Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-06-08 / 23. szám

értékét is. Mem, Echegaray ijefes drámaíró, <de /örökéletű nem lesz. A darab fő férfi szerepéiben Könyves jjenő emlberien igazat, izgalmasan •erőteljeset produkált. Alakításáról annál nagyobb elismeréssel kell szóin úrik, meítfpartnere, Barabás 'Ella csak akart hozzá méltó tlenni, de alakítótehetsége ellenére fizikumának gyöngesége terre •képtelenné tette. Kovács iLtílu tökéletesebben megfelelt feladatának, valódi íkigyó volt, ssma és .veszedelmes. A többi szereplők közül értel<mes játékukkal feltűntek Sáska Ilona, Herczeg j[en§, Lúgosi Jenő. Vasárnap délután a Mozgéfényképek pompás célőadásán mulatott a szép&zámu közönség, & tapsolt sokat, igen sokat a kedvvel, ambícióval játszó színészeknek. A vasárnapi színházi estre borítsunk fátyolt ;S:űrü, íökete fátyolt! Hogy miért ? — Engedjék meg t olvasóink, hogy aidósak maradjunk a ífelelettel Vétenénk a jó ízlés ellen, ha azzal a ®inden ikritikán aluli trágársággal foglalkoznánk, amelyet Hennequin és Mitchel urak a Hölgyek öröme .cim alatt hordtak össze. Micsoda feneketlen mélyre sülyedhettek a francia erkölcsök, iha belőle ilyen irodalmi termékek sarjadzanak, s micsoda züllött lehet az a nép, amelynek ilyen „darabok" íródnak ? Arra azonban semmi szükségünk sem volt, hogy ezt a mocsár virágot — ha már Heltai Jenő elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy magyarra átültette — mi is megismerjük, s minden szimpátiánk mellett is meg kell mondanunk Könyves Jenőnek, hogy igen elhibázott dolognak tartjuk az efféle ordináréságok szinrehozatalát. Elhibázottnak — a közönség- és saját maga érdekében ! Hétfőn kacagástól rengett a színház. Egy kitűnő francia bohózat A zsába volt műsoron, amelyet olyan kerek, összevágó, előadásban mutatott be a társulat, amilyent színpadon még nem sokat láttunk. A fonák helyzetek a mesésen gördülékeny előadásban rohanva követték egymást, úgy hogy a közönség szinte belefáradt a nevetésbe. A kitűnő enzembleben közreműködtek Kallós József, Lugosi Jenő, Barabás Ella, László Gizella, Sáska Hona, s főként Herczeg Jenő, aki ez estén vérbeli komikusnak mutatkozott. » Kedden este kis számú közönség előtt Garvay Becstelen c. szinművét adták alaposan megrövidítve — de azért sokkal hatásosabban, mint eddig láttuk. A főszerepeket Herczeg Jenő, Lugosi Jenő, Barabás Ella és Kallós József vitték sok jó igyekezettel és elismerésre méltó sikerrel. Szeröán este A Mfknség iskalája, egy újabb francia vígjáték ment. Ez se volt éppen fehér est, de azért különösebb megbotránkozást sem Okozott. Egy férjről — szeretetreméltó fickóról — van benne szó, aki imádja feleségét, de — nem tud hü lenni hozzá. A darab végén soík kalamitás után kilátás van rá, hogy mégis az ilesz — talán. A címszerepet Herczeg Jenő kiváló bonvivant-rutinnal játszotta meg, ha az ardiintorokból csak egy kicsit, nagyon kicsit engedne, igazi művésznek mondanók. Feleségét Kovács Lulu adta igen helyesen, egy színésznő szerepében K. Székely Ilona a jeles társalgási színésznő kvalitásait mutatta. A darab gördülékenyen pergett le nem egész két óra alatt. Csütörtökön este Könyves Jenő művészi hirneve telt házat vonzott a Lengyel zsidó előadására. Az igazgató Mathis polgármestert személyesítette, a bűnös, lelkiismeretfurdalásoktól gyötört embert olyan mesterileg ábrázolván, hogy a közönség lélekzQtét visszafojtva leste minden mozdulatát, — de felvonások végén annál zajosabb volt az ováció, melyben a kiváló művészt részesítették. Mellette igen jót produkáltak Herczeg, Lugosi és Kovács Lulu. Cipő valódi gummisarokkal TARKA ROYAT. A tiz:-évesek. (Már összeszedik, hívogatják tízéves, húszéves találkozókra a volt iskolatársakat. A lapok tele vannak a felhívásokkal és pár hét múlva itt is, ott is összetalálkoznak a régi pajtások. Egyről írjunk, akár előre is: egyik olyan mint a másik, kis fantáziával előre is meg lehet csinálni. — Személyek: A volt osztályfő, egy öreg tanár és a tíz-évesek. Most érkeznek sorban a pályaudvarról az ország minden részéből, az öreg tanár fogadja őket.) A tanár (az elsőhöz): Szervusz, édes fiam. Te vagy a Búzás, jól emlékezem rád. Nos, hogy vagy? Te jó diák voltál mindig. Kettesed is ^lig volt. Csak a rajzban voltál gyönge, abból buktál is, ha jól tudom. No mi lett belőled ? A fiúcska : Festő. A tanár (egy másikhoz): A Braun. Te vagy a Braun. Téged ismerlek, hiszen te voltál a büszkeségünk, az eminens tanuló, az ösztöndijak nyertese. Tőled sokat vártunk. No mi lett belőled ? Braun: Vármegyei irodatiszt. Az életben mások vitték el mindig az ösztöndijakat. Az