Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-11-02 / 44. szám
Jk. fővároshoz szokott kényesebb igé nyű urak ízlésének is megfelel ő mházfttot Pápán Fő-utca 19. sz. alatt Krausz Arthur és Társa Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyeriruha.- s zabökoál lehet megrendelni. Utolérhetetlen szahásforma és kidolgozás! Nagy választék valódi angol- és sko'tországi kelmékben ! — No még most sem enged atyafi ? — kérdé a paraszttól. — Nem lehet, uram, mondá most már engedékenyebb hangon a paraszt, mivelhogy két hasábbal már kevesebb volt kocsija tartalma. — Hát kell rá még ötven fillér ? kérdé, illetve mondá olyan határozott hangon a hosszuszakállu bácsi, amely semmi kétséget nem hagyott fenn aziránt, hogy a fáért többet adni egyáltalán nem hajlandó. — Legyen hát az uré, pedig ráfizetek, mondá a paraszt, s azzal felcsatolta az istrángokat, hogy a fát üj gazdájához szállítsa. De mielőtt elindultak volna, lopva oda súgott szomszédjának, hogy vigyázzon az út mellett heverő két hasáb fára addig, míg ő visszajön. Aztán elment kocsijával. Azonban alighogy eltávozott, a szomszéd is hamarosan eladta a fáját, s azok a bizonyos hasáb fák őrizetlenül maradtak. Jött pedig arra egy szegény ember. Honv ; loka gondoktól ráncos. Aggodalom ül arcán;' hogy nincs a háznál kenyér, nincs fa, amelylyel kellemesebbé tehetné a hideg szobát családja számára. — Csak legalább egy kis fát adna az Isten, mert a hideg elviselhetetlenebb az éhségnél — sóhajtá magában a szegény ember. S amint így gondolataiba mélyedve halad, lába két hasáb fában botlik meg. Körülnéz, a téren nincs senki. Tehát a fát bizonyosan az Isten küldte az ő számára, hogy befüthessen kicsi szobájába — hirtelen ez a gondolat ötlött az eszébe. Azután lehajolt, vállaira vette a két hasáb fát, s velük szépen hazaballagott. Mire a ravasz fuvaros visszaérkezett, a fahasáboknak hült helyét taiálta. Egy pillanatig bámulta az üresen maradt helyet, aztán mélabúsan megszólalt: — Azt gondoltam én csaptam be valakit, s ime engemet csaptak be. Ez a két hasáb fa rövid meséje. Nikpál. A VAROSHÁZAROL. § A vámszedési jog. A város tudvalevőleg új vámdíjtételeket állapított meg s ezek jóváhagyását s a vámszedési jognak 12 évre megújítását kérte a keresk. minisztériumtól. A végleges engedély még eddig ugyan nem jött meg, de ideiglenesen engedélyt kapott a város, hogy 1913 ápr. l-ig a régi díjtételek mellett szedhessen vámot. § A gabonavásártér áthelyezése. A v. tanács legutóbbi gyűlésén foglalkozott a rendőrkapitányi hivatal abbeli javaslatával, hogy a gabonavásártér jelenlegi helyéről, a Főtérről, a Tiroltól a Koronáig eső útvonalra helyeztessék át. Ez a javaslat megvalósulása esetén alkalmas arra, hogy a heti állatvásártérnek kihelyezése miatt zúgolódókat elnémítsa, de egyszersmind még inkább alkalmas arra, hogy még nagyobb felzúdulást idézzen elő az érdekeikben mélyen érintett Főtéri és Győri-uti kereskedők és iparosok részéről. Az ügyben legközelebb a képviselőtestületi közgyűlés fog dönteni, valószínűleg a régi állapot fenntartása mellett, de semmiesetre sem vita nélkül, amit szinté felesleges volt ez ügynél felidézni. § Decentralizálják a közegészségügyet. A belügyminisztériumban, ahol mostanáig minden közegészségügyi felügyelet összefutott, végre belátták, hogy a közegészségügy mai tarthatatlan helyzetén csak a decentralizációval lehet segíteni, ezért született meg a közegészségügyi felügyelőségek létesítésének gondolata, melyből jövőre már valóság lesz. A jövő évi költségvetésben már 108 ezer korona szerepel a közegészségügyi felügyelőségek költségeinek fedezésére. A terv szerint az állam egyelőre nyolc közegészségügyi felügyelőségre osztja az országot, melyek fölött a budapesti felügyelőségé lesz a főfelügyeleti jog. A felügyelőségek feladata lesz kerületükben ellenőrizni az egészségügyi rendelkézések betartását, szorgalmazni kórházak és egészségügyi intézmények (vízvezeték, csatornázás) létesítését, segíteni az orvosok számának emelését, ellenőrizni a gyógyszertárakat stb. A belügyminisztériumban még nincs végleges megállapodás a közegészségügyi felügyelőségek székhelyeire nézve, de a városok között a . versengés már megindult. § A Ruszek-utca elzárása. Kriszt Jenő plébános kérelmére a v. közgyűlés elhatározt a, hogy a Ruszek-utcát elzárja a kocsiforgalo m elől, ha a magánosok érdekeit ez nem sérti. A környékbeli háztulajdonosok, így Hanauer Béláné, Baranyai Zsigmond, református egyház, Karlovitz Adolf, bencés székház megkérdeztetvén, egyértelmüleg tiltakoztak a tervezett elzárás eüen. CSODÁLATOS az üdesége és tisztasága a Sunlight Szappannal mosott ruhának. Sunlight szappan mint feltétlen tiszta készítmény, kiválóan alkalmas minden mosáshoz, takarékos a nagyS^p) ruhánál és utolérhetetlen Tíd U finom kelmék mosásánál. Lever & Co., G.m.b.H., Wien III. L 68 HETI ÚJDONSÁGOK. A beteg theológus.* Rokkant tagjaim a temető r Poraiba, mint egy ágynak Édes álomban melegítő Párnái alá úgy vágynak. De másrészt a szív vérzik bennem, Hogy életem tavaszába' Kell kényszeríttetve bemennem A halottak országába. Ha már tavaszt és nyarat érnek A virágok s aztán lésznek Áldozati az őszi dérnek, Fájhat- e ez a kertésznek ? Így vagyok én is; ha engemet Ősz' hajak ékesítnének: Örömest lehajtnám fejemet A Párkák vastörvényének. De az fáj, hogy midőn még hollóSzint játszanak a hajfürtök, S lantolni tanítgat Apolló, Ti égiek el nem tűrtök ! Már tizenháromszor adának Ertt szemeket a kalászok, Mióta a bölcs Minervának Kertjeiben csuszok-mászok. Szedtem is sok szép virágokat, Remélvén, hogy valahára Bátran föltehetem azokat Kedves hazánk oltárára. Márton, * Sebestyén, Edelényi Engem bölcsen vezérlének, S szivemnek biztató reményi Szép jövendőt igérének. De reményem szép árbocfái Töredeznek, hasadoznak, Partra siető vitorlái Repedeznek, szakadoznak. Sokszor meghajtom rezgő térdem Rejtekemben, a jó Egek Előtt, és tölök vágyva kérdem, Hogy én még meddig pihegek ? Mondtam a halálnak : meghasad Szivem kinos gyötrelmébe, Rejtsd el tehát villogó vasad Egy kevéssé hüvelyébe! De mint valamely ködarabok, Némák ezek, s nem felelnek; így engem a kétséges habok Hol fölvetnek, hol elnyelnek. Édes magyar Hazám, ha talán Történetből még megélek: Éltemnek delén, est hajnalán Egyedül csak néked élek, De ha a mennyei hatalom Nem enged érnem több nyarat, Magam ezzel vigasztalom: Szent volt bennem az akarat. Emlékül az én hetvenhétéves, szeretett öcsémnek, barátomnak, Szekeres Mihálynak, 1852-ben, tehát két emberöltő előtt, kedves, jeles tanítványommá, lemásoltam ezt a kedves hattyúdalt és elküldöttem neki Takácsiba. Heu mihi, quod domino non licet ire tuo ! Kolinár József nyug. tanár. * Márton István, a halhatatlan emlékezetű pápai ref. professzor, anyai nagyanyámnak, Banay—Márton Erzsébetnek testvér bátyja, meghalt Pápán a nagy (első) kolerában, 1831 ben. * A hagyomány szerint Szabó nevü theológus deák irta a pápai ref. kollégiumban 1830-dik év táján. Én 1833-ban, mint csurgói I. o. gimnázista másoltam le egy kéziratról; s mert a vers nagyon tetszett, megmaradt öreg (94 éves) fejemben ; bár a kéziratom réges régen elveszett. — November I. November elseje, a halottak ünnepe, borongós, szomorú idővel köszöntött reánk. Sárguló, hulló falevelek, fonynyadt virágok, száraz avar, az egész nagy természet mintha csak emlékeztetni akartak volna bennünket véges emberi voltunkra, az elmúlásra. Mintha csak emlékeztetni akartak volna, hogy a vad tülekedésben, amelyre rákényszerít bennünket a sivár élet, álljunk meg egy percre, s gondoljunk a halálra, temetőben nyugvó, porladó kedveseinkre. Emlékeztünk ... s az emlékezés a kegyelet érzését váltotta ki a szivekből, megnépesült a halottak csendes birodalma, virágok borították a horpadozó sirokat, kigyúltak a a gyertyák, a mécsesek — vigasztalásul nekünk szegény halandóknak, hogy ha bár gyarló testünk egyesül is a föld porával, de a lélek él, — feltámadunk ! — Személyi hir. Hunkár Dénes, vármegyénk főispánja e héten szerdán hivatalos ügyben városunkban tartózkodott. — Előléptetések. A novemberi katonai előléptetések alkalmából minket illetőleg a következő előléptetések történtek : Gróf Lubienszky János ezredparancsnok, aleziedes ezredessé, Hauer Alajos őrnagy alezredessé, Tiba Béla hadnagy, gazdászati tiszt főhadnaggyá lépett elő. — Dr. Hilberth Gyula m. kir. csendőrzászlós, a helybeli csendőrszakasz parancsnoka, hadnaggyá lépett elő. — Pápa-csornai vasút. A kereskedelmi miniszter megengedte, hogy a pápai-csornai h. é. vasútnak 2,432.200 koronában megállapított tényleges építési és üzemberendezési tőkéje a helyi érdekű vasúton szükséges beruházások költségeinek fedezése céljából 150.000 koronával fölemeltessék.
