Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-10-26 / 43. szám
PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOK. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS EjNDRB. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Ha igaz ... Ha igaz, amit a péntek regge li és péntek esti lapok imák, akkor a félhold dicsősége végleg lealkonyult. Bolgárok, szerbek, görögök, csernagoreok s más pity-potynak tartott, lenézett népek olyan győzelmeiről szólnak a híradások, melyek — ha igazak — már-már a végső katasztrófát vannak hivatva zúdítani a török seregekre. A török seregekre, melyekről eddig egész Európa, de főkép mi, akik a velük való fajrokonságunkat is büszkén hirdettük, azt hittük, hogy csak túlerő, rengeteg túlerő képes leverni. Bolgárok, szerbek, görögök, montenegróiak pedig honnan vennék azt az okvetlenül szükséges túlerőt? Hisz e négy nép mindössze 7 milliót számol, kevesebbet, mint európai Törökország s hol marad akkor KisÁzsia nagy tömegeivel ? Hol marad ? Hol ? Talán elmaradt ? Talán a késedelmeskedés, a tétovázás s ami még rosszabb az egyenetlenség nem engedte, hogy felvonuljon olyan had, amely elegendő még túlerővel szemben is. Túlerő ? Túlerő ? De hol marad a török vitézség, leleményesség, a defenzíva annyiszor magasztalt kitartása ? Az utolsó nap hirei után megdöbbenve állunk e kérdő jelek előtt s nagy, bennünket is érintő szláv veszedelem elősejtelmét érezzük, ha a kirkilisszei vereség, Drinápoly körülzárása igaz. Ha igaz . . . A társadalmi adó. Tegye a kezét az olvasó a szivére és mondja meg : hány egyesületnek tagja? Határozottan nem mindenki tud rá megfelelni. A legtöbb társulathoz való hozzátartozóságát csak akkor tudja és érzi, amikor a nyugtát hozzák. Mindenesetre azonban azt válaszolhatja : több egyletnek tagja, mint amenynyit elbir, amennyiért lelkesedik, amennyire szüksége van. A társadalmi adó hova-tovább meghaladja az állami és községi adókat. Középsorsu emberek száz korona körül fizetnek el évenkint tagdijakban. Megengedjük, hogy valamennyi egyesület érdemes, pártolásra méltó, humánus, kulturális és közérdekű célokat szolgál, de ami sok, az mégis sok. S ugyanakkor, mikor az állami adót reformálják, a társadalmi adó enyhítésére nem gondol senki. A mi városunk a társadalmi adó terén jóformán vezet s még ez hagyján volna. De az efféle terheket súlyosbítja a kéregetők, kilincselők egész tábora, melyet a hatóság jószívűsége és elnézése szabadít ránk. Nap-nap után különféle alakok pumpolnak és zsarolnak bennünket. S nem is valami szerények. A feléjük nyújtott fillérekért nem kapkodnak örömmel. Sőt arcot fintorítanak hozzá. Most, hogy közeledik a téli nyomorúság, megint nagyban fellendült a kilincselő-ipar, mely ugyan sohasem szünetelt, csupán egy kicsit megcsappant a nyár folyamán, amikor minden bokor szállást adott. A társadalom mai embere úgyszólván áldozata a szegénységnek s maholnap boldogság lesz szegénynek lenni, hiszen a jó szivek szinte ráserkentik az embereket a szegénységre, a szegénység jól jövedelmező tőke, bolond volna a szegény ember, ha dolgozna, mire valók a jó szivek : örüljenek, ha valakit segélyezhetnek. Hát csoda ily körülmények között, ha oly nagy a társadalmi adó. Kaszinók, klubbok, asztaltársaságok, jótékony egyletek. Ha csak tagsági dij volna. De hát a külön gyűjtések, felruházások, egyeseknek való alamizsna, jótékony hangversenyek, bálok, estélyek, tombolák stb. Aztán jön a szegény ember a maga ételmaradékáért, de egy sonkát is elfogad; elnyűtt ruhákért, de lehet közte vasalt nadrág is. Jönnek kéregetők, gyűjtők, templomépítők, iskolára szedők, apácák, kolduló barátok stb. Aki teheti, tegye: Isten áldja meg a jóságát. De akinek otthon is szűken jut, annak nehezére esik ennyi adót fizetni. A szegénytől ne vonjunk meg semmit, de ne támogassuk a munkátlanságot, nem szabad kitartott proletáriátust nevelni. (r. k.) Municipiális szocializmus. A társadalmi élet irányítására nézve mindent lehetőleg változatlanul tartani törekvő merev konzervatívok és a gyökeres változásokat erőszakos eszközökkel egy csapásra keresztülvinni akaró forradalmárok között állanak azok, akik az emberi társaság fokozatos, békés haladásában, fejlődésében biznak és ezen fejlődés elősegítése, irányítása utján igyekeznek a társadalom helyzetén javítani. Ezen manapság napról-napra szaporodó gyakorlati evolucionisták tevékenységében ismét két, egymással nem ellenkező, de egymástól mégis különböző irányt lehet felismerni. Az egyik rész bizonyos eszmék felállítása , megismertetése és megkedveltetése utján igyekszik a talajt előkészíteni oly reformok számára, melyek megvalósítása emberi számítás szerint csak egy távolabbi jövőben válhat lehetségessé. A másik rész ellenben, a mai köz- és magánélet eszközeivel, saját vagyonának, politikai befolyásának, rábeszélő képességének, tehetsége és energiájának felhasználásával törekszik a legközelebb elérhető célokra. Ezek az úgynevezett municipiál szociálizmus, — vagyis a forradalmi szociálizmussal szemben, helyesebben annak terjeszkedésével párhuzamosan —a közigazgatási szocializmusnak megalapozói. A közigazgatási szociáiizmus nyíltan bevallott célja, hogy a községek és városok szűnjenek meg az állami élet többékevésbbé öntudatlan és automatikus, tehát tökéletlen közegei lenni, hanem ehelyett valódi, saját élettel biró szervezetekké fejlődjenek, melyek minden egyes tagjuknak a lehető legteljesebb mértékben nyújtják a boldogulás feltételeit. A közigazgatási szociáiizmus legégetőbb kérdése mindenütt a telkek árának emelkedéséből és ennek folytán a lakások megdrágulásából származott lakásuzsora megszüntetése. Mindennemű gazdasági fellendülésnek — származott legyen ez győzelmes háborúból, közlekedési eszközök építéséből, a termelés emel. A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Törött nóta . . . Törött nóta csak minden énekem . . . Én nem is tudom, hogy mi lesz velem ? Köd lepi, vágja a nyári virágot — Október sárgán, dérszemmel hogy itt Ugy elnémultak a beszéld álmok . . . Október sírja késett dalait. Pedig be szép volt, édes Istenem, Az első álom fehéren, színesen ! Pacsirta-szóval első szerelemről — Nagyratörések : — szökkent a ritmus, Meleg szók szálltak halkan szivemből: Első virággal benn volt a Május. S harsant a nóta: harci riadó, Jövöt teremtő, szárnyakat adó! . . . Tele volt lelkem piros rózsával — Tavaszi sugár: — szóltak a regék — És Májust jártam ibolya virággal, Szem mosolygott rám, ibolyakék . . . „ Volt" és — nincs tovább . .. Őszi szél beszél És hull, hull zizegve sárga levél . . . De néha, néha mintha egy dal törne — Haldokló pirban nyugaton az ég — Szép ifjú korról, mely ha visszajönne: — Őszi rózsában zokogó beszéd . . . „Volt" . ..! S a szivünkben nem ég régi láng, Emlékek szállnak csak néha reánk . . Azok is szállnak . . ., s lehúz a sár — És a világod nem ad már gyönyört — És szól a szived ... De érezi már: Késő örömmel a — sirgödört. Tihanyi Kiss Sándor. Egy színházi szenzációról. Irta : Kemény Béla. (Vége.) A szöveg anyaga nem új ós Vollmoeller előtt már mások is foglalkoztak a kéjre vágyó és aztán megtért, szentéletü nő, valamint a csodatétel témájával ós kétségtelenül nem Vollmoeller lesz az utolsó azok sorában, akik az apácakolostor rideg falai között kutatnak hasonló tárgy után. Lehet, hogy tán valamelyik intim színpadon, kellő irodalmi kidolgozás mellett, hatást is érhet el vele az iró, de abban a formában, melyben Vollmoeller tárja azt ezúttal elénk, abban a miliőben, melyben Reinhardt állította be, A csoda témája nem képes érvényesülni. Rei nhardt ideájától a zseniálitást nem lehet elvitatni ; ez az ember igazi ezemfényveeztósi munkát végez; a búcsúsok, az apácák, a papok, a különféle baráti endek, minisztránsok, énekesek, imádkozó csoportok, zászlóvivők rengeteg felA legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F W W9 technológiát végzett szabómester, vago uczso^^^ Pá P a, Fo-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. TC7T f ' * kiváló minőség és csinos kiállításukért lVlUnKcilIIl több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.
