Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-03-02 / 9. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Gyönyörű élet. Egy gyönyörű, mert áldá­sos élet méltó kitüntetéséről adott hirt a hé­ten a hivatalos lap. Dr. Batthyány László gróf kapta a Szent-István rend kiskeresztjét. A szó­nak nem banális értelmében vett „nemes" grófot városunkból is sok an ismerik. Nem egy sínylődő beteg felkereste őt tőlünk is, hogy hasznát lássa emberbaráti működésének, melyről a Budapesti Hirlap nyomán a következő ismer­tetést közöljük : Batthyány László gróf neve eddig alig szerepelt a közéletben. Ő nem politizál, nem futtat, a nyilvánosságot egy finom lélek tartóz­kodásával tartja távol a cselekedeteitől. Pedig e cselekedetek értéke sokszorosan felülmúlja mind­azt, amiért annyi reklámot élvez sok modern „emberbarát", akinek van szive „jót tenni" az államsegítségből és a társadalmi jótékonyságból begyült fillérekkel. Batthyány László gróf élete elejétől végig a legnemesebb önfeláldozás az emberszeretet szolgálatában. Ö nem képviseli mások jó szivét, mint a jótékonyság sok cégjegyzője, hanem maga gyürkőzik neki a munkának és föláldozza annak mindazt az előnyt, amit a születés és a vagyon biztosíthat. A nagy név birtokosa, a hatalmas vagyon ura reggeltől estig és igen sokszor estétől reggelig is ott áll a beteg ágya mellett abban a kórházban, amelyet ő építtetett és szerélt föl az orvostudomány legmodernebb fegy­vereivel. Batthyány gróf magánkórházában, ame­lyet mosonmegyei uradalmi székhelyén Köp­csényben építtetett 1902-ben, huszonégy ágy szegénysorsu betegek befogadására szolgál. A kórházban minden ingyenes: a kezelés, az orvosság, ellátás. A szegény beteg még segít­séget is kap, amikor a kórházból távozik. A köpcsényi kórház valóságos gondviselése a környéknek. A gróf, aki maga kiváló orvos, az általa fizetett kórházi főorvos és segédorvos ál­tal támogatva, a kórházi kezelésen kivül éven­kint 6—7000, a közeli környékről, de távolabb­ról, sőt más vármegyékből is bejáró beteget ke­zel ingyen. A vagyontalan beteg a községben ingyen ellátást, sőt igen gyakran anyagi támo­gatást is kap. És ezzel távolról sem merül ki mindaz, amit Batthyány László gróf a szenve­dőkért tesz. Sohasem zárkózik el egyesek, vagy egyesületek kérelme elől, ha a jótékonyság ne­vében fordulnak hozzá. Batthyány gróf a köpcsényi kórházra — az építési és berendezési költségeket nem te ­kintve — évenkint minlegy százhúszezer koro­nát költ. A gróf egész életét a betegei közt tölti el, és az ő egyéni önfeláldozásához ará­nyítva csaknem eltörpül az óriási anyagi ál­dozat, amellyel az emberszeretetnek ezt az ott­honát megteremtette és fönntartja. Pedig ez az összeg valósággal amerikai arányú: eddig is már mintegy két millió korona. Batthyány László gróf mindig elzárkózott minden olyan törekvés elöl, amely nemes mun­kásságát az azt megillető külső elismeréshez juttatta volna. És külső segítséget se vett igénybe sohasem. Megóvta minden beavatkozástól azt a mindennél értékesebb erkölcsi tőkét, amely a saját erejéből nemeset alkotó férfiú öntudatában rejlik. Ugy tudjuk, hogy cz a mostani kitünte­tés, amelynek megokolása a grófnak a jóté­konyság, különösen közegészségügy terén ki­fejtett kiváló emberbaráti működése, meglepe­tés lesz Batthyány gróf számára. De bele kell nyugodnia ebbe a leleplezésbe, mert az ország­nak szüksége van arra, hogy a köpcsényi példát minél többen ismerjék meg. Végtelenül értékes erkölcsi tanulság ez a férfikor delén álló magyar úr, aki egész életét a maga kórházában tölti el fehér műtőköpenyegben a betegei közt, akikre milliókat költ el. A nemesszivü emberbarátot nem lehet megkímélni a leleplezéstől. Erről az országról annyi rosszat beszélnek és irnak, hogy nem állhattunk ellent a csábításnak : be kellett világítanunk a köpcsényi gróf kitünte­tésének fenségesen egyszerű hátterébe, hadd lássák meg az ellenségeink cáfolatul, és mi ma­gunk — tanulságul. Halastó