Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-31 / 35. szám

villamos-telephez hasonló jövedelmi for­rások nyilnak meg előtte. Böngészvén a költségvetés lapjain, egyébként a kővetkező érdekesebb téte­lekre találunk: A tisztviselői fizetések során emelkedik a polgármesteré a VI. fizetési osztályba sorozással. A v. jegyző állása tanácsosi állássá szerveztetik át, a VIII. fizetési osztálynak megfelelő fize­téssel ; ugyancsak VIII. osztályba kerül a főügyész is. E két utóbbi tétel emelé­sére az új városi törvény kötelezi a városokat. Csökkenés mutatkozik — 1300 K összegű — a nyugdíj hozzájárulásánál, mert nagyobb fizetésükből maguk a hiva­talnokok kötelesek magasabb nyugdíjjáru­lékot fizetni. 1800 K-val emelkednek a tűzoltói kiadások, ez összeg egy beszer­zendő automobil-szerkocsinak részlete. Lényegesen (2800 K-val) emelkedik az utcatisztítás és öntözésre előirányzott ősz­szeg, mert igaz ugyan, hogy 1911-ben e tételnél nagy megtakarítás volt, de nem várható mindig oly hótalan esztendő, mint az volt. A tankötelesek összeírására felvett 600 K töröltetett, mert e munká­latot a városi aljegyzőre bizták. Színház­építési alapra 5000 K, kórházépítési alapra 3000 K — mint a múltban — idén is előirányozva vannak. Igen tekintélyes összeggel — 20.914 K — emelkedett a kölcsöntörlesztés tétele. E nagy emelke­dést különböző, már megszavazott utca­rendezési tételeken kívül a közvágóhíd céljaira felvett 183.000 K törlesztése okozta. A szövőgyárnak nyújtott évi 2000 K segélyről megemlítjük, hogy ez még csupán két éven át kötelezi a várost. A fedezeti részből a következő téte­leket jegyeztük ki: A városi üzemektől a közpénztár a következő térítményekre számít: a vízvezeték megtéríti a kölcsön­vett 76.604 K kamatát 3868 K-t, a villamos-telep fedezi az építési költség kamatát 14.684 K-t, a jéggyár és hűtő­berendezés s a vágóhíd kamattörleszté­sére 15.522 K-t vár a város, a villamos­telep fuvarozás cimén 1500 K-t fizet. A közművelődési bevételeknél — a mozi révén — 1500 K új jövedelem van elő­irányozva. A fogyasztási adó természetű bevételeknél — a múlt évi zárószámadási eredményt s a jelen évben eddig elért jövedelmet véve alapul — 3600 K-val kevesebbet vettek fel. A jövedelmi forrás i apadása azért sajnálatos, mert nem az italadó bevételének csökkenése, hanem a húsadó jövedelem kevesbedése idézte elő. Húst pedig a folyton fokozódó hús­drágaság miatt fogyaszt kevesebbet a lakosság. A költségvetés szükségleti és fede­zeti részének összesítése után 416.959 K 34 f kiadással 265.369 K 68 f bevétel áll szemben. Pótadóval fedezendő tehát 151.636 K 25 f, ami megfelel 55-7°/o­nak. Ha azonban a kiadási tételeket a felekezeti iskolák segélyével emelik, akkor a pótadó — mint bevezetöleg is irtuk — megmarad az 1912. évben fizetett mér­tékben 65-4%-nak. Az új véderőtörvény. Irta : Kemény Béla. IV. Augusztus 12-ike óta folyik az országban a sorozás. Az embereken valóságos fogvacog­tató pánik vett erőt, amikor a sorozási idő­szakot megelőzőleg egynémely újságot vett kezébe és abból merítette az új véderőtörvény és a küszöbön álló sorozás módjára vonatkozó ismertetést, de annál inkább megkönnyebbülten tört utat magának az izgalom és rettegés kö­vetkeztében visszafojtott lélekzet az emberek tüdejéből és röppent ki a mesterséges úton történt megtévesztés okozta félelem a szivek­ből, országszerte, mindjárt az első sorozási napon, midőn mindjárt az első sorozási napon kiderült, hogy nini, hiszen a sorozási mód ezúttal talán még enyhének is mondható az 1889. évi VI. t.-c. által előirt sorozási módhoz képest, hiszen csak a teljesen kifogástalan testi épségü emberanyag az, amely alkalmasként nyer besorozást és a legkisebb fogyatkozás folytán pedig visszahelyezendőnek (I.—II. kor­osztályban), mint fegyver és más szolgálatokra alkalmatlant fegyverképtelennek minősítik (III. korosztályban) az állításköteleseket. Hivatali minőségemből kifolyólag a folyó évi sorozás a tizenötödik volt, melyen, mint katonaügyi előadó vettem részt. Ennyi idő alatti gyakorlatban sok mindent észlel és ta­pasztal az ember, a most lezajlott sorozás, különlegesen a Pápa városi és a pápai járás­nál lefolyt sorozásnál azonban egy olyan, általam már régen sejtett és sokszor hangoz­tatott körülmény nyert beigazolást, mely meg­érdemli, hogy vele külön fejezetben foglal­kozzunk. Az én meggyőződésem ugyanis első pilla­nattól az volt, hogy a véderőtörvényt nem szabad misztériumnak tartani, melybe csak a hivatalos szemeknek lehet és szabad bepillan­taniok. Nem ! Igen a véderőtörvény az, melyet minden oldaláról nyitott ablakokkal kell ellátni, hogy abba bárki is, minden pillanatban benéz­hessen, beláthasson, szóval kell, hogy annak szövevényes és bonyodalmas utait kellőleg megvilágítsuk és mindenki számára könnyen járhatóvá tegyük. . A nálunk most lezajlott sorozáson egy mozzanatot vettem észre és szükségét láttam annak, hogy ezt leszögezzem. Az eddigi véderőtörvény szerint a sorozó­bizcttságoknak három elnökük volt, katonai, honvédségi és polgári. Az új véderőtörvény szerint a sorozó-bizottságnak csak egy elnöke van és pedig a törvényhatóság első tisztvise­lője, vagyis az alispán, vagy ennek helyettese. Az összes kedvezmény-ügyek elbírálása az elnök jogköréhez tartozik, a közös hadsereg és honvédség képviselőjének joga pedig az I elnök határozatához való hozzájárulás, vagy ennek ellenkezőjére szorítkozik. Alispánunk a folyó évi sorozáson nem vett részt, hanem helyettesíttette magát. Pápa város sorozási műveletén Saáry Lajos ügyvéd, a pápai járásin Németh István ref. theológiai tanár, mindkettő pápai lakos elnökölt. Mind­kettő oly bevált kitűnő szakértelemmel, mintha hivatásos szakmájukhoz tartoznék a katona-ügy. Az ablakokból szende nők tekintettek alá, az ércszobor körül fehérruhás szüzek állottak, a fejedelem megérkezésére várakozva. A tömeg szólón lovaskatonáis mentéje virított, a a tűzoltók csákója is ott fénylett a délelőtti napsugárban. Féltízkor megharsantak a trombiták, s a néphimnusz ünnepies hangjai mellett vonult fel XVII. Pipin, a daliás uralkodó, hogy elődje hadvezérének dicső emlékét megtisztelje. Kisóre tében ott voltak az ország nagyjai, a bárok ós a nemesek, kincseket érő diszöltönyökben, melye­ken csak úgy osillogott a gyémánt éa a drágakő. A fejedelem szónfekete lovon ült, melyet arany­hajú apródok követtek a bíborral bevont emel­vényig, ahol az uralkodó aranyos karosszéke állt. Mikor a király az ülőhelyét elfoglalta, a zene tust húzott, a fehérruhás leányok virágot szórtak a lábaihoz, a tűzoltók meghajtották előtte zászló