ösztöndijakból a végén nekem csak az ösztön maradt meg, az állati ösztön : megélni. Kenyér kellett, beállottam oda, ahol éppen feléin nyújtottak egy darabot. Aztán vége. A tanár: Szegény fiu. (Egy újonnan jötthöz): A Horváth, űgy-e nem tévedtem ? No édes fiam, hát nem uniformisban ? Te mindig tiszt akartál lenni. Hát nem lettél az ? Hát mi lettél ? Horváth : Cementgyári hivatalnok. A tanár; Különös. No nézd csak, kik jönnek itt! Fazekas. Fazekas a nejével és mi ? Egy gyerek, két gyerek, három gyerek? A kis Fazekasok ? Fazekas: ügy ám, édes tanár úr. A tanár: Szép, nagyon szép, de te pap akartál lenni, hát hogyan történt ? Fazekas: Már meg volt a reverenda, amit fel kellett volna húznom. De a próbálásnál rájöttem, hogy a szivem nem fér bele. Szűkre szabták. Hát én is kívül maradtam. A tanár; Érdekes. De itt jön az osztály legnagyobb szamara. Most már őszintén beszélhetünk erről, úgy-e édes fiam ? De nagy barom is voltál te! Meg is mondtuk az apádnak, a szegénynek, hogy sohase lesz ember belőled. A szamár: Attól függ, hol kezdődik az ember. Én ügyvéd lettem, három éve ország— Kisasszony ! — Lilynek hivnak. — De értse meg kérem Li . . Lilyke — hogy ezt nem lehet! Hiszen maga egy fiatal leány, — más dolog, ha már öreg nénike lenne . . . — Képzelje azt, hogy öreg néni vagyok. Várt egy pillanatig, de Jáoint hallgatott. — No, — mi lesz ? . . . — Nem lehet. — Majd segítek, — kikérdezem magát; de kikérem, hogy a tiszta igazat vallja ! — Figyelem ! kié ez a lom a ládában. Jáoint mélyen felsóhajtott. — Helén kisasszonyé. — Tehát röviden Heléné. Ugy-e minden egyes ereklyének megvan a maga története ? Jácint szemei felvillantak. — Mindegyiknek. — Például; ez az eltörött csésze ? — Vizet tartogatott benne és titokban, hátul a galléromba akarta önteni. Szerencsétlen • ségemre nem vettem észre, megmozdultam és kivertem kezéből a csészét. Amikor a cserépdarabokat szedte össze, megvágta "az ujját. A zsebkendőmmel csavartam át a vérző ujját. — Ahá! Innen származnak hát a kettes számú ereklyének barna foltjai! A Helén vére! Hát a labdák? — Felém dobálta őket, amikor egyedül ültem az iroda ablakánál álló íróasztal előtt! — Boldogan mosolygott, — Istenem, hány eltörött ablakot csináltattam meg! — Miféle ez az összeaszalt alma ? — Abba beleharapott, de gyorsan eldobta, nagyon éretlen volt és savanyu. Lilyke hangosan felkacagott. — Csak azt osodálom, hogy maga akkor rögtön meg nem ette I Hiszem magának a méznél is édesebb lett volna úgy-e? — Elsőben ezt akartam, de . . . kék gyermekszemeivel furfangosan nézett Lilykére — így tovább tartott 1 — Igaz --- így még ötven évig is eltart, — aztán tétesse ezt a sok lomot a sirjába — legalább a babérjain nyugszik! — Hirtelenül szorosan melléje toppant és szigorúan nézett reá. — Most még csak egyre feleljen, igen tisztelt Jáoint Gusztáv uram: nyávogó, érzelgős vén kisasszony maga, vagy — férfi ? Jáoint nem felelt mindjárt. — Igaza van Lilyke, mondta egészen nyugodtan. De nézze; ha kezembe tartom ezt az almát, magam előtt látom a finom, törékeny gyermeket, aki undorral dobta el magától a rosszat; a osésze kaoagó osintalanságaira emlékeztet, a zsebkendő szomorúságára, könnyeire. A labdák szemeim elé varázsolják mulatói jókedvét, a baba ellenben anyáskodó, jóságos gondoskodását; jobban bánt ő ezzel a osunya babával, mint némely anya a gyermekével . . . Ha felnyitom ezt az öreg ládát és rakosgatom az ereklyéimet, egyszeribe egész ifjúságom támad föl előttem — mindig úgy érzem, mintha templomban volnék és a szivem könnyű lesz és boldog . . . Lilyke félig gúnyosan, félig meghatottan hallgatta. — És ebben a templomban • bálványát imádja úgy-e? Mert maga imádja Helént! Lássa, szépen, lelkesen beszélt el nekem mindent, de én azért mégis megmaradok annál, amit mondtam. Ha maga, Jácintusom, férfi lenne, e sok lom helyett magát, a bálványt hozta volna ide magának. Helén már két óv óta lehetne a felesége. — A feleségem! — mondta remegve. Helén — az én — feleségem 1 Lehetetlen! Ez lehetetlen ! — Miért volna lehetetlen ? — Hogy miért?! Mert ó a világ legszebb, legimádandóbb teremtése — mig ón tehetségtelen, szerény jövedelmű hivatalnok vagyok! Az ön atyja jószívűségéből fogadta házába a szegény árva fiút — aki akkor nem értett semmihez! Hálából elkövetném azt a . . . A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • • r W WW technológiát végzett szabómester, Vago Dezső Pá

Da. Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. "lf 7T 1 r t ^^ kiváló minőség és csinos kiállításukért lVlUllJVCtlIIl több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.