Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-01-04 / 1. szám

in, • i ifti m tinin Ö.---V­ZkSO Siessen addig, mig nem késő egészségéi visszaszerezni! Egy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését' vonhatja maga utón. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elha­nyagolás sokszor végzetessé válhatik. A meghűlésből eredő kohegrés, reKedtségr, mégbüléK, xteEtéxlélegrzés és a légzőszervek hurutos megbetegedéseinél kitűnően bevált az -orvoBÍ 1 előkelőségek Vg IO fÉ!E$l§^S Mindenütt kapható. Egy üveg ára 3 korona öO ffllér Általjavasolt m egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb. 3 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Diaiia-gyigyszerfár, Budapest, Károly-kBrut ő. szám fi »f uiiiíi* tín * lillW ralis munkásságát, a leányegyesület hivatását fejtegette s lelkes szavakban aposztrofálta azt, aki e hivatást valóra válni segítette, Rosenthal Franciskát. A lelkesedést, melyet szavai keltet­tek az ünnepelt elnöknő személye iránt, magasra fokozta dr. Antal Géza országgyűlési képviselő felszólalása, aki belsőséges, szép szavak kísére­tében átadta Rosenthal Franciskának Zichy János gróf kultuszminiszter levelét, melyben köszönetét fejezi ki negyedszázados kulturális munkájáért. A nem várt kitüntetésért, mélyen meghatva mondott köszönetet az ünnepelt. Elhárította magától a dicsőséget s megemléke­zett azokról, kik az egyesület megalapításában s vezetésében munkatársai voltak. Most az üdvözlések következtek. Ezek sorában elsőnek Németh István, a Jókai-kör alelnöke tolmácsolta a rokoncélú kultúregyesület nagyrabecsülését és elismerését. A Perutzgyári önképzőkör nevében Szántó Lipót, az evangelikus leányegyesület ne­vében Kakas Irén, az izr. nőegylet nevében dr. Lukács Vilmos, a Vöröskeresztegylet részéről Bélák Lajos, a református leányegyesület ne­vében Széky Aladárné, az izraelita tanító-tes­tület, az ünnepelt kollégái nevében Blau Henrik mondottak őszinte szívből fakadó meleghangú üdvözleteket. Végül az egyesület jelenlegi tag­jai nevében Nobei Jozefa biztosította Rosenthal­nét nem szűnő hálájukról és szeretetükről, melynek jeléül, az egyesület jelenlegi tisztikará­nak arcképeit tartalmazó aibumot s az ün­nepeltet ábrázoló bronz-plakettet nyújtott át. Az albumot Jaschitz Álmos, Falus Elek, Iványi Grünwald Béla, Káldi Zoltán, Kádár Béla, Szigeti Jenő, Peschán József, Götz B. Ernő, Mészáros Gyula és Papp Géza festőművészek eredeti illusztrációi ékesítik. A minden jelen­levőt mélyen megható ünnepélyt dr. Fürst Sándorné elnök rekesztette be. * — Petar, kiált rá keményen, kihívóan. Te adtad fel az önkéntest. Erővelteljes délceg alakja remeg a belső izgalomtól. Dimitrovics megszeppenve dadogja. — Én . . . én . . . nem. •— Ne hazudj, kutya. Vedd elő a szent­képedet. Esküdj meg reá, ha mersz, hogy ár­tatlan vagy ebben a gyalázatosságban. És mikor a frajter habozva, remegve, vállát vonogatva késik elővenni az amulettet, a Petrovics hatalmas karja lesújt az arcára jobbról s lesújt reája balról, hogy orrán és száján egyszerre patakban buggyan elő a vér ! és lebukik a folyosó tisztára zsurolt tégla­lapjaira. Akkor is, ott is újra reá akar sújtani, de az önkéntes elkapja a karját s visszatartja tőle, hogy agyoncsapja. Rohannak vízért, rohannak az ezredorvo­sért s míg Dimitrovicsot felmossák véréből (nem történt nagy baja, csak beleszédült az ütésbe), Petrovics káplárnak már a kezét vasalja meg a batalionsinspekciót végző szakaszvezető. És szomorúan, csüggedetten áll mellette barátja, az önkéntes. — Látod, Petrovics ezt nem kellett volna tenned. Az én kis büntetésemért most mekkora nagy szakad a te nyakadba. Dacosan, büszkén, magyarosan vágja fel a fejét a káplár: — Sohase busuljon önkéntes uram. Legfel­jebb egy évvel később megyek haza magyarnak. De magyarnak megyek! Este a színházban folytatódott az emlék­ünnep. Nagy és szép közönség gyűlt itt is egybe. Hely nem maradt üresen, még a diák páholyból is igazi páholy lett ezúttal, nem is egy, de három. A műsort egy Ízléses élőkép nyitotta meg, melyet „Hódolat a múzsának" címen Herz Dávid rendezett. Az élőkép előtt szavalta el Seiinkó Gábornak, egy pápai szár­mazású fiatal versirónak, hangulatos ünnepi versét Schőnfeld Edit. A szép szavalatot, a szép szavalót s a vers szerzőjét is megtapsol­ták. Ezután a kör műkedvelői Bercziknek régi, jóizü „Nézd meg az anyját" c. vígjátékát ját­szották el teljes sikerrel. A fiatal mama, akit meg kellett nézni (és érdemes is volt rá) Lázár Boriska volt, játéka csupa temperamentum és grácia. A leány akit el kellett venni (de nem ám muszájból) az ötletes finom játékkal jeleskedő Hirsch Margit volt. Igen kedvesen, szeretetreméltóan játsz ott Koréin Flóra. Külön felemlítésre méltó az a több remek toalett, amiket a hölgyek bemutattak. Ne feledkezzünk meg a negyedik női szereplőről, a háziasságot mímelő Homokynéról, aki Goldstein Elzában nem csekély komikai tehetségű személyesítőre talált. A férfi szereplők közül egymással ver­senyző kitűnő két humoros öreget mutatott be Fehér Jenő és Barna Iván. A bonvivant-ele­ganciát Hirsch Jenő személyesítette meg. Rend­kívül rutinos játéka megérdemlett tetszést ara­tott. Kisebb szerepeikben jók voltak Klein Jolán és Deutsch Lajos. A közönség pompásan mula­tott az előadáson s tapsaival lámpák elé ci­tálta a darabnak az ismeretlenség homályában meghúzódni akaró derék női rendezőjét: Nobel Józefát. * A második est inkább hangversenyszerü volt. Első számaként Chopin zenejére előadott balettet láttunk. Nagy városokban ujabban fel­kapott atrakció, amit azonban poetikusan kell elrendezni s ez a mi színpadunk szerény techni­kai viszonyaihoz képest a rendező Hirsch Jenő­nek szépen sikerült. A szóló-táncot görög jel­mezbe öltözötten Hirsch Margit és Nagy Ferenc lejtettek igen graciózusan. Meg is ismételtették táncukat. Most az est vendégei következnek. Oppler Elza neve nem egészen ismeretlen közönségünk előtt. A hír — fiatalsága ellenére — már szár­nyára vette s pápai szereplése után Ítélve, nevét hihetőleg mihamarább az elsőrendű dalénekes­nők közt fogják emlegetni. Magasban és mély­ben egyaránt tisztán csengő mez zó-szoprán hangja van, a hang erős és simulékony, min­den modulációra képes. Énekművészetén lát­szik, hogy oly kiváló mestertől tanult, aminő Anthesz. De mindezeknél többre becsüljük elő­adásának drámaiságát, igaz belsőségét, mellyel a szivekhez tud férkőzni. A Tosca imája in­kább dinamikai próba volt, de már a Rubiris­tein dal s főkép Brahms Lullabya igazi mély hatást ért el, mit csak fokozott egy magyar műdal gyönyörű előadásával. A második szám gyanánt előadott dalok közül főkép a Mozart­Veilchenjének érzelmességével férkőzött közel hallgatósága lelkéhez. Sikere igen nagy volt. Meleg és szeretettel teljes ünneplésben volt része. Ez ünneplésből méltó rész illeti Fiigl, József zongoraművészt, aki önálló számaiban melyek közül feltűnt egy saját szerzeményű dala, szintén