Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-09-07 / 36. szám

Az obstrukció, melyet a magyar parlamentből száműzöttnek tartottak, miután az ellenzéki vezérek a koaliciós kormányzási időszak alatt maguk módosították ennek meggátolására a házszabályokat s a Justh-párt kivételével a többi párt a választások alatt mind az obsrukció ellen foglalt állást, mégis felütötte fejét és a bankjavaslatnál s a véderőjavaslatnál, amott beszédes, itt. technikázó alakban folyt. A munkapárt s vezetősége mulasztást követett el akkor, midőn mindjárt az ülésszak elején nem nyújtotta be azt a házszabály módosítást, melyet a koalíció a maga rezsimje idejére megalkotott. Ez a mulasztás azonban érthető, mert abból a föltevésből történt, hogy az ellenzék obstrukció elleni állásfoglalása után újabb obstrukció szinte kizártnak volt tekinthető. Az obstrukció újra feltűnésének okait Antal Géza nem személyi törekvésekben, bár ilyenek létezését nem vonja kétségbe, találja, hanem a mai egészségtelen pártviszonyokban s különösen abban, hogy a közjogi jelszavaknak ma minden értelmük megszűnt, miután az ellenzék négy évig 67-es alapon kormányzott s ugyanezen alapon hosszú, kormányzati programm felállításán fáradozott. Az ellenzéknek elvei megvalósításáért s nem elveinek szegreakasztásáért vagy megtagadásáért kell küzdenie. Mivel pedig a közjogi ellenzék maga is érzi, tudja, hogy közjogi elvei megvalósíthatatlanok, más tekintetben pedig nincs kialakult, egységes irányzata, ezért, hogy ellenzéki voltát mégis kimutathassa, minden cél nélkül, illetve csak a puszta ellenzékieskedés látszatáért küzd. Az igazi politikai elvnek ez a hiánya szüli azután a parlamenti modor és szokások eldurvulását, sőt teljes elvadulását s azt az embervadászatot, mely politikai életünket jellemzi. Az ellenzéknek épúgy megvan a felelőssége a maga elvei tekintetében, mint a kormánytámogató többségnek és épenúgy kötelezve van ezeket, ha többségre jut, megvalósí- . tani, tehát csak olyan elveket hirdethet, melyek I megvalósítása józan számítás szerint lehető. Ha az ellenzék letér a reális politika talajáról, útvesztőbe jut és csak azért, hogy ellenezhesse a többség politikáját, kicsinyeskedések ós főleg személyeskedések terére lép. Szóló tehát nem a személyekben, hanem ebben a viszás helyzetben keresi az obstrukció állandósulásának s a parlamenti tárgyalások elvadulásának okát, miből csak a mai pártkeretek olyatén eltolódásával lehet kimenekülni, hogy a közjogi ellenzék ráhelyezkedvén minden fenntartás nélkül a 67-es alapra, meginduljon a konzervatív és progresszív elemeknek irigykedünk a fantáziátlan emberek keserűségével A dogé-palota építőmestereinek szinte bibe tetlen invencióján és dekoratív ötlet-bőségén, amelyen ennek a titáni épületnek minden oszlopát más ornamentika pompájával vonta be. A mi vérszegény művészetünk, a mi témák után kapkodó, robot munkában elmarjult kizsákmányoltságunk reszketve kapkod egy ötlethez és ha azt sikerült megragadnia, akkor az irodalomban a dikoiő minden teobnikai bravúrjával állítja be, mindenféle tetszős sallanggal körítve, hogy elég legyen a tömeg érdeklődés lebilincselésére. A velencei kövek mesterei ihletek kincses bányájából, pazar bőkezűséggel dobálták az értékeket, ők nem ismertek nehézségeket, minden szerszámforgatáB egy stílusnak, egy motívumnak, csodás vonal- és figurális összeölelkezésekből alakult ornamentikának volt készséges szolgája és a márvány, éic, elefántcsont és terméskő alázatos eszközévé vált a lángésznek. Azok a kövek fehérek maradtak, pedig a renaissano levegője szinte telítve volt vérpárákkal, egy ötletből, egy hangulatból egy görbe tekintetből, két dacos szem összevilíanásából halálhörgés rémes hangja verte fel a sikátorokat, de a klasszikus fehér köveknek, a velenoei palazzok örök fiatal szépségének nem ártottak a reájok freccsenő borzalmak. Az inkvizíció kinzókamaráiból hurcolták fel a dogé-palota felséges tanácskozó termeibe az áldozatokat, a meggyötörtség rokkantjai zokogtak kegyelemért a „legszebb" birák előtt, de ezeknek klasszikus márvány aroán nem jelentkezett a szánalomnak, a meghatottságnak árnyéka és gyönyörű gesztusokkal adták át a hóhérnak a bűnösöket. Ezeknek a fehér márvány emlékeknek a varázsát árusítják a legszemér különválása s egymással tömörülése a jelen pártkeretek áttörése után. Nagyon alkalmas lett volna erre a választójogi reform, amelyrenézve minden pártban találhatók eltérő felfogások, amelyeknek természetesen lehetett volna egymással tömörülniök ; félő, hogy ez az alkalom is elmúlik anélkül, hogy egy egészséges pártalakulás s igazi parlamenti váltógazdaság- kezdetei ebből indulnának ki. A megalkotandó választótörvény tekintetében egyébként Antal Géza fenntartja programm beszédében tett kijelentéseit s igyekezni fog azoknak érvényt szerezni. Ezután a jövő kibontakozás kérdésével foglalkozik részletesen. Nem tartja valószínűnek, hogy az egészséges pártalakulás már most megkezdődjék s ezért az ellenzéket ma összetételében kell tekintetbe venni. A kérdés az, hogy az ellenzék komolyan akarja-e az ország érdekében annyira szükséges békét s átérti-e horderejét a főrendiház és a törvényhatóságok állásfoglalásának, melynek tulajdonképeni értelme az, hogy a parlamentben meg kell szűnni az obstrukciónak, mert az ország dolgozni s békében fejlődni akar s nem engedheti legvitálisabb érdekeit az obstrukció áldozatául esni. Ha megérti ezeket az intéseket s az országnak valóságos közóhaját, akkor meg lehet találni a kibontakozás útját olyan téren, mely az ellenzéki pártokra nézve sem jelent megalázkodást s melyen a munkapárt is szívesen nyújthat kezet. Restitutio in integrum-ról beszélni képtelenség. A főrendiház hozzájárulása, a királyi szentesítés s az életbeléptetés után egyes törvényeket újra elővenni s azokat képviselőházilag tárgyalni, ez oly képtelen gondolat, mely csak a juniusi napok forró, lázálmot keltő levegőjében születhetett meg. A házszabályrevizió kérdése azonban tisztán a parlament belügye lévén, itt lehet a kölcsönös megértés útját egyengetni oly módon, hogy a ház szabályai egyetemesen, újra revízió alá vétetnek s az ellenzéknek a kisebbségre vonatkozó óhajtásai lehetőleg méltányos figyelemben részesíttetnek. Természetes, hogy mindaddig, mig ez a kölcsönös megegyezéssel megkötendő új házszabály el nem fogadtatik s életbe nem lép, a jelenleg érvényes házszabály érvénye feltétlen fenntartandó, mert ennek elfogadása teljesen szabályosan történt, az ellenzék ki nem zárt tagjainak távolmaradása érvénytelenségi okot nem képezhet. Viszont a meritum ellen az ellenzéknek szólni erkölcsi lehetetlenség, mert hisz a függelék nem foglal magában semmi mást, mint amit az ellenzék vezérei annak idején szükségesnek tartottak. metlenebb koldus kapzsisággal új Veleuoa lehanyatlott erkölcsű lakosai. A városi adminisztráció, a dogék megfakult önérzetü utódai nem a históriai kultusz önérzetével, hanem az idegenforgalom emelése érdekében görögtüzes szcéni kávai veszik körül dio^ő korszakuk legszebb emlékét, a Szent Márk teret. Vasárnap este 400.000 villanylág fényével emelik a tér theatrális hatását, amikor az idegenek ezrei járják körül a Café Flórian és Quarni terasszát, amelyet az üzleti élelmesség márványasztalokkal és székekkel zsúfolt tele. Émelygős grániták, fagylaltok, kávék és egyéb édeskés italok szürcsölése mellett idézik fel az ormótlan cipőkbe és vízhatlan lodenbe öltözött német turisták azt a felséges, lázas, bűnös velenoei multat, amelynek emlékeiből a latin faj hanyatló megalázott velencei népe tengeti nyomorúságos éle tét. A doge-palota és a Márk-templom isteni formaszépségét villanylámpák százezrei stilizálják, a Márk-templom zománcképeit a fény glóriája vonja be, a városi zenekar a lobogó indulatok Verdi-operáit játsza, a közönség pedig panaszkodik, hogy a fagylalt ára a tavalyihoz képest tiz fillérrel emelkedett. III. A velenoei derű, amelynek sugározása olyan jól esik a mi küzdelmektől elbágyadt lelkünknek, nem található már meg a Bedekkerben ritkított betűkkel szedett pontokon. A sok oioerone és borravalóra éhes, idegen zsebekre sunyi ravaszsággal sandító csőcselék kiölte a kedélyt ezekről a helyekről. Velence népe az ő nagy szegénységében impresszáriójává sűlyedt az ő büszke múltja emlékeinek ós azok költészetét, latin derűjét, magasztosságát