetben a közigazgatás érdeke ellenére is arra indítja a törvényhatósági bizottságot, vagy a képviselőtestületet, hogy a tisztviselőket ne engedje nyugdíjba menni és viszont maga a tisztviselő is, bármennyire érzi is erőinek fogytát, nem szívesen teszi ki magát annak, hogy mint polgártársai terhére élősködő tekintessék és így inkább viseli bármily fogyatékosan is hivatalának terheit, hogysem nyugdíjaztatását kérje. Mindezek az okok, amelyéknek sorát egyébként még szaporítani lehetne, érthetővé teszik a városi tisztviselők nyugdija kérdésének olyatén |megoldása után való törekvést, mely míg egyrészt a tisztviselők érdekét a legteljesebb mértékben kielégíti és ezzel a városok közigazgatásának nagy érdekét szolgálja, másrészt lehetségessé teszi ezt a városok háztartásának oly megterheltetése nélkül, mely megterheltetést nagyobb községi pótadőval operáló városokban a polgárság majdnem képtelen elviselni. A kérdésnek ilyetén megoldása csak a városok tömörülése révén a városok országos nyugdíjintézetének megalkotásával érhető el és éppen ezért oda terjed tisztelettel teljes indítványom, hogy e fontos kérdésben méltóztassék az előkészítő munkálatokat megkezdeni, hogy azok befejezése után az ügy teljes megvilágításban állva mindnyájunk előtt, a továbbiakra nézve javaslatot, illetve indítványt tehessünk. Az előmunkálatok között legfontosabb egy mathematikai mérleg készítése, mely a városok országos nyugdíj-intézetének jövedelmeit és várható terheit a valószínűségi számítás törvényei szerint kiszámítván, megállapíthassa, hogy milyen feltételek mellett volna egy ilyen országos nyugdíj-intézet létesíthető. Minthogy pedig ennek a mathematikai mérlegnek elkészítése csak úgy lehet eredményes, ha a kérdöpontokat a felkérendő mathematikussal a városi ügyek ismerői együttesen állapítják meg, tisztelettel javaslom: méltóztassék az állandó bizottság kebeléből egy 5 tagu bizottságot küldeni ki és ezt felhatalmazni arra, hogy az állandó bizottság nevében felkérendő mathematikussal megállapítván a kérdöpontokat, azokra a pontos és szabatos feleletet az egyes városok polgármesteri hivatalaitól záros határidő alatt kérje be. Hölgyek figyelmébe! Elegáns fazon és legjobb kidolgozású nöi paletó, kosztüm, aljak stb. a legújabb divat után csak egyedül HORVÁTH ISTVÁN angol, francia női dívattermében készülnek — Pápán, Jókai-u. 36. kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kopható dsványvízkereskedésekben QfHIII TF^ ArTi^T Szinvelipóczi Salvatorforrás-vállala és gyógyszertárakban. O^nULlCO ^UUOI Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. j Pápa—Sümeg—Tűrje. A Pápa—csornai és Pápa—bánhidai vasút igen nagy mértékben hozzájárultak városunk fejlődéséhez ; de ezeknél sokkal hatalmasabban virágoztatná fel városunkat, ha a Pápa—sümeg —türjei vasút kiépülne és annak menetrendje olyan lenne, hogy reggel 7 óra tájban érne ide Sümegről egy vonat és dél felé innen egy vonat menne Sümegre és tovább. Ezáltal megnyernénk elárusítóknak és vevőknek az egész Somló és Devecser—sümegi tájék nagyrészét. Nálunk a drágaság igen nagy, mert tiz év óta a vevők és fogyasztók nagyon megszaporodtak ; mig az elárusított élelmiszerek meglehetős egyforma mennyiségben maradtak. Ennek szükséges következménye valamennyi élelmiszer roppant drágasága. A sümegi vasút kiépítése által sokkal több élelmicikket hoznának piacunkra és ezen elárusítók igen sok iparcikket és iparterméket vásárolnának Pápán, miáltal kereskedelmünk, kisiparunk és forgalmunk fellendülne. Ezelőtt úgy 26 évvel Sümegnek még nem volt vasútja; ennek lakossága igen élelmes és forró kívánságuk volt a világgal összeköttetésbe jönni egy vonat által. Rövid idő alatt egész Sümeg és tájéka vasutat kivánt és a mozgalomba belevonták Keszthely vidékét is. Égy Sümegen tartott értekezleten azt határozták, hogy legjobban lesz kielégítve ezen óhajtásuk, ha oda törekednek, hogy építtessék meg a Pápa— Devecser — Sümeg — Keszthely — Balatonszentgyörgyig vezető vasút. Ennek keresztülvitele végett az összes érdekelteket összehívták egy Pápán megtartott gyűlésre, amelyen ezen egész nagy vidék középbirtokossága, valamint löbb kereskedő és nagyiparos vett részt; magam is jelen voltam ezen gyűlésen. Sok beszédet mondtak ezen vasút szükségességéről és jövedelmezőségéről és egyhangúlag elfogadiák, hogy az egész vidék törekedjék ezen vasút minél előbbi létesítésére. A gyűlés legvégén egyik főember azt indítványozta, hogy a szükséges teendők megtételével Pápát bizzák meg. De Pápán akkor ugyanazon tanács, és képviselőtestület volt, mely 13—14 évvel előbb azon többé soha helyre nem hozható mulasztást, hibát és bünt követte . el, hogy szó nélkül átengedték a csomópontot Kis-Czellnek ; sőt haragudtak is érte, hogy Pápán lesz vasútállomás. Ezen magatartásuk által városunknak ki sem szainítható sok-sok milliónyi kárt okoztak. A Sümeg—keszthelyi vasút érdekében nem pazaroltak el sem egy szót, sem egy lépést, mert úgy gondolkodtak: mióta Pápán vasútállomás van, azóta városunk kézzelfoghatólag hanyatlik. Ha már most uj vonat jönne ide, akkor még jobban elszegényednénk. A sümegi lakosság látva, hogy Pápa egy csöppet sem mozog, Kis-Czellhez fordultak, hogy onnan kiindulólag kapjanak vasutat. A kisczelliek éppen ellenkezően gondolkodtak, mint a pápaiak és nagy eréllyel ós szorgalommal hozzáláttak a sümegi vasút megteremtéséhez. Ezt rövidesen keresztül is vitték és nem sok idő múlva kiépült a vasút Tapolczára és Keszthelyre és a nagy zalamegyei vasúthálózatot Ukkra vitték. Ezen új vonat által lett CzellDömölk igen nagy állomás; a magyar kormány sok milliót fektetett be Czell-Dömölk állomás kibővítésére és naggyátételére; mindez Pápa rovására és károsodására történik ős ennek szükséges következménye, hogy a pápai vasúti állomás Gzell-Dömölknek van alárendelve. Ezelőtt négy évvel egy helybeli ügyes vállalkozó előmunkálati engedélyt kapott, egy Pápa—Sümeg—szentgróthi vagy türjei vasút előmunkálataira. Csaknem valamennyi érdekelt községtől kapott hozzájárulást; csak Devecser városa több izben megtagadott minden segélyt, részint azért, mert félnek ezen vasúttól, hogy Devecsert megkárosítja, pedig a város inkább sokat nyerne; részint azért, mert azt hiszik, hogy minden hozzájárulás nélkül is megkapják. Pedig nagyon könnyen csalódhatnak, mert a földrajzi helyzet azt követeli, hogy a metszőpont ne Devecser, hanem Somlyóvásárhely legyen. Ezáltal a vasút 6 km.-rel rövidebb és 600.000 K-val olcsóbb. Zala vármegye azonnal megszavazta ezen megyéje szélén lévő vasúthoz a hozzájárulást, mert a lakosság kívánja. Csak Veszprém vármegye, vagy jobban mondva annak vezetője volt ellene ezen vasútnak. Jól emlékszünk rá, mikor Veszprém városának kellett a Veszprém—győri és a Veszprém—dombóvári vasút, akkor az útalap erszényébe még a fene-