Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-07-19 / 29. szám

utcái is csatornáztassanak-e, vagy csak a belváros? és ha nem, úgy ezen utca lakói, illetve ingatlan tulajdonosai is hozzájárulnak-e a költségek bármiként való fedezéséhez ? ! Mind a két feltett kérdésre igennel kell felelnem. Mert ha meggondoljuk, hogy a talajt a fertőzéstől egész kiterjedésükben meg kell óvnunk, hogy a csapadékvizet minden uttestünk érdekében meg kell a viztől-sártól szabadítanunk, úgy közegészségi, mint gazdasági szempontból — önként értetődőleg máskép mint igennel nem felelhetek, nem is beszélve az egyenlő teherviselés elvének gyakorlati alkalmazásáról! Ezek után ajánlom a városi tanács javaslatát elfogadásra. Pápa, 1913 május 31. Révész Arnold s. k. v. főmérnök. Bergmann & Co. (Tetschen a. E.) Steckenpferd liliomtejszappana utolérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytárakban, drogériákban, illatszer- és fodrászüzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera" liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. akartam. Szép voltam, daliás és bátor. Éjszaka asszony miatt egy vármegyén lovagolni, az nekem semmi sem volt. — Van fényképe abból az időből ? Be szeretném látni. — Van, majd elhozom. Azt hozom el, a melyiken vadászruhában vagyok. Magas csizma, magyaros szük nadrág, báránybőrrel béllelt dolmány. Bikszády hangja csengett. Az öregség és megalázás jelenéből visszarepült a múltba és vad, szerelmes emlékeinek erejéből próbált erőt meríteni. Mimóza feszülten csüngött ajkán és ez is tetszett Bikszádynak. — Akkor én egy szép asszony kedvéért vadásztam. Feljött hozzám Pestre is. Soká ellentálltam, mert az ura jó barátom volt. De az asszony levett a lábamról. Egyszer aztán elhidegült. Tudtam, hogy amilyen asszony, nem a tisztessége miatt, hanem valami más férfi miatt fordul el tőlem. Akkor csaltak meg először. Lementem a vadászatra és megismertem az új férfit. Szelid, kedves, szőke fiu volt, valami gazdászgyerek. Ittunk, összeverekedtünk, párbajban keresztüllőttem a szivét. Hogy sirt az asszony utána. Én is sirtam. De meg kellett halnia, mert utamban állott! Az utolsó szavakat emelt, fenyegető hangon mondotta Bikszády. Öklét vízszintesen felemelte, vizsgálta reszket-e, tudna-e még biztosan célozni. Vad elképzeléssel ott látta magát a cinkotai erdőben, szemben az új fiúval. Szép, fiatal gyerek, hogy fog utánna sirni az anyja! Eldördül a lövés és a fiu átlőtt szivvel, arccal előre zuhan a gyepre. Mimóza sirni fog a félelemtől, vacogva omlik a karjaiba s az övé lesz, Iskolai értesítők. i. Szentbenedekrendi kath. főgimnázium. Tomor Árkád, a gimnázium tehetséges fiatal tanárának tollából, igen érdekes és az élettel való vonatkozásaiban gyakorlati értékű programmértekezést közöl az értesítő. Az iskolai színjátékok összefoglaló ismertetése után a mai színházaknak az iskola szempontjából való jelentőségéről szól. Álláspontja rideg, mondhatnunk elutasító és mégis igazat kell nekünk I adni. A mai színházak műsordarabjaitól valóban „óvni" kell az ifjúságot s a szülői felügyelettel itt nem is lehet megelégedni. Mert a szülő nem is tudja, hogy a szórakozásból — melyért ő fia kedvéért áldoz — nem haszon, de kár származik. A főgimnázium történetének adataiból vesszük át a következőket. A tanári kar idén 10 bencés tanárból és 3 világi tanerőből állt. A kar tagjai tevékeny társadalmi munkásságot fejtettek ki. A végzett tananyagot nem közli az értesítő, csak az olvasmányok és Írásbeliek címeit. Az iskolai ünnepeket mind megülték, idén először nyilvános tornaversenyt is rendeztek. Kiránduláson voltak Szombathelyen és Kőszegen. A tanítás eszközei szépen gyarapodtak. A könyvtárak majd 1000 K, a szertárak mintegy 800 K értékben s igen sok ajándékkal. A jótékonyság c. rovatból megtudjuk, hogy á tanulókat 6 ösztöndijalapból segélyezték ; a főapát 1474 K tandijat elengedett. Az iskolai év története c. fejezet szól a személyzeti változásokról. Új tanerőkként működtek Tomor Árkád, Ekamp Rajmund, Mátrai Guidó. Majd az intézeti épület építéséről, mit szept. l-re fejeznek be. A tornaórákat idén a kath. elemi tornatermében tartották. Külön fejezet szól a Mária-kongregációról, melynek célja — mint az értesítőből olvassuk: a gyakorlati katholikus intelligencia képzése. A főgimnázium hat osztályába beiratkoztak 276-an s vizsgát tettek ugyanannyian. Az első két osztály 65, illetve 66 tanulóval igen népes volt. A növendékek közül 214 veszprémmegyei volt, 23 vasmegyei, 15 sopronmegyei, a többi még 10 vármegyéből. Vallásra 256 r. kath., 1 gör. kath., 3 ev. és 15 izr. A tanulók előmenetelét tekintve 29-en végeztek jeles, 70-en jó, 137-en elégséges, 39-en elégtelen eredménynyel. Az elégtelenek százaléka i5 ?% jóval az országos átlagon alul van, szép eredménynek mondható. Jeles tanulók voltak: I. o.-ban: Balogh egyedül az övé. Megharcol Mimózáért, mint egy lovag, mint egy diadalmas himszarvas, aki a szarvaival kitaszítja vetélytársa beleit. És Mimóza ott kuporgott a szőnyegen, mosolygott és gyöngéden himbálta a brilliánsokat, a nap tüzébe tartotta őket ós gyönyörködött bennük. Nem is hallotta, miket szavalt öreg udvarlója. Bikszády szégyenkezve vette le róla szemét: Tekintete a tükörbe tévedt, ahonnan egy pirosarcu, agg szatir hunyorgatott vissza rá. — Ősz fecsegő! — szólt rá a tükörbeli szatir. — Vadász, párbaj, himszarvas!?... Mit*pózolsz, vén bolond, fogatlan oroszlán. Mimóza a tükör elé állott és felrakta a brilliánsokat. Telt, fehér nyakára rakta az aranyláncot, amelyen ékköves nyakék lógott, azután a karjára csúsztatta a brilliánsokkal kirakott karkötőt. Aztán megfordult és Bikszády felé tárta a karjait. Fejét lehajtotta és mosolygott. Hálásan, alázatosan, gyermekesen. — A tied vagyok, súgta. Bikszády alkarjaiba zárta Mimózát — Mi lenne, ha nem lennél az enyém ? — mondotta zihálva. — Szürkesóg, hidegség, egyetlen, gyors zuhanás a sir feléi — Ne, ne beszéljen így — mondotta a nő és meleg, puha kezét a szájára tapasztotta. Aztán cibálta a szakállát, pajkosan, szerelmesen. Bikszádynak könny szökött a szemébe. A halálról való gondolat összeölelkezett szerelmes gerjedelmével. Lehet e szebb vég, mint édesen megsemmisülni? És kell-e egyéb? — Szeretsz-e engem? — kérdezte a leánytól. István, Horváth Géza, Kardos Mihály, Karlovitz László, Kogler László, Kokas Ferenc, Kolbe Lajos; II. o.-ban: Horváth Géza, Kauker Antal, Kis Gyula, Kis János, Kokas Sándor, Kovács József, Kuti István, Markovits Antal, Radics József, Szabó Kálmán; III. o.-ban : Baják Béla, Barcza József, Esterházy János gróf, Horváth Vince, Másszi Ferenc, Tóth István, Varga Jenő; IV.-o.-ban: Barbarics Lajos, Bóka Béla, Englert István, Erdélyi Pál, Erdős József, Galavits Lajos, Józsa Ferenc, Lisztner Ferenc, Száraz Lajos; V. o.-ban: Fa Alajos, Freiler Ferenc, Grób János, Halász Kálmán, Pitying Sándor, Szalay István ; VI. o.-ban : Barta Károly, Kovács Ferenc, Sulok Dezső. Az értesítőt a főgimnázium kiváló igazgatója, dr. Teli Anasztáz, ismert gondjával állította össze. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Jogügyi bizottsági ülés. A város jogügyi bizottsága Sült József elnöklete mellett legutóbb tartott ülésében tárgyalta a város új nyugdíj szabályrendeletének tervezetét, melyet a városi törvény az állami nyugdíjtörvény alapelvei szeri nt 1914 január hó l-ig megalkotni rendel. A nyugdijszabályzat-tervezet, a jogügyi bizottsá g módosításaival teljesen megfelel a törvény intencióinak, kivéve a 3. §. c) pontját, mely az állami nyugdíjtörvény 30. §-ával ellenkezik. A szabályrendelet különben legközelebb már a közgyűlés elé kerül. § A hitoktatók óradija. Megírtuk annak idején, hogy Varga Sándor és Kreutzer Ferenc róm. kath. káplánok a tanonciskolákban adott hittanórák után a várostól óradijat kértek, a tanács azonban határozatilag kimondotta, hogy az óradij megadását nem fogja a közgyűlésnek javaslatba hozni. Kérelmezők ezt a határozatot most megfellebbezték, de a tanács, legutóbbi üléséből kifolyólag a fellebbezést visszautasította, mert a sérelmesnek látszó határozat a tanácsnak csak javaslata, melyben érdemlegesen a képviselőtestület fog dönteni s fellebbezés tárgya csak ezen közgyűlési határozat lehet. § A közvágóhíd építkezései úgy látszik még máig sincsenek teljesen befejezve. Erre vall legalább a tanácsnak azon legutóbb hozott határozata, melyben a városi állatorvos jelentése alapján utasítja a városgazdát, hogy a vágóhídi sertésólakat sürgősen készíttesse el. — Szeretlek. — Nézz még egyszer a szemembe. Mimóza elfordította a fejét. t- Azt a másikat szereted, azt a fiút. — Nem — sóhajtott a leány. Azt a fiút, aki szép, fiatal, hozzád való. — Nem, nem. — Hazudsz, hazudsz, Mimóza. Esküdj, hogy nem hazudsz. — Ne kínozzon — szólt a leány és sürün omlottak könnyei. Átölelte Bikszády nyakát, és fejét ősz szakállára fektette, mint valami párnára. — Nem haragszom — mondotta enyhén Bikszády. — Már nem haragszom. Mondd, milyen a szeme ? — Kék — felelte Mimóza mohón. — És a haja? — Barna. * — Karcsú? — Igen. — Mondota, hogy szeret? — Még nem mondta. Bikszády felvetette a fejét. Az ablakra nézett. A függönyök nyílásán át melegen, hatalmasan omlottak be a nap sugarai. Ki irigyelné, hogy másnak is jut a napsugárból? Az életből, az örömből és a szerelemből? Öreg ember sir felé járó, mit törődöl azzal a fiúval ? Vedd szivesen, amit a szerencse és Mimóza juttatnak neked. Élj a percnek, melyben a lány rád pazarolja aranyos ifjúságát. Halálod előtt légy bölcs. — Bölcs leszek — mormogta büszkén Bikszády. És gyámoltalanul összeroskadva, mámoros odaadással zihálta Mimóza fülébe: — Légy jó hozzám. Kérlek, légy jó hozzám. Fig-.veljen a névre és kérjen mindig határozottan JtL2 ím 1 ö <zy ö r i g-y ét. Hasonnevű értéktelen utánzatok visszautasítandók! E r <31> gyö 11gyeoí iivek: Morítz Löw, Brünn-Hussowitz.