Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-02-17 / 7. szám

malmot, az állam támogatásával azt gépekkel berendezni s megkezdeni a tömeges termelést s ennek utánna az értékesítést. Nem hihetem, hogy fel ne fognák iparosaink ennek rendkivüli horderejét. Olcsóbban termelve nagy kvantumot tudnak értékesíteni s ennek hasznát mindegyik élvezné. Iparosaink élelmességétől függ, hogy rálépjenek a jólét ösvényére. Nem kell ide nagy töke, mert a munkaerő a tökének alapja, csak akarat kell önmagukon segíteni. Vegyék fontolóra iparosaink, hogy az életben megállás nincs, minden fejlődik körülöttünk, tehát az életviszonyokkal lépést kell tartanunk, mert különben el kell pusztulni a régi alapokon nyugvó kézmű iparosnak. A technika fejlődését felhasználta a nagy töke, a gépeket szolgálatába hajtotta, azok milliókat hoznak a vállalkozóiknak. Nem szabad a kisiparosoknak apáthiába esni a nagy töke csodás eredménye miatt, csak tettrekészség kell beállani összehordott kis tökékkel állami támogatással a gyárak közé és élvezni annak többszörös hasznát. Ha iparosaink serkentve rálépnének ezen gépi üzemekre, minő más perspektívája lenne városunknak is. Pápától Tapolczaföig zakatolnának a gépek, hirdetnék iparosaink törekvését s az ezzel járó jólétet. Egyik iparteleptől a másikig a munkásházaknak egy láncolata képződnék, a forgalmat pedig villanyvasuton bonyolítaná le. Minő forgalom, minő élet lüktetne a város testében ! Sokan ezt tán álomnak tekintik, de rendesen az álom is azokból a képzeletekből alakul ki, melyekkel ébren foglalkozunk. Ezideig az egyes városok egy-egy idegen gyárért áldozatkészségben versenyeztek, ettől várták tespedésükböl való kiragadtatásukat. Hát az áldozatkészség nem nyilvánulhat meg önmagunkért ? Hát a mi iparosaink nem fordulhatnak saját városukhoz a kezdet nehézségeiben való segélyért ? Hát nem tízszeres kötelessége a városnak megmenteni meglevő kis iparunkat s vele ezer és ezer családot ? Csak ki kell lépni az élet küzdő terére s akarni kell a tisztességes munkával járó elismerést. De ha továbbra is tespedünk ; s a fejlődő életben nem látjuk megboldogulásunk útját, akkor nyomtalanul eltününk s az utókor tán egyes feljegyzésekből fog arról tudomást venni, hogy valaha volt ám itt is kisipar, de a tettrekészség hiányában elpusztult, Legyünk bátrak, akaraterősek s dolgozni akarók és tudók, akkor számunkra még jobb jövő fog nyilni és Széchenyivel elmondhatjuk, hogy „Magyarország nem volt, — hanem lessz". Városi bizottságok. Itt közöljük a múlt közgyűlésben megválasztott bizottságok névsorát. Bizottságban — mint látható — nincs hiány a városházán. Csak aztán a bizottságok dolgozzanak is. I. Állandó választmány: Dr. Antal Géza, Baranyay Zsigmond, Barthalos István, Fischer Gyula, Faragó János, Gyurátz Ferenc, dr. Hirsch Vilmos, Hajnóczky Béla, dr. Kluge Endre, Kriszt Jenő, Kis József, Saáry Lajos, Steinberger Lipót, Sebestyén Dávid, Oswald János, Halász Mihály, Ács Ferenc, Billitz Ferenc, Krausz József N., Lamperth Ferenc, Lőwenstein Adolf, Győri Gyula, dr. Lakos Béla, dr. Steiner József, Wuest Ferenc, Karlovicz Adolf, dr. Teli Anasztáz, Baldauf Gusztáv, Harmos Zoltán, Béri Zsigmond, Barsi József. Tagok továbbá a jogügyi, pénzügyi, egészségügyi, a v. iskolaszék, ovodabizottság s építészeti bizottság megválasztandó elnökei s jegyzői. II. Jogügyi bizottság: Dr. Adorján Gyula, Barthalos István, dr. Fehér Dezső, dr. Hirsch Vilmos, dr. Herzog Manó, dr. Kluge Endre, dr. Kende Ádám, Saáry Lajos, Galamb József, dr. Gottliéb Sándor, dr. Györké Sándor, Steinberger Lipót, Sült József. III. Pénzügyi bizottság: Krausz József N., Fischer Gyula, Harmos Zoltán, dr. Hoffner Sándor, dr. Kluge Endre, dr. Kapossy Lucián, Karlovitz Adolf, dr. Lakos Béla, Németh István, Sebestyén Dávid, Steinberger Lipót. IV. Vízügyi bizottság: Billitz Ferenc, Besenbach Károly, Fischer Gyula, Harmos Zoltán, Hajnóczky Béla, dr. Hirsch Vilmos, dr. Hoffner Sándor, Krausz József N., Karlovitz Adolf, dr. Kende Ádám, dr. Lőwy László, Saáry Lajos, dr. Steiner József, dr. Fehér Dezső s a tanács tagjai. V. Villamvilágitási felügyelő bizottság: Fejes Zsigmond,Győri Gyula, Billitz Ferenc, Hajnóczky Béla, dr. Hirsch Vilmos, dr. Horváth József, Krausz József N., Karlovitz Adolf, dr. Kende Ádám, dr. Kőrös Endre, Varga Rezső, Langráf Zsigmond, dr. Lakos Béla, dr. Lőwy László, Jílek Ferenc, a tanácstagok s az üzemvezető. VI. Építészeti és szépészeti bizottság: Besenbach Károly, Billitz Ferenc, Bottka Jenő, Gerstl Leó, Győri Gyula, Kerbolt Alajos, dr. Lőwy László, Langráf Zsigmond, Lippert Sándor, Wittmann Ignác. VII. Közegészségügyi bizottság: Dr. Kövi József, Győri Gyula, dr. Kreisler Károly, Németh István, dr. Rechnitz Ede, Barcsi József, Jílek Ferenc, a gyárak igazgatói, a középfokú tanintézetek igazgatói, a v. orvosok s az állami állatorvos. VIII. Árvaszéki kültagok: Dr. Györké Sándor, dr. Fehér Dezső, dr. Gottlieb Sándor, dr. Herzog Manó, dr. Hirsch Vilmos, dr. Kende Ádám, dr. Hoffner Sándor, dr. Kluge Endre, Saáry Lajos, Steinberger Lipót. IX. Községi iskolaszék: Kis Ernő, Baranyay Zsigmond, Borsos István, Bőhm Samu, Faa Mihály, Faragó János, Győri Gyula, Gyurátz Ferenc, Hajnóczky Béla, Herz Dávid, dr. Horváth József, izr. rabbi, Jílek Ferenc, dr. Kapossy Lucián, Kis József, Kriszt Jenő, dr. Kőrös Endre, dr. Lakos Béla, Lázár Ádám, dr. Lőwy László, Molnár István, Mátz József, Nagy Vilmos, Rozs József, Saáry Lajos, dr. Steiner József, Schor Ármin, Sült József, Szutter Dániel, v. főorvos, az ipartestület elnöke, az OMKE kiküldöttje. X. Ovoda felügyelő bizottság: L. IX., továbbá Baldauf Gusztávné, Saáry Lajosné, özv. Kreisler Józsefné, Sült Józsefné. XI. Szinügyi bizottság. Dr. Adorján Gyula, dr. Hoffner Sándor, dr. Kőrös Endre, dr. Lakos Béla, Krausz József N., dr. Lővy László. Hat taggal kiegészíti magát. XII. Népkonyha-bizottság. Gyurátz Ferenc, Győri Gyula, Kalmár Károly, Hajnóczky Béla, dr. Teli Anasztáz, dr. Kapossy Lucián, dr. Kőrös Endre, Kriszt Jenő, Kis József, dr. Steiner József, dr. Csehszombathy László, Freund Ferenc. XIII. Pénztári bizottság. Kalmár Károly, Halász Mihály. Póttagok: Győri Gyula, Schwarcz Vilmos. XIV. Regále-bizottság. Városi tanács és a pénzügyi bizottság tagjai. Visszaemlékezéseim Pápára. Irta: dr. Závory Sándor. Mottó: Sokat szenvedtem én te benned, Mégis mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. Petőfi. I. Az öregharang. írtam én már visszaemlékezéseket Pápára több, mint tiz év előtt is. Amit a feledés el nem törölt, akkor előadtam. De mostanában álmatlan éjszakáimon — hogy az idő teljék, emlékezetem fiókjaiban kezdtem turkálni s találtam még azok fenekén elraktározva némely darabokat, miket érdemesnek tartottam előszedni s a penészből kitisztogatni. Kirakom most azokat a nyilvánosság asztalára. Vegye szívesen a nyájas olvasó. Mint Ovidiust a szülőföldje vonzotta, úgy húz engem egy megmagyarázhatlan érzelem e városkához. Már kisgyermek koromban éreztem ezt, mely hasonlított a honvágyhoz s ha egy legátus, vagy szuplikáns diák vetődött hozzánk Pápáról: oly tisztelettel néztem rá, hogy majdnem kezet csókoltam neki. Csak a minőség Mint minden falusi gyerek, úgy magam is bámultam és szerettem a harangokat s ha akkor kellett volna már pályát választanom : biztos, hogy ón harangozó lettem volna. Irigyeltem e derék férfiú hivatalát s iparkodtam megnyerni barátságát. És — bár annyira nem vihettem is —, hogy a harang húzását rámbizza: annyit mégis sikerült kikunyorólnom tőle egyelőre, hogy mikor harangozott, a kötél végét megfoghattam, amely szívességét lopott kenyérdarabokkal honoráltam. Hát még mikor bátyám nagy vakációra hazajött s beszélte, miosoda rettenetes nagy harang van Pápán az öregtemplom egyik tornyában ! Oh, hogy vágytam oda, hogy azt a nagy harangot megláthatnám. Midőn a nagy vakáció leteltével bátyámat Pápára visszavitték, ott rimánkodtam, kértem, sirva könyörögtem: vigyenek el engem is. „Elmegyek Pápála, én is elmegyek Pápála, vigyenek el engem is Pápála I" Már fennültek a kocsin. A kocsis megsajnált, leszállt az ülésből. — No, jól van kis fiam. Elviszünk hát téged is. Hol van egy libaköltető-kosár, hozz elő egyet. Előteremtettem a kosarat. — De ebben rossz ülésed lesz ám ; hozz egy nyaláb szalmát is ülésnek. Szaladtam s téptem a kazalból egy jó osomót. A gyeplő kezelője elkészítette kosaramban a jó ülést. — No, próbáld meg, lesz-e jó helyed ? Örömmel konstatáltam, hogy jó. Végtelenül örültem s bizton hittem, hogy ón is megyek velők Pápára ; meglátom azt a hires nagy harangot. Hittem 8 oh ! de boldog voltam. „Az embernek hite az ő menyországa", mondá egykor Kossuth. — Hozzál kisfiam egy darab cérnát i», jó hosszút, hogy dupláa vehessük ; úgy majd nem kell félni, hogy elszakad. Kihoztam az egész gombolyagot. A kocsi után odakötötte kosaramat a saraglyához. — No, ülj bele. — Van-e jó helyed? — Van. Ekkor ő is felült a helyére. Még hátra szólt, fogódzam meg jól a kosár szélébe, vigyázzak, hogy ki ne essem. Megvagdalta a lovait, a kocsi elindult, ón révén lett világhírű a valódi PALMA kaucsuk-cipősarok A hygienikus Palma kaucsuk ágybetet minőség elsőrangú