Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-04-26 / 17. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DK. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Terjed a ragály. Úgy terjed, hogy azok az intézmények terjesztik, amelyeknek éppen a ragályok terjedésének megakadályozására kellene szolgálni. Budapest egészségügyének ez a legújabb szenzációja, amelyből azonban hihetőleg csak jó fog származni. A jövőben bizonyára gondoskodnak róla, hogy a különböző fajta fertőző betegségek számára teljesen külön-külön kórház legyen, nehogy az a gyermek, aki a kanyarót már majdnem kiheverte, magában a kórházban történő infekció miatt essék bele a még veszedelmesebb vörhenybe. Ez hát helyes. Ha már azonban ott tartunk, hogy a ragály terjesztőit nem csupán a közönségben, de magukban az egészségügyi intézményekben keressük, felvetjük a kérdést, hogy vájjon az orvos urak maguk teljesítik-e mindig az előírt óvrendszabályokat, mikor fertőző betegeket kezelnek? Persze, ez a kérdés nem csupán Budapestre vonatkozik, ahol tömegben kezeltetnek az ily betegek, hanem vonatkozik a vidékre, ahol, mondjuk, elég könnyen előállhat a lehetőség, h°gy egyik családtól a másikhoz hurcolja a a fertőzést — a háziorvos. Ez persze nem konkrét gyanú, csak egy lehetőségnek aggodalomszerü kifejezésre juttatása, ami csupán azt célozza, hogy amint Pesten megszólalt egy nagy egészségügyi intézmény vezetője, úgy szólaljon meg állandóan, mindig — mikor ragályos beteghez megy, vagy tőle távozik — minden egyes orvosban is, a lelkiismeret szava s ez ne engedje, hogy pld. a vörhenybetegtől más beteghez menjen addig, míg emberileg ^ npm irírh ° lehetőségét, hogy ő maga m PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Czike Lajos 5Ö=éves jubileumára. Serkenj örömre kálvinista Athén, Lobogtasd zászlód csonka két orom. Hozz friss babért Dunántúl papja, népe! Ünneplő dalba díszül hadd fonom. Oh jertek, jertek minden tájról egybe, Ifjú ! zendüljön zsoltár ajkadon. Tavasszal feslő drága kis virág Övezze fürtid, kedves hajadon. Vezérünk, bölcsünk mind összeseregle Együtt szeretni galambősz papot — Jer, Szőny, te is ez ünneplő seregbe, Lásd, mit tett Púlod és mit alkotott. Ép ötven éve, hogy válladra szállott — Erős válladra — egyszerű palást. Zendül az ének s esküd ím megállott: Öt hirdetem, csak Őt és senki mást. S csendült szavadban életnek beszéde; Kiönté az Úr lelkét lelkeden. Pünkösdi léiek zúgó zendülése Késztet szólásra minden nyelveken. Yiliar és szélcsend. ápr. 25. A városháza közgyűlési termében — aminek terem-jellegét nem nagysága, hanem csupán az olajfestésü képek kölcsönzik — nagy vihar tombolt tegnap délután. Olyan elemi erővel tört ki a vihar, hogy szinte féltünk már: mi lesz belőle ? Kit nyelnek el a kavargó örvények, melyek fölött zúgott, sziszegett, zajongott az orkán ? Nem nyeltek el senkit, nem semmisítettek meg semmit. A szenvedélyek vészes forrongása, amint jött, úgy elült, a vihart nyomon követte a szélcsend s a megbékélt tenger sima hátán amúgy szélcsendesen s (egyelőre legalább) tétlenül vesztegel a munkásházak immár tisztes korú bárkája . . . Az a vita, ami a képviselőtestületben lefolyt, a leghívebben megfelel a magyar ember temperamentumának. Hirtelen felfortyanunk, felforr a vérünk, indulatba jövünk, majdnem ökölre megyünk, akkor — közben kis szünetet kapván a lélekzetvételre és gondolkodásra — egy perc