Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-12-21 / 51. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Morál és hangulat. Mikor a Zsilinszky fiukat felmentették, a Budapesti Hirlap az igazság diadalát zengte és a Népszava menydörgött az „úri" esküdtszék ellen. Most, hogy Kovács Gyulát felmentették, a B. H. itéli halálra az esküdtszék intézményét s a Népszava zeng hozsánnát az egyedül „független" bíróságnak, így azok, akik a szélsőségek útját járják s akik egy-egy párt csaló szemüvegén itélik meg az eseményeket. Aki azonban felülemelkedve minden pártszemponton, teljesen tárgyilagosan itéli meg az eseményeket, az egyszeriben megállapíthatja, hogy a Haverda Mari, a Zsilinszky-fiuk és a Kovács Gyula felmentése mind egy kategóriába tartoznak, abba a kategóriába, amikor az esküdtszék nem az örök morál, de az örökké változó hangulat szerint mondja verdiktjét. E verdiktek bárkit minden habozás és az itélet minden félelme nélkül felhatalmaznak revolveres merényletek elkövetésére, ha előre biztos jövendőbeli esküdtszékének hangulatáról. Hogy azonban a hangulat helyes fundamentuma lenne az igazságnak, azt a józanság pillanatában okos ember nem állithatja. „Mi leszünk a békességbontók." Tévedésben, nagy, igen nagy tévedésben van a Pápa és Vidéke, mikor azt a hirét

r melyben megbotránkozásának ad kifejezést afölött, hogy a biboros megyés püspök aranymisés jubiláris napján a város házai, sőt maga a városháza sem volt fellobogózva, ilyenformán fejezi be: „Persze, ha mi ezt most szótárgyává tesszük, mi leszünk a békességbontók," Nem hogy békességbontással nem vádoljuk ezért, sőt kijelentjük,. hogy a dolgon mi magunk is a legnagyobb mértékben megbotránkoztunk. Egy biboros-püspökkel szemben, ki negyedszázad óta az apostoli szeretet jegyében, páratlan bölcsességgel vezeti egy nagy egyházmegye kormányzását, a figyelemnek valóban igen csekély jele, a hálának minimális megnyilvánítása lett volna, ha e napon Pápa városnak akár összes házai nemzeti trikolorral hirdették volna az öröm ünnepi napját. És ha mi — kik magunk is a botránkozók közt voltunk és vagyunk — erről múlt számunkban még sem emlékeztünk meg, oka egyedül az volt, hogy kímélni akartuk azokat, akik a jubiláris ünnepségeket Pápán rendezték. Mert azt véljük: ebben viszont a P. és V. igazat fog nekünk adni, minden ünnepet, de főként ily ritka nagy ünnepet, rendezni is kell. S mi nem sértjük meg azzal pld. az evangélikusokat, kiknek nemrégiben országos ünnepük volt Pápán, ha biztosként feltételezzük, hogy az ő rendező-bizottságuk valamely alkalmas módon értesítette az ünnep napjáról a háztulajdonosokat s felkérte őket, hogy együttérzésüknek a zászló kitűzésével adjanak kifejezést. Abban is egyet fog velünk érteni t. laptársunk, ha ez a felkérés a püspöki jubileum rendezősége részéről megtörtént volna, feltétlenül meg lett volna a foganatja. Itt tehát mulasztás történt, amit csak igazán kíméletből s a jubiláris főpap iránt érzett mély tiszteletből nem rótunk meg. Most hogy laptársunk a dolgot szóvá tette, mi se zárkózhatunk el véleményünk nyilvánításától annak a biztos reményünknek kifejezése mellett, hogy hasonló megbotránkozásnak többé soha nem leszünk részeseivé. Háborús karácsony. Ilyen nehéz, borús karácsonya még kevés volt a magyarnak. Züllött közállapotainkra rácsapott a háború réme, ezer vész és baj közé kerültünk. Hirtelenében belekerültünk a világtörténelem forgatagának kellős közepébe és a világtörténelmet vérrel csinálják. Ma már minden egyes magyar állampolgár a maga bőrén érzi a nagy események hatását, az egyiket behívták katonának, a másiknak rokonát, hozzátartozóját szólították fegyver alá, az üzletek rosszul mennek, az élelmiszerek ára mind magasabbra szökken. Erezzük, látjuk, hogy olyan események kezdenek magukkal ragadni bennünket, amilyeneket eddig nem ismertünk, amilyenekről még csak nem is álmodtunk. Világháború! Száz és százezer ember pusztulása, Magyarország sorsa, minden kockán forog! Leírhatatlan hangulatok között virrad ránk karácsony ünnepe. A béké-é, a szereteté! Mily örült ellentét! Ha hitetlenek lennénk és nem volna veszíteni valónk, kacagnánk a pokoli humor fölött, amely a világháborús izgalmak kellős közepébe a béke ünnepét iktatja be. De félre a kishitüséggel és a rosszindulattal. Modern filozófusok hasztalan hirdetik, hogy az ember a boldogságra született. Az élet ennek ellenkezőjét bizoA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Rőzsegyüjtő nagyanyó. — Wildenbruch. — Süvít a szél, a lég hideg, Az úton lassan anyóka tipeg. Siess, nagyanyó, siess. Rőzsét gyűjtött, hátán a kosár, Az est leszállt, jön az éjszaka már, Csikorgó erdő háta megett, Otthon várják éhes gyerekek, Siess, nagyanyó, siess. Terhétől majd hogy a földre borul, Keze gémberedön egymásba szorul, Nem védi meg a vékonyka kötény, S hogy üvöltöz a szél, a durva, kemény, Siess, nagyanyó, siess. Egyszerre! mi csendül a néma havon ? Csengő csörög, ostor pattog szilajon S hogy látja a szánt, sóhajt imigyen : „Ezzel hazajuthatnék Íziben". Siess, nagyanyó, siess. Nem látod a vészes fellegeket, Kavarva, zúdítva pehely sereget. Torlódik a hó, elsülyed a táj Es egyre sűrűbb, zordabb a homály, Siess, nagyanyó, siess. Csak egyre reméli, hogy tova jut, Csak egyre növekszik előtte az út, Remegő szive a szemébe kiül, Remegő szeme ázik könnyeitül, Siess, nagyanyó, siess. Végesvégig behavazva az ut, Nem látni a messze, a messze falut, De mégis amott nem a tornya lebeg, Ne állj meg öreg, ne állj meg öreg! Siess, nagyanyó, siess. Nem mozdul a lába semerre neki, Szeme révedezőn faluját keresi, Lassan letelepszik a hóba bele, Görcsösen ölébe szorul a feje, Siess, nagyanyó, siess. Csillagsereg égi futásra kilejt, Anyóka csak ül, felállni felejt, Hóföldjének halál nekivág, Övé ez a dermedt, néma világ, Menekülj, nagyanyó, menekülj. Sirnak bizony otthon a kis gyerekek, Nem költi jajuk fel az öreget, Kenyeret kérnek, csak kis darabot, Nem hallja anyóka, anyóka halott. Aludj, nagyanyó, csak aludj. Ford. Kőrös EndreA föld fejlődése. Irta: Fejes Zsigmond. I. Száljunk vissza messze: rég elmúlt időkbe ! Ne csak a képzelet csapongó szárnyain, hanem a tudásnak biztos útján járva, menjünk oda visza, oly régi időkbe, amikor ez a Föld, a mi lakóhelyünk, éppen megszületett. S elkezdve bolygónknak születése-napján, fussunk végig gyorsan sok millió évnek rövid történetén. Az ősködböl, amelyben már megvolt a Nap és a bolygóknak összes anyaga, lassan kifejlődött a mi Napr endszerünk. Előállott a Nap a körülötte keringő bolygókkal; kialakult tehát A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít Vágó Dezső Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. technológiát végzett szabómester, Pápa, Fő-tér 19. sz. TC7T f r *^^ kiváló mínóség és csínos kiállításukért iVlUílKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve .Lapunk: mai száma ÍO oldal.