Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-10-19 / 42. szám

A tanítók fizetésrendezése.* Az a kitartó, elkeseredett és jogosult harc, amelyet évek óta folytat az ország tanítósága megélhetése, könnyebb boldogulása, tekintélyé­nek fenntartása érdekében, forduló pontjához ért. Az ország tanítósága sóvárgó szemekkel, kétséges, tekintettel fordul érdeklődésével az ország központja felé, ahol sorsuk intézői törvényjavaslattal állanak az országgyűlés elé. A tanítóság országos szerve, a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége izgatot­tan lát az éber őrködés munkájához, hogy még az utolsó órában is a tanítóság java érdekében javíttasson a javaslaton, s féltve várja a meg­oldás módozatait, vájjon mennyi ment abból teljesedésbe, amiért oly elszántan, derekasan, férfiasan és becsületesen küzdött, harcolt, fára­dozott. Még néhány nap s a tanítóság látni f°gj a jövőjét. A kiszivárgott hírekből már annyit megtudott, hogy a jövő tanítógeneráció sorsáról szépen intézkedtek és jól gondoskodtak, de annál inkább nagyobb arányokat ölt az öreg tanítói gárda aggodalma, mert ő róluk a javas­lat valószínűleg megfeledkezett. Ez a pont lesz az a gordiusi csomó, amely körül az elégedet­lenség moraja leginkább fog felhangzani és növekedni. Lesz még több olyan kivánság is, mely teljesedést nem fog találni, de azokról már nem lesz oly nehéz a lemondás, mint az előbbiről. Ha 17 millió koronás költségvetést 5 millióra redukálnak, akkor azt csakis a szükség­letek törlésével, az igények elzárásával lehet elérni. Valószínűleg tehát nemcsak egy, hanem több égető és sürgős életszükségletről kell a tanítóságnak ismét és ismételten lemondania. Újból fel fognak csapni a türelmetlenség hullámai, az elkeseredés lángjai, a tanítóságnak radikális tábora fog majd leginkább örvendeni annak, hogy a tanítóság az új fizetésrendezési törvénnyel nem talált kielégítésre, mert ezáltal táboruk növekedését és erősödését várhatja. Ez az a tábor, mely mindenhogyan a maga javára tudja gyümölcsöztetni a sikert és a sikertelen­séget is. Ha sikerül valami a tanítóság kívá­nalmaiból, akkor azt hangsúlyozza és azt kürtöli világgá, hogy ez az ő munkája ered­ménye, tehát ezért illeti őket az elismerés koszorúja; ha pedig nem jár eredménnyel a tanítóság törtetése, akkor azzal lármázzák tele * Közöljük e cikket azzal, hogy az esetleg meg­nyilatkozni kivánó ellenkező véleménynek is készséggel helyet adunk. az országot, hogy azért nem járt sikerrel, mert nem ők a vezetők és nem őket követi a tanító­ság. Joggal lehet tehát már előre következtetni a radikális elem és tábor megerősödésére, és ez lesz a legszomorúbb következménye a törvény­javaslat hiányainak. Már előre lehet hallani az átkok rengeteg tengerét, mely a mostani országos vezetőség ellen meg fog indulni, amikor legszerényebb álmainak meghiusolását fogja a tanítóság ta­pasztalni. Az ellentábornak éles és hatásos fegyver lesz kezébe adva, amellyel végzetes pusztulást vihet végre a népoktatásügy mezején s amely pusztulást később már semmiféle esz­közzel jóvátenni nem lehet. Lavinaként fog megindulni a tanítóságnak terelése oly rétegek közé, amelyek közé nem való, amelyek tár­saságában sem fogja magát jól érezni. A semmiféle felsőbbséget el nem ismerők, a tár­sadalmi rendet felforgatni szándékozók tár­saságába fog omlani és egyedüli üdvét ezektől várni. Ezek ígérnek is fűt-fát, eget földet s mindent, amit meg nem adhatnak. Ettől a végzetes lépéstől félthető nagyon is az ország tanítósága. Az a tanítóság, mely eddig a hazaszeretetnek emelt oltárt a leendő polgárok szivében, mely a királyhűség eszméjét plántálta egyik nemzedékről a másikra, ezután le fog térni hagyományos múltjáról és az új eszmék hatása alatt a világ proletárságot fogja hirdetni. Lehetséges lesz-e ez ? Nagyon könnyen fog rálépni a tanítóság a sokszor ért mellőztetések, a sokszor ért leki­csinylések, a sokszor ért csalódások után arra a billenő deszkára, mely egy billenéssel átzök­kenti a tanítóságot az ellentáborba. Pedig a magyar tanítóságnak nem ott a helye, érje bármily csapás, bármily sérelem, bármely jogtalanság. Nem pedig már azért az egy okért, mert ott, abban a másik táborban sem fog balzsam sebeire teremni. A magyar tanítóságnak eddig is nagy hi­bája volt, hogy nem tudott összetartani és egy hatalmas táborrá tömörülni. Keresett fegyver­társakat azokban, akik csak eszközül használják fel és tekintik a tanítóságot. Nem jutott eszébe a hozzá hasonlókkal szövetkezni, hogy nagyobb erkölcsi súllyal bírjon a hatalom intézői előtt. Ebben a válságos helyzetben a tanítóság­nak fel kell ébrednie letargiájából és okulva a múlton, haditervét meg kell változtatnia, de egyszersmind le kell vetnie a mult bűnös kön­tösét. A tanítóságnak szövetségesekre van szük­sége, akikre válságos időkben számíthat mint fegyvertársakra, ilyen szövetséges lehetne a polgári iskolai és középiskolai tanáregyesület, az állami tisztviselők egyesülete, a megyei és vá­rosi tisztviselők egyesülete, a köz- és magán­tisztviselők egyesülete, a vasutasok és postások egyesülete. Ahhoz pedig, hogy a fenti egyesületeket szövetségeseknek megnyerhessék, első és elen­gedhetetlen feltétel, hogy maguk a tanítók tud­janak egy erős és egységes testületet alkotni. De amikor szétforgácsolják erejüket és százféle érdek szerint csoportosulnak, amikor az állami lenézi a felekezetit, a felekezeti viszont az államit nem nézi jó szemmel, amikor az elemi nem tekinti kartársának a polgári iskolait, középiskolait és viszont, akkor ne számítsanak arra, hogy szövetségeseket nyerjenek a többi országos tisztviselői szervezetekkel. A tanítói érdekeket csak egy erős, organi­zált szolidáris szövetség viheti diadalra, ezt látni a francia tanítók mozgalmából. De hogy ilyenről álmodhassanak a tanítók és végül meg­alkothassák, meg kell ismerni önmagukat és egymást megbecsülve és megtisztelve, egy közös cél szolgálatában kell egyesülniök. Csak így lehet méltó fegyver társakra számítaniok a küz­delemben és megmenekülnek attól a társadalmi réteg konglomerátumától, amelybe a tanítóságot vinni akarják ós amelybe értelmi képzettségénél fogva nem való. M-j Y-e. A VAROSHÁZÁROL. § A vágóhíd ellenőrzése. A vágóhídi épít­kezések ellenőrzésére a v. tanács felkérte a veszprémi államépítészeti hivatalt, amely azon ­ban nagy elfoglaltságaira való tekintettel a meg­bízatást nem vállalhatta. Minthogy a vasbeton­munkálatokat nem akarja a város anélkül átvenni, hogy a hordképességre nézve műszaki véleményt ne kapjon, újabban Beke Józsefet, a kereskedelmi minisztériumba beosztott műszaki tanácsost kér­ték fel, hogy az ellenőrző tisztet gyakorolja. § Csatornázási ügyek. A v. tanács leg­utóbbi ülésében két utca részleges csatornázá­sára nézve tett intézkedést. Igy a Liget-utca csatornázását, amelyet a képviselőtestületi köz­gyűlés házilag akart elvégeztetni, tekintettel arra, hogy Ccifra József és Mayersberg Samu helybeli iparosok a munka elvégzését ugyanazon árban lovag látták egymást, midőn egy elvonuló bucsus csoport után Megildis a kaput volt bezárandó. Erre Megildis az éjt vezekelve tölté a főnöknő szigorú paranosa folytán a Madonna előtt térde­pelve. Kapuzörgés. Megildis menni akar, hogy kaput, nyisson, az istenanya ezt megakadályozza. Megildis esd, könyörög elbocsáttatásáórt, de as istenanya kérlelhetlen marad. Ekkor merész ugrással a Madonna elé rohan, hogy gyermekét karjából kitépje. E pillanatban menydörgés hallszik sa gyermek Jézus vakító fényben eltűnik. A kapu magától feltárul és belép a lovag. Megildis leteszi a szobor talapzatára a kolostor kulcsait, leveti a szerzetesi ruhát és a lovag karjaiban hagyja el a kolostort. És óh osodák csodája ! Az istenanya szobra leszáll az oltárról, fölveszi a szökevény Megildis levetett ruháját, bezárja a kapukat és az oltár elé térdel. Megildis a világi élet örömei, keservei, reményei és csalódásainak utait teszi mag. És mialatt Megildis nővér ez utakat járja, a kolostorban az istenanya tölti be helyét és végzi teendőit. Évek telnek, évek múlnak. Karácsony éjje­lén az istenanya leteszi a kulcsokat a szobor talapzatára, leveti á szerzetesi ruhát, a kulcsok mellé helyezi, és elfoglalja újra szoborhelyét. Kapuzörgés. A kapu magától feltárul. Testileg és lelkileg elgyötörten, lerongyolódva jő a kiállott szenvedésektől megtört Megildis, karján hozva gyermekét, a szobor elé tart és nem veszi észre, hogy gyermeke kigördült a karjaiból. A szobor talapzatán megtalálja ruháit, a kulcsokat azon módon, ahogy oda maga letette. Megildis lerogyott az istenanya szobra előtt ós óh ! az istenanya irgalmat és könyörületet gyakorol és csodák osodája lehajol és a maga karjára emeli a megtért bűnös lélek holt gyermekét. Megildis szivének lángra lobbanása, világi örömök iránti vágyódása, ezek kielégítésére való áhítozása, a közte és a Madonna szobra közt lejátszódó jelenetek, Megildis távozása ós a csodatevő istenanyának a bűnre gerjedt lélek iránti könyörülete, mellyel leszállt piedesztáljá­ról s annak dolgait vógezó — képezi az első felvonás anyagát. Megildis megtérése — a má­sodik felvonásban játszódik le. E két felvonás között zajlik le Megildis világi életének útja. Ez a közjáték öt képből áll é.- pedig az első képben Megildist elrabolja lovagjától a gróf, annak az erdőnek az ura, melyben Megildis és lovagja tanyáznak, a lovagot pedig meggyil­kolják a gróf vadászai. A második képben egy orgia közepette a grófnál vendégkóp időző királyfi egy kockajátazmában elnyeri a részeg gróftól Megildist, efeletti bánatában a gróf öngyilkos lesz A harmadik képben Megildis a királyfi hálószobájában vau és a királyfi dévaj és duhaj módon közeledik feléje, az öreg király védelmére kél Megildisnek és kivezeti őt fia hálószobájából. Álarcos gyilkosok törnek a ki­rályra, mire a király tőrt döf támadói egyiké­nek szivébe. A király a megöltben felismeri fiát, kétségbeesésében megőrül ós a feldühödt nép most a védtelen no ellen tör. A negyedik kép­ben Megildis bírái elé kerül. A birák egytől­egyig meg vannak igézve Megildis bűbájától ós egyik sem akar felette pálcát törni, hanem in ­kább távozik a helyéről. Végre mégis akad valaki, aki ezt megteszi, de akkor meg abban a pillanatban, mikor a hóhér Megildis felé sujt, a népnek tetszik meg úgy, hogy a hóhért el­távolítja és Megildist fehér lóra ülteti és dia­dalmasan viszi körül a téren. Az ötödik képben mint kéjszomjas katonák kiélt prédája megy a regiment után Megildis, gyermekével a karján, mig aléltan elterül az útban. Itt elvonulnak lelki szemei előtt még egyszer azok a szerelmes férfiak, akik Megildis miatt mentek a halálba. Ezzel úgy nagyjában vázoltam a csoda szö­vegét. (Vége köv.) ösra m- dróílámpak Törékeílenek: Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és Fia, Budapest, VI., Hajós-utca 41.\

Next

/
Oldalképek
Tartalom