alatt lehiggadunk, haragunk elpárolog, békésen kiegyezünk s a határozást elhalasztjuk. Erre persze azt mondhatja valaki, hogy minek akkor a nagy hűhó? Minek a pathetikus előadású beszédek, az érvek tömege, a közbeszólások özöne, harag, indulat, meddő csengetyürázás, ülés felfüggesztés s mire főkép 3 óránál tovább az idő elpocsékolása. Valóban, akkor ez fölöslegesnek látszik. Ám jobb szeretjük mégis, hogy így történik, ha mindig így történik, semmint hogy a vihar tombolása szomorúbb következményekkel is járjon. Legyenek ellentétek köztünk, nem is képzelhető, hogy ne legyenek, de szélsőségekbe azért ne csapjunk s a békés kiegyenlítést — ahol s amikor csak lehet — keressük és találjuk meg. Viszont ez az álláspontunk nem jelenti azért, hogy nem szeretnők, ha városházi vitáinkból minden szenvedélyeskedésre okot nyújtható mozzanat kiküszöböltetnék. Vihar után a béke jó, de ha el lehetünk vihar nélkül, az még jobb. És például a jelen esetben is ugyancsak el lehettünk volna. Két szempont volt, amit teljesen fölöslegesen kevertek bele a vitába, ami nélkül bátran el lehettünk volna. Az egyik szempont az osztá/y-szempont, mikor arról esett szó, hogy „cui prodest", kinek áll érdekében a gazdasági munkásház s válasz lett rá: az agráriusoknak. Lehet, kizártnak nem tartjuk. Ám első sorban hasznára lehet s ha jól megcsináljuk — városi érdekeknek megfelelő szerződés kötésével — hasznára is lesz Halljátok őt! Isten nevével ajkán: Sérelmes szív szavára mint heged, A szív teljéből szóló szájnak hangján Mint gyújtja fel a lágymelegeket! A kétkedőnek lelke ha kiszárad Imádságos lelkedtől újra árad ; Ha hullt a könny, ha búsan búgott zsoltár, „Árban, apályban" — Kálvin papja voltál. És nő erőben — mint a déli pálma A súly alatt — bár haja már deres. Vállára szállt Elizeus palástja: Vezérül hívta sok bölcs, sok nemes. Kormánya: jog s a szív sugallta törvény, Virúl Sión a sok kis őrhelyen, Hol évről-évre híven megjelenvén: Mindent „ékesen, szép rendbe" teszen. Vén „Alma Mater", remegjen meg ajkad, Hajolj meg s úgy köszöntsd ősz gondnokod. Éber szeme mily féltve csünge rajtad . . . Hogy védi, óvja tisztes homlokod! Négy század nézi léptit új időknek, Négy század szól most szavaim helyett: Az eszményekkel telített erőknek Te adtál testet, formát — életet! És szól. Szavára új falak kinőnek, Új század indúl tettei nyomán, Új épület hirdeti új időknek: Az Istent, a Hazát, a Tudományt. Férit nevelt ott, im itt nagy nevének A nőnevelés állít oszlopot, Híven szolgált egyházkerületének: A kincse, gyöngye is rábízatott, Vezérletére áldásos kezednek Szívben, kedélyben művelt nőt nevelnek Munkád virágzik, épül és halad : Bizonyság rá e ma szentelt falak. De csendesedjen ajkamon az ének — Hiszen köröttem minden róla szól; Ifjú leányok egymásnak mesélnek A jó, a kedves „Czike bácsi"-ről. Jóságos lelke mint a fényes csillag Ragyog reájok s mindig élni fog: Míg itt a műveltség forrási nyílnak, Míg e falak közt női szív dobog. Nem kell Klió, ki tettit ércbe vésse, Ki lenni és nem látszani kiván; Mint pap, mint őr emlékedet bevéste A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít | 9 F W M akadémiát végzett szabómester, vago UGZSO

/^gg^ pápa, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. W7T f r* kiváló minőség és csínos kiállításukért IVlUnKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve. Lapunk mai száma LO oldal.