a sok rideg proAkadálynak látszik a prestige kérdése, melynek már annyi jó ügy eset áldozatául. De a nehéz gazdasági helyzet, mely egyetemes jelenség ugyan, de melynek következményeit a hitelre leginkább ráutalt ország érzi legjobban, a fenyegető külpolitikai viszonyok, az ország számos reformszükséglete kultúrális, gazdasági és szociális téren, azon reményre ad jogot, hogy mindezeket a pártokat még prestigejük esetleges csorbításával is egymáshoz közeledésre fogják birni. Dr. Szász Károly, országgyűlési képviselő szólalt most fel s poétikus szép szavakban mutatott rá a három érzésre, mely őt idehozta. Ezek elseje a dr. Antal Géza személye iránti nagyrabecsülése és szeretete, másodika a nagymultú Pápa város iránti tisztelete, a harmadik politikai hitvallása. A nagyrabecsülést dr. Antal Géza nemcsak az ő, de az egész parlament részéről kiérdemelte, melynek ma valódi nagy értékei közé tartozik. A város iránti tiszteletét azok a nagyok idézték elő, kik e város hírnevét megalapították. Politikai hitvallásaként szívesen hirdeti azt a „nemzeti" jelszót, mely minden magyart kell hogy egyesítsen. A választó közönség nevében dr. Steiner József szólalt fel s őszinte örömének adott kifejezést azon, hogy az ő jóslata, melyben képviselőnkről megválasztatásakor kijelentette, hogy büszkék leszünk reá, ily hamar valóra vált. Meleg szavakban fejezte ki a választó közönség törhetlen bizalmát képviselője iránt. Az utolsó szónok dr. Almássy László volt, aki igen temperamentumosán ós nagy hatással beszélt. Szólt a választói jogról, melyet a kormány legközelebb előterjeszt s melynek a demokrácia és hazafiasság elveit kell egyesíteni. Lendületesen szólt arról, hogy a kormánypárt tiszteli a 48-at s nem tanúsít oly türelmetlenséget azok iránt, kik más úton vélik előmozdíthatni az ország boldogulását, mint azok, kik semmi ellenvéleményt meghallgatni nem akarnak. Végül aposztrofálta dr. Antal Géza érdemeit főkép a városi törvény létrejötte terén. A tetszéssel fogadott és éljenzéstöl kisért felszólalások után Sült József elnök azt az indítványt terjesztette elő, hogy Lukács László miniszterelnököt és Tisza István gróf házelnököt a beszámoló gyűlésről üdvözöljék. Miután az indítványt nagy éljenzés közepette elfogadták, a beszámoló gyűlés véget ért. x Vágó Dezső, Dunántúl előnyösen ismert elsőrangú uri szabó üzletének mai számunkban megjelent hirdetését ajánljuk olvasóink figyelmébe, ahol kitűnő anyagból készült férfiruhák szerezhetők be jutányos áron. testáns germán professzor, angol és amerikai turista kutató, bíráló hideg tekintete szinte megmételyezte. A velenoei élet a maga kedélytől, hangulattól, kissé komédiás groteszkségtől duzzadó fajiságában a szűk sikátorokba szorult, ahol nem tombol, pöffeszkedik, vizsgálódik az idegen, hol könnyű lépteikkel suhannak a fekete kendős, munkától éa vágyaktól megsáp idt arou, égő szemű velenoei lányok ós az osteriából kihangzik a borok és sörök mámorától kissé rekedtre vált matrózok és gondolierik éneke, akik a kora reggel, amikor az ő közreműködésükkel megkopasztott idegen a turistaság fáradalmait piheni, az ő jellegzetes, igazi velencei piszoktól patinás lebujaiban rozzant citera, tambura vagy kintorna hangjai mellett élvezi az ő népéletét, amelytől az idegeneket kiszolgáló ós kizsákmányoló napi munka elvonja. A velencei embert a kenyér arra kényszeríti, hogy staggioneskedjék a város szépségeivel ós az idegen látogató érdeklődósének fokozására német, francia ós angol szavakat ós dalokat sajátít el, alárendeli magát tőle teljeset* elütő hideg, pedáns, melodiátlan fajok szeszélyeinek, profanálja a latin eszmét, mindent, ami szent. A San Maro o templom tömjéníüstös csendjét mint oioerone veri fel az éhes velenoei koldus magyarázataival, a város hatalmának ezen gyönyörű ragyogását, a régi zománcokat hideg angolok kezei babrálják és színházi látcsöveket szegeznek német professzorok ós tanítónők a doge-palota meny nyezetkópónek, amelyek Tioian ós Tintoretto titáni erejéből és áhítattal teljes ihletéből fakadtak. Az ünnepélyesség legfensógesebb csarnokaiban lodenruhás turisták, micsoda tragikomikus változása az időknek ! I (Vége köv.)