Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-06-07 / 23. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos fő szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A nők kongresszusa, helyesebben a nők választójogi világszövetségének nemzetközi világkongresszusa a jövő héten veszi kezdetét Budapesten. Megkaptuk a programmot, melynek gazdag tartalmából, a sablonos üdvözlésekről nem szólva — bár itt is figyelemre méltónak tűnhetik fel, hogy Jankovics közoktatási miniszter is ott lesz az üdvözlők sorában — kiemelkedőknek mutatkoznak Marié Strittnek előadása A nők választójogáról a fajnemesítés szempontjából, Elena Luciferoé : Ugyanaz ethikai szempontból, jane Addamsé: Miért kell a modern nőnek vá!asztój©g, dr. Gulli Petrinié: A nők választójoga és a demokrácia s végül — Wilksell Annáé: Milyen legyen a választójogi szervezetek magatartása a politikai pártokkal szemben ? . . . Ez az, ez a legutóbbi az, aminek a bölcs megfontolását, okos elhatározását, szigorú megtartását mi — kik szívből rokonszenvezünk a nők választójogi küzdelmével is — mindennél fontosabbnak tartunk. Mert a mai harcmodor mellett, főkép a mai angol harcmodor mellett ahány új hivet szereztek az asszonyok a maguk mozgalmuknak érveikkel, ugyanannyit vesztettek el őrültségeik miatt. Ha a „suaviter in inodo, fortiter in re" elvét fogadja el az óriási nemzetközi társaság hatalmas szervezete, akkor a küzdelem nyer komolyságában, erejében és sikere sokkal hamarabb fog bekövetkezni, mint a mostani harcmodor mellett. SZÍVÓS kitartás, személyes meggyőzés legyenek a suffragette mozgalom vezérszavai és akkor előbb vagy utóbb, de biztosan eléri célját. !Á műtrágyagyár és az építőmunkások, Amikor a Hungária műtrágyagyár ügye/ napirenden volt a városi közgyűlés előtt s arra tetemes áldozatot hozott Pápa város közönsége a munkássággal szoros összeköttetésben álló egyik városi képviselő az indítványozta, hogy a gyárral kötendő szerződésbe vétessék bele, miszerint a gyár építésénél első sorban helybeli munkások alkalmaztassanak. Az indítványt nem fogadták el. Részben azért, mert nein akartak a gyárral szemben semmi olyan nehézséget támasztani, amely a gyár idetelepedését némiképen is kockáztatta volna, — részben pedig azért, mert sokan abban a hitben voltak, hogy a kívánalomnak szerződésbe iktatását a munkások újabb bérkövetelések támasztására fogják kihasználni. Az első megindokolás valamennyire elfogadható, ámbár nem hiszem, hogy a kívánság hangoztatása miatt a gyár egyszerro megszüntetett volna velünk minden összeköttetést, — a munkásokra való hivatkozás azonban alaptalan gyanúsítás, s csak arra mutat, hogy az illetők a munkásmozgalmakban teljesen járatlanok. Mindenkinek tudnia keli ugyanis, hogy építőmunkásaink a jelenben kollektív szerződésben állanak munkaadóikkal, s mig azok a szerződést betartják, illetőleg mig a szerződés terminusa le nem jár, nincs joguk semmiféle bérharcot kezdeményezni. De nem is akarnak. Sokkal fegyelmezettebbek annál, hogysem nagy áldozatok árán létrejött szerződésüket ne respektálnák, még akkor is, ha minden középítkezésnél kikötnők, hogy munkások alkalmazásánál elsőben is a helybeliek jöhetnek tekintetbe. Béke idején ők csupán a szerződés betartatására és megvédelmezésére, nem pedig újabb követelések támasztására gondolnak. Ám, hogy a helybeli munkások alkalmaztatásának szerződésbe foglalása mennyire helyes, mennyire kívánatos lett volna, azt megmutatták a következmények. A gyár építését teljesítő győri Chalupka-cég ugyanis elvül állította fel, hogy az építkezéseknél helybeli munkásokat lehetőleg nem alkalmaz. S tényleg úgy áll a dolog, hogy a telepen jelenleg dolgozik több mint 60 ember, s ezekből helybeli mindössze 9. A cég hirdetéseket tesz közzé lapokban, hogy építőmunkások 56—62 fillér órabér mellet felvétetnek, s mikor helybeliek munkára jelentkeznek, akkor különböző ürügyek — mint anyaghiány stb. miatt — elutasítják őket, vidékit pedig a hét elején is — úgy értesülünk — 40-et felvettek. Ez nyilvánvalóan sakkhúzás akar lenni a helybeli munkások ellen. De hát miért? Mikor a vidékieknek fizetett bérrel ők is megelégednének, s azt hisszük, munkateljesítményük is felveszi a versenyt a bárhonnan jött idegenekével. Nem volna azonban annyira sérelmes a dolog, ha — sajnos — jelenben nem volna még legalább is 30 helybeli építőmunkás munka nélkül, akik majd félévi tétlenség után napnap után várják, hogy felvehessék a kenyérkereső szerszámot, s anyagi viszonyaikat, ameA PÁPAI HIRLAP TÁRCÁJA Ha néha, néha . . . Ha néha, néha rám jön a bánat — Egy csengöhangu nőta-lcondulás . . . Valakit váró nótám ha támad: Evőé-dalos tavasz-mozdulás. A lelkemre már új álmok járnak — Harcos világ ... a sirót feledem! Tavaszi fényben sugár ok szállnak: En régi lantom újra szerelem. A multam nótás könnybe temettem — Evőé-dalok és — Feltámodás! Siró 7iótáit ha sirta lelkem: — Uj virágimon könnyharmatozás. S munkás kedvemnek szilaj csikói Dobogva, robogva •— előre l — futnak, Intenek elém álom milliói Daloktól hangos életútnak. Es megyek bátran . . . Előre nézve . . .! Vesztés-gondok már• nem zavarnak . . ., Harcok ha jönnek — haj — törve, tépve : Uj melódiái újabb dalnak!. . . Ha néha, néha rám jön a bánat — Egy csengöhangu nóta-kondulás, Valakit váró nótám ha támad: Evőé-dalos tavasz-mozdulás! Tihanyi Kiss Sándor. A Kamuthyak végzete. Irta: Pakots József. Kamuthy Lázár, a Nyárádvidék hatalmas ura öreg fejjel kártyázni kezdett. Három kerek esztendő alatt eljátszott nyolc falut megannyi határ földet s utoljára már a Kamuthy-udvarház füstölt oldalasaira ment a játék. Mikor Kamuthy Lázár meghalt, felesége a rengeteg vagyonból nem tudott, mást megmenteni, mint egy aranyfoglalatu, egyszerű vörös korái-követ. Emberi kéz formája volt ennek a kőnek s a nagyasszony rókatorkos bundájának prémes gallérját fogta össze. Az örökké fázó özvegy nagyasszony ezt a bundát az utolsó családi drágakővel együtt élete végéig viselte. A Kamuthyak között a nagyasszony halála után babonás hiro kelt a vörös korái-kéznek. A családi legenda szerint Kamuthy Lázárné, mikor meghalt, a következő szavakkal adá át legidősebb fiának az egyetlen családi drágaságot: — Fiam, e hideg kő a multak kisérő réme. Utolsó maradványa a hajdani fénynek, gazdagságnak. Olyan ez, mint az emberi kéz. A vörös kéz ! Vigyázz te is és vigyázzon minden Kamuthy; ne legyetek könnyelműek soha, mert meg fog a vörös kéz ! Munkát és időt takarít meg, ha a :-féle • " húsleveskockát t 1ínrka 1/4 ,ite

r 5 f 1 RUwfti) leves részére v használja. Ez épp oly kitűnő gyenge levesek, mártások, főzelékek stb. megjobbítására, mint húslevesnek tésztanemüekkel való készítésére, bouillonok előállítására, valamint főzelékek, ragouk stb. főzéséhez. Ügyeljünk a MAGGI névre és a keresztcsillag védjegyre. ' * Vj