Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-04-19 / 16. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A kultúra ünnepe. Gyönyörű ünnepe volt a héten városunkban a magyar kultúrának. Gyönyörű és lélekemelő. Lélekemelő nem csupán azért, mert egy rövid idő alatt hatalmassá fejlődött kultúrintézmény új palotájának felavatása történt meg,, lélekemelő nem csupán azért, mert' egy a közoktatásügy terén nagy érdemeket szerzett férfiút részesítettek a legelőkelőbb tényezők méltó ünneplésben, de lélekemelő azért is, mert az ünnepség alkalmával a dunántúli református egyházkerület közgyűlése és Pápa város összes közintézményeinek vezetői egy magasztos érzésben forrtak össze. Ez érzés a hazaszeretet érzése volt, melynek szent tüze magasra lobogott a lelkekben. Ily egységesnek, ily egységesen együtt érzőnek régen nem láttuk a pápai társadalmat, mint a pápai református nőnevelő-intézet felavatásán. Vajha a lelkekben felcsapott szent tüz lángja mindenkorra melegítene áldó sugaraival városunkban ! * A református nőnevelő-intézet felavató ünnepségének ritka súlyt, országos jelentőséget kölcsönzött, hogy azon a magyar királyi kormány is képviseltette magát. Képviselője dr. Benedek Sándor államtitkár f. hó 16-án d. u. V4 6-kor érkezett váiosunkba. Fogadtatására az állomáson megjelentek az összes pápai tanintézetek tanári karai, kiknek élén az ünnepet rendező egyházkerület nevében Németh István theol. tanár, főjegyző üdvözölte ékes szavakban az államtitkárt s a kíséretében levő dr. Neményi Imre min. tanácsost, a tanító képezdei ügyosztály vezetőjét. Majd Mészáros Károly polgármester lépett elő s tolmácsolta a város szives istenhozott ját. Az államtitkár válaszában örömének adott kifejezést afölött, hogy eljöhetett ebbe a jó magyar dunántúli városba, melynek kultúrájáról eddig is oly sok kedvezőt hallott. Hosszú kocsisorban vonult be ezután a társaság a városba. Benedek államtitkár a Griífbe szállt, míg Neményi min. tanácsos az állami tanítóképzőben volt elszállásolva. Este Va^-kor elsőnek Neményi min. tanácsos érkezeit meg a tanítónőképző Széchenyitéri épületébe, hol a tanári kar élén dr. Körös Endre igazgató fogadta s adott örömének kifejezést, hogy a magyar tanítóképzés újjászervezőjét s a tanárok igaz barátját az intézet falai között üdvözölheti. 3/

47-kor érkezett meg Benedek államtitkár, kit szintén az igazgató üdvözölt, hangsúlyozván, hogy a megtiszteltetés, melyben az intézet részesül, nem magának az ifjú intézetnek, de a magyar kultúrának szól. Benedek államtitkár lekötelező kedvességgel köszönte meg az üdvözlést, mely után Vargha Erzsi IV. é. képezdei tanuló virágcsokorral kedveskedett neki. Majd a növendékek sorfala között vonult fel a II. emeleti hatalmas díszterembe, hol addigra a kerületi közgyűlésre érkezett vendégek s Pápa város egész elit társadalma összegyülekezve volt s a terembe lépő államtitkárt moleg éljenzéssel fogadta. k hangverseny. Szegényes szókamrám minden élő jelzőjét kellene újakkal felcserélnem és megsokszoroznom, hogy méltó köntösbe öltöztethessem szerény irásom minden mondatát, mikor inost, e lap hasábjain a dunántúli ref. egyházkerület két lélekemelő ünnepéről és az ezt megelőző iskolai hangversenyről irni akarok, megörökítendő mindazt, amit érezve hallottam és látva éreztem. Tudva azonban, hogy az ember reprodukáló képessége sokkal gyengébb és tehetetlenebb, mint az agy eseményeket és színeket hűen felvevő gépezete, a félelemmel párosult aggódásnak egy bizonyos súlya edződik tollam hegyére, attól tartva, hátha nem tudom az eseményeket oly élethűen visszaadni az olvasónak, ahogy azt egy érző ember meglátta, megérezte. De ha szerény beszámolóm a valóságot meg is közelíthetné, az olvasónak még akkor is segítségül keli hívnia a fantáziát, hogy beleképzelhesse magát abba a gazdag miliőbe, amely ezen fényes ünnepségnek keretéül szolgált. Különösen nehéz a szerepsm, ha elgondolom, hogy az iskolai ünnepségek sokaságából egy magasan kiemelkedő estély van az agyam vetítő-iencséje előtt, melyet a haladás fehér szellemi vásznára, az újság papírjára kell reárajzolnom. Indítsuk el azonban a mennyei Teremtés legtökéletesebb" gépezetét és nézzük végig még egyszer, amit a szemünk gyönyörködve látott . . . Szerda van. A rohanó idő óramutatója az esti hét óra felé közeleg. A ref. nőnevelőintézet új épületének dísztermében mintegy rajzik az intelligencia nagy sokasága. Az intézet kedves növendékei előzékenyen wszetik az érkező vendégeket megjelölt helyeikre, s pár perc múlva tapasztaljuk, hogy a mai ünnepély alkalmával a különben nagy és tágas diszterem bizony szűknek bizonyult. Fölcseng a csengő hangja, a színpad függönye szétnyílik és az intézet egyik iegjobb szavalója, Kéri Teréz III. éves képzőititézeti növendék elszavalta dr. K.őrös Endrének mai számunk tárcájában közölt prológusát. A szavalatot a nehéz költeménynek teljes megértése, pompás hangsúlyozás és valódi mély átérzés jellemezték. A nagy hatást keltett prológ elhangzása után úgy a jeles szavalót, mint a szerzőt is meleg és lelkes tapssal honorálták. A műsor második száma Maurer Ilona és Ki? József zongoratanárok zongorajátéka volt. Joachim RalF : Ghaconne-ját adták elő két zongorán, bámulatos precizitással, amit egy alkalommal már módunkban volt megdicsérni. Az ezen játékról való véleményünk csak megedzi ama régebbi kritikánkat, melyben Maurer Ilonáról és Kis PROLÓG.* IRTA; KŐRÖS ENDRE. Hol parancsa hiú büszkeségnek Kápráztatni kőcsodát rakat, Ott törjön bár piramis fel égnek, Födje vert arany a falakat: Holt a fény és árny borong a kincsen, Nincs ott lélek, ami áthevítsen. Ám ahol egyért epedve régen Önként áldoz gazdag és szegény S alkotásra ezreknek szivében Égi lángot gyújt fel a remény, Bár szerény a mű, mely így megépül, Lelkesít hivalgó pompa nélkül. Mert kövében — itt is e kövekben ! — Minden porszem élő áldozat, Ablakára napnál fényesebben Hit világa ont sugárokat S minden termét szent ajándokával Kincsek kincse: lélek hatja által. * Szavalta 1913 április 16=án a pápai ref. nőnevelö=intézet új épületének felavatása alkal= mából rendezett iskolai hangversenyen: Kéri Teréz 111. éves képezdei tanuló. Jöjj a múltba vélem szemkitárva S lásd e lélek honnan tört elő, Mint a mélyből a forrásnak árja, Mit fakadni készt rejtett erő, Zord bilincse, a föld kérge pattan S végtelen lesz útja a szabadban. Jöjj a múltba vélem szemkitárva S lásd a cirkusz óriás terét, Karzatán a nép szorongva várja, Hogy megkapja véres kenyerét, Látványért üvölt, mert erre éhez, Zsarnokának biborlépcseiéhez. S már megnyílik lenn a börtönajtó S felvonul a vértanú csapat S ráuszítja száz vasmarku hajtó Rostélyok mögül a vadakat, Körmét bősz tigris húsúkba vágja S szerteszéjjel gyúlni kezd a máglya. S ím ott vesznek férfiak sorában Zsenge lányok, gyenge asszonyok, Az dereng mindannyi mosolyában: Nem hazájok e silány homok! Ajkukról a himnusz mennybe szárnyal, Üdv reájok ott vár Krisztus által!.. • Reng az ár. A gálya reng fölötte, Hajtják nagy terhét kegyes rabok, Válluk bélyegét a vas sütötte, Nyers sebük még lüktetőn sajog És ha lankad egy a bús robotban, Rá szeges korbács suhint le nyomban. S bár a kíntól forró lázban asznak, Mely fogyasztja éltük napjait, Nem nyitják meg ajkuk a panasznak, Él keblükben, épen él a hit, Hő bizalmuk tengerek hónából El keletre messze elvilágol. Messze el, hol az árvák körében Ott a hitves, ott a jó anya S fájdalmát szivébe zárva mélyen, Nem hogy meddő Könnyet ontana, Újakat nevel, ha ők lehunynak, Hívekül az evangéliumnak ... Nézz körűi e szép magyar hazában, Mennyi emlék, mennyi drága hant! Egy szólhatna róluk igazában: Az idő, mely némán elrohant. Ajkam reszket, mint az erdő gallya, Ha a magyar asszonyt magasztalja. Ezt igaztalanság átka sújtja És királyt nevel fel, — igazat, Azt temetni hozza jámbor útja S fergetegben holtakat kutat, Míg emez például az erénynek, Iskolát állít fel a szegénynek. Szent szabadság végső várfokára Lengő zászlót — nézz föl rá! — ki tett? És midőn egy nemzet homlokára Gyász redeje vágott mély sebet, Gyöngéden, simán érintve ujja, Mondd: ki volt, ki éppé tette újra? ... Századok próbája szent örökség, Tékozolni nem szabad soha, Hogy késő utódok is becsüljék, Annak épült itt ez iskola, Hogy legyen szellemre és tudásra Férfinak nő méltó, büszke társa. És a lélekért, mely ihletével Mindig élt és mindig alkotott S az akarat szikla=erejével Megterenité ezt a hajiokot, Most hogy célját annyi vágy elérte, Istenünknek hála, hála érte. Lapunk mai száma LO oldal.