Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-10-12 / 41. szám

pompájú részei előtt. Hasonló utat követ Kolozsvár is. Egyszóval: nagyobb és jelentősebb városaink, söt székesfővárosunk mindenkori fejlődési korszakában megtalálhatni a nyomot, amely szerint a külső városrészek előzetes haladása és fejlődése adott lendületet a belső részek újabb átalakulásainak is. E példákból városunk is nemcsak tanulságot meríthet, hanem megnyugvást is, mert a külső építkezések a jobb jövő zálogát jelentik a belső részekre nézve. Amire városunknak vigyáznia kell e kérdésben is, az a tervszerűség a terjeszkedésben. Szerencsénkre, eddig még alig van oly terjeszkedési új vonal, amely egész körzetünk központjától céltalanul messze eltérne. Sokan nem tudnak megbékülni a nem rég épített vasúti hiddal és nem látják be annak célját. Ugy vélekednek, hogy vasutasok telepének lenne egyedül jó, másra nem való. Igaz, hogy ez a tájék, noha közvetetten az állomás mellett van, nem igen keresett hely. Ámde ne felejtsük, hogy éppen e hidnak feladata bekapcsolni e külső telkeket is a város fejlődési keretébe és ez kivált, ha a munkásházak egyrésze a közelébe épül föl, rövid idő alatt meg is valósul. Tagadhatatlan ugyan, hogy az ottani szőlőket kiránduló hellyé tenni, legalább egyelőre, remélnünk sem lehet. De hisz ez nem akadály abban, hogy azért lakóházak ne épülhetnének ottan. Ami a kiránduló hely kérdését illeti, bizony erre városunknak szüksége lenne. Talán en~r> a hiány - teszi városunkat —Gly^ hideggé az idegenek előtt. Pedig, de gyönyörű és szinte arra teremtett helyünk van rá. Ez a Kis-hegy és az Öreg-hegy. Szinte bizonyos fájdalommal nézem, mikor látom, hogy e két, kedves domb évrőlévre veszti vonzó erejét és veszti azt a kedves szórakoztató jellegét, amely miatt nemrégen is a város intelligenciája nyáron és kora ősszel föl szokta keresni. A megváltozott anyagi viszonyok-e, avagy az újabb életkörülmények-e az okai e kellemes szőllöskertek elhanyagoltatásának, nem keresem ; de nem lehet vele dicsekednünk, hogy ide jutni engedtük a dolgot. Annyi hihető, ha annak idején — ami föltétlenül helyesebb cselekedet lett volna, — a vasúti állomást a város délre eső részére sikerült volna telepíteni, akkor e két emelkedés sokkal nagyobb fejlődést nyert volna, mint amelyet a mostani állomás utáni részek még ezután is remélhetnek maguknak. Mert míg a jelenlegi állomás helye miatt majdnem erőltetve halad a fejlődés, a déli részen a természetes tényezők erejével fejlődhetett volna a város. No, de ezen már túl vagyunk, rajta nem segíthetünk. Azonban igenis, a múlt e hibáját jóvá tehetjük és jóvá is kell tennünk azzal, hogy e déli részek is kapjanak, ha ismét előkerül egy vasútépítési hozzájárulás, egy kirakodó állomást. Ezzel tartozunk városunk tervszerű fejlesztési érdekének is. Annál is inkább, mivel e két állomás oly pontokon állna, amely pontok a legelőnyösebben támogatnák a város természetes és helyes terjeszkedési körzetének kialakulását. A felső állomás a felső részeket le a Rohonczykertekig, az alsó állomás pedig innen a délnyugati, délkeleti és keleti oldalakat egész a Ligeti-utcáig, illetve a mellette elterülő földekig. És felfogásunk szerint, az így kialakulni akaró városban kívánatos helyet találnának a vásárokra is, és a belső városrészek ipara és kereskedelme is nemcsak megtartaná piacát, hanem nagyobb lendületet nyerne is. Némelyek előtt talán messzire menőnek tűnnek föl e soraim; de a város közérdekének tartom, ha — talán tévesen, de jóhiszeműen — a város illetékes tényezőinek figyelmét fölhívni óhajtom, hogy messze tekintsenek előre. Uy. Gy. A városi takarékpénztár egy megoldási módja. A „Magyar Pénzügy" cimü szaklapból vesszük át a következő cikket: A községi takarékpénztárak kérdését igen előnyös módon 'oldotta meg egy régi, jó alapokon álló vidéki pénzintézet igazgatósága, karöltve városának tanácsával. A Félegyházi Takarékpénztár igazgatósága Kiskunfélegyháza város tanácsának felhívására, a részvényesek által jóváhagyott következő ajánlatot tette a városnak: A Félegyházi Takarékpénztár 800.000 K alaptőkéjének 1,000.000 K-ra való felemelése céljából 400 drb 500 K névértékű részvényt bocsát ki darabonkint 1000 K-ért, s az új részvényeket megvételre felajánlja Kiskunfélegyháza városának. Amennyiben a kibocsátandó részvényeket a város átvenné, úgy hajlandó a takarókpénztár a város által felveendő 400.000 K kölcsönért kibocsátandó községi kölcsönkötvényeket névértékben fizetés gyanánt elfogadni s egyúttal garantálja az 50 éves kölcsön évenkinti annuitásának az új részvények osztalékából való megtérítését, vagy ha az osztalék csökkenne ós erre acélra elég nem lenne, a különbözetnek az összjövedelemből való pótlását. (A részvények osztaléka ez idő szerint a névórték 12%-a.) A takarékpénztár igazgatóságában a várost a mindenkori polgármester és a közgyűlés által választandó két tanácstag; felügyelő-bizottságában pedig a mindenkori főszámvevő képviseli. Abban az esetben, ha a város a városi betéteket nem a mai arányban helyezné el az intézetnél, vagy ha az átvett részvényeket eladja, továbbá, ha 20 éven belül községi takarékpénztárt állít fel, összes kedvezményes jogát elveszti s mint közönséges részvényes k öteles a takarékpénztár által készpénz gyanánt névértékben átvett községi kötvények árfolyankülönbözetét megtéríteni. Fentiek képezték röviden a takarékpénztár és a város között létrejött és a városi képviselőtestület által elfogadott szerződés tárgyát. Hasonló ajánlatot adott be a Félegyházi Közgazdasági Takarékpénztár is, de a Fólegyházi Takarékpénztár szerződésének elfogadása után ajánlatát visszavonta. A községi takarékpénztárak ké rdésének ily módon való megoldásánál úgy a szerződő takarékpénztár, valamint a város is megtalálják a maguk előnyeit, ez utóbbi annál is inkább, mert a készülő községi törvényjavaslat szerint a felállítandó új községi takarékpénztárak csak Két évvel a gyászeset után Domonkynó elutazott. Eliz a kocsiig kísérte anyját és száraz szemekkel nézett az elrobogó koosi után. Azután lefutott a tó partjához és letört néhány fehér vizirózsát. Nézte magát a viz tükrében és boldogan mosolygott, mint aki nehéz gondtól szabadult meg. Domonkynó nagy ritkán küldött levelet. Hamburgban nyaralót vásárolt ós nagyobbrészt ott tartózkodott. Eliz nem gondolt az anyjára. Nyugodtan éldegélt és szeretettel ragaszkodott a nevelőnőjéhez, akivel együtt a falu lelkésze tanította. A tavat nagyon szerette. Padot állíttatott néhány szomorúfűz árnyékába ós ott órákig el tudott álmadozüi. Számtalanszor kiosónakázott. A tó közepén meg pihentette evezőit ós elmerengve engedte szabad jára könnyű járművét . . . Ilyenkor aggódva nézett utánna az öreg Péter halász, — aki nagyon féltette úrnőjét a viz hamisságától. Elérkezett azután Eliz tizennyolcadik születésnapja. Ugyanaz nap reggelén a falu utcáin ritka vendég lovagolt végig. A fiatal Thuróczy Zoltán volt, aki nagy ritkán látogatott el Őseinek várába. A katasztrófa óta a két család beszüntette az egymással való érintkezést ós ezt mindenki Domonky Kornél erőszakos halálával hozta vonatkozásba. Thuróczy Zoltánt nem szerették és megjelenése korántsem keltett örömet. Eliz, atyja Íróasztala mellett ült ós izgatottan szorongatott kezében egy összegyűrt papírdarabot, amelyre égő tekintete rátapadt. Immár századszor olvasgatta remegve a jegyzőkönyvből kitépett ós kusza Írással borított kis cédulát : „Angéla ! A vihar daoára is beszélnem kell veled I Az ismert helyen várlak. Ne várass hiába ! Mindörökké a tiéd ! VI/28 . . . Z . . Eliz a homlokához kapott. Borzalmas tudatra ébredt. Julius huszonnyolcadika volt az édes atyja halálának napja . . . Angéla pedig az anyja neve . . . Tehát neki szóltak és éppen e napon e sorok! Kivel volt titkos találkája? Minő jogon kérték ezt tőle ? Hogyan került e darab papir atyja íróasztalának titkos fiókjába, ahol e pillanatban találta meg a leánya ? Gondolatai villámgyorsan lánccá fűződtek. A oimzett az ő anyja volt ! Oh szógyen! A véletlen bizonyára annak kezeibe játszotta a levélkét, akit kerülni volt hivatva ! — Ki volt a levél írója ?!.. . Eliz felzokogott. kiváló bór- és litliiumos * gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, kőszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. — Mindörökké a tied ! Z . . . Zoltán! Thuróczy Zoltán, atyjának legjobb barátja, — aki a katasztrófa után világfutóvá lett . . . Tehát bün törtónt julius 28 án ! Szegény jó atyja bizonyára becsületét megvédeni sietett a találka helyére, — halálát nem csupán a vihar okozhatta . . . Eliz ujjai nagyon remegtek, amikor visszazárta a titkos fiókba a szerencsétlen papírdarabot. Lassan ment végig a szobákon, egy szobában azután megállott. Könnyes szemekkel nézett fel atyjának szóles, nehéz aranykeretben függő arcképére . . . Becsöngette az inast. — Hivassa ide Péter halászt — parancsolta. Csakhamar megjelent az öreg halász ós aggódva nézett úrnőjének feldúlt arcába. — Péter báosi - szólította meg Eliz — maga Bokszor mesélte, hogy mit látott ama borzalmas éjszakán . . . kérem, mondja el nekem még egyszer — de pontosan. — Oreg fejem már nem egészen megbízható kisasszonykám Nagy vihar volt akkor éjjel. Éppen a konyhámba készültem, amikor világosság jött lefelé a dombról, az édes atyja ura volt, az Isten nyugosztalja. Kezóben erős fényű lámpást vitt. jBelevilágított az arcomba ós azt mondotta, hogy menjek haza ebben az Ítéletidőben. Neki még át kellett evezni a Thuróczy kastélyba, mondta. Ez nem lehet, mondtam ón, az idő pokoli. Ne beszélj, Péter, mondta szegény jó urunk, nekem mennem kell 1 Én elkísérem, kórleltem. Ne merészeld megtenni, paranosolt rám keményen ós a csolnakra akasztva lámpását, evezésbe fogott. Nem engedett — különben elhiheti kisasszonykám. — Tudom Péter báosi, tudom. Még soká látta a csolnakot?