elsőrendű virtuóznak bizonyult. Méltó záradéka volt az estnek Farkas-Dienzl balett-betétes kis daljátéka: a „Két bábu his­tóriája". A két babu közül egyik, a japáni Véssey Piroska, másik, a huszár Stadler Trudy volt. Bájos megjelenésük is kész szenzáció volt, de többet jelentett ennél, hogy egyiknek, mint a másiknak igen kellemes csengő hangja van s énekszámaikat megkapó szépen adták elő. Az ő énekük már biztosította a sikert, amelyet nagyra fokoztak a betétül adott balettek. A kis magyar és francia bébék tánca utín jöttek a nagyobbak, persze ügyesebbek is, a tiroliak : Lang Margit, Lőwenstein Szera, a bohócok: Neumann Mici, Kohn Ferike, Lázár Klári, Ungár Rózsi, a roko­kók : Goldschmied Juci, Blum Blanka, Eiben­schütz Olga, Fürst Bözsi, Koritschoner Ilus, Singer Manci, Schőnfeld Piroska, Steiner Irma, a spanyolok : Prauer Lula, Wallenstein Helén s igazán szépen betanult festői táncokkal delektál­ták a közönséget. A babát vásárló úrhölgyet Schőnfeld Edit játszotta elegánsan, a baba­kereskedő személyében pedig Rosenkranz Már­ton, a balett jeles betanítója szerepelt.. Őt, a táncosokat, de főkép a két kis újonnan felfede­zett énekesnőt sokszor és melegen kitapsolták. Az estnek oly sikere volt, hogy csütörtökön újból telt ház előtt megismételték. Dr. Fürst Sándorné és buzgó gárdája büszkék lehetnek az elért eredményre. EGYESÜLETI ÉLET. — A Jókai-kör hétfőn, január hó 6-án este 6 órakor saját helyiségében estélyt rendez a következő műsorral: 1. Ocskay László. Irta Medgyasszay Vince. Előadja Besse Zoltán. 2. Történeti visszapillantások. Irta s felolvassa Molnár Kálmán. 3. Az egyetlen leány. (Vígjáték.) Szereplők: T. Kiss Sándor, Szőlősy Micike, B. Pap József, Szőlősy Karola, Besse Zoltán, Gyurátz Linuska, Cseh-Szombathy Flórika, Nánik Milike, Tapsonyi Sándor, Kurucz Gyula, Nagy András. = A ieányegyesület legközelebbi előadó ülése január 12-én lesz. = A Perutz-gyári önképzőkör folyó hó 5-én, vasárnap este 8 órakor tartja előadó ülését a volt Jókai-kör helyiségében a követ­kező műsorral: 1. Hunyadi-induló. Énekli az önképzőkör női kara. Vezető Entzbruder Dez&ő. 2. Felolvasás. Tartja Szántó Lipót. 3. Műdalok. Énekli Szőllosy Micike. Zongorán Trauner Mancika. 4. Petőfi: Téli esték. Szavalja Marton Kristóf. 5. Zongorán játszik Trauner Mancika. 6. Kuplék. Énekli Molnár Nándor. — Itt említ­jük még meg, hogy a Perutz-gyári önképzőkör szokásos bálját idén folyó hó 18-án ta rtja. Az érdeklődés már is oly nagy iránta, hogy a szokottnál is nagyobb siker remélhető. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A városfejlesztési törvény. A városok lapja irja: Több városból vesszük a hírt, hogy a városfejlesztési törvény végrehajtása alkalmával a városok képviselőtestületei egész sereg tiszt­viselői állás beszüntetését tervezik. — Hódmező­vásárhely város képviselőtestülete mintegy 20 tisztviselői állás beszüntetését vette tervbe. — Kiskunfélegyháza több jegyzői s mérnöki állást akar megszüntetni. — Újpest város képviselő­testülete 15 tagból álló bizottságot küldött ki azon utasítással, hogy sürgősen tegyen jelen­tést mely tisztviselői állások volnának beszünte­tendők. Ezekről az eseményekről hírt véve, önkénytelenül felmerül a kérdés, vájjon a múlt­ban oly könnyelműek voltak-e a városok, hogy sok felesleges állást szerveztek, vagy pedig most a tisztviselők tisztességes javadalmazásával járó tehertől ijedtek-e meg ? Nem his szűk, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom