Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-11-02 / 44. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn • Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Szemle a Szemléről. A törökökről volt szó, (miről is lehetett volna másról ?) veszteségeikről, Kirkilisszeről s arról, hogy ezután mi lesz ? És ekkor tette valaki azt a megjegyzést: bizony már ezeken még a Pápai Hirlap szemléje se segít. Hát aki ezt mondta, annak a lényegben valóban igaza volt. Ha a török veszni indult, amit még hiszen nem lehet biztosra venni, aminek mintha ép ellenkezőjére derülne ma, csütörtökön egy reménysugár, ha valóban veszni indult, akkor még e szegény és szerény sajtóorgánumnál erőben, befolyásban csimborasszói magaslaton álló Frankfurter Zeitung sem képes őt megmenteni. Ez hát bizonyos, erről beszélni sem kell. Ám ha abban a. ránk vonatkozó kijelentésben a mi kis lapunkat illetőleg bizonyos lekicsinylés akart lenni, akkor talán érdemes szólani arról, hogy mit is akar tulajdonképen ez a rovat. Rójjuk már vagy öt esztendeje, rójjuk hetenként, rójjuk a helyi, az országos, a világeseményények olyan mozzanataiból, melyek lelkünket megragadják és elmélkedésre késztetnek. A mi elmélkedésünknek gyakorlati céljuk a legtávolabbról sincsenek. A célunk inkább csak hangulatkeltés, avagy még inkább mondhatjuk a velünk egyformán gondolkodók hangulatának kifejezése. Érzéseket akarunk tolmácsolni, amit a napi élet s a világtörténet előttünk lezajló eseményei bennünk ép úgy, mint más száz magyarjában e hazának felkeltenek s azt véljük: ha rögzítjük ezeket az érzéseket, akkor talán szerzünk egy olyan félpercet az olvasónak, melyben magára találva érzésében is erősödik. Nagyot, azt igazán nem akar e rovat, de ami kicsit tehet, azt szívből teszi rokonszivek számára. Felsőbb kereskedelmi iskola. Az a majd hat irott ivre terjedő memorandum, melyet egy e célra a polgármesternél önként jelentkezett tanárember felsőbb kereskedelmi iskolának városunkban létesítése érdekében készített s amelyet a városi tanács — a szakkörök minden meghallgatása nélkül — már el is fogadott s a képviselőtestületnek elfogadásra ajánl, kétségen kívül kiinduló pontja lehet annak, hogy a felsőbb kereskedelmi iskola ügyében megbeszélések történjenek, de semmi esetre nem az a szilárd bázis még, amely egy ilyen fontos és nagyköltségü kultúr-intézménv megfundálásához elégséges lenne. Már maga az a körülmény, hogy a tervezetet egy . tőlünk távol álló, viszonyainkat legfeljebb hallomásból féligmeddig ismerő egyén készítette, némileg aggályosnak tünteti fel az egész memorandumot. Aki csak annyit tud, hogy Pápa régi és nagy iskolaváros, középiskolái (értjük itt főleg a két gimnáziumot) zsúfoltak, az könnyen hajlandó azt hinni, hogy ha van tanuló és pedig fölös számban a középiskolákra, akkor okvetlenül lesz, kell lennie tanulónak egy harmadikra is, pláne, ha az gya korlati pályára képesítő szakiskola. Aki azonban nálunk új iskolát tervez, mást is kell tudnia # Tudnia kell, hogy városunk az iskolák városa azért is lett, mert iskoláink a szegények iskolái. A taníttatás nálunk olcsóbb, mint a legtöbb más városban. A kollégium a maga nagy konviktuális alapítványaival, ösztöndijaival, a bencés-gimnázium igen csekélyre szabott tandíjával egyebeken kívül mind tényezői annak, hogy városunkban annyi diák tanul. Ha már most régi iskoláinkkal szemben a tervezetből azt látjuk, hogy a felsőbb kereskedelmiben a tandíj az I. évfolyamon 160, a Jl-kon 180, s a Ili-kon 200 K-ával van megállapítva s az egész költségvetési előirányzat e tandíjaknak osztályonként átlag 30 növendék után való beállításával készült, akkor gondolkodóba kell esnünk, hogy az az iskohi, mely ennyire eltér a pápai egyéb iskolák tradicionális jellegétől, vájjon' prosperálni tud-e városunkban? Vájjon az a szülő, akiben hajlandóság lenne gyermekét a kereskedelmi pályára adni, nem riad-e vissza az enorinis tandíjtól s nem íogja-e fiát inkább tovább is gimnáziumba járatni, melynek éretségije főiskola hallgatására jogosít, még kereskedelmi főiskoláéra is, amit jóformán a megtakarított tandijakbői elvégezhet, arról nem szólva, hogy egy 18 éves érettségizett ifjú a tanulásból fennmaradt idejéA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJ A. Ot koron a. Irta: Falk Richárd. Ballangóné minden bevezetés nélkül pénzt kért az urától, ezen nem lett volna semmi feltűnő sem, mert hiszen Ballaogó Szilárd az idők folyamán hozzászokott ahhoz, hogy valahányszor a felesége osókos ajkát beszédre nyitja, az első szó, amit kibökött ez az egytagú szócska volt : pénzt. S micsoda zengést, különböző változatot tudott eljátszani ennek az egyetlen szónak a húrján. Tudta mondani lágyan, esengve, elnyújtva, amikor a hangsújt a dallamosan énekelt é betűre helyezte. Aztán kérve, mintha a t betű után bágyadt leheletü h betűket lihegne. Aztán alegrettóban, hirtelen elvágta a szót, vagy orrhangon, megvetőleg. (Nem a pénzt vetette meg ilyenkor, hanem az urát.) Néha, komoran, röptében odaszólva, sziszegve a z betűt. Mondta is Ballangó Szilárd a feleségének, hogy ezzel az egy szóval s a vele elkövetett umvészmututványokkal bátran felléphetne valamelyik orfeumban. „Majd ha özvegy leszek !" — felelt ilyenkor szeretetremél tóan Ballangóné A férj egy nagyot nyelt, eggyel több vagy kevesebb már nem számított sokat, annyit kellett nyelnie. Savanyú arcot vágott és elment a kedve az élcelődéstől. Végre is : mit adjon ő Ötleteket a feleségének, hogy mihez fogjon, ha özvegy lesz. Szóval Ballangóné ismét pénzt kért, amiben, mint mondtam, nem volt semmi rendkívüli, csak az az egy, hogy a pénzkérést semminemű bevezetés sem előzte meg. Máskor legalább B pénz rendeltetésének és az amúgy is megkínzott férj lelkiállapotának megfelelően, különböző jellegű nyitány előzte meg a férj elevenébe hatoló jól ismert melódiát. Az asszony a bevezetés ötleteiben is kifogyhatatlan volt. Egyszer minden átmenet nélkül aziránt érdeklődött, hogy hívják a jelen kormány pénzügyminiszterét, majd „errő 1 jut eszembe" kiáltással pénzt kért. Vagy megkérdezte tőle : „Láttad, miosoda kalap volt Ketyegnének a fején?" „Nem", felelt a férj, akit balsejtelmek kezd tek kinozni. „Te leszoktattál róla, hogy felfelé nézzek, a kirakatok miatt. így azt sem láthattam, micsoda kalapot viselt Ketyegné." „Úgy ? Nos ezentúl felemelt fővel járhatsz az utcán, büszke lehetsz a feleségedre, mert kevés nőnek nyilvánul meg az izlése olyan monumentális módon, mint a te kis aranyos feleségedé, aki holnap mesés szép kalappal íog megjelenni a korzón. Ha tehát pukkanásokat fogsz hallani, nehogy automobil pneumatik szakadásra gondolj. A pukkanások kútforrását barátnőimben keresd. Új kalapom bevezetésétatár sadalomba többrendbeli nőnemű guta fogja követni, amely célból szíveskedj a pénzt átadni, de minden felesleges megjegyzés nélkül . . S itt következett az összeg megnevezése. Szilárd átnyújtotta a pénzt s ami a legjobban boszantotta, megjegyzés nélkül noha a páros harcok kezdetén még kijelentette „A pénzemért csak beszélhetek!?" Az asszony pedig, ha már a pénz a kezében volt, nevetett egyet és úgynevezett röpceókot lehelve Szilárdnak ráncba vasalt homlokára A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I # W ^^ WW technológiát végzett szabómester, vago Liezso Pápa, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. TÍ7T í ' kiváló minőség és csínos kiállít ásukért IVlUnKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.