jukat. Szép ós ünnepies pillanat volt, amely mindenkinek a vérét egyszerre fölpezsdítette. A fejedelem intett s az ünnepély méltóságo­san megkezdődött. A dalárda énekelt, a tudós Akadémia küldötte szónokolt, az alkalmi költő messzeosengő hangon szavalta el ódáját s a lepel lehullott a Vasfejű Róbert férfias óroalakjáról. A levegőt százezer ember él jenkiáltása reszket­tette'meg s a király, felállva helyéről, mosolyogva intett üdvözletet a szobor felé. Mikor a dalárda a befejező szöveg utolsó strófájához ért, az uralkodó intett Saul bárónak, aki díszruhájában ott állott az oldala mellett. A tömeg látta, amint XVII. Pipin nyájasan beszélgetni kezd a miniszterelnökével, de a következő pillanatban a csodálkozás moraja futott át a hullámzó sokaságon : XVII. Pipin vonásai hirtelen eltorzultak s az uralkodó lát­hatólag haragosan fordult el őszhaju kedven­cétől. A mozdulat oly szembetűnő volt, hogy a tömeg egyszerre elnémult, s a főpohárnokmester így szólott halkan a kincstárnokhoz : — A szegény Saul befejezte pályafutását .. . Mi volt az a párbeszéd, mely a kinos jelenetet megelőzte ? Senki se tudta. A kisóret tagjai oly távol állottak a királytól, hogy a beszélgetésből egyetlen szót se hallottak. De azzal mindenki tisztában volt, hogy a miniszter­elnököt elejtették, s • a kormánypárti lapok, akiknek szimatját az egész ország ismerte, más­nap egyértelmüleg ezt irták: — őfelsége láthatólag hűvösen viselkedett a kegyvesztett mini szterelnökkel szemben. A kiváló bór- és litliiumos , gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. QPLIIII Tro ÁPnQT S«inyo-Lipóc«i Sal 'atorforrá»-Táüalat, OOnULI LO MUUO I f Budipest, V., Pudolf-rakpart 8. f báró lemondása, mint jó forrásból értesülünk, küszöbön áll . . . A pártban este kitört a forradalom, a parlament harmadnap lehurrogta Saul bárót, s a következő hót elején megjelent a királyi kézirat is, amely a miniszterelnök lemondását tudomásul vette. Mi volt a kegyveeztés igazi oka ? Az egész országban egyetlen lélek se volt, aki e kérdésre a helyes választ megadhatta volna. Saul báró így szólott otthon feleségéhez : — Tudja, hogy mit kérdezett a felséges úr, mielőtt oly haragosan elfordult tőlem ? Azt kérdezte, hogy a székvárosban még mindig dühöng e a kanyarójárvány ? Még arra sem volt idom, hogy feleletet adjak, mikor ily hir­telen faképnél hagyott. Miért fordult el a jó király az ő leg­hívebb tanáososától ? Amint látjuk, ezt az öreg diplomata épp oly kevóasó tudta, mint a leg­utolsó tűzoltó. A világtörténelem is aligha tudná meg valaha, ha mi lojálisán el nem árulnók a furcsa titok magyarázatát. őfelsége, XVII. Pipin a lefolyt éjjel későn tért nyugalomra. A királyt egy idő óta álmatlanság eyötörte. Hiába tanácskozott udvari orvosával, hiába gyalogolt, gimnasztikáit, fárasz­totta magát reggeltől estig, hiába kisórletezett a legfurfangosabb masszázókkal, az álom épp oly konokul elkerülte, mint legutolsó alattvalóját, akit a megélhetés gondjai fosztottak meg éjsza­kai pihenébétől. Utolsó próbának nagy hajóutat tett a tengeren, naphosszat az árbocfa mellett ült, hogy a sós levegő tetőtől-talpig átjárja, e éjjel, mikor minden zaj elült, órák hosszáig álmatlanul hallgatta mégis a tenger habjainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom