Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-05-03 / 18. szám

Yárosi közgyűlés. — 1913 április 29. — A múlt hétről elmaradt tárgyakat e heti közgyűlésében akarta letárgyalni képviselőtestületünk. Azonban ezúttal is csak akarta, mert az elmaradhatatlan interpellációk s főkép a görzsönyi ügy áthelyezésének hosszura nyúlt vitája miatt erről a gyűlésről ismét elmaradt néhány ügy tárgyalása. Az említett vitának eredményeként a képviselőtestület erélyesen állást foglalt a vármegye ellen s kimondta, hogy az alispánnak azt a határozatát, melyben a várost egy mezei útnak törvényhatósági úttá átalakítására akarja kényszeríteni, megfellebbezi. A gyűlésről itt következik tudósításunk: Megnyitás. Mészáros polgármester a közgyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Koréin Ernő, Schwartz Márton, Baráth Károly, Keresztes József és Muli József képviselőket kérte fel. Az első kőt pont. Napirend előtt több kisebb jelentőségű interpelláció volt. Ezután jött a napirend első pontja, a Felsővárosi hosszú-utcai korcsma bérlete. Dr. Herzog Manó és dr. Kende Ádám új árlejtés kiirását kérik, míg Billitz Ferenc a régi bérlő ajánlatának elfogadását pártolja. A közgyűlés új árlejtés mellett foglalt állást. — Nagy János rendőrnek mostohaleánya után 50 kor. családi pótlékot szavaztak meg. A görzsönyi vicinális. A görzsönyi vicinálisnak másfelé áthelyezését a Hungária-műtrágyagyár építése tette szükségessé s ezt a képviselőtestület már előzőleg elhatározta. Most arról volt szó, hogy az alispán az áthelyezést megadó engedélyében az uti bizottság véleménye alapján az útat országgúttá kívánja átalakíttatni, ami 12.213 K építési költségtöbbletet s még mintegy 2000 • -ölnek megvásárlását teszi szükségessé. Az ügyhöz elsőnek dr. Scheiber Jenő szóit hozzá, aki élesen elitéli a tanácsnak abbeli eljárását, hogy a közgyűlésnek részletenként adja be, minő kiadások várnak reá a gyár miatt. Nem a gyár ellen van, de az ilyen taktikázó eljárást szeretné egyszer s mindenkorra kiküszöbölve látni. A tanácsnak előre pontosan megállapított költségvetéssel kellett volna jönnie s nem csöppenként adni be a mérget. Nem hajlandó megszavazni a költségeket. Kovács Sándor szintén ellene van az újabb kiadásnak. Révész mérnök utal arra, hogy a kiadások eredetileg így (nagyobb összegben) voltak ide liminálva s csak a képviselőtestület előkészítő bizottságai szállították lejebb. Mészáros polgármester nem tartaná helyesnek, ha egy olyan gyárral szemben, mely 2 V

2 millió költséggel épül, amely idővel a városnak rengeteg pótadót fog fizetni, kicsinyesek lennénk s az útépítés hátráltatásával késleltetnénk létesültét. Hogy a költségek valamivel nagyobbak lesznek, az a kényszer okozta, hogy az ügyet hirtelen kellett előkészíteni s próféta senki sem lehetett. Dr. Hoff'ner Sándor pedig úgy véli, hogy aki költségvetést készít, annak igenis prófétának kell lennie. Állást foglal az ellen, hogy míg a vármegyében szerte notóriusán silanyak az utak, addig nekünk okvetlenül elsőrondü utat kell készíteni az úttalan útból. Söpörjön csak az alispán a maga útján ! Úgy látszik, mi a vármegyén extrakosztot kapunk, amit a felsőbbségnek a vasártér ügyben tapasztalt eljárása is bizonyított már. De ez ellen feltétlenül állást kell foglalnunk. A vállalt kötelezettséget teljesítjük, de ha a megye annál többet kíván, adja maga a költségeket. Csokmjtiy főjegyző félbeszakítva a szónokot, előadja, hogy ez ú!nak törvényhatóságivá alakítása már régi szükséglet, mert Vasmegye felé a közlekedést elősegíti s a katonaságnak is szüksége van ra. Dr. Hoffner folytatólag előadja, hogy az ezredparancsnokságnak kár volt a ügyeimét erre felhívni, ez annak a bizonyos uti bizottságnak volt a hibája. Dr. Kende Ádám teljesen elegendőnek tartja, ha mi a régi rossz vicinális helyett jó vicinálist adunk. Elismeri, hogy az alispán minden alkalmat megragad, hogy a megye üres utadópénztárát megtöltse, de ne tegye ezt a város rovására. Indítványozza, hogy az alispán határozatát fellebbezzék meg. Sarudg György semmit sem hajlandó a gyárnak megadni. Az eddigi kedvezményeket is sokalja, mert általa csak a nagytökét istápoltuk s nem a közügyet szolgáltuk. Ha nincs 200 koronánk egy ovoda segéI lyére, miért, dobunk ki 100.000 et egy gyárra? Dr. Fehér Dezső egész ellentétesen vélekedik a gyár jelentőségéről. Feltétlenül növelni fogja a város gazdisági erejét, előmozdítja lakói boldogulását. Ámde az útügyben meg kell védenünk a város érdekeit, mert az alispán határozata ránk lealázó és sérelmes. Mégis hajlandó az országútat megépíteni, ha a törvényhatóság kötelezi magát annak fenntartására. Révész mérnök az országút megépítésétől tőlünk már-már elszakadt Rábaköz ide gravitálását várja. Klein József elegendőnek tartja, ha az útat 5 méteresnek építik meg. Még Mészáros polgármester reflektál az elhangzottakra, főkép Sarudyval polemizálva s hangsúlyozva, hogy egy nagy gyár idetelepítése igenis a közügy szolgálata. Szavazásra kerülvén a sor, kimondták, hogv az alispáni határozatot megfellebbezik, de azért^43 szóval 8 ellen azt is kimondták, hogy az úthoz szükséges területeket megveszik, illetve kisajátítják. A vízvezetéki tolózárak. A vízvezetéki tolózárakra az előirányzott összeg kevésnek bizonyult, mert főképen a Felsővárosban a futóhomok altalaj miatt a betonozás tetemes többköltséget okozott. A tolózárak számát is szaporítani kell s ezért a képviselőtestület egyhangúlag 5300 K hiteltúllépést engedélyezett. A zöldségpiac áthelyezése. Az Alsó- és Felsővárosból vagy 300 aláírással elátott kérvény érkezett ba a heti zöldségpiacnak a Főtérre helyezése tárgyában. Szokolg Ignác rendőrkapitány nem zárkóznék el a kérés elől, ha elegendő hely állana rendelkezésre, így csak azt teheti s ebben már intézkedett is, hogy a termelőket is, a kofákat is külön helyre telepítette. Baldauf Gusztáv a zöldségpiac helyéül a F3ástyát ajánlja. Keresztes Gyula a nagy drágaság okát abban találja, hogy a fogyasztók nim juthatnak egyenest a termelőkhöz. A közönség érdekét csak a Fő-téren lehetne megoldani. Varga Rezső úgy tu Íja, hogy a zölds égpiac mindenütt a legjobb helyen szokott lenni. Menjenek a földönárulók a Bástyára s akkor a Főtérre mehet a zöldségpiac. Acs Ferenc szerint van elég hely a Fő-téren. Eisler Mór szerint pénteken nincs, de kedden és hétköznap, bátran a Fő-téren folyhat a zöldségárulás. A polgármester ez utóbbi eszmét pártolja s a határozatot ily értelemben hozták meg azzal az utasítással, hogy ha lehet, még pénteken is szorítson a kapitány helyet a Fő-téren a zöldségárusoknak. A kisegítő állatorvos. Az idő előrehaladott volta miatt még csak Pápai Lajos állatorvos ügyében határoztak, ki több év óta napidijasként szolgálja a várost. Tekintettel arra, hogy az új vágóhídnak me gkészülte az állatorvosi teendőket szaporítj a, Pápait, elismerve tevékeny és szakszerű munkásságát, továbbra kisegítő állatorvosnak alkalmazták. A közgyűlés 7 órakor ért véget. Gabona-árjegyzék 1913 május 2-án. Buza . . Rozs . . Árpa . . Zab . . Kukorica . Burgonya Széna . . Zsupp. . Jó Kor. 2120 „ 17*65 „ 17-90 „ 19-10 „ 1860 t) 4-80 „ 6 70 4-50 Közép Kor. 19-70 „ 16-60 , 16-70 „ 1800 . 17-40 3-70 p-60 4-00 Alsó Kor. 18-50 „ 15'50 „ 15-60 „ 1680 „ 15 80 2 60 4 20 3 70 A fényes sikerek emez idején az'a riasztó hir kelt szárnyra a római nép közt, hogy megbetegedett a pápa. Még hozzá súlyosan. Sőt azt is híresztelték, hogy haldoklik. A helyzet csakugyan a lehető legsúlyosabb volt. A pápa orvosai éppen nem biztató jelentéseket adtak ki. Kiemelték bennök, hogy a szentséges atya öreg kora miatt — immár a nyolcvanadik esztendejét járta — alig alig lábolhat ki a bajából. A pápa betegsége természetesen nagyfokú izgalmat keltett. Róma valamennyi templomában elkezdtek könyörögni a felgyógyulásáért. A hírlapok tele voltak a betegség lefolyásáról szóló közleményekkel, a bibornokok pápaválasztáshoz készülődtek. Mindenfelé keseregtek a diadalmas egyházfő közeli elköltözésén. Attól tartottak, hogy a szerencse, mely XIII. Leo alatt hozzászegődött az egyház ügyéhez, utóda alatt hűtlenül elhagyja. Némelyek abban bíztak, hogy ennek a pápának majd sikerül visszaszerezni Róp^át s az egyházi hatalmat. Mások arról álmodoztak, hogy majd áttéríti az egyedül idvezítő egyház kebelébe az egyik legnagyobb protestáns országot. Minden pillanattal nőtt a nyughatatlanság és az aggodalom. Este eszébe se jutott soknak a lefekvés. A templomok késő éjfélig nyitva maradtak, hogy a bánkódó hívek bemehessenek imádkozni. E könyörgő embertömegben bizonyára akadt nem egy, aki így kiáltott föl : Én Istenem, az ő élete helyett vedd el inkább az enyémet! Éltesd csak tovább ő szentségét, hisz olyan sokat tehet a dicsőségedért, oltsd el az övé helyett inkább az én életem lámpását, úgy se növeli senkinek a buzgóságát. De ha a halál angyala szaván fogott volna csak egyet is az így imádkozók közül kivont karddal teremve mellette, hogy most már váltsa is be az igéretét, gondolhatni: mitévő lett volna? j Bizonyosan rögtön visszavonja hebehurgya fogadását s kegyelemért esedezik: hadd élhessen annyi esztendeig, amennyit a jó Isten szánt neki. Élt ebben az időben a Tiberis partján gunnyasztó sötét barakkok egyikében eg y öreg asszony. Az anyóka azok közé tartozott, akik kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvenyné), czukorbetegségnél, vörhenynél, emesztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállala' Budapest, V Rudolf-rakpart 8. minden áldott napon hálát szoktak adni Istennek életben maradásukért. Délelőtt rendesen a piacon ült zöldséget árulva s ez a foglalkozás éppen neki való volt. Azt tartotta, hogy nincs mulatságosabb dolog a reggeli vásárnál. Pergő nyelvű asszonyok kínálgatják a portékájukat, a vevők csakúgy tolonganak a kis székük előtt, válogatva és alkudozva s ajkukról nem egy tréfás megjegyzés röppen el. Olykor-olykor jó vásárt csinált, eladta az Összes holmiját. De ha nem adhatott is túl még egy retekevőn se, akkor is öröme telt benne, hogy a virágok meg a zöldség közt álldogálhatott a reggeli levegőn. Estére kelve pedig másféle, még nagyobb öröm várt reá. Ilyenkor látogatta meg a fia. Káplán volt, de csak nagyon kicsiny jövedelmű állásban a szegény negyedben. Az ott működött papok- csak tengődtek s az anyóka attól tartott , még utóbb szükséget lát a fia. Annál nagyob b volt az öröme, ha esténként, amikor fölkereste, teletömhettenyalánkságokkal. Szegény feje eleget szabadkozott: hiszen szigorú, önmegtagadó élet re szánta magát, de huzódozásán annyira kétsé gbe esett az édes anyja, hogy kénytelen volt neki mindig szót fogadni. Mig a fiu eddegélt, édes anyja föl és alá járt a szobában, elbeszélve, mi történt reggel a vásáron. Csupa világias dolgok voltak ezek, nagyon is világiasak s néha eszebe is ötlött, hogy utóbb meg talál ütközni rajtok a fia. Ilyenkor aztán félbeszakította a mon dókáját s komoly lelki dolgokra tért át. Á n ekkor meg a pap fia nem állhatta meg nevetés nélkül. — Ne, ne, édes anyám — tiltakozott a fiu — csak folytasd úgy, ahogy szoktad. A