Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-12-21 / 51. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Morál és hangulat. Mikor a Zsilinszky fiukat felmentették, a Budapesti Hirlap az igaz­ság diadalát zengte és a Népszava menydörgött az „úri" esküdtszék ellen. Most, hogy Kovács Gyulát felmentették, a B. H. itéli halálra az esküdtszék intézményét s a Népszava zeng hozsánnát az egyedül „független" bíróságnak, így azok, akik a szélsőségek útját járják s akik egy-egy párt csaló szemüvegén itélik meg az eseményeket. Aki azonban felülemelkedve min­den pártszemponton, teljesen tárgyilagosan itéli meg az eseményeket, az egyszeriben megállapít­hatja, hogy a Haverda Mari, a Zsilinszky-fiuk és a Kovács Gyula felmentése mind egy kate­góriába tartoznak, abba a kategóriába, amikor az esküdtszék nem az örök morál, de az örökké változó hangulat szerint mondja verdiktjét. E verdiktek bárkit minden habozás és az itélet minden félelme nélkül felhatalmaznak revol­veres merényletek elkövetésére, ha előre biztos jövendőbeli esküdtszékének hangulatáról. Hogy azonban a hangulat helyes fundamentuma lenne az igazságnak, azt a józanság pillanatában okos ember nem állithatja. „Mi leszünk a békességbontók." Téve­désben, nagy, igen nagy tévedésben van a Pápa és Vidéke, mikor azt a hirét r melyben megbotránkozásának ad kifejezést afölött, hogy a biboros megyés püspök aranymisés jubiláris napján a város házai, sőt maga a városháza sem volt fellobogózva, ilyenformán fejezi be: „Persze, ha mi ezt most szótárgyává tesszük, mi leszünk a békességbontók," Nem hogy békességbontással nem vádoljuk ezért, sőt ki­jelentjük,. hogy a dolgon mi magunk is a leg­nagyobb mértékben megbotránkoztunk. Egy biboros-püspökkel szemben, ki negyedszázad óta az apostoli szeretet jegyében, páratlan böl­csességgel vezeti egy nagy egyházmegye kor­mányzását, a figyelemnek valóban igen csekély jele, a hálának minimális megnyilvánítása lett volna, ha e napon Pápa városnak akár összes házai nemzeti trikolorral hirdették volna az öröm ünnepi napját. És ha mi — kik magunk is a botránkozók közt voltunk és vagyunk — erről múlt számunkban még sem emlékeztünk meg, oka egyedül az volt, hogy kímélni akar­tuk azokat, akik a jubiláris ünnepségeket Pápán rendezték. Mert azt véljük: ebben viszont a P. és V. igazat fog nekünk adni, minden ünnepet, de főként ily ritka nagy ünnepet, rendezni is kell. S mi nem sértjük meg azzal pld. az evangélikusokat, kiknek nemrégiben országos ünnepük volt Pápán, ha biztosként feltételez­zük, hogy az ő rendező-bizottságuk valamely alkalmas módon értesítette az ünnep napjáról a háztulajdonosokat s felkérte őket, hogy együtt­érzésüknek a zászló kitűzésével adjanak kifeje­zést. Abban is egyet fog velünk érteni t. lap­társunk, ha ez a felkérés a püspöki jubileum rendezősége részéről megtörtént volna, feltét­lenül meg lett volna a foganatja. Itt tehát mulasztás történt, amit csak igazán kíméletből s a jubiláris főpap iránt érzett mély tiszteletből nem rótunk meg. Most hogy laptársunk a dol­got szóvá tette, mi se zárkózhatunk el véle­ményünk nyilvánításától annak a biztos remé­nyünknek kifejezése mellett, hogy hasonló megbotránkozásnak többé soha nem leszünk részeseivé. Háborús karácsony. Ilyen nehéz, borús karácsonya még kevés volt a magyarnak. Züllött közálla­potainkra rácsapott a háború réme, ezer vész és baj közé kerültünk. Hirtelenében belekerültünk a világtörténelem forgatagá­nak kellős közepébe és a világtörténelmet vérrel csinálják. Ma már minden egyes magyar állampolgár a maga bőrén érzi a nagy események hatását, az egyiket behívták katonának, a másiknak rokonát, hozzátartozóját szólították fegyver alá, az üzletek rosszul mennek, az élelmiszerek ára mind magasabbra szökken. Erezzük, látjuk, hogy olyan események kezdenek magukkal ragadni bennünket, amilyene­ket eddig nem ismertünk, amilyenekről még csak nem is álmodtunk. Világháború! Száz és százezer ember pusztulása, Magyar­ország sorsa, minden kockán forog! Leírhatatlan hangulatok között vir­rad ránk karácsony ünnepe. A béké-é, a szereteté! Mily örült ellentét! Ha hitetle­nek lennénk és nem volna veszíteni valónk, kacagnánk a pokoli humor fölött, amely a világháborús izgalmak kellős közepébe a béke ünnepét iktatja be. De félre a kishitüséggel és a rossz­indulattal. Modern filozófusok hasztalan hirdetik, hogy az ember a boldogságra született. Az élet ennek ellenkezőjét bizo­A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Rőzsegyüjtő nagyanyó. — Wildenbruch. — Süvít a szél, a lég hideg, Az úton lassan anyóka tipeg. Siess, nagyanyó, siess. Rőzsét gyűjtött, hátán a kosár, Az est leszállt, jön az éjszaka már, Csikorgó erdő háta megett, Otthon várják éhes gyerekek, Siess, nagyanyó, siess. Terhétől majd hogy a földre borul, Keze gémberedön egymásba szorul, Nem védi meg a vékonyka kötény, S hogy üvöltöz a szél, a durva, kemény, Siess, nagyanyó, siess. Egyszerre! mi csendül a néma havon ? Csengő csörög, ostor pattog szilajon S hogy látja a szánt, sóhajt imigyen : „Ezzel hazajuthatnék Íziben". Siess, nagyanyó, siess. Nem látod a vészes fellegeket, Kavarva, zúdítva pehely sereget. Torlódik a hó, elsülyed a táj Es egyre sűrűbb, zordabb a homály, Siess, nagyanyó, siess. Csak egyre reméli, hogy tova jut, Csak egyre növekszik előtte az út, Remegő szive a szemébe kiül, Remegő szeme ázik könnyeitül, Siess, nagyanyó, siess. Végesvégig behavazva az ut, Nem látni a messze, a messze falut, De mégis amott nem a tornya lebeg, Ne állj meg öreg, ne állj meg öreg! Siess, nagyanyó, siess. Nem mozdul a lába semerre neki, Szeme révedezőn faluját keresi, Lassan letelepszik a hóba bele, Görcsösen ölébe szorul a feje, Siess, nagyanyó, siess. Csillagsereg égi futásra kilejt, Anyóka csak ül, felállni felejt, Hóföldjének halál nekivág, Övé ez a dermedt, néma világ, Menekülj, nagyanyó, menekülj. Sirnak bizony otthon a kis gyerekek, Nem költi jajuk fel az öreget, Kenyeret kérnek, csak kis darabot, Nem hallja anyóka, anyóka halott. Aludj, nagyanyó, csak aludj. Ford. Kőrös Endre­A föld fejlődése. Irta: Fejes Zsigmond. I. Száljunk vissza messze: rég elmúlt időkbe ! Ne csak a képzelet csapongó szárnyain, hanem a tudásnak biztos útján járva, menjünk oda visza, oly régi időkbe, amikor ez a Föld, a mi lakóhelyünk, éppen megszületett. S el­kezdve bolygónknak születése-napján, fussunk végig gyorsan sok millió évnek rövid törté­netén. Az ősködböl, amelyben már megvolt a Nap és a bolygóknak összes anyaga, lassan ki­fejlődött a mi Napr endszerünk. Előállott a Nap a körülötte keringő bolygókkal; kialakult tehát A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít Vágó Dezső Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. technológiát végzett szabómester, Pápa, Fő-tér 19. sz. TC7T f r *^^ kiváló mínóség és csínos kiállításukért iVlUílKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve .Lapunk: mai száma ÍO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom