Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-05-24 / 21. szám

100 férfiúból 65 a magyar és 35 az idegen ajkú, a munkásokból 69 a magyar és 31 az idegen. Az új választójog annak ellenére, hogy a városokban a magyarság elvitázhatatlanul többségben és fölényben van, s annak ellenére, hogy a városok magyarosító és beolvasztó sajátossága kétségen felül áll, mégis kirekeszti a városi népességet a választójogból és a vidéket részesíti előnyben. A városoknak oly választójogra volna szükségük, hogy amilyen mértékben szaporodik a városok népessége s nő súlyban, erőben a városok jelentősége, olyan mértékben emelkedjék a városok politikai befolyása. Az új választójogi törvény nem biztosítja ezt a politikai befolyást a városoknak s ha némi részben enyhíti is a városok lakosságának évtizedes jogfosztottságát, a városokat még sem elégítheti ki. A választókerületek jelenlegi beosztása a városok szempontjából nemcsak igazságtalan, de egyenesen a magyarság fölényének kárára van. Egyes kerületekben alig néhány száz nemzetiségű szavazó bir képviselöküldési joggal, más kerületekben pedig a városok a vidékhez vannak csatolva és így a városi lakosság akarata kifejezésre nem juthat. A nagyvárosok önálló képviselöküldési joga sem biztosítja a városok politikai befolyásának jogosan megkívánható kielégítését, mert mig a városokban aránytalanul nagyobb számú szavazó választ egy-egy képviselőt, addig a falvak népéből kevesebb szavazó esik egy választókerületre. A városoknak nem új keletű kívánsága az, hogy önálló képviselöküldési joggal bírjanak, mert a városok parlamenti befolyását csak ez tudná biztosítani. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon 10 millió idegen ajkú lakost kell megnyerni a magyar kultura, a magyar társadalom és a gazdasági élet felsőbbségével, — s ha tudjuk, hogy a magyarságnak legerősebb várai a városok, akkor lehetetlennek tartjuk, hogy a kerületek beosztásánál ne a városok érdekei legyenek a döntő szempontok. Számtalanszor mutattak rá államférfiak arra, de statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a városoknak a magyarosodás és a nemzetiségek lassú, de biztos beolvasztása körül milyen elsőrangú feladatuk van, lehetetlennek tartjuk hát, hogy azok a városok, melyekben az egyetemek, jogakadémiák, középiskolák, közhivatalok, a termelő tevékenység nélkülözh^tlen forrásai: a bankok és hitelintézetek, az ipari és kereskedelmi vállalatok, stb. koncentrálódnak, melyekben az ország lakosságának értelmisége és kiválósága tartózkodik, hogy ezeknek a városoknak a falvak választói továbbra is elnyomhassák politikai érvényesülésüket. Ha az imént kimutattuk, hogy az ország lakosságának több, mint egy ötöde a városokban él, ha beigazoltuk, hogy az állam terheinek kétharmadát a városok viselik, akkor ebből önként következik, hogy a választókerületek beosztásának olyannak kell lenni, mely a városi lakosság által viselt terhek mértékével arányosan biztosítja a politikai befolyást és jogokat is. Vagyis: a városok okvetlenül önálló választókerületekké alakítandók! Hisszük, hogy a kormány és törvényhozás módot talál arra, hogy a választókerületek beosztásánál a városok érdekei igazságtalan mellőzésben ne részesüljenek, mert amig olyan választókerületek lesznek, melyekben a város a körül levő falvakkal alkot egy kerületet, mindenha igazságtalan marad az olyan beosztás, melynek következtében a vidék választói a többséget eleve majorizálják és amelyben a városi választók a kisebbséget alkotják. Ilyen választókerületi beosztás a választójogi törvényt csak rosszabbá és elviselhetetlenebbé tenné és azt jelentené, hogy a városi lakosság politikai befolyását mesterségesen iparkodnak elnyomni azok, akik a városok fejlődését rossz szemmel nézik. A japánok gyakorlati érzéke azonnal felismert* az g®- ujj Tg^l hí^^ gumnmarrk i,v«.iiwwn CTw számos előnyeit! Japán Lválhc rdő fwi'défe tatposás, kisiklás, fáradtság, az Ede* geik rázkódtatása kizárva! srscnsiüvek Budapest, VII. oo»« X A munkásbiztosító pénztár közgyűlése, A pápai kerületi munkásbiztosító pénztár vasárnap délután tartotta — az 1.910-ben kezdődött három éves ciklus lejártával ujjáalakuló — évi rendes közgyűlését a városházán Wittmann Ignác elnöklete alatt. Maga a közgyűlés annak rendje-módja szerint minden zavaró incidens nélkül folyt le, ámde a tárgysorozat végén megejtett választások a kereskedelmi érdekeltség körében nagy elégületlenséget kellettek s esetleg a pénztár kívánatos békéjét veszélyeztetik. A gyűlésről egyébként a következőkben számolunk be : Wittmann Ignác elnök a pénztár egész területéről nagyszámban összejött közgyűlési kiküldötteket melegen üdvözölvén, a gyűlést megnyitja. A tanácskozás rendjének ismertetése után jegyzőkönyvvezetésre Halász Jenő pénztári tisztviselőt, jegyzőkönyvhitelesítésre pedig Erhardt Imre, Schmidhoffer Antal, Pollák Rudolf, Füstös István, Beke Gyula és Varga János közgyűlési kiküldötteket kérte fel. Napirend előtt Nánik'Pál alelnök bejelenti Irodalmi csevegés. (Két ifjú, az irodalmi kávéházban, ebéd előtt, fekete kávénál) Az egyik. Ha ez még sokáig tart, borzasztó dologra vetemedem. Mert nekem pénz kell. A másik. Szerencsétlen! Te dolgozni akarsz ! Az egyik. Eltaláltad! Egy darabot szeretnék írni. A Nemzeti színháznak. A másik. Őrültség ! Amíg nekiülsz, amíg elkészülsz vele, amíg ott előadják . . . Az egyik. Az is igaz. A Vígszínházban mindenesetre gyorsabban menne. Azok modern emberek. A másik. Igen, de mégis . . . Három -fölvonás,'nagy munka. Én a te helyedben tudod mit csinálnék? Az egyik. Mit? A másik. Egyfelvonásos bohózatot irnék a kabarénak. Az egyik. Igazad van. A másik. Ez hamar megvan és a mai szerencsés viszonyok között már ez is pénzt jelent. írjuk meg mutyiban ! Az egyik Szívesen. Sőt nem is köll egész fölvonás. Elég egy kis jelenet két-három ember között. A másik. Két ember között. Egy kis tréfa. Öt-hat perces kis tréfa. Az egyik. Négy-öt perces. Sőt van ennél jobb megoldás is. Kényelmesebb, gyorsabb. Két ember sem köll hozzá. Jelenet se köll hozzá. Elég egy kupié. A másik. Bölcsen beszélsz. Elég egy jó kupié. Az egyik. Amelyet együtt írunk. Egy kupié, amelynek négy strófája van. A másik Esetleg, három, vagy legföljebb kettő. Az egyik. Valami pesti dolog, ügyes muzsikával. A másik. Tudja Isten ... ha a muzsikára gondolok, fázni kezdek a kupiétól. A fiatal zeneszerzők . . . ismered őket! . . . Egy kis vers zene nélkül, egy elmés kis versecske . . . ugyanaz a hatás! Az egyik. Talán jobb is zene nélkül . . . A másik. Valami kis mese. Vannak efféle ALVATOR kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynéi, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST Szinyelipóczi Salvatorforrós-vállals Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. J kis mesék; nagyon jók szoktak lenni, ha az embernek van valami ötlete . . . Az egyik. Sőt az ilyen mese prózában is megírható, tehát nem jár annyi fejtöréssel. A másik. De nem is jövedelmez valami sokat. Az egyik. Az bizonyos. A másik. Mennyit kaphatunk érte ? Az egyik. Nagyon jó esetben tíz koronát. A másik. Kevés. (Szünet.) Az egyik. Kevés. (Szünet.) A másik. Tudod mit ? Inkább kérjünk 'kölcsön valakitől húsz koronát és ne írjuk meg a mesét. Az egyik. Igazad van. Ezen az üzleten nyerünk tíz koronát. A másik. És a mesét még mindig megírhatjuk . .. egyszer . . . később.. . . Az egyik. Valamikor . . . majd ha valami igazán jó dolog jut eszünkbe . . . A másik. Kár elhamarkodni. Ki tudja, hátha nem is mesének fogjuk megírni ? Az egyik. Hanem kupiénak . . . A másik. Esetleg kis jelenetnek . . . Az egyik. Vagy egyfőlvonásos bohózatnak . . . A másik. Sőt talán háromfölvonásosnak, a Vígszínház, vagy a Nemzeti szinház számára ... Ez a húsz korona óriási ötlet volt, úgy-e ? Az egyik. Elsőrangú! De az ilyesmi igazán csak a kávéházban jut az ember eszébe . . . Azért is szeretek a kávéházban dolgozni.