Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-09-21 / 38. szám

lépése előtt és az állítási kötelezettség tartama alatt elvileg nincs megengedve. És mégis különös tekintetbe vételt érdemlő körülmények között azonban erre engedély nyerhető. Például, ha a kérdéses férfiú családjában hiányzik a háztartás vezetésére és a gazdaság ápolására, fenntartására, gondozására alkalmas női munkaerő, vagy ha a nősülendő ifjú menyasszonyának családjában nincsen a gazdaság és családi vagyon istápol ására alkalmas férfierő, avagy ha az állításkötelezettségének még eleget nem tett férfiú valamely nőhöz való viszonyának következményeit törvényesíteni kívánja, ilyen és ehhez hasonló körülmények kikapcsolják a nősülés elvi akadályát és azt megengedhetővé teszik. Nagyon természetes, hogy mint az 1912. XXX. t.-c. 40. §-ának utolsó bekezdése mondja: a nősülés semmi esetre sem szolgáltat alapot a hadkötelezettség teljesítése tekintetében valamely kedvezményre. Az ilyen engedélyeket, minthogy csak különös tekintetbe vételt érdemlő körülmények között és ezen körülmények kellő és minden aggályt vagy kétséget kizáró módon történt beigazolása után és csak kivételesen adatnak meg, kivételes nősülési engedélyeknek hivjuk a gyakorlatban és kizárólag a honvédelmi miniszter által adhatók meg. i A hivatalos nősülési engedély iránti kérelem elsőfokú véleményezése és elbírálása az ez érdemben eddig érvényben volt 1876. évi VI. t.-c. 35. § rendelkezése szerint eddig a közigazgatási bizottságok hatáskörébe tartozott, mely rendelkezést azonban az 1912. XXX. t.-c. 87. § c) pontja hatályon kivül helyezte, minek következtében a 72600—17/1912. H. M. sz. m. kir. honvédelmi miniszteri rendelet 2. bekezdése értelmében a kivételes nősülési engedélyektárgyában most már a m. kir. honvédelmi miniszter a közigazgatási bizottságok véleményének meghallgatása nélkül intézkedik. Eddig a kivételes nősülés iránti kérvények a honvédelmi miniszterhez intézve, a kérelmező tartózkodási helyének közigazgatási hatóságánál beadatván, ez által a kérelmező illetőségi helyének illetékes közigazgatási hatóságához küldetvén,, innen a közigazgatási bizottsághoz ment, itt ülésben Sirattatván el, ülés után a honvédelmi miniszterhez terjesztetett fel. Ez egy kissé hosszadalmas eljárás volt, most az új véderőtörvény ezt a hosszadalmas eljárást megszüntette, amennyiben most jogában áll a kérelmezőnek kérvényét közvetlenül a m. kir. honvédelmi miniszterhez posta utján elküldeni vagy személyesen beadni; de beadhatja az illetékes közigazgatási hatósághoz is, mely utóbbi esetben kérvénye szolgálati uton terjesztendő fel e hatóság által. Mint hogy a kivételes nősülési engedély iránti kérvénynek rendszerint valamely sürgős körülmény képezi alapját, a kérelmnek illetékes helyre juttatásához a legrövidebb út választása ajánlatos és ez a — közvetlen benyújtása vagy felküldése a kérelemnek. Az állítási kötelezettségüknek még eleget nem tett férfiak tehát a honvédelmi minisztertől kapnak engedélyt a nősülésre. Hát azok, akik besoroztattak és nősülni óhajtanak, hova fordulnak nősülési engedélyért ? Ezek az illetékes katonai hatóságtól kérhetnek és nyerhetnek engedélyt. Ami azt jelenti, hogy besoroztatása után a hadköteles csak illetékes katonai hatóságának engedélye gnellett nősülhet csupán és kérvényét az illetőségi közigazgatási hatóság utján aszerint, .amint a közös hadsereghez vagy a honvédséghez nyert utalást, az illetékes cs. és kir. hadkiegészítő kerületi vagy m. kir. honvéd-kiegészító parancsnoksághoz tartozik benyújtani, melynek esetleges elutasító rendelkezése ellen az ennek Írásban történt kézbesítését követő naptól számítandó 15 napon belül a katonai kerületi vagy honvédkerületi parancsnoksághoz intézendő fellebbezésnek van helye. Nagyon természetes, hogy ezen katonai hatóságtól nyert kivételes nősülési engedélynek nincsen a szolgálati kötelezettség teljesítése tekintetében alapja valamely kedvezményre. Kivételt képeznek ezen általános szabály alól az állományba nem vett póttartalékosok akár a közös hadsereghez, akár a honvédséghez tartoznak is, ezeknek az új véderőtörvény 52. §-ának utolsó bekezdése, illetve a törvény végrehajtására vonatkozó utasítás 125. § 2. pontja értelmében — nincsen katonai hatósági engedélyre szükségük a nősülhetéshez, ezek minden körülmények között nősülhetnek. AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy szeplők elűzésére, valamint finom, puha bőr és fe^Sr teiní elérésére és megóvására nincs jobb szappan, mint a világhírű „Steckenpferd", liliomtejszappan. Védjegye „Steckenpferd", készíti Bergmann et Co. cég Tetschen a/E. — Kapható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertár s minden e szakmába vágó üzletben. Darabja 80 fillér. Hasonlóképen csodálatosan beválik a Bergmann-féle „Manera" liliomtejkrém fehér és finom női kezek megóvására, ennek tubusa 70 f-ért mindenütt kapható. A színházi hét. Ámbár a héten egyetlen újdonság sem volt, közönségünk érdeklődése nem csappant a szinház iránt, bizonyítékául annak, hogy nemcsak a darabok, de az előadások is vonzanak, ha jók. Az előadások pedig általában gondosan előkészítettek. Bizonyos ambició lüktet bennük: lássátok meg, hogy különbet tudunk produkálni, mint amit eddig láttatok. Amit mi úgy igazítunk ki, hogy : mint amit utoljára láttunk. Sőt, az igazságnak tartozunk azzal a kijelentéssel, hogy egy téren hátrább vannak Patekék, mint Szalkayék. És ez a zenekar, amely pláne ha jeles karmestere Pados Rezső nem ül a karnagyi székben, szánalmasan gyönge. De még az ő, igazán lelkes dirigálása sem képes őket arra a színvonalra emelni, amelyen a honvéd zenekar állott. Nem is hisszük, hogy ennek a zenekarnak legjobb tagjai ne nyaralnának ez idő szerint otthon, Győrött. Vasárnap este a János vitézt játszották. Ez a ma már klasszikusnak nevezhető magyar daljáték telt házat gyűjtött egybe, melynek sok gyönyörűsége tellett az igazán ideális János vitézben, Albert Böskében. Megjelenése, beszédmódja teljes illúziót keltő volt, víg és szomorú melódiákat egyaránt remekül énekelt, szívvel játszott, minek bizonyságául a „rózsaszál" utolsó strófája éneklésénél . könny csillogott szép szemében. Pedig hát a rózsaszált már szebben, mert érzelmesebben is énekelték színpadunkon, mint ahogy azt Tihanyitól hallottuk. Sajnáljuk, hogy ezt el kell mondanunk, mert Tihanyi eddig mindig fényesen helyt állt a szerepkörében. De a Bagó románcára szordinó kell s ezt ő elfelejtette felrakni. Rajta kívül többet vártunk volna Sebestyéntől is, aki a maga száraz komikumával nem tudta elfeledtetni a Bátori nagyszerű francia királyát. Sellő René helyes Iluska volt, de. énekét alig hallani. Már Irányi Elláról ezt nem mondhatjuk, hangja erővel teljesen cseng, neki azonban még bizonyos merevséget kell leküzdenie. A gonosz mostohát T. Zalai Irma igazi művészettel, a megszokott rikító túlzás nélkül játszotta meg, jó volt még Tábori is a csősz szerepében. A közönség — hibái ellenére —• élvezte a darabot, a remek melódiákat, Albert Böske pompás alakítását. Hétfőn Zöldi Elza első felléptével Brieux Vörös talárját adták. A színlap „országos nevü drámai hősnő" felléptét hirdette, ami pláne akkor, amikor szerződött tagról van szó, elég bántó reklám, de meg veszedelmesen is felcsigázza a várakozást. E várakozást pedig Zöldi Édes anyja mindig valami megfoghatatlan, tiszteletet parancsoló hatással volt rá, mikor dúsan fölékesített fekete selyemruhájában termett előtte. Nagy, fényes arany melltűje, nehéz csörgő aranylánca váltig meghatotta. Ha vásári ruhájában, kockás fej kendőjében, halszemes meg pikkelyes viaszosvászon kötőjében jelent volna meg, nem tisztelte volna annyira. Nos — száz Bzőnak is egy a vége — megígérte, hogy megnősül. A kép erre megint visszacsúszott a keretébe. Másnap reggel nagy szorongva serkent föl az öreg Mattsson. Eszébe se jutott nem fogadni szót az édes anyja arcképének. Tudta az, mi válik javára. De mégis fázott a következendőktől. Még azon a napon megkérte a legszegényebb halász legrútabb leányát, egy apróságot, kinek a két válla közül alig látszott ki a feje s előre állott az ajaka. A leány szülei beleegyeztek s a napot is kitűzték, mikor majd bemennek a jegyesek a városba kihirdettetni magukat. Szeles tengerparti mezőkön meg mocsaras közlegelőkön keresztül visz az út a haláBzfaluból a városba. Negyedmértföldnyi hosszú s azt beszélik, hogy a halászfalu módos lakosai fényes ezüst pénzzel is kirakhatnák. Sajátságos bájt kölcsönözne ez az útnak. Csillogva kígyózna tova, akár a fehér pikkelyes hal a sás meg a poosolyák között, melyekben sárga billegények meg mélabús zöld békák nyüzsögnek. Az ember nem lakta tájat ékesítő százszorszépek és mancTulavirágok visszatükröződnének a tenger ezüstpénz fényében, a bogáncs védőn terjesztené fel éj ok töviseit s a szél csengő, visszhangzó talajra lelne bennök, mikor a közlegelő kákáin meg telefonhuzalain játszadozik. Tán az öreg Mattsonnak is kedve telt volna benne, ha nehéz halász csizmáiban csengő ezüstön lépdelhet vala, mert annyi szent, hogy egy ideig kelleténél többet kell járnia ezen az ütőn. Az irományai nem voltak rendben. A kihirdetésből nem lett semmi. Mert múltkor megszökött a mátkája elől, idő telt bele, mig a lelkész a tanácshoz folyamodott újabb házasságkötési engedelemért. Ezalatt minden expedíciós napon bekocogott az öreg Mattsson a városba. Leült a lelkészi hivatal ajtajában, csendesen, béketűréssel várakozva, mig el nem intézik a dolgukat egytől egyig az ügyesbajosok. Aztán fölemelkedett s megkérdezte a lelkésztől, nem jött-e neki is valami ? Nem jött, semmi sem jött. Á lelkész nem győzte osodálni, hogy kiváló bór- és litliiumos , gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. ennyire erőt vett rajta a szerelem győzhetetlen hatalma. Ott üldögélt a sovány, okosaroá, galamb ősz fürtü öreg vastag gyapjuzekéjében, hosszúszárú halászosizmájábao, várva a házassági engedelmet. A lelkésznek csak nem fért a fejébe, hogy ejthette foglyul ilyen heves vágyakozás az agg halász szivét. — Ugy látszik, Mattsson, nagyon sürgős a házasságod — szólította meg a lelkész. — Sürgős, legjobb volna mentül előbb megkötni. — Nem lenne okosabb: lemondani róla ? Nem vagy már mai gyerek, Mattsson. — Ne csodálkozzék rajta fölöttébb a tiszteletes úr. Jól tudom, hogy eljárt tőlem az idő, de meg kell házasodnom. És félesztendeig minden áldott héten beállított, mig végre megjött az engedelem. Az alatt az egész idő alatt évődtek az öreg Mattssonnal. A pázsitos rónán, ahol a halászok a barna hálókat szárítgatták, a oementtel bevakolt kikötő mentén, a vásáros asztalok mellett, melyeken a tőkehalakat meg a tengeri rákokat árulták, s messze künn a tengerszorosban, ahol a költöző heringeket üldözték — mindenfelé zúgott a csodálkozás és a gúny vihara. — Mattson házasodni készül, pedig egyszer már megszökött az esküvő elől. És nem kímélték se a menyasszonyt, se a vőlegényt. S az volt a legnevetségesebb, hogy maga Mattsson kacagott legtöbbet a dolgon, ő tartotta legfonákabbnak. Az anyja arcképe szinte elvette az eszét. * Azon a napon történt, mikor először hirdették ki őket. Az öreg Mattsson, akit még mindig üldözött a gúnyzápor, meg a közcsodálkozás,