városunkban. A'városunk határában létesíteni szándé­kolt halastó dolgáról már többször volt szó lapunkban. Az eszmét mi elejétől fogva pártoltuk s ha a kivihetőség szempont­jából voltak aggodalmak, azok eloszlatá­sára alkalmas a földmivelésügyi minisz­térium fenhatósága alá tartozó halászati felügyelőségtől a városházára érkezett lei­rat, melyben Répdssy Miklós, műszaki tanácsos a következő leirását adja a helyszínrajzzal, hosszkereszt-szelvények­kel és a müépitmények rajzaival renki­vüli gondosan felszerelt, nagyon szépen kidolgozott tervnek: Pápa városa közélelmezése javítása érdekében nalasgazdaságot kiván beren­dezni. Arra alkalmas területnek mutat­kozik a Tapolcza patak balpartján a patak és a Zavari malomnál kiágazó Horgosér szögeletében elterülő rétparcella. A helyszínrajzból kivehetöleg a terület 3 tóra volna osztandó, töltések emelésé­vel : a töltések koronájának szélessége 1-5 m. Oldalaik a vizfelől 1:1 V 2-hez A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Régi kapu előtt* Oh, jöjjetek, ti drága, régi képek: Te füstös műhely, rémes, nagy mesék, Halk őszi órák, csöndes téli élet És arcok, kiknek nem tudom nevét I Kirakatkincsek, kósza, kis diákok, Meleg mélységű, méla esti.fény, Ti áhítatos, halk minisztrálások, Tömjénezés az oltár lépcsején l Ti álmodásos ünnep-délutánok, Magamba rejtett, félénk vallomások, Te szent, te jámbor, kedves szerelem . . / ÓK jöjjetek, ti drága, régi képek S helyezzetek el egy kis ékességet Fáradtra hajlott, árva fejemen ! ^ Finta Sándor. * „A rettenthetetlen ólomkatona" c. kötetből. A második látogatás. Irta: Radier Iván. Gsobán felkelt az ágyból, belelépett hiuz­bőr papucsaiba, magára öltötte reggeli toilettjót és az ablakhoz lépett, hogy züllött tetemót meg mártogassa a friss dunai levegőben. Ahogy az ablakot feltárta, hirtelen erős léghuzam csapta meg, amely majdnem leverte lábairól: a szobája végén levő ajtó is kinyílt ós egy elegáns, korom­fekete hajú asszony lépett be rajta. Csobán visszanézett és mivel nem ismerte fel hirtelenében a látogatót, félig türelmetlenül, félig boszusan odaszolt: — Naa ! Nem tud vigyázni ? Majd mikor fölismerte a jövevényt, kicsit enyhébb hangon folytatta. — Azt hittem a szobalány. Az asszonyt ez a fogadtatás láthatólag zavarba hozta. Mig a belépésben volt valami diadalmas rohanásszerü, (mint aki a helyre való bejáratosságávaV tüntet), most egy kiosit meg­lappadt kedvvel, immár bizonytalanul imbolygott Csobán felé. Utoljára mégis megerőltette az arcát egy bátor, szinte hetyke mosoly erejéig és mire szemtül-szembe álltak, már ismét sugár­zásig derült mosoly közül lebbent el ajkáról, lágy, engesztelő hangon : — Rosszkor jöttem, úgy-e ? Zavarom a gondolataiban. Csobán első pillanattól fogva tisztában volt vele, miért jött az asszony. Vagy egy hete adták új darabját a „Középfajú drámák színpadán", ós a nő, aki már ott is annyira tapsolt neki, hogy majdnem kiesett a páholyá­ból, levélben engedélyt kórt tőle, hogy a laká­sán fölkereshesse. Az engedélyt ugyan nem kapta meg, de azért a premiéret követő másnap már ott volt Csobán Boston-szállóbeli lakásán. Ebből a második, ugyancsak nem engedélyezett meg­jelenéséből a gyanakvó lélekbúvár ösztönével azt sejtette, hogy az asszony huzamosabb vi­szonyt akar berendezni kettejük között; mivel pedig ehhez Csobánnak semmi kedve sem volt, így felelt amannak a mentegetőzésére : — Ha már itt van, osak üljön le ós mondja el, mi járatban van ? Ez a nem várt torz-bánásmód az asszonyt teljesen kihozta a sodrából. Egy pillanatig retiküljéhez kapott, gyömöszölt valamit benne, aztán hirtelen erőre kapva villámgyorsan körül­A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • • W W WW technológiát végzett szabómester, vago llezso aes^ Pá D a. Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére tkivánatrá [vidéken is megjelenek. TI7Í 1 r » kiváló minőség és csínos kiállít ásukért lVItHliVcillll több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom